Veszprém megyei hivatalos heti közlöny, 1877 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1877-05-27 / 21. szám

Szóval minden úgy sürög forog, mintha a „holt saisön“ nem is volna a küszöbön, a mi pedig már itt van. Színházainkon ugyan senki sem venné észre a változást, mert a nemzetiben a fővá­ros kedvenczének Donadiónak vendégjátéka, — a népszínházban Soldosné s a „Koziki“ még mindig telt házat csinál, sőt ez utóbbi egy új darabot is hoz színre a héten „Csók Julis“ czím alatt, mely mint mondják a jelenlegi keleti háborúban játszik s hőse Soldosné leend, a mi magában is nem meg­vetendő reklám már. Akármint alakuljanak is viszonyaink a „holt saison“ nehezen marad el. Aristokratiánk máris megkezdte vándor­lását, családonként hagyogatják el a fővárost, hol előzőleg a múlt heti lóversenyek alkal­mával néhány fényes buesúestélyt adtak. Követi őket a képviselőház, mely szinte oszló félben van s készül ünnepelni hosszú négy héten át. Ideje is ám már mert szegény hon­atyáinknak nagy szüksége vau a nyugalomra, mert ezek a mozgalmas idők igen kihozták őket a rendes kerékvágásból. A régebbi szép időkben, midőn még gyakrabban rá értem megkeresni a „sándor- utczai házat“, egész tanulmányokat tettem a mi nagyon tisztelt honatyáinkon. Azonban ne tessék azt gondolni, hogy valami szenve­délyes phrenolog, vagy épen Lavaternek és Gálinak volnék tanítványa, — óh korántsem, én nem abból Ítélem meg az embert milyen hosszú az orra, milyen szemöldöke van, rán- czos-e a homloka vagy hogyan áll a szeme, hanem abból, hogy miként viseli magát. Vizsgálataim utáii pártkülönbség nélkül négy osztályra osztottam a „tisztelt ház“ tagjait: vaunak, kik mindig beszélnének, mindig kész agyukban az orátió, mint a verkliben a nóta — ezeket hívják debatteuröknek, az a sze­rencse, hogy ők képezik a nagy kisebbséget, — a másik rész mindig a folyosókon sétál, tehát nem sokkal alkalmatlankodnak többet a harmadik résznél, mely rendesen távolléte által tündököl; a negyedik — s ez a legér­dekesebb genre, valódi magyar specialitás — honatyai hivatása magasztosságának öntuda­tában hátradől a veresbőr pamlagon s a haza­fias buzgalomtól elnyomatva végig szundikálja azt az időt, mely alatt egyik-másik koripheus a dialectika összes fegyvereivel küzd egy-egy indítvány mellett, mintha attól függne a haza összes jóléte, legfeljebb a szavazásnál ébredve fel egy kicsit. Ma mindebből igen sok megváltozott. A keleti kérdés, mely a salonokba, szín­házba, szépirodalmi lapok keretébe, szóval mindenhova betolakodott, hol azelőtt annyira kerülték a politikát mint az ördög a tömjént, mondom ennek a nagy zivatarnak egy egy hulláma időnként csapott a „tisztelt ház“-ba is olyan fogós interpellate alakjában, ami képes volt napokra felzavarni annak stoikus nyugalmát. Ilyen interpellate pedig sok ke­rült a szőnyegre a napokban, főleg a mi ja­kobinusaink: Madarász Józsep et consortes működtek e téren fáradhatlauul. Tudvalevőleg parlamentaris nép lévén, mely tudja — talán nagyon is tudja hivatásának fontosságát, az olyan sérelmeket, milyenek tőlünk keletre legújabban fölmerültek,* * milyenek egy török­barát tüntetés megakadályozása, rendőrségi beavatkozás ebbe vagy amabba a hazafias szándékú agitatióba, egy contrademonstratió Zágrábban, csak nem hagyhatjuk anélkül, hogy a nagyon tisztelt kormányelnők urat meg ne kérdeznők, mit szándékozik tenni, vagy van-e az egész ügyről tudomása. A mi kormányelnökünk pedig, mint általánosan tudva van igen kitűnő debatteur, ki mindig készségesen megfelel a hozzá intézett kérdé­sekre, de csak olyanformán, hogy a kérdező semmivel sem tud többet e felelet után, mint tudott azelőtt. Ezt a körülirt semmit azután vagy nem fogadja el az illető, vagy pedig mutatja mintha értene belőle valamit és saj­nos tudomásul veszi. Persze mindkét esetben ugyanazt éri el, mert a többség a kormányé s ez akkor szavaztatja le mikor akarja. Csetneki Elek. * Nem politizálok. A VIDÉK. Ajka Csingervölgyi széntelep május 14-én 1877. T. szerkesztőség! Minden bevezetés nél­küli közleményemet kérem becses lapjába felvenni s közzétenni: Fontos eseménynek tekintem községünk­ben körjegyző választását, melynek küszöbén állunk különösen azért is: mert e tekintetben annyi fonák nézet kelt szárnyra, miszerint szükségesnek látom e figyelmet, érdemlő do­loghoz a nyilvánosság előtt is hozzá szólni és véleményt cserélni; azután győzzön ami jobb. Szomorú jelensége községünkben a fenn­forgó viszonyoknak, hogy rövid öt évi időköz alatt már az ötödik jegyző kezén van a jegyzői tisztes hivatal s most ismét azon helyzetbe jutottunk, hogy jegyzőt válaszszunk. A napokban azon kérdésemre, ki legyen vagy lesz a jegyző? Egy választó úrtól azon igazán nem várt feleletet nyertem: „A volt jegyző D. G. úr ugyanis, ki fegyelmi vizsgá­lat alatt volt, vagy talán van még most is, szintén folyamodik volt hivatalába leendő visz- szahelyezé8ért s van is pártja, mert mint né­melyek mondják: olyan jegyzőt kell válasz­tanunk, ki, ha valamit elsikkaszt is, — legyen hypothekája hogy azt a község rajta megve­hesse.“ Nem vagyok illetékes kideríteni hogy miféle okok miatt függesztetett fel D. G. úr állásától. De ha csak azért választjuk meg ismét, mert háza és szőleje van, hogy anyagi­lag is kezünkben legyen a lehető sikkasztá­sok esetére úgy csattanós jelét adjuk szellem- szegénységünknek és arczul ütjük ezen eljárá­sunk által azon becsületes de szegényebb sorsú hivatottak szerénységét, kiket a sors nem áldott meg p. házzal, szőlővel stb. Szerintem, ha a jelenleg működő és eléggé szakképzett különben is becsületes J. K. úr., ki egy év óta már mint helyettes viszi közmegelégedésre a hivatalt, nem kellene a többségnek, hirdessünk nyílt pályázatot. Elég képesített emberünk van e pályára, s a jelent­kezők közül nem lesz nehéz feladat választani, Csak a fentebb említett okot ne állítsuk fel vezéreszméűl, s ne legyünk oly nagyon anya­giak hiszen ezzel az erkölcsnek izeniink hadat a bűnnek pedig ajtót tárunk, mely úgy is bu­ján tenyészik. A napokban Bódén éj idején hívatlan tyukászok egyik közbirtokos udvarába lopa­kodván vagy 20 darab baromfit raktak zsákra, továbbá mint hallám Ajkán pinczetörések tör téntek. Ezek mind oly szomorú tanúi társa­dalmi életünknek, melyek felett csak szornor- kodni kell a komolyan gondolkozónak. Jó példával kell előlmenni az elöljáró­ságnak, mint ilyennek a jegyzőnek is, legyen ez fedhetlen tiszta jellem, ha szegény is. Az elharapódzó bűnök némi korlátozá­sára nagyon bölcs és tapintatos szokást ho­zott be Polány községbe főtisztelendő Majer Móricz plébános úr. Ő jutalmat hirdet ki évenkint azon fiatal cselédek díjazására, kik magukat a községben legerkölcsösebbeu vise­lik, és az év végén a jutalmat nyilvánosan dicséretek közt a díjnyertesnek kézbesíti. Én is hiszem hogy ezen ösztön nagy befolyással van azután a becsület megőrzésére. Próbál­junk mi is ilyenhez folyamodni bizonyossan használ, mert a jó példa vonz. Időjárásunk eddig folyton esős volt, en­nek daczára vetéseink mégis meglehetősek, úgy annyira, hogy kedvezőbb idő beálltára a legszebb reményekre jogosít, de gyümölcsünk nagyobb részt, különösen a korai fajok elfagy­tak, az almások mégis legjobban daczoltak a fagygyal. Közegészségi állapotunk meglehetős le­számítva a gyermekek közt kiütött járványos vörhenyt, mely nehány áldozatot is kívánt különösen Bódé faluban, hol e betegségben több gyermek meg is halt. Itt a szokásos ta­vaszi vizsgálatot is alig lehetett megejteni, lévén a vizsgálat napján 36 tanköteles gyer­mek közűi csak 11 az iskolában. Jövőre másról s maradok teljes tiszte­letemet jegyezve. T. szerkesztő úrnak alázatos szolgája S{ám Lőrinc T a n ü g y. A tanítók különös figyelmébe ajánltatik A nagyméltóságú vallás és közoktatási m. k. minisztériumnak f. évi május 2-án 9443. sz. a. kelt rendelete szerint, az iskolai mulasztásokért fokozatosan kirovandó bünte­tés pénz megállapításánál, egy fél nap tekin­tendő egy mulasztásnak. Miről a községi elöljáróságok tudomás és miheztartás végett ezennel értesíttetnek. Veszprém, 1877. május 23-án. Stáhly György kir. tanfelügyelő. A nagyméltóságú vallás és közoktatási m. kir. miniszter urnák f. évi május 7-én 9118. sz. a. kelt leirata szerint tornászati tanfolyamok néptanítók számára a f. é. nyári szünidő alatt, Budapesten, Sopronban, Nyitrán, Sátoralj a-Újhelyen, Nagyváradon és Kolosvá- ron fognak tartatni. Azon néptanítók tehát, kik a tornászaiban még járatlanok, s valamely tornászati póttan­folyamon részt venni akarnak, — ez iránt, az én utamon, azon tanfelügyelőhöz forduljanak, kinek tankerületében esik az illető torn, pót­tanfolyam. A póttanfolyam megkezdése idejére, s tartamára, úgy a nyerendő segélyre nézve is az illető tanfelügyelő ad felvilágosítást. Veszprém, 1877. május 23-án. Stáhly György kir. tanfelügyelő. j IRODALOM. Megrendelési ív „Konstantinápolyig és vissza“ czímfí útirajz második kiadására. Irta: Bátorfi Lajos. A kitört háború alkalmára minden hirlapolvasónak hasznos szolgálatot tesz e munka, mert Baziástól Konstantiná­polyig terjedő utón minden nevezetesebb tör­téneti eseményt megemlít és így tájékozást nyújt a múltra nézve. Szerző tárgyilagosan írja ugyan le saját élményeit, de az egész könyv vezérfonala: a történeti események, mind a magyar-török, mind az orosz-török háborúk idő szerinti feltüntetésében rejlik. Szerző saját tapasztalatai nyomán ez előtt négy évvel jóslatszerűleg rajzold a jelenlegi állapotot s felhivá a magyar s török nemzet létérdekének beismerése- s törhetlen testvé­ries barátságnak nyílt eszközlésére. A munka második kiadása megjelent s azonnal küld­hető. Gyűjtőknek minden öt példányra tisz­teletpéldánnyal szolgálunk. Megrendelhető a „Zalai Közlöny“ szerkesztőségében. Csinos kiállításban ára 1 frt. Nagy-Kanizsa, május 1. 1877. Hazafias tisztelettel "Bátorfi Lajos. Uj könyvek. A Franklin-Társulat Buda­pesten ismét néhány, kiadásában újabban megjelent s igen csinosan kiállított könyvet küldött be szerkesztőségünknek, még pedig: Kö\has\nú családi kötiyvtár 19-ik fü­zete. Ára 40 kr. Tartalma: Tanácsok a gyermekek természetszerű testi nevelésére. Irta dr. Steiner János. Fordította K.-Beniczky Irma. Falusi könyvtár 23-ik füzete. Ára 50 kr. Tartalma: A gyümölcsfatenyésztés cse­rép- és faedényekben és az így s a szabad­földben nevelt törpefák okszerű, vagyis növény- élettani alapokon nyugvó metszése. Az angol, franczia és német kertészeti irodalomban ez irányban megjelent szakmunkák felhasználása mellett irta Kodoláuyi Antal. 27 fametsz- vénynyel. Jeles irók iskolai tára Il ik füzete. Az orsz. középtanodai tan ár-egylet megbízásából szerkeszti dr. Kármán Mór. Ára 60 kr. Tar­talma: Coriolanus. Irta William Shakes­peare. Ford. Petőfi Sándor. Bevezetéssel és magyarázatokkal ellátta Névy László tr. Ifjúsági iratok tára Il-ik füzete. Az orsz. középtanodai tanár-egylet megbízásából szerkeszti dr. Kármán Mór. Ára 60 kr. Tar­talma: Görög regék. Cox György után az eredeti augol második kiadás szerint magyarra fordította s bevezetéssel ellátta Komáromy Lajos tr. Igazságügyi rendeletek tára 1876. év­folyam. Ára 50 kr. Kis nemzeti museum 38-ik füzete. Ára 50 kr. Tartalma: Hires utazók és hires utazások története. A legrégibb kortól kezdve. Irta Verne Gyula. Ford. Vértessi Arnold. Találmányok könyve 11, 12, 13, 14. füzete. Ára egy-egy füzetnek 40 kr. Tar­talma: A nyersanyagok vegyi feldolgozása. — Vegytani alapfogalmak. — A kohómíves. — A vasipar; az aczél, Uchátius-aczél, Bes- semer-aczél. A mai vasipar. — Zink, kobalt, Wismuth és társai, az uj ezüst. — A vörösréz. Harang-, ágyú-, szobor és sárgaréz. Talmi arany. Ifjúságunk elsfilajulása. Irta: Nagy Alajos, kegyesrendi áldozár. Nyomatott Egerben. Az ifjúság azon virág, melyből a hazánk jövőjét megalkotó gyümölcsök fejlődnek ki; de hogy a virág le ne hulljon, mielőtt gyü­mölcsösé fejlődnék, szükséges, hogy megóvjuk mindazon elemektől, melyek reá nézve káros hatásúak. Ha nincs virág, nem lesz gyümölcs; ha nincs reményre jogosító ifjúsága valamely nemzetnek, elenyészik a föld színéről mint a fa, mely kellő nedvességgel nem bír. Ha hazánk ifjúságára csak egy futó pillantást vetünk is, elszomorodik lelkünk, mert kirívó színekben kiált rajta a különféle ferdeség, a könnyelműség és felületesség. Valamint a fia­tal fát tisztogatnunk, nyesnünk kell, hogy erejét a szükségtelen bujahajtások föl ne emészszék és kényszerítenünk, hogy egyenes irányban növekedjék: úgy irányt kell adnunk az ifjúság helyes fejlődésének, tevékenysé­gének a jó elvekre fektetett nevelés által. A vallás a kedélyt, a tudomány az érzelmet műveli ki; szükséges mind a kettőt az ifjúban fejleszteni, mert a tudomány világossága a szív melegségével párosulva alkotja meg a valódi embert, ki rettenthetlen apostola az igazság-, jogszerűség- és a haladásnak, erős oszlopa a nemzeti nagyságnak. Ifjúságunk erkölcsi elszilajulásának első s legfőbbb oka a tekintély megrendülése a családban, az iskolában, a társadalomban és az államban. A családi életben vettetik meg a gyer­mek boldogságának erős alapköve, de mit várhatunk az olyan családi élettől, melyben a szeretet melege helyett fagyasztó hidegség uralkodik, melyben az anya pipereasztala mellett ülve, mindenre inkább gondol, mint gyermekére; az apa pedig örömet otthon nem találva, a házi körön kívül igyekszik ma­gát kárpótolni. A gyermek a dajka körében nevelkedve, átmegy az iskolákba, hoP minél több tudományt akarnak a fejébe önteni, leg. kevesebb gondot fordítva fejlettségére, lelké­ben a hit világának meggyújtására s ez által szívének nemesítésére. Innen a társadalomba lép s a megkezdett rósz alapon tovább mű­ködik, vezetve a kor szellemétől, mely nyíltan kimodja, hogy az élet örömeit minden lehető módon élveznünk kell. E kevésből is láthatjuk, hogy a szerző áthatva az igazi haladás magasztos eszméjé­től, oda működik, hogy hazánk ifjúságát megvédje az oly nagy mértékben tapasztal­ható felületesség- és lelkiismeretlenségtől, mely az örvény szélére viszi még a legerő­sebb nemzetet is. Erős érvek, tapasztalati tények és szép czél jellemzik e kis müvet, mely megérdemli, hogy minél szélesebb kör­ben olvastassák. HÍREINK. * Személyi hírek. — Vándorgyűlésünk vezérfiai közöl Káth Károly orsz. képviselő múlt hétfőn éjjel távozott Pápára, Bakay Nándor hétfőn d. u. Szászországba, Rainer Ferencz kedden d. u. Szegedre. A küldöttek egy része a „Szarvas“ vendéglőben tartott kedélyes bucsúestély után kedden éjjel távo­zott el, a másik része pedig köztük a ritka tevékenységű Gelléri Mór ma vasárnap d. u. fogja városunkat elhagyni. *Gyászhír. - Ismét egy szomorú esettel kell e rovatunkat kitölteni; a köztiszteletben álló Szőllősy Kálmán honvédszázados úrnak kedves neje nincs többé. A kiadott gyászje­lentés így szól: Szőllősy Kálmánná született Palkovics Clarissa életének 23. boldog házas­ságának 5. évében 1877-ik évi május 25-én a haldokló szentségek felvétele után meghalt. Őt siratják szülői, testvérei, számos rokonai de különösen férje Szőllősy Kálmán m. kir. honvéd lovas százados és gyermekei Eszter és Máriaanna. A boldogúltnak hült tetemei a városi alsó temetőbe vasárnap 1877-ik évi május 27. délután 5 órakor fognak örök nyuga­lomra tétetni. Az engesztelő szent mise a szent Ferenczrendieknél május 28-án d. e. 10 órakor fog megtartatni. Veszprém, 1877. május 26. Béke hamvaira! “Örömmel tudatjuk t. olvasóinkkal, hogy az iparügy körűi ritka mély szakavatott- ságot és fáradhatatlan buzgalmat és tevé­kenységet kifejtő Gelléri Mór úr lapunknak munkatársává lett. “A török sebesültek részére a „Polgári társas körben“ adakoztak: Dunst Ferencz 1 frt. Nay Jakab 50 kr. Vessel Sámuel 50 kr. Rothauser Mark 50 kr. Kollin Sámuel 50 kr. Velner Lajos 50 kr. Rosenthal Nándor 50 kr. Dr. Sándorffy Miksa 50 kr. Krausz Armin 50 kr. Vessel Lipót 1 frt. Weisz L. Dávid 1 frt Roth Henrik 50 kr. Stern Móritz 30 kr. Schwarz Lipót 30 kr. Steiner Fiilöp 30 kr. Krausz Jakab 30 kr. Süsz Károly 50 kr. Rothauser Sándor 50 kr. Benkő István 30 kr. Kovács Ignácz 40 kr. Kutrovics 30 kr. Sülé János 20 kr. Fischer Dániel 50 kr. Ro­senberg Adolf 50 kr. Gutthardt Antal 50 kr. Veisz Ede 50 kr. Ransburg H. Dávid 50 kr. Husvét Antal 50 kr. Ulier Károly 40 kr. Rothauser D. Ignácz 50 kr. Súly Gábor 20 kr. Rothauser Rudolf 50 kr. Deutsch Lip- man 50 kr. Hartman Adolf 50 kr. Stern An­tal 50 kr. Dr. Halassy Vilmos 1 frt. Hoch­singer Salamon 50 kr. Schutheis Gábor 20 kr. Neuman Mór 30 kr. Perlaky József 50 Rozner Jakab 40 kr. Becske 50 kr. Stein­beck Salamon 20 kr. Manovill Márton 30 kr. Horváth 50 kr. N. N. 20 kr. Biró János 50 kr. Deutsch Sándor 50 kr. Weisz Elek 1 frt. Összesen: 23 frt 60 kr. — Tépést vettünk e hét folytán Ransburg Leopoldina, Weisz Dá- vidné és Manovill Riza úrhölgyektöl. “Mükedvelö-elöadás. — Szombaton má­jus 19-én adatott az iparkiállításra érkezett vendégek tiszteletére Szigligetinek „Az új világ“ czimtí vigjátéka. Műkedvelőink szor­galma valóban dicséretet érdemel, melylyel közönségünk iparkodott is őket kitüntetni; e kitüntetés részint a sűrű tapsban, részint a koszorúk dobásában nyilvánult ^koszorút kap­tak Biró M. és Kanczler Mari kisasszonyok). A nőszereplők közöl ki kell emelnünk Suli Mari kisasszonyt, ki mind beszédében, mind játékában ügyességet tanúsított, mint Róza; nemkülönben szép szorgalmat tanúsított Biró Margit k. a. is az éjzelgős Julcsa szerepében. Kanczler Mari k a. is szokott otthoniasság- gal játszott, Dobner Vilma k. a. pedig úgy bele találta magát a morgó néne szerepébe, hogy „sodorna és gomorhá'-zásával magát is ép úgy megnevetteté, miként a jó kedvben tartott közönséget is. — Hasonlóan elismerés illeti Heider Antal úr ügyes játékát, ki az önfeláldozó barátot és Tischler S. urat, ki a blazirt Bencét jó alakítással adta. Braun úr sikerűit masquejával rövid szerepében is de­rültséget keltett. A vendégek jó hangulatban távoztak át a mellékterembe az ismerkedési estélyre. — Vasárnap, május 20. adatott itt másodízben „A kérők“ eredeti vígjáték három felvonásban, irta, Kisfaludy Károly. A szerep-

Next

/
Oldalképek
Tartalom