Veszprém megyei hivatalos heti közlöny, 1878 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1878-07-21 / 29. szám
V. évfolyam. 1878. 29-ik szám. Veszprém, Julius 21. ==■<3* és „Hív. Értesíti“ Dloi.a tutin) Előfizetési díj : Egén érre . . 6 írt - kr. Félévre ... 3 írt - kr. Hegyedévre . 1 frt 60 kr. Egj'es példán)' ára ISi kr. KÖZGAZDASÁGI, HELYI ÉRDEKŰ, MIVELÖDÉSI ÉS fi VESZPRÉM MEGYEI HIVATALOS HETI KÖZLÖNY. mrc^,----.. ■ -rr-(m (5 S j Szerkesztőség és kiadóhivatal : Vili*, 4. sz. I Hirdetéseket, valamint helybeli előfizetéseket Is, elfogad és nyugtáz KRAUSZ ARMIN lönyvkereskedése Vtiipréabn. HIRDETÉSEK egynasábos petitsor 6kr. NYILTTÉR petitsoronkint 15 kr. » kiililn minden beigtatésérl 30 kr. bélyeg. ~ —■—elÍ A buzaüszög. Annyit hallottunk, annyit olvastunk már a buzaüszögrül, hogy szinte boszúsan és sietve iramodik odább az ember szeme, csak buzaüszögrül, vagy a buzaüszög csalhatatlan ellenszeréről ne lássunk ne halljunk semmit; mert annyi mindenféle hiába való hü-hós semmitérő ajánlatok után vajmi kevés azon jó eredmény, mit az elmélet alapján gyakorlatilag kitüntetni sikerült volna. Vegyészek réges-régen kutatták és kisütni vélték az üszög keletkezésének okát, s ezen ok elhárítására miudjárt országszerte is ajánlottak a gazdának és noha a vegyészet sok esetben nagy könnyebbségére, nagy hasznára van a földművelésnek, ezen ajánlatok ezúttal mégis csak annyit eredményeztek, mint a nagy htí-hó- val ajánlott ausztráliai búza, allgaui, szarvasmarba, fekete zab, chevalier, árpa s tudja Isten miféle külföldi különlegesség, t. i. az üszög kikiáltott orvosszereinek árával tömjük más országok erszényét. Jelenleg is a „Gyakorlati Mezőgazdában“ valaki magasra emelt póznára tűzve hirdeti „nincs többé kopasz- fej“, akarom mondani „nincs többé buzaüszög“, mert orvosságát valamely bécsi boltban feltalálták. Én nem hiszek neki, mert tekintélyes félmagyarország által elismert gazda tollából került ki azon állítás, hogy mióta ő kékgálicz- czal páczolja búza vetőmagját, azóta soha sincs üszögös termése. Követjük többen évek óta ezen eljárást, sőt némelyek egész a nevetséges kuruzso- lásig kotyvasztották Uszögölő orvosságukat és mégis az idén, mikor az üszögre kedvező körülmények megvannak, sokunknak üszögös búzája van. j Hogy mennyit adjunk a páczo- lásra, saját szemeimmel győződtem meg egy kis kísérletnél, ahol vetettek üszögös páczolatlan, üszögös páczolt, korábban, későbben, csekélyebben, mélyebben alátakarva búzát; vetettek más gazdaságból hozott üszögmentes szép tiszta erőteljes búzát és üszögös de jól tisztított s páczolt búzát nagyban, de biz’ a páczolatlan s páczolt üszögös vetőmagról egyaránt akadt elég üszögös kalász, úgy szinte a nagyban vetett páczolt üszögös vetőmag eredménye is csak üszögös lett, mig a páczolt egészséges magból szép egészséges kalászok eredtek, de egészséges kalászok fejlődtek ugyan azon vetőmag után páczolás nélkül is. Ami a páczolás hiábavalóságát e tekintetben leginkább bizonyítja az, hogy egy magról sarjadzott kalászok közül egyik üszögös, másik egészséges, sőt ugyanegy kalászon vannak egész Uszögösés mondhatom egészséges buza- szemek, már pedig, ha a páczolás a buzaszemben rejlő üszögöt elenyészted, akkor nem lehet, hogy ugyanazon magról fejlődött kalász közül csak egy is üszögös legyen. Igenis a páczolás talán könnyebben megöli a beteges szem csira képességét, melyről beteges növény fejlődhetik, de elhibázott kezelés mellett megtörtént már az is, hogy még az egészséges szem csiraképességét is megölvén a páczoló szer, több kára lett a gazdának a páczolás által, mint az üszög által lett volna. És ha a páczolásnak czélja a beteges növényt nem orvosolni, hanem még csirájában megfojtani, nem egyszerűbb, biztosabb és hasznosabb mód volna-e az, ha a pancsolást, kerülve, a beteges magot, mely páczoltan a földbe vetve haszon nélkül elvész, kenyérnek, vagy abraknak felhasználjuk, vagy eladjuk és egészséges erőteljes vetőmagot, veszünk. Azonban az üszög az egészséges magról kelt vetést is meglepi, azért valószínű, hogy az üszög oka fejlődés közben más kívülről ható természeti okok által idéztethetik elő. Talán a fiillesztő tömöttség mellett a túlságos poshadt nedvbőség okozza az egészséges növénynek ezt a betegségét, mert. van ugyan üszög ritkább, szellős vetésekben is, de többnyire a tömött állású kövér vetésekben látható5 sőt az üszögös kalászt bordó szálak is haragos hamvas zöldnek mutatkoznak, mint egyéb nedvdús növények. És én valóban sokkal egészségesebbnek tartom az olyan vetést, mely kissé ritkább s természetesebbnek is, mert. a növényzetnek tüdeje lévén a levél, bizonyára egészségesebb is lesz ha fris levegőt szíhat. A fenn említett kísérlet eredményéből azon üdvös tanulságot merítem először is, hogy páczolással az üszögöt el nem enyésztetjük, másodszor, hogy ha a bizonyos üszögös termést elakarjuk kerülni, ne beteges üszögös búzát, hanem szép erőteljes érett magot s erőteljes talajba vessünk. Üszögös búza alját páczolás nélkül már magam is vetettem zöldtakarmánynak és volt bő alkalmam tapasztalni, hogy biz’ az ilyen beteges mag után keresni kell az egészséges kalászt. Ha tehát valakinek közülünk üszögös termése lett legokosabban cselekszik, ha egészséges vetőmagot szerez, hiszen ország-világ tudja, miszerint ép egészséges szülőknek magzatjuk is ép egészséges lesz, kivált ha kellő gondozásban részesítik. A búzának is meg kell vetni a tiszta ágyat, s akkor saját tapasztalatom után állíthatom, feleslegessé válik minden magváltoztatás, s különös fortélyos kapálás nélkül is nemesedik búzánk; tiszta ágyat mondom, mert mi tagadás benne, ritka év, hogy- kis gazdáink körül szép tiszta vetéseket láthatnánk. Ők termésüknek színét javát, piaczra viszik, — nézetük szerint vetőmagnak jó lesz az alja is! Innét vannak azután ama nyo- morúlt, beteges vetések, melyek a gazdát elkedvetlenítik. A gazt csak egyszer kell vetni, s ha a vetések czél- szerű egymásutánjában a kellő orvosságot fel nem találjuk, hiába való minden magválasztó maschina, hiába minden páczolás! Hej pedig szép vetést látva jobb kedvvel többet dolgozik a termelő s minden kasza suhintásra „tudja Pál, mit kaszál“, hogy az például értékes búza, nem üszög, nem gizgaz keverék. Magam is, bogy a sokféle gaztól s konkolytól, melyek a szemnek minőA „VESZPRÉM“ TÁRCZÁJA. Fiatal lány kimúlásakor. Kiszenvedél.. . Halk, röpke sóhaj szállt fel ajkaidról S ez volt utolsó sóhajod. Ártatlan lelked elszakadt a testtől S a menybe szállt föl Isten zsámolyához. A testet itt hagyád s vele együtt Tengernyi kínt, tengernyi bánatot. Virág valál. . . Az. élet hajnalán pirosló rózsa, De csak félig kinyílva még. Bimbó, amelynek keblében a féreg Nem dnlta föl az élet himporát. Az Isten jegyzett el menyasszonyának, Azért vett el korán tőlünk az ég. Most boldog vagy... A késő élet aggasztó viharját Nem ismered meg sohasem. Múlásod által reád nézve megszűnt A földi szenvedések nagy sora. S most az Istenség trónja közelében Az angyalokkal játszol odafenn. V. SARFFY IQNÁGZ. A türelem rózsája. — Életkép. — Csak hárman laktak együtt, egy családot képeztek: Tóbiás, az atyus, Juczika, a kisasszony, Gyurka, az inas; de ez a három is elég sok volt abba a szűk pinczelakásba, vagy hogy az a kis pinczelakás is elég nagy volt arra, hogy hárman egyszerűen, megelégedve, egymást szeretve, megférjenek benne. Ahogy veszszük. Tóbiás atyus foglalkozásait és társadalmi állását az a fából készült, festett diplóma jelezte, mely társaival együtt künn, a nagykapu környékén függött a következő felírással: Geiger Tóbiás férti és női lábbeli készítő. Balfelül egy czipő, jobbfelül egy csizma körvonalai emelkedtek ki a tábla sötét hátteréből. Igaz, hogy az igénytelen czimer nem valami nagy számmal csalogatta oda azokat, kiknek agyában ujonan készítendő lábbeliek eszméje villant meg, hanem azért ha nem csurrant, cseppent, s a szomszédok, meg a lakók csak hoztak egy kis fejelni, foltozni valót, s Geiger Tóbiás családját is eltarthatta, meg esténkint a .Szőlőfürf-be is ellátogathatott egy pohár borra, egy pipa dohányra, meg egy kis beszélgetésre — vagy ahogy jött. Szemefénye, sze- retetének tárgya egyetlen leánya, Juczika volt, aki ezt a szeretetet meg is érdemelte, mert a családnak anyagilag s szellemileg ő viselte gondját. Anyagilag, amennyiben ő volt a gazd- asszony, s szellemileg, mert ő tartotta szóval a családot. Tóbiás tudniillik csak úgy szeretett beszélgetni, ha a száját minél kevesebb- szer kellett felnyitnia, a Gyurka gyereknek meg az volt a kötelessége beszéd dolgában, hogy — „hallgass“! Juczikától tudtak hát meg minden újságot, ki ehhez vagy a piaczon, vagy a varróműhelyben jutott. Mert mellék- foglalkozása a varrás volt; délutánonkint egy női-szabó-mühelybe járogatott, s ebből szerzett magának illő ruházatot, úgy, hogy vasárnapokon hol a városligetbe, hol a császárfürdőbe, hol ide, hol oda bátran elmehetett. Csinos leányka volt, sok szem megakadt rajta, s igen gyakran még lovagja is került. Sőt köznapokon is akadt kísérője a varróműhelytől hazáig, s mivel ez az idő épen összeesett Tóbiás gazda „SzóTőfürt“-beli szórakozásával, hát az illendőség szerint Juczika a lovagias kísérőket egy- egy pillanatra be is hivta. Hiszen épen ebben semmi különös sincs. Pedig dehogy sincs; a család harmadik tagja legalább úgy sejté, hogy ez a dolog nincs egészen rendén, morgolódott is magában, valahányszor egy-egy ilyen lovag karján látta haza lebegni Juczikát. De azért nem szólt semmit, inkább elnyelte azt a keserűséget. Mit is használt volna, mi köze neki Juczikához?! Ő — a Gyurka gyerek — semmi egyéb, mint inas, ki tizenkét esztendős korában került Geiger Tóbiáshoz, hogy legyen belőle valami, s itt nőtt fel tizenhét esztendős koráig. Hossza idő inaskodásnak, de hát nem sürgette előléptetését senki, Tóbiás gazda meg nem sietett vele, mert hiszen akkor ki hordaná haza a megjavított lábbeliket, ki hordaná a kosarat Juczika után, ki fatkozna ide, oda stb. ha Gyurka olyan hamar felszabadult volna ? S a Gyurka gyereknek ez a körülmény talán elvette a kedvét, ez a hosszú inasi élet I talán mélabussá tette, az a gondolat, hogy ; most semmi, s nagyon sokára lehet belőle a semminél talán kevesebb valami — olyatén pillanatokat idézett fel képzeletében, melyek- ; ben szívesen rejtené a Duna hullámaiba silány életét? — Oh nem, Ki hinné el, hogy a szegény inasgyerek félt attól a pillanattól, mikor majd felszabadul, 3 nem lesz másnak a — tudja I Isten mije? Tudott ő már annyit, amennyire a Tóbiás majsztram tudománya terjedt, föl is szabadulhatott volna bátran, de az említett körülmények nem engedték. Es ő ezeknek úgy ) tudott örülni! Ki tudná megmondani, mit látott ő ebben az alárendelt szerepben kecsegtetőt, vagy tán boldogítót? Pedig ezt nem is olyan nehéz dolog eltalálni. Az alatt a szurtus kötény alatt is dobogott egy szív épen olyan, mint más emberé, vagy tán abban különböző, hogy jobb, tisztább volt, mint sok másé. — Árva fia volt, mikor Geiger Tóbiáshoz került, s ott nem bántak vele nagyon rosszul. Igaz, hogy Tóbiás majsztramnak nem volt mindig egyforma kedve, de hát ez természetes valami. Hanem Juczika, aki vele egy idős volt, aki eleintén játszótársul is elfogadta, aki sokat megosztott vele titkou, s mindig pártfogolta, — Juczika valódi védangyala lett s elfelejtette vele azt a kis szenvedést is, amely nélkül máshol sem lehetett volna meg. Ő aztán azt kezdte észrevenni, hogy mindig jobban és jobban tudja becsülni azt a kis leányt, később meg úgy érezte, hogy szíve mind jobban örül, ha Juczikát láthatja, ha tőle egy jó szót is nyerhet, s olyasmit is sejtett, hogy nagyon keservesen esnék szivének, ha egyszer SHF” Lapunk mai számához egy félív „Hiv. Ért.“ van csatolva.-^B(g
