Veszprém megyei hivatalos heti közlöny, 1878 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1878-01-06 / 1. szám
a porta meg nem bocsáthat. Ami Oláliország függetlenségét illeti, ezt döntse el egy európai bíróság. Bulgáriára vonatkozólag elfogadhatók a konstántinápolyi conferentia határozatai. * Gurkó tábornok átlépte a Balkánt és leszállt a Sofia melletti völgybe. Sofia különben már több felől be van kerítve. A török lakosság elhagyta e várost, mely úgy látszik, nincs annyira megerősítve, hogy benne az őrség hosszas ellenállást fejthetne ki. * A szerbek Nistől nyugotra Kursumlyeig, délre Leskováczig hatoltak, s Pirot elfoglalásával Viddinig minden fontosabb positió kezükben van. Viddin ostroma legközelebb várható. Nis be van ugyan kerítve, de a szerbek még nem intéztek rohamot ellene, mert azt hiszik, hogy az legfölebb 20 napi ostrom után capitulálni fog. * Érzerum még török kézben vau; parancsnoka Ismail Hakki pasa, aki tartani akarja azt, a mig lehet. Azonban félő, hogy az oroszérzelmű lakosságnak az ellenséggel egyetértő működése miatt kénytelen lesz a hős kis csapat, az erősséget elhagyni. — A daghestani lázadás orosz hírek szerint egészen megszűnt. * Midhat pasa Párizsba érkezett s az angol parlamentnek megnyitásáig ott is marad, hogy azután onnan útját Londonba folytassa. Tagadja, hogy küldetéssel bírna, de azon reményt táplálja, hogy alkalmat fog találni ott hazájának szolgálatokat tehetni. — Gam betta pedig Rómában járt, hol a király fogadta. Depretis, miniszterelnök tiszteletére lakomát adott. Útját titok fedi. Megyei közgyűlés. Veszprém, jan. 2-án. A nagyméltóságú belügyminiszter úrnak 48960. sz. alatt a főispán úrhoz érkezett leirata a tisztújítási kijelölő választmánynak a múlt novemberi közgyűlésben történt megválasztását azon indokból, mert a választás a dolog természeténél fogva azon bizottság jogköréhez tartozik, melynek nevében és megbízásából működni hivatva lesz, helyben nem hagyta és a főispán előterjesztése folytán a kijelölő választmány újból való alakítása vált szükségessé. Elnöklő főispán úr ezen rövid de, velős megnyitó beszédet mondá: Mint mindenkor, úgy ma is tisztelet- teljesen üdvözlöm e megyei alakulaudó bizottságot, sőt ha lehet, ma bensőbben és szívélyesebben, mint máskor; nem csak azért mert ma van először szerencsém e megyei bizottságnak egy részével hivatalos minőségben találkozhatni, nem csak azért, mert egy komoly új évnek állunk küszöbén, de különösen azért, mert nehéz, nyomasztó, aggasztó viszonyok tömörülnek, tornyosúlnak fejeink fölé, melyek súlyának elviselésére kell, hogy vállat vessünk, melyekből eredhető veszély leküzdésére szűk- | ségesb ma, mint bármikor máskor, hogy egyet értsünk. Én remélem nem csak, de biztosan tudom is, hogy ez újból alakulandó megyei bizottság áthatva hivatásának magasztossága által, elvállalt kötelmeit hűséges odaadással fogja teljesíteni. ügy más részről ígérem én is, hogy hazafias kötelességeimet a trón, a haza és e meAz ördög bújjék abba a vizsgába, hogy j újra eszemben jutott, pedig egészen megfeledkeztem róla. Hanem hiszen legyen csak egyszer kezembe az a bizonyítvány, oda se nézek én többé a tanulásnak. Itt leszek mindig Nellikénél. Nemde Nellike? — Úgy, úgy! csak menjen most tanulni. Másnap szerencsésen átestem a vizsgálaton, ki volt most boldogabb, mint én. Caesart nem vitték oly örömrivalgások közt a diadalszekéren a rómaiak, mint én vittem Nellike elé a bizonyítványomat. Oda tettem az ölébe. — Itt van. Egyebet nem szóltam, hanem arczom sugárzott az örömtől s szívem dobogott erősen. Nellike elolvasta s visszaadta. En megcsókoltam érte, sokkal boldogabban, merészebben, mint tegnap. Apámnak is jól esett s megveregette érte a vállamat. Megkértem tőle szépen, hogy engedje nug, hogy ezentúl minden délután a Nellikénél lehessek. Apám újra mosolygott és megengedte. Azóta én a világ legboldogabb teremtése voltam. Ott forgolódtam örökké Nellike körül s olvastam újra neki a »Monte Ulnistót“, „Heríbrt és Klárikát“. Naponként megkérdeztem tőle szeret-e? s ő mindig rámondta az igent. — Nemde Nellike, kérdém egyszer ismét, szeret ön engem ? — Persze hogy szeretem. — Nemde az én kis feleségem fog lenni nemsokára ? Ezt még sohasem kérdeztem tőle, magam sem tudora, hogy ugrott a számra. E kérdésre Nellike nem csak hogy mosolygott, hanem ! gye irányában egész odaadással teljesíteni férfias elhatározott szándokom. Ámde e szándok egymagában nem elég, mert nincs elnök, nincs főispán, ki kötelességeit czélszerűen, hasznosan, üdvösen teljesíthetné, ha azon testület, melynek vezérletére van hivatva, őt bizalmával, bölcseségével, higgadtságával s mert emberek vagyunk, itt ott elnézésével, rokonszenvével, jóakaratával nem támogatja, ezekért esdeklem alássan Jól tudom én, hogy igen sokat kérek a megyei bizottságtól s még is reméllem, hogy ez újból alakulandó bizottság is, azt tőlem meg nem tagadhatja, amivel az eddigi bizottságok boldogítottak, reméllem pedig annál inkább is, mert hosszú hivatalos múltam biztosítékául szolgál annak, hogy mindezt a jövőben is, ez új bizottság irányában is kiérdem élni összes törekvésemnek fő czélja leend. S most midőn az új év alkalmából a megye közönségének boldog újévet kívánok, midőn magamat a bizottság további szívességébe és jóakaratába ajánlom, constatálva azt, hogy a jelen bizottság tagjainak 2/3-dánál sokkal nagyobb része már igazoltatott, e megyei bizottságot alakultnak s első törvényes ülését megnyitottnak nyilvánítom. A megye képviselői a megnyitó beszédet lelkes éljenekkel fogadták, felolvastattak a mai kijelölő választmány megalakítását tárgyszó hivatalos iratok. Ez után szavazás történt, mely szerint Purgly Sándor 96, Ruttner Sándor 93 és Pap Gábor 71 szavazattal a kijelölő választmánynak tagjai lettek. A holnapi tisztújító közgyűlésre Kőrössy Antal ügyésznek. Ányos László pedig jegyzőnek választatott meg. Záradékúl fői-pán úr lelkes beszédet tartott, melyben kifejté, hogy hálátlan dolog tanácsot adni, de mindamellett nem teheti, hogy elveit röviden ki ne fejtse ez alkalommal. A megye értelmiségével fog holnap a gyűlésen találkozni, azon gyűlésen, mely az országra ép úgy, mint a megyére fontos, fontos különösen a megyei árvák ügyeire. Felemlíti itt és dicsérőleg emlékezik meg a tisztikar eredraénydús működéséről, mely I valamennyi elintézhető ügyet elintézett Utal j e tisztújítás nagy horderejére; figyelmeztet, j hogy a bizottsági tagok vegyék figyelembe j azt, ki szakértelemmel és buzgalommal működött, mert nem maguknak, hanem a nagy közönségnek választanak. Felhívja, hogy ezen elvek felett gondolkodjanak. Ezzel a gyűlést bezárja, a holnapit pedig d. e 9-re tűzi ki. A főispán szavait lelkes éljenzés követte jegyző és Kőrössy Antal tisztiügyész foglalta el. Erre főispán úr a kijelelést kezdé meg: az alispánságra Bezerédy Gyula, a megyei fő- jegyzőségre Véghely Dezső, a tisztiügyészségre Kenessey Károlv, az árvaszéki elnökségre Ko- pácsy Viktor lett kijelelve és egyhangúlag megválasztva. Az árvaszéki első ülnökségre kijelelve voltak négyen, egyhangúlag megválasztatott Kőrössy Imre. Az árvaszéki második ülnökségre kijeleltelek négyen és újjfel- mutatás által többséget nyert és megválasztatott Tőttössy Mihály. A harmadik ülnökségre kijeleltettek négyen: Szentes, Csokuyai, Sári, Lampert. Húsz tagnak Írásban beadott folyamodványa után szavazás rendeltetett el, mely szerint Szentes 142, Csoknyai 73, Sári 11, Lampert 0 szavazatot kapott és így Szentes választatott meg. Árvaszéki jegyző egyhangúlag Kopácsy Árpád lett. Szolgabirák: veszprémi, Kleczár Ferencz, pápai, Tóth Dániel, devecseri, Noszlopy Viktor, zirczi Szőnyegi egyhangúlag. Az enyingire Fodor Kálmán és Kenessey Miklós jelöltetett ki. Szavazás lett és Kenessey kapott 157, Fodor 47 szavazatot és így Kenessy Miklós választatott meg. Megyei pénztárnok Peczek Gyula lett egyhangúlag. Főorvosnak Pillitz lemondása után Ha- lassy Vilmos, Kerényi Károly és Tóth Endre ajánltatott. Szavazás után Kerényi 144, Ha- lassy 68, Tóth Endre 3 szavazatot kapott és így Kerényi Károly lett megválasztva. Másodfőorvossá Makara György lett. Főszámvevőségre Bóday József és Perlaky József jelel- tetett ki, de Perlaky visszalépett és így Bóday József lett egyhangúlag megválasztva. Gyámi nyilvántartóvá Kasenczky János, megyei alszámvevővé Kovács Antal, megyei első aljegyzővé Kolosváry József, másodaljegyzővé Kemény Andor, veszprémi járásorvossá Sán- dorffy Miksa, zirczi járásorvossá Baumann József, devecseri járásorvossá Schultheis*, enyingi járásorvossá Trosztler Miksa, állatorvossá Becsák Ferencz lett egyhangúlag. Ezután főispán űr Öméltósága Bezerédy Győzőt tiszteletbeli aljegyzővé, André Gyulát tiszteletbeli ügyészszé és Foki Zsigmondot tiszteletbeli állatorvossá nevezte ki. Erre a tisztikar letette az esküt; ez után a megyei különböző bizottságok tagjai választattak meg, kiknek neveit lapunk jövő száma fogja hozni. Végre főispán úr Öméltósága hálás köszönetét mond a bizottsági tagoknak méltóságtel- [ jes és higgadt tanácskozásukért. Bezerédy ! Gyula pedig a tisztikar nevében megköszöni a bennök helyzet bizalmat, amivel a tisztújító í közgyűlésnek d. u. egykor végeszakadt. A tisztújító közgyűlés. Veszprém, jan. 3-án. B. Fiáth Ferencz főispán úr Öméltósága rövid beszéd után, melyben különösen a rendel, higgadtságot és méltóságot ajánlja a bizottsági tagoknak, megnyitottnak nyilvánítja a gyűlést. Bezerédy Gyula alispán a tisztikar nevében megköszöni a megyének a bennök helyezett bizalmat, a szíves támogatást; amit tehettek, megtettek, és a netán elkövetett hibát vagy mulasztást ne akarathiánynak, hanem az erők gyengeségének tulajdonítsák. A megye pecsétjét a hazának szebb jövőt, a tagoknak boldog újévet kivánva átadja a főispánnak és tiszttársaival együtt félrevonúl. A megliatottan ejtett szavakat lelkes éljenek követték. — A tisztikar helyét Ányos László A „Koronádban. Veszprém, jan. 2-án. Mint lapunk olvasói tudják megyénk összes járásai múlt szerdán d. u. 6-kor a »Korona“ nagytermében értekezletet tartottak, melyhez hevességre nézve alig volt talán az országban egy másik fogható. Jóval hat előtt már telve volt a nagy terem bizottsági tagokkal és kiváncsi hallgatókkal, kik csoportonkint hol itt, hol amott álltak, jártak keltek, amint a capacitálás megkívánta. A terem közepén húzódtak a hosszában elhelyezett asztalok, melyek körűi székek voliak elhelyezve azon szerencsések számára, kik azokhoz mégis férhettek. Véghely Imre elnök végre helyet fog lal az asztal derekán és az értekezletet megnyitottnak nyilvánítja. Értekezleti jegyzővé André I Gyula választatott meg. Nagy nehezen csend elkezdett hangosan nevetni, a mi nekem most már pláne nem tetszett. — No persze hogy az leszek; hanem még csak várjunk kissé, hiszen még önnek bajusz.a sincs! Igaz a! Hiszen még nekem bajuszom i sincs. Mennyire szerettem volna idősebbnek lenni pár évvel, hogy bajuszom legyen, mert ettől fügö,t most az én összes boldogságom. Nem adtam volna a félvilágért, ha csak akkorka bajuszom lett volna is, hogy a körmömmel megcsíphessem. No de sebaj, segítünk a dolgon. Feltörtem rég időktől tartogatott perselyemet s még az nap írtam Pestre Török Józsefhez, hogy küldjön nekem egy »nagy üveg Bojtor- jáugyökér-szeszt“, mert ez, amint olvastam, hatalmas szakái- és bajusznövesztő. A szer megjött s én naponkint rettentő mennyiségét dörzsöltem államra. Odahaza el nem bírták gondolni, miféle idegen illat tölti el a házat. Még engem is kérdeztek ez iránt, hanem én persze bölcsen elhallgattam, hogy ez az egész sajátságos illat az én szaaáluövesztő szeremtől datálódik.. Nellike szintén kérdezte többször miféle illatos olajjal kenem a hajamat, a mire én csak piruluui tudtam, de felelni nem így tartott ez körülbelül egy hónapig, de bajuszom csak nem akart nőni. Én összeszidtam az egész világot, de leginkább azt, a ki a Bojtorjángyökér-szeszt feltalálta. Ezen közben telt az idő gyorsan. Egyszer azt vettem észre, hogy Nelliékhez egy szép bajuszú (oh mint irigylettem tőle azt a bajuszt) fiatal ember kezd járogatni Úgy mutatták be nekem, mint végzett doktort, engem pedig mint végzett gymuasistát. Egyideig csak elnéztem, hogy majd mindennap Nellike körül forgolódik, hanem utóbb boszan- tani kezdett a dolog. Felébredt bennem a féltékenység iszonyú fullánkja. Már több egy heténél, hogy nem csókolhattam meg Nellit. Ila oda mentem, mindig el volt a doktorral foglalva s nekem alig jutott valami a beszédből meg a pillantásból. Egy ízben nem volt ott a doktor Siettem felhasználni az alkalmat s megcsókoltam Nellit. Nem ellenezte, de elpirult, magam sem tudom miért ? — Nellike kérem, mondja, mit akar itt ez a doktor mindennap ? Nellike pirulva mosolygott és megszúrta kezét a tűjével. — Majd meg tudja kedves Bálint. Belenyugodtam a válaszba, de roppant kíváncsian vártam az eredményt, mit egyszer aztán meg is tudtam Olyan üunepélyféle volt a háznál, midőn egy ízben átmentem. Sütöttek, főztek, s vágták a pulykák nyakát egymás után. A doktor Nellikét karon fogva tartotta s beszélt hozzá mindenféle hízelgő dolgokat, a mi nekem sehogyse tetszett. Oda sompolyogtam Nellihez s megrántottam a ruháját. — Mondja Nellike, mi lesz itt? Nellike szánakozva és mosolyogva tekintett rám. — Menjen kérdezze meg papájától. Én rohantam haza és elofogtam apámat, ki épen gálába csapta magát. — Hova készül atyám? — kérdém tőle. — Hová? Hát Nelliékhez. — Mi lesz ott. Mit akar az a doktor ? lett, melyben Kun Sándor k. táblai ülnök erőteljes hangon emel szót és kifejti, hogy a magyar nemzet, ha a szükség úgy hozza magával, mindent fel tud áldozni, csak alkotmányát nem, a magyar csak a maga többsége által választott tisztviselőjének szeret és akar engedelmeskedni. Ezért tehát kívánja, hogy a megye termén kívül maradjon minden szenvedély, minden járás tartsa tiszteletben a másik járás többségének a jelöltjét. Helyeslés és éljenzés zajjal. Utána Krisztinkovics Aladár emel szót és teljes szabadságot akar mindenkinek biztosítani. Ismét zaj és éljenzés, mi közben Szilágyi tanár Pápáról szól: ellentmond Kunnak, hogy a járások ne legyenek oly teljhatalmuak. ajánlatúl tekintessék csak határozatuk. Ismét zaj és lárma. Molnár Aladár a sok halljuk és csend kiáltások után uagy- nehezeu szóhoz jut és az értekezlet barátságos eszmecsere voltát lejtegeti, kell, úgymond, hogy minket ne csak a jog, de a méltányosság is vezessen, mert a tisztviselőt a bizalom helyezi be állásába. Éljenzés és óriási zaj megint, melybe Eötvös Károly hoz egy kis csendoázt. Elfogadja az előtte szólónak nézetét de ő csak a többség bizalma folytán lenne tisztviselő. A hallgatóság feszült figyelme közt elmond egy adomát Deák Ferenczről, ki Hosz- szúfalun menvén keresztül kérdez egy tisztességes parasztot, szabad-e itt a helységben dohányozni. Szabad, uram, volt a válasz, de tisztességes ember nem teszi. Most Véghely Imre elnök ajánlja, hogy a centrális, azután a járási tisztviselők ajánltassanak. Kun Sándor a járások többségéljek kívánságát kívánja figyelembe vétetni. Gyors egymásutánban óriási éljenek közt ajáultatik az alispánságra Bezerédy Gyula, a főjegyzőségre Véghely Dezső, az első aljegyzőségre Kolosváry József, a másodalj egy /.őségre Kemény Andor, a főügyészségre Kenessey Károly egyhangúlag. Az árva széki elnökségre Kopácsy Viktor ajánltatott, de a pápai járás Kőrössy Imrét is ajánlja és ennek kifejezést ad Lukacsek, hogy ez is vétessék fel, de a nagy többség ellene van, Szilágyi bele nyugszik az elhagyásban, de Kopácsy mellől is hagyassák ki az »egyhangúlag* kitétel, mit Eötvös nem oszt. Horváth János Pápáról megnyugszik szintén a többség határozatán, kéri, hogy Kőrössy helyettes elnök legyen. Tiszteletbeli eluökség nincs és így a kérésnek nem lehetett helyt adni. Az első ülnökségre Kőrössy Imre, a másodikra Tőttössy Mihály ajánltatott egyhangúlag, a harmadikra Szentes István, Krisz- tinkovics, Soós Lajos, Sári. Óriási lárma és zaj, bogy csak egy, Szentes ajánltassék. Krisz- tiukovics határozottan kijelenti, hogy a központban hivatalt uern vállal. Csapó Kálmán nem akarja, hogy magunkat az ajánlás jogától megfoszszuk. Lukácsok Csoknyai Jánöst ajánlja. André Gyula azt akarja, hogy cáák az jöjjön a jegyzőkönyvbe, akinek többsége van, Molnár Aladár szintén e mellett van, Karácson János az előbbi eljárás helyességét emeli ki, Krisztinkovics ezt nem osztja. Csapó Kálmán mind a négyet felakarja vétetni t. i. Szentest, Csoknyait, Soóst és Sárit. Purgly Sándor sziutén ezt akarja. Fiáth Pál figyél- meztet, hogy ne essünk inconsequentiába, akkor a többinél is mind vétessenek fel az ajánlottak. Karácson János fülszaggató lárma közt fejtegeti, hogy ezen értekezletnek tulajdonképi czélja a megállapodás. Bélák véleménye, hogy röviden végezzünk és Szentes mellett szól, mire az elnök a nagy zajban kimondja a határozatot, hogy Szentes ajánltatik. Lévay Imre — Mit? Hát eljegyzés lesz. Azt sem tudod ? — Nem én! Mi az az eljegyzés ? — Ostoba! Hát Nellike férjhez megy a doktorhoz Punctum. — Mit? Nellike férjhez megy a dók..- tor.. hoz, — ordítottam én tág torokkal. Az nem igaz, Nellike engem szeret, én veszem el feleségül. Atyám végtelenül kaczagva nézett rám, ón meg majd szétrepedtem a dühtől meg á fájdalomtól. Rohantam át Nellihez — Nelli! igaz az? — Mi?- Hogy férjhez megy a doktorhoz. — Kis szamár! persze hogy igaz, mi van abban ? — Mi ? Sok, nagyon sok. Hisz azt mondta ön, hogy engem szeret s az én feleségem lesz. Nem ezt Ígérte ön nekem? — Menjen maga kis ostoba. Az játék volt az egész; csak nem vette komolyan a dolgot? Hiszen maga még csak gyerek, ón pedig nem érek rá addig várni, mig maga megnő No jöjjön, csókoljon meg s egyék egy kis süteményt. — Nem kell! ordítottam, se csók, se sütemény. Én nem vagyok gyerek. Ön engem megcsalt, hűtlen lett, én meghalok fáj. - d*I •;•* mam., ban. (Vége kör.) V. Sárffy lgndc\.
