Veszprém megyei hivatalos heti közlöny, 1877 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1877-12-30 / 52. szám
ostromát az oroszok néhány nap múlva megkezdik, hacsak az időjárás nem akadályozza meg őket. — A szerbek elfoglalták Ak-Pa- lánkát és megtámadták Pirotot, mely alig tizenkét mértfoldnyire van Sophiától, e város elestével pedig a törökök nem tarthatják hadállásaikat az Etropol-Balkán szorosaiban. * A törökök, úgy látszik, egészen feladták Bulgária védelmét, mert csapataikat visszavonták Rumeliába s most ennek védelmét szervezik. Daczára annak, hogy a törökök a kelet-bulgáriai' positiók legtöbbjét már kiürítették, a czárevics hadai a Lomon még nem mentek át. * Az angol kormány hangulata kezd har- czias jelleget ölteni, mely nagy figyelmet ébresztett különösen Berlinben. Bismark igen komolyan veszi Anglia készülődéseit s hír szerint ez ügyben kérdést is intézett az angol cabinethez, mely azonban kitérőleg felelt. — Azt is beszélik, hogy mihelyt az angol hajóraj a Bosporusba vonul, a német pánczélos hajóhad is a Dardanellákhoz küldetik. — Az angol cabinet busz millió font sterlinget akar hadi czélokra a parlamenttel megszavaztatni. * Görögországban megindultak a harczias mozgalmak s az actió, midőn az oroszok a philippopoly-drinápolyi vonalon megjelennek, kétség kívül meg fog kezdődni. A VIDÉK. Jegyzőkönyv, felvétetett Lajos-Komá- romban 1877. szept. 19-én. Vieland Márton biró jelenti, miszerint a községi szabályrendelet a községi bíráknak kötelességévé teszi, a mennyire lehet takarékmagtárakat felállítani — indítványozza tehát, miután ez évben meglehetős búzatermés volt, egy takarék-magtár felállítását, — indítványozza, azt nem kényszer utján felállítani, hanem tetszés szerinti adakozásra a lakosságot felhívni, az e czélrai adakozást a beszedési íven 1 mérő búzával ezennel megkezdi. Határoztatott. A takarékmagtár megalapítását az indítvány szerént pártoljuk és elfogadjuk, annak létrehozására közreműködésünket minden tekintetben felajánljuk: Wieland Márton biró, Hofbauer Pál elöljáró, Schmelczer Mátyás elöljáró, Wieland Pál elöljáró, Reizinger György elöljáró, Schmitz György elöljáró, Varga József jegyző. Enyingi járás, Lajos-Komárom község gyűjtő íve a községi takarékmagtárra. Az adakozók névsora: Wieland Márton biró 1 mérő búza, Schmitz György pénztárnok 40 itcze búza, Vieland Pál elöljáró 1 mérő búza, Hofbauer Pál közgyám 1 mérő búza, Reizinger György elöljáró 20 itcze búza, Schmelczer Mátyás elöljáró 1 mérő búza, Szemerei Sándor elöljáró 1 mérő búza, Bélák István képviselő 2 mérő búza, Macher Endre ev. tanító 1 mérő rozs, Község 3 mérő búza, Szemerei Pál 40 itcze búza, Stocz Lőrincz 8 itze búza, Vun- derer György 8 itcze búza, Szakács Márton 8 itcze búza, Plezer György 20 itcze búza, Vieland István 20 itcze búza, Bélák Pál 40 itcze búza, Smelczer Pál 3 itcze árpa, Münzer József 1 mérő búza, Reiz Márton 20 itcze búza, Setkó Pál 20 itcze búza, Cservenkó hogy hűtlen lett adott ígéretéhez, hanem fájdalommal illette őt is, hogy esztelenségében saját szerencséjét játszotta el. Drága kincset, ritka gyöngyöt talált a csendes elrejtett aknában és balga elbizakodottságában elmulasztotta azt híven megőrizni, csupán azért, hogy hamis, értéktelen ékszer után tartson vadászatot. * „Kedves gyermekem, itt az orvos,* mondá Wernerné asszony, ki az orvost egy keskeny félig setét szobába vezette. „Köszönöm orvos úr, hogy hozzánk fáradott,“ mondá a leány, ki bekötött szemekkel ült egy nyugágyon a szoba hátterében. Walter, ki a beteghez akart közeledni, e hang hallatára meghökkenve állt meg. Nem bírta kiverni fejéből a tegnapesti emlékeket vagy csakugyan ismerte e hangot? Az öreg asszony az ablakhoz lépett, felhúzta a redőnyöket, míg Walter mélyen meghatva jött közelébb remegő kezekkel vévé le a kötőt a leány szemeiről — és a malom Rózsáját látta maga előtt búbánat halványította arczczal. Soha életében sem volt oly nehéz sodrából ki nem jönni, mint ezen pillanatban, midőn a fájdalmas meglepetés ajkait egy felkiáltásra akarta megnyitni. Elnyomta azt és csak nagy nehezen bírt elmásított hangon a leánynyal beszélni, ki őt szemei láterejét vesztve fel nem ismerheté. Jól tudta Walter, hogy a betegnek a legcsekélyebb felindúlás is ártalmára van; nem volt szabad most megtudnia, ki állott előtte — ki néz most homályos szemeibe. Csak néhány rövid kérdést intézett most hozzá, de bármennyire iparkodott is hangját megválMihály 20 itcze búza, Varga Mátyás 20 itcze búza, Huiber Gáspár 1 mérő búza, Meizner András 20 itcze búza, Kositeki Márton 20 itcze búza, Rusz János 20 itcze búza, Rusz István 20 itcze búza, Czalky György 20 itcze búza, Krutzler Mihály 20 itcze búza, Szapper Márton 20 itcze búza, Szapper György 20 itcze búza, Szarvasi Sámuel 2 mérő búza, 1 mérő rozs. Összesen 10 mérő, 44 itcze búza, 2 mérő rozs és 3 itcze árpa. Lajos-Komárom, 1877. decz. 17-én. Varga József. Enying, 1877. decz. 26-án. T. szerkesztő úr! E napokban a fővárosi lapok a „Gara bácsi“ meggyilkolási ügyében oly hihetetlen forrásokból vett hireket közöltek, hogy nem tartom mellékes dolognak, mivel ez még a helybeli járásbíróságnak is megbotránkozására szolgált, a tényállást megírni illetőleg czáfolatul a hamis hírekre. — A „Pest. Loyd* többek közt így írja: „A gyilkos tett gyanúja „Gara bácsi* házi urára esett, Simonyt azonnal elzárták a veszprémi vármegyeházban, eleintén makacsul tagadta a tettet, de további vizsgálat folyamában mindent bevallott.* A „Pesti Napló* meg azt állítja, hogy Gara Simonyinak néhány száz forinttal tartozott volna. Végül az „Ellenőr“ szerint Garának a M.-Komáromi takarék- pénztárban néhány ezer forintja volt. A valódi pedig ennyi: Mészöly Gyula k. járásbiró erélyes nyomozása következtében kiderült, hogy Garabelli saját lakásán gyilkoltatok meg. A pitvarban ugyanis egy új on an bemeszelt tárgy találtatott, mi alatt vér foltok voltak láthatók. Simonyi Ferencznél továbbá találtatott egy vérrel telt szennyes ing elrejtve, s végül a kocsin is láthatók voltak a jelek, melyen Simonyi elhurczolta a szerencsétlent. Simonyit azonnal elzáratták, és pedig jelenleg is Enyingen ül még, nem pedig Veszprémben. Mind az által, hogy eléggé világos, hogy Simonyi volt a gyilkos, ő kereken tagadja, s eddig minden diplomaticai egyenes vagy ferde kérdés tőle mit sem vehetett ki, hanem kereken tagadja. Nejét a napokban szintén elfogták. Hogy M.-Komáromban takarékpénztár van, erről megyénkben senkinek sincs tudomása. Hogy pedig Gara Simonyinak tartozott volna épen nem igaz, hanem, hogy Simonyi Garának, igen. Hogy Garán elkövetett gyilkosságát Simonyi bevallja, alig hihető, mert hozzá hasonló, megátalkodottabb, rafinirtabb gazzal alig volt még egy bírónak dolga. Végül valótlan az is, hogy Garán hat éles vagy tompa eszközzel mért csapásokat találtak. Ez kerek számmal négy volt. Ismétlem, hogy e tekintetben senki sincs nálamnál jobban értesülve, s végül csupán megjegyzem, hogy tessék soraimat lapjába felvenni, vagy ezekből annyit, amennyi szükséges. Maradtam mély tisztelettel Roth József. A vár-palotai karácsonfa decz. 25.1877. Boldog, nagy örömnap a karácson napja. Mindenki víg, minden kebel örömérzettől ára- doz. A jó gyermekek ajándékokat kapnak, karácson! ajándékokat. Fő örömük ez ajándékokban van és ezen ártatlan örömükben toztatni, még sem kerülte el figyelmét, hogy szavainál pir futotta el a leány arczát. Azután Wernerné asszonynyal a másik szobába ment rendelvényt írni a beteg számára és a mily szófösvénynek találta az öreg asszony húgánál, most annál hajlandóbb volt az öreggel beszédbe ereszkedni. Nemcsak a legnagyobb kíméletet köté ismételve a beteg szívére, nemcsak rendeletéit ismétlő néhányszor, hogy az öreg annál jobbau megjegyezze azokat, hanem látható érdekeltséggel tudakozódott is a baj oka iránt. Nem került sok fáradságába a beszédes öregasszony száját megnyitni, és csak itt-ott kellett egy-egy kérdést hozzá intézni, hogy mindazt megtudhassa, mi őt Rózsa múltja felől érdekelte. Wernerné asszony figyelmét egészen kikerülte a kínos benyomás, mit szavai az orvosra gyakoroltak, és kíméletlenül fedezé fel előtte, menynyit szenvedett a szegény Rózsa. ,0h én jó Istenem,* folytatá sóhajtozva, „a szegény Rózsa kora reggeltől késő estig kötött és vart, éjjel pedig gyakran többet sirt, mint aludt. Nagyon is sok nyomor és gond nehezedett a még fiatal és tapasztalatlan teremtés vállaira. Atyja, ki molnár volt, nyolcz év előtt halt meg, és az ekkor még alig tizennyolcz éve3 Rózsának három gyámolat- lan árváról kellett gondoskodni, mert atyja adósságnál egyebet nem hagyott hátra. A malmot el kellett adni és ők a faluba mentek be lakni, hol elég nyomorúságosán éltek. Rózsa persze nem egyszer mehetett volna férjhez, gazdag polgárok fiai kérték meg kezét, mert ő a környék legszebb leánya volt; de a szegény teremtés egyéb szerencsétlensége boldogok, Ily boldog és örömteli ünneppé varázsolta jelen karácson napját Vár-Palotán a kisdedek iránti szeretetéről és határtalan jótékonyságáról ismert és ezrek által áldott özv. nagyméltóságú Wartenbergi gr. Waldstein Jánosné született Kőröspataky gróf Kálnoky Adel ő excellentiája. A nemes lelkű grófnő ugyanis, hogy Istenben boldogúlt férje nevéről czímzett vár-palotai Szt.-János leányiskolájának 253 növendékében a szorgalmat még inkább fokozza és őket, mint már sokszor tévé, megörvendeztesse, készített egy nagyszerű és ajándékokkal gazdagon megrakott karácsonfát; ezenkívül a terem meg volt rakva ruhaneműekkel, könyvekkel, játékszerekkel és csemegékkel. Az iskolába járó leányok között nem volt egy sem, ki ajándékot nem kapott volna. Harminczkát szegény leány kapott teljes öltözetet, ezeken kívül huszonhatan lábbelit és külső felöltőt, a többiek pedig játékszerek-, tanszerek- és csemegékben részesültek. Ily nagyszerű és nemvárt gazdag ajándékért a kis leányok sem maradtak hálátlanok, mert a nekik szerzett örömért ők is viszont megörvendeztették kegyes jótevőjüket egy nagy szorgalommal tanult és kedvesen előadott pásztorjátékkal. Karácson előestéjén seregesen vonultak a szülők, rokononok és meghívott úri vendégek a Szt.-János leányiskolába, hogy örüljenek ők is az örvende- zőkkel. öt órakor, melyre a játék jelezve volt, ő excellentiája a látszó örömtől sugárzó arczczal foglalt helyet a lánykák által karácsoni ajándékul saját kezűleg készített kézi munkákkal ékített székébe. A játék öt óra után vette kezdetét a Ruprich János faművész által csiunyal és jó ízléssel készített bethlehemi istáló és jászol körül, mely bethlehemi jelenetet a lánykák oly jól és szépen adták elő, hogy mindnyájunk elismerését és dícséretét érdemelték ki, mind ők, mind hangyaszorgalmú tanítónőik. — Ennek végeztével ő excellentiája köszönetét nyilvánítva a neki szerzett kedves meglepetésért; bevezette a leánykákat a díszterembe hol a karácsonfa felállítva és a sok ajándékok kirakva voltak. Leirhatlan az öröm és meglepetés, mely a kis leányok arczárói sugárzott az ajándékok láttára, melyeket fáradhatlan őrangyaluk a nemes lelkű grófné saját kezűleg osztott ki. Midőn a nemes szívű grófot, ki már másfél éve a sírban nyugszik, az örök nyugalomra kísértük, azt hittük, hogy vele a jótékonyság szelleme is elszállt városunkból, de a csapás, mit a jó gróf halála okozott, onyhűlt azon kedves csalódás által, hogy tán nem is halt meg, hisz szelleme most is őrködik városunk fölött; a jótékonyság ép úgy meg hozza áldozatát ma, ép úgy kiosztja alamizsnáját, miut azelőtt. És ki a boldogúlt grófnak e jó szelleme? ki lehetne más, mint kedves neje az özvegy grófnő! Oly jól esett szívünk- j nek és oly megható jelenet volt az, midőn a sok, szegénység miatt igen avult ruhában levő árvákat rövid ideig tartó félre vonulás után egész új öltözetben, tanszerekkel ellátva láttuk megjelenni kegyes jótevőjük előtt, hogy neki hálás köszönetüket nyilvánítsák. A szülők szemeiben az öröm és hála drága gyöngy könycseppei ragyogtak, kiknek nevében főtisztelendő Steiner Ádám helybeli ple- j bános úr meleg szavakban forró köszönetét | mondott az árvák jótevő anyjának, kérve egyszersmind őket, hogy kegyes jótevőjükről naponkénti imáikban megemlékezzenek és ő excellentiájának hosszú életért esedezni el ne mulaszszák. mellett szerencsétlenül is szeretett; úgy hiszem egy könnyelmű deák bolondította el fejét — elég az hozzá, hogy minden ajánlatot visz- szautasított és keserű gondjai mellett a mindennapi kenyérért még e szomorúságot is kelle viselnie; uem sokat beszélt ugyan e dolog felől, mert egyáltalán nem szokása sokat panaszkodni. Utóbbi időben jobbra fordúlt sorsa; a fiúk most maguk is szerezhetnek valamit, Böske is derekasan hozzá fogott a munkához, de mindez mit használ, ha neki most szeme világát kellene elveszítenie. Hosszú rábeszélésem után sikerült őt rá vennem, hogy jöjjön hozzám a városba, fordúljon egy hires szemorvoshoz, mely tanácsomat el is fogadta. „Remélem, sőt biztosítom, hogy húgát egészen helyre állítom,* mondá Walter felállva „és legyen meggyőződve, hogy mindent megteszek, csakhogy visszanyerje szeme világát.“ Hetek múltak el az orvos eleő látogatása után és a szenvedő állapota már nagyon javult. Azonban Walternek naponként nehezére esett, mint idegen időzni a leány oldalánál. Nem részvét volt az, mi őt a csendes szenvedőhöz vouzá, nem, az iíjú forró szenvedélye mély és benső vonzalommá változott a férfiúnál, melynek tartósságában kételkedni nem lehetett, mert nem a külszin múlandó bájait, hanem az ismét feltalált hű szív hervadatlan erényeit szerette. Nem bírta tovább elviselni, hogy hidegen és mint idegen álljon a leány előtt, kitől térdeiu kellett volna bocsánatot kérni mindazért, mit miatta szenvedett — és a javulás, mely tapasztalható volt, számüzé az orvos utolsó habozását is. Midőn egy napon egyedül volt vele, Mi e kérelemhez röviden csak azt csatoljuk, hogy az árvák atyja a jó Isten jutalmazza meg az árvák anyját 5 excellentiáját százakba kerülő jótéteményeiért! S{. R. K. IRODALOM. Orvosi jegyzőkönyvek, boncz- és látleletek figyelemmel a legújabb orvosrendőri és orvostörvényszéki eljárásmódra. Irta dr. Rund Bernát, orvos- és sebésztudor, szülészmester, somogymegyei járásorvos. Budapest. Franklin-Társulat. Ára 50 kr. E füzetben példák által van kimutatva, hogy miképen kell az orvosrendőri és orvostörvényszéki irományokat oly módon kiállítani, | hogy azokból az illető bíróság vagy hatóság kellő hasznot vehessen. Ajánljuk e művet az orvosok figyelmébe. Franklin-Társulat. Olcsó könyvtár. 46. sz. II, Lajos és udvara. Történeti rajz. Irta Fraknói Vilmos. Ára 20 kr. 45. sz. Rajzok a franczia politikai életből. Angolból fordították: Belényesi Gábor és Huszár Imre. Ára 60 kr. HÍREINK. “Gyászhirek. - Nagy Szabó Ignácznó, Szalma vári Kovács Jusztina, saját, úgy leánya Linda, veje Máday Izidor, kiskorú unokája Andor, s a rokonság nevében fájó szívvel jelenti forrón szeretett férjének Nagy Szabó Ignácz Veszprémmegye Ugod-kerületi országgyűlési képviselőnek élete 67-ik, boldog házasságának 30-ik évében, hosszasb betegeskedés után, Budapesten f. é. deczember 24-én reggeli 1 órakor történt gyászos kimultát. A í boldogultnak hült tetemei deczember 26-án d. u. 3 órakor Pápán, Korvin utczai házából j fognak a ref. egyház szertartása szerint az alsóvárosi temetőben eltakaríttatni. Budapest, 1877. deczember 24. Áldás és béke poraira! — Folyó hó 26-án helyezték az örök nyugalom helyére Palaznakon Pongrácz János ott- helyi róm. kath. plébánost és a füredi kerület alesperesét. — A boldogult 1815-ben született, áldozárrá 1839-ben szenteltetett és 1849 ig az egyházmegye különböző helyein káplánkod- ván, ekkor nagyrécsei, majd 1850-ben dörögdi lelkészszé, 1871. a füredi kerület helyettes alesperesévé, 1872. palaznaki plébánossá és 1876-ban a füredi kerület alesperesévé neveztetett ki. — Nyugodjék békében! “Kinevezés. — Dr. Sándorfy Miksa a szabadságolt állományban m. kir. honvéd-főorvossá neveztetett ki. “Jótétemény. — Forintos István kanonok úr ő nagysága a napokban adott át a helybeli gymn. igazgatóságának 150 írt kézi ösztöndíjt öt szegényebb sorsú tanuló közt való kiosztásra, a létesítendő gymn. deák- segélyző egylet alaptőkéjéhez pedig 50 frt. E nemes tett önmagában hordja jutalmát. A szegény tanulók nevében a gymn. igazgatóság ezennel köszönetét mond a nemes- szívű jótevőnek. “Reunion. — Vettük a veszprémi nemzeti Casino nagytermében 1878. jan. 3 án a a veszprémi fiatalság által tartandó reunionra a meghívót. Szeraélyjegy 2 frt, családjegy 4 hirtelen megragadta kezét, melyet a leány remegve engedett át neki és hozzája lehajolva suttogá neki: „Rózsa.* „Hugó* viszonzá halkan, örömpirlepte arczát hozzá felemelve, „hangját már rég felismertem, csak neve volt idegen.* Két ember, kiket Isten egymásnak szánt, hosszú bujdosás után ismét egymásra lelt. Legyen tollúnk felmentve mindazt hűen visz- szaadni, mit ők ez órában egymásnak mondottak; a hírvágyó férfi, ki az élet mozgalmas viharaiban, hűtlen lett első szerelméhez, melyben most ismét egyetlen valódi szerencséjét találta fel, és a komoly, kemény próbára tett leány, kinek szíve egy pillanatig sem szűnt meg szeretni. Midőn a nagynéne ismét a szobába lépett — az orvos és betege mint boldog jegyesek mentek eléje. „Ej te jó istenem*, mondá a nő meglepetten. „Ön íalán —* „A könnyelmű deák, ki a szegény Rózsa fejét elbolondította“ egészíté ki mosolyogva Walter, „kinek azonban legfőbb törekvése leend* folytatá komolyan „jóvá tenni mindazt, mit e hű szív ellen vétett.* A halvány leány a boldogság melegítő napsugarai alatt csakhamar kellemes rózsává fejlett ki, és a szemek, melyeknek fénye a könnyárban kialudni akart, újból és szebb fényben ragyogtak és hálás tekintettel pihentek a férfiún, kinek nemcsak a világosságot köszönhető, hanem, kinek szerelme egyedül volt képes szíve mély sebét meggyógyítani. <V4*».)
