Veszprém megyei hivatalos heti közlöny, 1878 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1878-07-07 / 27. szám

IV. évfolyam. 1878. 27-ik szám. Veszprém, Julius 7. 00*-­Vß és „Hív. Értesítő“ mind.» Tuimap. Előfizetési dij : I Egész évre . . S írt - kr : Félévre . • • 3 írt - kr. Negyedévre . 1 írt 50 kr. j Egyes példány ára J i lő kr. I KÖZGAZDASÁGI, HELYI ÉRDEKŰ, MIVELÖDÉSI ÉS VESZPRÉM MEGYEI HIVATALOS HETI KÖZLÖNY. L Szerkesztőség és kiadó- hivatal: Vár, 4. sz. I Hirdetéseket, valamint helybeli előfizetéseket is, elfogad és nyugtáz KRAUSZ ARMIN klijTknukiUi) Vmpríakit. HIRDETÉSEK egyhasábos petitsor 6kr. NYILTTÉR petitsoronkint 15 kr. a külön minden beigtatásért 30 kr. bélyeg. A választási mozgalmak. Az országgyűlés befejezte műkö­dését és mandátumát visszaadta az országnak, mely készülőben van azt ismét kiosztani, hogy ügyeinek veze­tése fennakadást ne szenvedjen. A választási mozgalmak ország­szerte kezdenek megindúlni, de koránt­sem azzal a lelkesedő ügyszeretettel és buzgalommal, mely boldogabb idők­ben annyira természete volt a magyar­nak. A sok és megrendítő csalódás ép azokban a férfiakban, kiket teljes bizalmára méltatott; az eseményeknek végzetszerű ellenünk — torlódása, mit feltartóztatnunk vajmi kevéssé áll ha­talmunkban ; az az indolentia, melyet a magyar még nem tudott levetkezni; az az önfeledtség, melylyel saját jobb­létét előmozdítani oly sokszor vona­kodik, annyira közönyössé, annyira fásúlttá tette már a magyart, hogy félő, miszerint legszentebb jogainak, a képviselők választásának gyakorlását is csak félvállról veszi, minek követ­kezménye az lesz, hogy sok oly egyén fog az országházba bejutni, aki többet használna a nemzetnek, ha kinn ma­radna. Bármennyire súlyosak a körül­mények, bármennyire csekély a kilátás a helyzet tisztulására, a nemzetnek sohasem szabad kétségbeesnie. Egyesek elveszthetik, mint szoktuk mondani, a fejőket, juthatnak a kétségbeesés szé­lére, de egy nemzetnek sohasem szabad, különösen nem a magyar nemzetnek, mely politikai józan és érett gondol­kodásának nem egyszer adta kétségbe­vonhatlan jelét úgy, hogy méltán ma­gára vonta a tetternyedt Európának bámuló és tisztelő figyelmét. Közel az idő, hogy ezredéves ittlétünket fogjuk megünnepelni; e tudat, kell, hogy da- gaszsza keblünket és serkentsen ben­nünket arra, hogy nemzeti életünk fontos és következményeiben messze- kiható mozzanatainál észszel indúljunk és okkal járjunk. A nemzet jobbjaihoz szólunk, kik képesek a magán- és párttekintetek fölé emelkedni, adjanak a megindúlt választási mozgalmaknak helyesebb irányt az által, hogy testet lelket vá­sárló vesztegetések és etetés-itatások helyébe útak- és módokról gondos­kodnak, hogy a józan felvilágosítások, a politikai és társadalmi helyzeteink­nek jóakaró felderítései lépjenek. A szenvedély rósz tanácsadó és így kár azt kelleténél jobban szítani, mert csak igaz marad az, hogy aki szelet vet, vihart fog aratni. Az elmélet és gya­korlat közt, míg a világ világ marad, mindig lesz óriási különbség, amelyet még óriásibbá tesznek ép azok, akik tele torokkal Ígérnek eget földet, a beváltás természetesen soha napjára marad. Mi magyarok a medve bőrére rendesen előre meg szoktuk inni az áldomást; örülünk, ha képviselő-jelölt­jeink egymást Hezitálják túl az olcsó és szemkápráztató Ígéretekben, mert tudják, hogy ez gyengénk és ha ezt legyezgetik, még az üngünk gallérját is rendelkezésükre bocsájtjuk. Hej pe­dig, de sokszor okúihattunk volna, hogy emberekben feltétlenül bíznunk már csak azért sem lehet, mert emberek, és hogy azok, arról ők nem tehetnek. Az országház, a képviselők száma elég nagy, hogy oda, azok közé olya­nok is bejussanak, akik kevesebb szó­noki tehetséggel, de több gyakorlati élettapasztalattal rendelkeznek. A szó- özön vajmi sokszor elöntötte már az országgyűlés tárgyalásait, de mentő eszme, gyakorlati haszon oly kevés volt abban, mint a jóravaló polyvában búzaszem. A dilettantismus kell, hogy a selejtes választások által tartós gyökeret verjen az országházban; eddig túlnyomólag oly képviselők válasz­tattak, akik személyeket, személyes érdekeket képviseltek, nem lenne-e tanácsos megkísérteni, hogy oly férfiak jussanak oda, akik általános ügyeket, közérdekeket képviseljenek, milyenek gazdászat, ipar, kereskedelem, tan- és nevelés, közlekedés stb. stb ? Egy szakavatott ember, ha a maga helyén és idején ejt egy pár jó szót valami ügyben, többet ér, mintha egyikmásik fülbosszantásig csűri-csavarja a peri­ódusok elő- és utórészeit. Itt a kedvező pillanat! A nemzet még nem kötötte le magát és szavát senkinek, még nem állott be az az izgalom, mely a választási urnához való lépést szokta jellemezni, még szabadon és függetlenül lélekzünk, gon­doljuk meg, mit teszünk, nehogy, ha már egyszer határoztunk, akkor telje­sedjék be rajtunk, ami már annyiszor beteljesedett, hogy késő bánat eb­gondolat. A jelen orsz. gyűl. tartalma (1875—78) alatt előterjesztetett összesen 154 tv javaslat, a miniszterelnökhöz intéztetett 179 interpella­te, indítvány előterjesztetett 143, határozati javaslat 142, főrendiházi izenet érkezett 142. A belügyminiszter körlevelet intézett a törvényhatóságokhoz, hogy a mozgósítás al­kalmából elrendelt bevonulás alul való felmen­tés végett tisztviselők által beadott kérvénye­ket utasítsa vissza, mert az ily kedvezmény igénybe vételét illető határidő már lejárt. A pénzügyrainis tér felmerült kételyek alkalmából kijei té, ' vgy azon illetékeknél, melyekre nézve a pénzügyi hatóság részéről fizetési halasztás adatott, a törvények szerint járó késedelmi kamatok a késedelem egész tartamára — tehát a halasztást megelőző időre is — számítandók; s hogy a késedelem tar­tamához képest féléveukint egy ,/o"a^ növekedő késedelmi kamatok felszámításának csak azon illetékeknél van helye, melyekre nézve fizetési halasztás nem adatott, valamint az enge­délyezett halasztás lejárta utáni időre azon . illetékeknél, melyekre nézve halasztás adatott ugyan, de azok az engedélyezett halasztás le­jártáig sem fizettettek be. Heti szemle. — jul. 6. A képviselőválasztási mozgalmak ország­szerte megindultak. A választások aug. 5-étöl 14-ig bezárólag lesznek megejtendők; az or­szággyűlést pedig király ő Felsége okt. 17-ére hívta egybe. * A congressus meglehetős gyorsan halad a legnehezebb kérdésekben is; valószínűleg 10 — 12 nap alatt végez s aztán nagy udvari tor lesz az eltemetett Törökország felett. Bosznia és Herczegovina occupatioja most már bevégzett tény. Waddington felfogása sze­rint a congressus: .Európai rendőri intézke­désnek* nyilvánította azon mandátumot, me­lyet Ausztria Magyarországnak a Boszniában és Herczegovinában való rend helyreállítása végett adott. A porta eleinte vonakodott beleegye­zését adni ezen occupatioba, de bár arra a congressus nem sokat hederített, ma már meg­van Törökország beleegyezése s rövid időn be- vonúlnak az osztrák-magyar esapatok az em- líttet tartományokba. A „VESZPRÉM" TÁRCZÁJA. Üdvszó IUTSXSIE SÁNDOB nak, a fáradhatatlanak, tanárkodáia fálnácadoi jnbilaeumdra 1373. jaaiuihí 30-ia. Légy üdvözölve rendünk ősz Vitéze! Ki győzelemre vitted a jelet, Amely alatt hű bajtársaid sorából A szellemharczban annyi elveszett. Ép még e zászló; íergeteg s az idő Nem tépett rajta maradó nyomot. Lobogtasd fennen, hadd lássák az ifjak, j Hogy a szellemtűz még el nem hagyott. Mert csak a szellem égi tüze képes Hevíteni úgy ötven éven át, Hogy annyi balsors, gond és munka közben Fentartsa épen a lélek lakát. E tűz, miként az Úré égett hajdan Hóreb lejtőjén a bokor között, Ég bár, de lángja csak tisztít, s ha felszáll, Vele a lélek messze költözött. Ily tűz hevíti, mint lélek-derékség, A véres Marsnak küzködő fiát, Mikor az ellen gyilkoló tüzében Kardos kezével védi a hazát. A mig süvölt a vészes ón körötte, S elhullnak, kik harczoltak, társai; Megáll merően, mint győző a téren, Hol a szabadság napját élteti. És a hír gyorsan ajakára kapja, Dicsfény kőrítvén a bajnok nevét, A honfi szíve feldobog zajára; Áldást az Égből esd reá a nép. S a kik dicsőén hulltak el a síkon, Hol a szabadság harczát barczolák, A nemzet őrzi emlékök s a kőszál, Melyen bevésve egy letört cserág... Te is igy küzdtél, rendünk egy Vitéze, Egy hosszú harezban ötven éven át. Nem vas, de az ész volt fegyver a kezedben És a legyőzött lett — az iljúság. Mint győző bátran megvivád az ifjú Sötét észvára kemény sánczait, S hogy lásson beune, felhozád egére Az értelemnek fénysugárait. De mint a jó föld, hogyha hőt nem áraszt Reá a napnak éltető tüze, Nem hordoz hátán termőfát, virágot, Bármennyi jó mag hulljon is bele: ügy az ifjú is, szive hogyha parlag, Elméje földjén, csak gyomot nevel; Átokká válik rá, mi másra áldás, Koldussá lészen elme-kincsével. Ezért vezetted Latium földjére A hon reménydús ifjú sarjait, S hogy tiszta szívok szennytelen dobogjon, Bemutatád Catót s mi jót tanít. A kis sereggel a tanács teremben Megtapsolád az ékes szónokot, A mint az főnkéit lelke haragjában Szóvillámmal sújtá az árulót. Majd feddő lantját hallatád Hordoznak, Midőn a népre dőrgé bűneit. És szent gyönyörrel töltél hő dalával, A melyben az nemesre lelkesít. Rettegtél Virgilt bízni a habokra, Ki Hellasz földjén óhajt enyh-helyet: Míg a királyi ősök ritka sarját Fel a magasba csülagig viszed. Beszédes ajkad feliedé az álmot, A melyet látott a nagy nő-király. Könyűs szemekkel hallgatók az írást, Hogy Nasó búja szivet nem talál. Megdöbbenénk, ha olvasád, a mit mond A nagy történész, Róma hogy fajul; A szép erények korcscsá vált honában Az önzés bűne, átka mint virul... Ily fegyverekkel harczolál derék Ősz, A míg a zsenge szívet megvevéd. S a hol előbb a szenvedély csatázott, Most a nemes foglalja el helyét. S az ifjú-népnek, melynek érdekében Félszázadig haszonnal fáradál, Érette áldás, hálaszó vau ajkán, S szép emléked szivébe vésve áll. S a pályatársak, kik körödbe gyűltek, Szent érzelemmel vesznek most körül; Tekints reájok, láthatod az arezon, Hogy nagy napodnak mindenik örül, S a míg könyörgés száll fel ajkaikról Az Ég lírához, tartsa életed; Rended- s hazádnak szent nevében ime Megkoszorúzzák tisztes ősz fejed. PAP JÁNOS. Bacsányi János.* „ . . . S reményű, hogy Árpád igát maradékl Hír fáradozásit megköszönik nókit“ I. Küzdés az élet. Amíg munkálódunk, sok szép tervünk füstbe megy s eszközeink a leg­több esetben hiányosak oly czél utáni törek­vésünkben, melyet érve úgy önmagunk mint kortársaink és utódaink a létesített sikerrel teljesen megelégedjünk. A férfiú maga elé tűzvén foglalkozása irányát, törekvése czélját, — nem haladhat az öntudatosan választott pályán annélkül, hogy ellenkező áramlatok be­hatása alatt el-el ne hagyja eredetileg járni kezdett ösvényét, ha csak rövid időre is és csak azért, hogy az elgördíthetlen akadályokat elkerülje. Hol jobbra, hol balra kell kitérnie s ha megfeszített erővel tör is Bzakadatlanúl életfeladata megoldására, ki biztosítja nem dől-e útja felében ki, s ha boldog csillagzat szülöttje, lesz-e benne köszönet. S mennél magasztosabb eszmeért küzd s mennél nemesb igyekvése, annál rögösb az út s annál kótesb az elismerés dicsősége. Újra íölocsúdott szellemi életünk hajna­lán kevés ügybuzgó munkást számlált irodal­munk; sokat rugdalt a pegazust, de kevés hivatottal társalogtak a múzsák. És e kis számú lelkes munkások mindegyike megérdemli, hogy •Lapunk junius 2-iki 22-ik számában ígértük meg, hogy Bayer Ferenci, soproni tanár úrnak mély szakavatottsággal írt irodalomtörténeti tanulmányá­ból — Bacsányi Jánosról — alkalmilag egyes részt meg fogunk t. olvasóinkkal ismertetni. ytf Lapunk mai számához egy félív „Hiv. Ért.“ van csatolva.^PÜ

Next

/
Oldalképek
Tartalom