Veszprém megyei hivatalos heti közlöny, 1878 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1878-06-16 / 24. szám
IV. évfolyam. 1878. 24-ik szám. Veszprém, Junius 16. r ==6* és „Hív. Értesítő“ ■•íjilii minden mirnip. Előfizetési dij : Egész érre . - 6 frt — kr. Félévre ... 3 frt - kr. Negyedévre . 1 frt 50 kr. Egyes példány ára IS kr. r c> KOZGAZDASAGI, HELYI MgC ÉRDEKŰ, MIVELÖDÉSI ÉS VESZPRÉM MEGYEI HIVATALOS HETI KÖZLÖNY. ^ Szerkesztőség és kiadóhivatal : Vár, 4. sz. Hirdetőieket, valamint helybeli előfizetőieket U, elfogad őa nyugtáz KRAUSZ ARMIN kSnyTkMeiktiéie V.eiprémkea. HIRDETÉSEK egyhaeábos petitsor 6 kr. NYILTTÉR petitsoronkint 15 kr. a kiililn minden beigtatásért 30 kr. bélyeg. Néhány szó közigazgatásunk hiányairól. ív. Fel kell tennünk, hogy a választók joguk fontossága s felelősségük tudatában cselekednek. Fel kell tennünk, hogy joguk gyakorlatánál csak arra vannak tekintettel: mit kíván a közérdek, s minden törekvésünk oda irányul : minden egyes állásra minél képzettebb, minél iparkodóbb, s minél lelkiismeretesebb jelöltet válaszszunk meg. Feltételeznünk kell, hogy a jelölteket ismerik, s miután nem ismeretlen előttünk azon működési tér, a melyen a választandó tisztviselőnek haladnia kell, jelölteiket megválogatni is képesek. Miután Ugybuzgóságunk több mint elég, a siker elmaradhatlan. Ha azonban a feltevések magaslatáról a való életbe leszállunk, mást fogunk tapasztalni. Tapasztaljuk mindenek előtt, hogy a választók igen nevezetes része nem olyan képzetségíí ember, ki jogának, mit gyakorolni hivatott — fontossága iránt érzékkel bírna, — tapasztaljuk, hogy a választók legnagyobb része nem személyes meggyőződése szerint cselekszik, a mit szereznie legtöbbször lehetetlen is, de vezettetni engedi magát, — tapasztaljuk, hogy a vezetők a közérdek palástja alatt saját érdekeik kielégítésén működnek, hogy a jelölteket nem a szerint bírálják meg: melyik képzettebb, melyik derekabb ember, de egészen másra, olyasmire való tekintettel, aminek a választási jog lényegével semmi köze, — s végül tapasztaljuk, hogy a választók %0 — bár igen intelligens és derék ember, képzetével sem bír annak, mit kell tudni annak a tisztviselőnek — kit ő megválaszt — hogy állásának becsületére váljék. Miután pedig nem csak valamennyi emberi intézmény, de magok az emberek is valamennyien többé kevésbé gyarlók és tökéletlenek, s ennélfogva működésük is kisebb nagyobb mérvben hasonló, s netáni gyarlóságaik ellensúlyozására, ellenőrzésére van szükség, ami egyeseknél könnyebb, de egész testületeknél sokszor a lehetetlenséggel határos, hogy fel legyen téve a választási intézmény koronája; a választásért terheli-e a választókat s minő felelősség? E kérdésre azzal vagyunk kénytelenek felelni, hogy felelősséggel csak lelkiismeretűnknek tartozunk, az ily felelősség pedig gyakorlati eredményekben annyi mint semmi, de oly számos tagból álló testületnél, mint a törvényhatósági bizottságnak, a felelősség alkalmazása tényleg lehetetlen is. Aztán meg a választási aktusért a választókat felelősségre vonni!? Epen úgy hangzik, mint felelősségre vonni a felséges népet azért, hogy miért választotta képviselőjévé azt, akit annak választott. Tulajdonképen azon kellene csu- dálkoznunk, ha a választási intézmény más eredményt mutatna fel, mint aminőt valóban fölmutat. Az emberek nem szűnnek meg azok lenni, ha mindjárt törvényhatósági bizottsági tagok gyanánt működnek is. Emberi dolog, hogy egyik tagnak nagyobb befolyása van társaira mint a másiknak, az is emberi dolog, hogy a befolyásosabb saját érdekében állónak látja az ő emberét emelni előtérbe, mert az által saját befolyását öregbíti. Azon sokféle befolyásnak, a melynek a bizottsági tag a választásnál kitéve vau és kitéve lehet, hányadik képes és akar ellen- állani ? Nem-e mindennapi, hogy egyik a másik iránti szívességből emennek emberét pártolja, s ennek részére hódít? Minő beláthatlan a változatosság, mely a választási életben előadja magát! Az ellentétes, a hasonló érdekek minő különféle alakzatai, a törekvések minő változatos lánczolata, mind arra irányulva, hogy uralomra jusson! Azt hiszed, a közérdeknek szolgálsz, pedig az ügyes intéző keze igazgat, s az ő érdekét segíted győzelemre. Egy a közjóért működő phalanxot vélsz látni nemes vetélyben. Figyelmesen vizsgálódva gyarló emberek csoportját látsz benne, amely magán érdekekért toloncz az urna körül. El vagy fogva. A jelöltet, kire szavazni akarsz, az utolsó pillanatban ócsárolják előtted, s te annyira megütközöl a felett, hogy nem mersz többé reá szavazni. Megütközésedben eszedbe sem jut felvetni a kérdést: igaz-e amit róla mondanak? Ha fel is veted, hogy szerezhetnél bizonyítékot! De a bizonyíték hiányában is lelked a rágalmazás gyanúja által befolyásolva, félsz szavazatodat eredeti szándékod szerint adni. Ki gondolna arra, hogy az ócsárló az ellenjelölt kortese, s ócsárlása puszta kortes fogás? — Vagy maga a jelölt lép hozzád. Kér, könyörög, mennyet, földet igér, képes lennél-e tőle megtagadni azt a kis szívességet, hogy reá szavazz? Főleg, ha még azt is meggondolod, hogy ez által lekötelezetteddé lesz. — Te attól remélsz, akinek érdeke, hogy a harmadik megválasztassék, miért ne működnél érdeke mellett ? Jogoddal nem élsz vissza. A jelölt 22 éves, magyar állampolgár, sem csőd, sem bűnvádi kereset alatt nincs, sem becstelenítő bűntett miatt elitélve nem volt. Kell-e gondolnod egyébbel? A közéletben is a magán érdekek liarcza és győzelme ismétlődik ezer féle alakban. Az elvekért, az eszmékért vívott barczok végső rugói mindig a magán érdekek sérelme voltak. A más sebe téged nem éget, a más baja téged nem tesz beteggé. Csak akkor érzed a nyomást, ha rád alkalmaztatik, s a más jaj kiáltása csak akkor hívó szózat neked, ha neked is okod van jajt kiáltani. Vegyük a dolgot úgy amint van. A mig megfelelők voltak a viszonyok, a mig a választási jog a kiváltságok védelmezője volt, amig a tisztviselő a tekintélyért, a befolyásért lett azzá, amig a tisztviselői állással csak a tisztelet, de nem a munka is járt, más emberek pályáztak a tisztviselői állásokra, más emberek léptek és tolattak előre. Olyanok, kik akkor a küzdelmet kiállták. A nyomás ellenhatást szült. Az egyéni sérelem a köz sérelem tfíz- lelki szószólóivá tette a hivatottakat. Az emberek ma is olyanok, de a viszonyok mások. — Nyomás nincs, nem lehet ellenhatása. A tisztviselő pályája nem munka nélküli dicsőséget, de dicsőség nélküli munkát biztosít csak, kenyérkereseti forrás, mint egyéb foglalkozás, elnyerése magán érdek, választás útján betöltése a közérdek örve alatt személyes vagy párt uralomért vagy érdekért történik. Mi értéke van a jognak a választóra nézve, ha gyakorlata abból áll. hogy említenek előtte néhány nevet, melyek tulajdonosait nem ismeri, any- uyit se tud felölök: ugyan képzett emberek-e, vagy ám látta szép fogat- jukat, hallotta dicsérni lövési tudo- mányukat, — ő a nevek között válogat, egyre azután elkiáltja, hogy: éljen! s választott szolgabírót?! Kitől függ megválasztatásunk ? A választó közönségtől? Nem! Néhány ember magán érdekétől. Ha ezek érdek sphaerájába estink, vagy megtudjuk őket magunknak nyerni, ne aggódjunk, — hanem, képzettség, jellem, szorgalom, becsvágy mind hiába való. Soha sem az az első kérdés: mik vagyunk, a legelső kellék, hogy kik. S nincs-e rendén? Ha a nagybátya miniszter is lehetne, nem-e valóságos leereszkedés az unoka öcs részéről, hogy szerény szolgabirósággal beéri ? Nem-e kell neki érte köszönnünk ? Hogy az unoka öcs csupán az iskolák mellett járt, s a praxisból nem sajátított el egyebet, mint: hogy kell az ősi vagyont elfecsérelni, és henyélni, — ez csak nem tartozbatik a dologra? Pár példát idézek. Nem kutattam, utamba estek, de jellemzők, meg fogják világítani a képet, melyet nyújtani akartam. N. igen népszerű tekintélyes fia egyik vármegyének. Igen tisztelt alispán volt. Meg is érdemelte. Régebbi alispán korában — valamivel az új rendezés előtt — többek között egyszer tagosztályi hitelesítésre kelle mennie. Az urodalmi ügyvéd előleges informatió alapján maga készített el mindent, a tekintetes alispán urra nem várt egyéb, mint a trakta s névaláírás. Meddig tartott a trakta, nem tudom, de hogy az ügyvéd átallotta a névaláírás végett tolakodólag lépni fel, s a névaláírás azaz: a hitelesítés a miatt elmaradt, az bizonyos. E példával illusztrált jeles tulajdonok még sem szolgáltak akadályul abban, hogy a tekintetes alispán úr az új rendezéskor ismét egyhangúlag alispánná ne választassék. Még is maradt tisztében mindaddig, amig valami ürügye volt arra, hogy a megye székhelyére csak úgy látogasson el. Különben ma is egyik vezérférfi. Az is mutatja, hogy támogatása elég volt arra, hogy a legutolsó tisztújítás alkalmával egyik távoli rokona, ki 1872. előtt törvény- széki ülnök volt, s arról hires, hogy összes referádáit egy ügyvéd készítette, képzett pályázó, s a legutóbbi időig volt tisztviselő ellenében egyhangulag ismét tisztviselővé választassék. B. Az igazságügyminiszterhez beérkezett adatokból tudomásra jutott a pénzügyminiszternek, hogy az ingatlanokra vezetett adóvégrehajtások foganatosításánál a köztörvényhatósági tiszti ügyészek vagy maguk, vagy helyetteseik közbejöttével szoktak eljárni, s ezáltal nemcsak az adósnak ok nélküli tetemes kiadás okoztatik, de gyakran a kincstárra is megtéríthetlen károk háromlanak, mivel számos eset fordult már elő, hogy az árverés utján eladott ingatlan árából a végrehajtási költségek sem kerültek ki, mely esetekben az állam úgy a bírósági kiküldött, miut a tiszti ügyész fuvar- és napi, illetve eljárási dijait volt kénytelen fedezni. Hogy ily esetek többé elő ne forduljanak, s hogy egyúttal a törvényhatósági ügyészek is megkiméltessenek, meghagyta a miniszter az adófelügyelőknek, miszerint gondoskodjanak arról, illetőleg intézkedjenek, hogy az ingatlanokra vezetett adóvégrehajtások a köztörvényhatósági tiszti ügyészek által hivatalból kérelmeztessenek foganatosíttatni. A közoktatási enquete, mely Trefort miniszter elnöklete alatt tartatott, egyelőre befejezte tanácskozásait. A tanácskozásban részt vettek: Csengery Antal, Pauler Tivadar, Ta- nárky Gedeon, Szász Károly, Lutter tanker, főigazgató, Kárffy Titusz s Berecz tanár. A tanácskozás csak a gymnásiumok ügye körül forgott, s a kiküldött albizottság a tárgyalt s elfogadott elvek lapján uj gymnasiumi tantervet dolgozott ki. Heti szemle. jun. 15. A képviselőház 12. és 13-án tárgyalta le a kiegyezési javaslatok érdemében tett főrendi módosításokat. Tegnap pedig a ház a költségvetési törvény tárgyalását kezdte meg s fejezte be. * A congressus 13-án délután 2 óra 20 perczkor nyílott meg a berlini kauczellári palotában miudeu feltűnőbb mozzanat nélkül. Andrássy Gyula gróf néhány meleg szóval Bismarck herczeget ajánlotta elnöknek, ki — mint különben is házigazda — elfoglalta az elnöki széket, jobbján monarchiánk, balján Francziaország képviselői. A congressus elhatározta, hogy tanácskozásai nem lesznek nyilvánosak. A megnyitásban Törökország képviselői nem vettek részt, miután C3ak az nap esti 10 órakor érkeztek meg. A congressus legközelebbi ülése hétfőn lesz, ezen időig a meghatalmazottak közt bizalmas értekezletek fognak folyni. * A török fővárosból nyugtalanító hírek érkeznek. Attól lehet tartani, hogy nagyobb- mérvü összeesküvés létezik, melynek czélja Abdul-Hamidot s esetleg az uralkodó dynastiát trónjától megfosztani. A szultán e hírek szerint nagy aggódásban van s ki sem mozdul palotájából. * A német szövetségtanács 11-én egyhangulag elfogadta Poroszország azon indítványát, hogy a birodalmi gyűlés feloszlattassék, mi 12-ón csakugyan be is következett. Az új választások jul. 30-ára tűzettek ki. Az új parlameuttől a birodalmi kormány korlátlan felhatalmazást akar kérni a socialdemocratia erélyes elnyomására. Ezen kívül a büntető törvény több hézagát fogják kiegészíteni. * Belgiumban a klerikális párt, mely már 8 év óta van kormányon, megbukott, s a szabadelvűek a senatusban 8, a képviselőházban 12 szavazatnyi többséggel rendelkeznek. A király Frére-Orbant bízta meg új cabinet alakításával. 9HF* Lapunk mai számához egy félív „Hiv. Ért.“ van csatolva.^Rl
