Veszprém megyei hivatalos heti közlöny, 1878 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1878-06-30 / 26. szám
év óta nem egyszer, de már százszor ei kellett volna buknia és még sem bukott el. Nem féltjük pedig azért, mert a magyar faj hegemóniára született, a zsidó faj nem, miért is egy Zsidóország absurdum, fából vaskarika. Nem féltjük; de a magyar faj vezetőit, ha nem csapatunk is rajok ötvenet, vádoljuk mulasztással, hogy nem tudnak eléggé őrködni a fajérdek fölött, hanem rút magánczéljaikra vagy eszközül használják azt fel, amig lehet, vagy eldobják és magára hagyják, amikor már hasznát nem vehetik. Szoktassuk munkához, szoktassuk mértékletességhez, szoktassuk takarékossághoz a magyar fajt, akkor nem lesz mit félni a zsidó fajtól és annak sil- prematiájától. A képviselőház igazolására vonatkozó házszabályok revisiója tárgyában kiküldött bizottság Ghyczy Kálmán elnöklete alatt ülést tartott s felkérte az elnököt, hogy a kormánytól hivatalos értesítést szerezzen az iránt, mikor fogja ő felsége az országgyűlést berekeszteni, ez értesüléstől íiiggesztetvén fel az, ha vajon terjeszlhet-e a bizottság ezúttal érdemleges javaslatot a ház elé a revisió tárgyában. Ezúttal behatólag megbeszélte a bíráló bizottságnak módozatait, tekintettel arra, hogy garantiák állapítassanak meg, melyek a párttekintetek nyomásától lehetőleg független, igazságos itéletmondás biztosítására alkalmasak. A képviselői választások. Az országos választások — mint az »Ellenőr“ közli, — augusztus 5-ikétől 14-ikéig lesznek. Heti szemle. — jun. 28. A képviselőház a lefolyt héten jelentéktelen ügyek elintézésével íoglaikodott; a berekesztés 30-áu fog megtörténni ő Felsége által a budai királyi váriakban. — A képviselő választások aug. 5-től 14-ig lesznek. A jövő országgyűlés okt. lő re fog összehivatni. — Megemlíthetjük, hogy az országgyűlés egész időszaka alatt a miniszterekhez 179 interpellate intéztetett; indítvány beterjesztetett 143, határozati javaslat 142 és főrendiházi üzenet érkezett szintén 142. Törvényjavaslat beterjesztetett 154, tárgyaltatott és szentesítte- tett 121. * A congressus Bulgáriát illetőleg, úgy látszik, teljes megegyezésre jutott. Bulgária kettős felosztása ma már alig szenved kétséget. Éjszaki Bulgária független, a déli antonom lesz. Déli Bulgária török fenhatóság alatt marad; közigazgatási berendezéséről Európa gondoskodik. — É kérdés elintézésével mindinkább előtérbe lép Szerbia és Montenegro határrendezése s Bosznia és Herczegovina kérdése is. Ez ügyeket illetőleg majdnem tény, hogy a congressus azok berendezésével monarchiánkat bízza meg. Kis-Ázsiábau az angol van otthon. Besszarábia kérdése az által látszik eldöntendőnek, hogy Oroszország elveheti a követelt tartományt a Kilia-torkolatig, Romá- nia pedig megkapja a Szulinu-torkoiatot. Ko- mauia beleegyezése azonban nagyon kétséges. nagyja; a legöregebb a bibliát olvasta tót nyelven, a többiek hallgatták. Ez délután 6 órakor volt. Vezetőm tótul felkérte a házi asszonyt, mutatná meg Mari nevű leányának statiruugját. Az anya meg volt lepetve; hol vezetőmre, hol rám nézett, mintha vizsgálni akarta volna, vajon nem jöttem-e háztűzuézui. Magam is amúgy magyarosan positurába vágtam magamat, hadd goudolja az az anyóka, hogy leányát meg akarom, nem más, de a magam szamára kérui. Volt is eredménye, mert tüsiéut felugrott és örömtől sugárző arczczal bevezetett beuuüuket a búbos kály- hájú szobába és kezdő az első ágyat, mely magasságával a gerendát érte, leboutaui és csak harmiucz vánkost és tíz dunnát rakott bámuló szemeim elé. Ezután egy tulipántos ládát nyitott fel, melyből nem több, mint 92 darab selyem- kendőt, 15 darab picsivést, 40 darab színes izlésteljeseu kiállított asztalterítőt, ugyanannyi lepedőt, tömérdek sok selyemszalagot, legalább három tuczat tarka papucsot, drága gyöugy fülbevalókat és sok ilyesféle uői czikket szórt elem. Szemem szájam eladott ennek láttára, hisz nálunk egy rofös kereskedésben alig van euuyi egyszerre, mint itt egy leánynál. De menjünk a kamrába, itt meg egyik sarokban öt mázsa házi szappan volt tablákbau felrakva, A görög-ügy elintézése szintén nem csekély bajjal fog járni. A görögök a hatalmak mostani dispositiójával alig vannak megelé gedve; különben mindenesetre jobb taktika a keveselés, mint a sokalás. A dunántúli helv. hitv. egyházkerület f. évi tavaszi rendes közgyűlését június hó 17—22-ig tartotta. A gyűlés érdekesebb tárgyai közé tartozott a vallás- és közoktatásügyi minisztériumnak a szt.-István király ünnepélyre vonatkozó intézvénye s az ezt visszavonó rendeleté. Miután a superintended ezen intézvény alkalmából a protestáns autonómiát erélyesen hangsúlyozó felterjesztést intézet az illető miniszter úrhoz s mert a visszavonás habár nem is egészben megnyugtatóing, de mégis megtörtént: élesebb vita nem fejlődött ki. A közvetítő indítványt Molnár Béla egyház- megyei vál. képviselő már az előértekezleten megtette, de mert a közgyűlésen egy egyházi képviselő vitát kezdeményezett, Véghelyi Dezső egyházkerületi világi aljegyző s egyházmegyei világi képviselő kellő tapintattal jelezte, hogy felekezeti vitára szükség nincs és bár ő a visszavonó intézvényt egyszerűen is tudomásul venné, beleegyezett abba, hogy Molnár B. indítványa fogadtassák el. Ezzel a vita egész nyugalommal véget is ért. A miniszteri visszavonó rendelet, kijelentésével annak, hogy a supe- rintendensnek ezen ügyben intézett fölterjesztése indokait a közgyűlés is magáévá tette, tudomásul vétetett, a visszavonó intézvény tartalmából kifolyólag azonban a testvér egyházkerületek ezen ügy éber tigyelemtartasa végett kerestettek meg. A miniszteri intézvények közül a tatai egyházmegyében létező tanítói nyugdíjintézetre vonatkozó érdekesebb volt, — se miatt föl- terjesztés is intéztetett a minisztériumhoz oly értelemben, hogy ezen intézetet, mely a törvény intézkedését megelőzi, vegye törvényes oltalma alá. A többi intézvény az egyházi közigazgatást érdekelte, jelentékenyebb mozzanatokra nem vonatkozott. Ugyanezen gyűlésen tárgyaltattak a pápai főiskola s a kerület pénztárait vizsgáló küldöttség munkálatai is. A Szondy-Kenessey- féle alapítvány tüzetes átvizsgálása és az ide vonatkozó véleményes előterjesztés elkészítése Véghely Dezső világi aljegyzőre bízatott. A belső-somogyi egyházmegye előterjesztésének alapján a szlavou-hovvát missió ügye is előkerült s ezen ügynek pártolására a kormány is felkéretni liatároztatott. A brekinszkai és daruvári egyházak segélyezése is ezen alkalomból történt. Ezen iigy éber ellenőrzése az elnökségre bízatott. Az erdekes memorandumot Körmeudy Sándor egyházkerületi egyházi aljegyző mint a belső-somogyi egyházmegye kiküldötte készítette. Molnár Béla mint egyházkerületi központi ügyvédnek, valamint Molnár Lajos megbízott ügyvédnek a pápai főiskola ügyei közül kifejtett pontos eljárásuk elismeréssel fogadtatott. Egyházkerületi egyházi aljegyzővé 203 szavazattal Pereszlényi János győri lelkész ellenében, Körmendy Sándor szerdahelyi lelkész választatott meg. A zsinati előmunkálatokra vonatkozó véleményes előterjesztéssel Nagy János barsi esperes elnöklete alatt László József kocsi, tíoos Károly csajághi, Körmendy Sándor szerdahelyi lelkészek, Véghely D. és Molnár Béla világi képviselők bízattak meg. Az egyházkerület jogügyi bizottsága is megalakíttatott. Általában véve a közgyűlés igen sok és érdekes ügyet intézett el és pedig egész az közel hozzá húsz disznónak szalonnája. Terin- gettét, gondoltam magamban, mégis csak igaza vau szerkesztő úrnak, hogy büszke az alföldre, de van is miért, hisz itt valóságos Ohanaán van. Már most elképzeltem, hogy nézhet ki ennek a családnak a tanyája, mely a hortobágyi puszta mellett kétszáz holdból áll, menuyi fejős tehén, mily csorda, mekkora csűrne, nulyeu ménes lehet ottan, hol az áldás ily bőségben mutatkozik. De meg is érdemli e munkás uép; egész nyárou át munkában van itt férti és nő, ki a tanyán, ki otthou, vasárnap meg kétszer is a templomba megy itt mindenki, lióua alatt víve az arasztvastagságu oihliát. Koldúst keresve sem találnál, legfelebb ba úgy vetődik ide egy-kettő, azt meg nyomban kiexpediálják a varos végén levő szegények tiázaoa, ott jól tartják és azután megmutatják neki az országutat, hogy merre visz. A városháza igen szép nagy, a város itt maga a patronus és minden jogot ez élvez. Éiákkerek nincsenek, hanem a városnak van őt kocsija, ezek állnak hivatalos rendelkezésre. A város utczái rendkivülileg szélesek és hosszúk annyira, hogy beletelik másfélóra, mig azt jól menve bejárja az ember. A lakosság száma 35 ezer; két vaspálya szeli a város hatarát, délután 1—2 óráig négy különböző vonat érkezik, mi gyönyörű utolsó napig a legélénkebb érdeklődés és részvétel mellett. Eszmemenet a „Vasmegyei lapok“ ez évi június 1 o-ik számábani ,,C\im és rangkórság“ czímíí czikk kapcsán. Senkisem fogja kétségbe venni, hogy mi emberek szoros értelemben véve a természet örök s megváltozhatlan törvényénél fogva egymáshoz hasonlók vagyunk. Mindnyájunknak etry a teremtőuk, Istenünk, és atyánk, ugyanazon egyféle életszükségek, s viszonyoknak vagyunk alávetve; sőt ittföldi és a sirontúli rendeltetésünk is teljesen egy és ugyanaz a maga nemében, s ha létezik is születés és leszármazás tekintetében valami különbözet, ne mondjam, valami előnye egyik embernek a másik embertársa fölött, az bizonyára a véletlen eset minden idegen érdemet kizáró közvetlen műve s szüleménye.^ Az egyforma születés és leszármazás jogi átlagánál fogva tehát nem szabadna ugyan semmiféle különbözetnek fentlétezni a társadalomban, de miután az emberek egy természet szerinti, vagy pedig egy oly létpontból, a melyben azok egyelőre mind egyformák voltak, egy rendezettebb és polgánasultabb állapotra kifejlődtek, okvetlenül bekellett következni azon szükség parancsolta jogosultságnak is, hogy legyen egy rendszeresen osztályozott rendi úliás, czim, s rangfokozat, melynél fogva időkoronkint meglehessen különböztetni mindazokat, a kik kitűnő elmeél, ész-akarattehetség, vagy testi erejök, és egyéb jeles tulajdonaik által embertársaik sorából kiválnak, s azok fölé felemelkedve kimagas- lanak; vagy ez utóbbiak saját gyengeségük, s idők-viszonya szülte erőtlenségük érzetében egész önmegadással amaz előbbiek fenható- sága alá helyezkedtek a végből: hogy azoknál, mint erősbekuél s katalinasbaluiaí biztos ótalmat s védelmet leljenek, tőlök törvényeket, tudományokat, művészeteket, ipart s józan erkölcsi szokásokat sajátíthassanak el, terhesnek J látszó életsorsukon ekép könnyítendők s javítandók. Az ily jeleseket mindenkor méltán megillette a megkülönböztető czím, s rangállás, s tagadhatlanul jogosultak voltak bármely viszouszolgálatokat követelhetni azoktól, a kiket ők jelentékenyebb kedvezményekben s jótettekben részeltettek. És miután feltehető volt, hogy egyes családfők gyermekeiket szinte azon tudományok, s művészetekben hasonló érdemek, érdekek, s czélok elnyerése végett j nevelemlik, ezek pedig szüleik okszerű veze- I tése alatt azok példájára a társadalom hasznos polgáraivá fogják magukat kimivelni, ép nem csoda, ha a jobbak és jelesbek kitün- hetése kedvéért létesültek, s divatba hozattak a diszuevek, czimek s rangfokozatok, mely kitüutető módozatok később örökölbetőkké vál- váu, szinte családizről ízre szálltak át. Mindig kérdés marad azonban, hogy ily kitüntetett jelesektől leszármazott sarjak bir- ják-e nemes elődeik érdemeit? Mert oh! hány oly naplopó nincs, a ki szüleje erényei árnyába sem lép, hanem pusztán csak azok családi nevét viseli, s ezt is — érdemtelenül! Ily öröklött családi diszuév és czim negélyezése csak oly nevetséges dolog, mint mikor a világtalan vak előde kitűnő jó láterejével dicsekszik, vagy midőn valaki az arczkép szembetűnő hasonlatosságánál fogva magát egy magas állású személylyel egyenlőnek tartja. — Így járt egykor Pyrrhus király is, kit a hízelgők Nagy •Sándorhoz hasonlítottak, s ki hiú képzeletó- bau Fütöp, Perdikkás, Sándor, Kassauder s más világhírű nagyságok arczképét hordatá össze, de midőn egy Larissai tisztes agnőtől azon kérdésére, „melyikhez volna hasonló“ szép nagy iudóházat és élénk forgalmat tételez fel. Nevezetessége Csabának több van; figyelmet különösen a Széchenyi-liget érdemet egy dombbal, meiy alá 1848-bau 8 ezer cholera- halolt temettetett el. E dombról szép kilátás is van: a domb teteje mulató hely. Ami a város intelligentiáját, a kaputos embereket illeti azok itt nem gőgösek, úgy egymással, mint a polgárokkal a legszebb egyetértésben élnek, Különösen ki keli itt emelnem a derék Beli- czay főispánt családjával együtt, ki maga a megtesült leereszkedés és nyájasság, szeretik is miudeuiitt. Hasonlót mondhatni Semiáu, Bartóky, Lauuer, Krnák, Straka, tiavram, Ke- méuy Béla és más urak- és családokról, kik felejthetetlenekké tették magukat előttem. Éljenek és legyenek annak a derék és hangya- szorgalmú csabai uépuek továbbra is vezérei a haladásban! Mindezeket látva és tapasztalva erőt merítettem azon tudatból, hogy Magyarország még sem oly koldús ország, hogy meg nem tudna élni az, aki munkás és nem pazarló. Benkő István. azon választ nyerné: „hogy e\ek kőiül egy. hei sem“ hanem Baträchimhoi, a ki siakács volt“ belátva törpeségét mélyen elpirult A világtörténelemből tudjuk, hogy hajdanában a régi Caesaroknak még éltökben isteni nevet is adtak, a mi arra mutat, hogy a hatalom minden időben a legszebb czimekkel szeretett élni; megvan ennek nyoma a zsidó egyházi, s álladalmi, úgy a régi keresztényi alkotmányokban, a Spártaiaknál, Görögök-, Romaiak-, Németek- és Angoloknál, a »Senatus, Graf, Pair, Alderman“ s t. e. f. nevezet alatt. Fraucziaországban a czim és rangkórság a 17. s 18-ik században leginkább vívott, de a forradalom üldözőbe vette, s lassankint kiküszöbölte. — Legtöbbet adnak még rá miná- lunk Magyarországban, a hősi érvágással felszentelt alkotmány-s/.entesítette uralomnak eme majdnem ezer éves honában, s itt nemhogy vesztene álnimbusából, sőt inkább napról napra annyira terjed, hogy szinte már faluhelyen is a molnár, kádár, és csizmadia „teins úr, teins ass\ony, s drága nagysám“ czimen nevezteti magát, pedig tessék meghinni: hogy még akkor sincs tekintélyűk, s nem mutatnak nagyságot, ha mindjárt kis templomunk tornyára állnának is fel kedves párjukkal. Legmakacsabbul ragaszkodnak még hozzá a liter-, meteres-, kósser vagy héring szagn „haute voléek,“ kikhez számíthatók a pénz- tőzserék, a — plutocraták. Szerintünk helye van a rendes czim s rangfokozatnak a tiszti és hivatali állás körében, s azon osztály sorában, mely az emberiség egyedüli javát, a valódi felvilágosodást, igazság s erkölcsi tisztaság terjesztését gondozza, s azt fentartani hivatva van, s ott hol tudomány, műveltség s hazafias közérdemek felfuvalkodás és gőgösség nélkül jogosan megkövetelhetik, bevárandó lévén az idő, melyben egykor ez, mint legjobb orvos a felmerülendő időviszonyokhoz képest önként változtatni nem fog; de vajmi megbotránkoztató, ha az eddigi egyszerű becsületes czimzéssel megelégedni tudó molnár, kádár, s csizmadia iparos, és egyéb hivatali apró „Lares et Manes“-íé\ék a mai ébredés és kiábrándulás korában a czím és rangnegélyezéséről nem tudnának letenni, hanem e kószaságbau még továbbra is megmaradva szenvelegnének. „Síivében vagdal lépcsőket, törpe marad lelkében sok, mig magasra felhág.“ Eplényi Márton. A nevelésről. i. Semmiről nem beszéltek, semmiről aeiiu Írtak annyit. S mindegyre napirenden van. Egyesek és testületek, országgyűlés és kormány, műkedvelők és szakférfiak, tudósok és tanítók, kivatottak s azok, kik ilyeneknek tartják magukat, — egyformán foglalkoznak vele. Szakközlönyök dicséretes törekvéseitől hézagtöltő hírlapi czikkig mindenütt útban áll. — Egyik előtt unalmas, a másik előtt népszerű, - egyik bámulja eredményeit, a másik kicsinyli, vagy minden sikert elvitat tőle. Ez hivatva érzi magát, hogy a törekvésekről, vagy az elért eredményekről Ítéletet mondjon, a nélkül, hogy egyiket, mint a másikat ismerné, — a másik legalább arra, hogy ilyféle megjegyzésekkel korholjon, vagy ellenkezőkkel dicsérjen. Ez az iskolai oktatást érti alatta, s sokat vél tudni, ha ismeri a tanintézetek különféleségeit, kissé talán tantervűket, s némi fogalma is van arról is: mik a különböző tanintézetek feladatai, csak hogy azt tartja, hogy életfoglalkozásához, s ahoz, hogy gyermekeit miként tanítássá — már ez is sok, — amaz a nevelés forgalma alá sorolja a bánásmódot is, mibeu a gyermek csecsemő korától fogva részesül; annak megfigyelését, hogyan fejlődik feliogási képessége, hogyan fejlődnek eszméi, minő érzelmek uralják, mivé válik jellem dolgában, de az Istenért — mondja — ki volna képes miudenre ügyelni? gyermeket felnevelni, ahoz egy emberélet megfeszített munkássága szükségeltetnék, de miből s hogyan élünk akkor? — s csak felfogása szerint jár el, midőn gyermekét a jó Istenre, s mások gondjaira bízza, kik az ilyesmivel íoglalkoznak. — line egy földműves, ki a nevelés alatt csak azt érti, hogy gyermeke valamikép írni, olvasni s számolni tudjon, de azért mindennél előbbre való, hogy a gyermek ottüou a munkában segéljen, az iskolába menni azután is rá ér, s hiába ellene a törvény szigora, melynek alkalmazása is részben oly elleuórzők felügyeletétől tiigg, akik nagyobbrésziut magok sincsenek előbbre, de meg ki is bírná valamennyi mulasztást elleuörizui, — amott egy gyermekeiért miuden áldozatra kész családfő, Ki kiképeztetésök végett semmiféle költekezést uem tart teleslegesnek, s azou tudatban is él, hogy értők miudeu telhetőt meg tett, s ha az eredmény a várakozásnak meg nem telelne, nem az ő hibája: a gyermek az intézetben romlott meg, vagy vele születtek gonosz hajlamai. Emez meg arról van meggyőződve, hogy a gyermeknevelés nem férfi dolga, — a gyermek anyjához jobban ragaszkodik, bánjék az vele, az Ő keze alatt eldurvulna a fiatal lélek, az ő szerepe csak akkor kezdődik, ha
