Veszprém megyei hivatalos heti közlöny, 1877 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1877-07-22 / 29. szám
minthogy a kiállítási e,.ólukra szánt előirányzat a szekrények előállítását s a szállítási költségek fedezését illetőleg bizonyos meghatározott korlátokat szab a központi bizottság elé: ennélfogva a költségek teljes fedezése csakis annyiban Ígérhető meg, a mennyiben a közp. bizottság által e czélra szánt helyen és tetemes kiterjedést elfoglaló szekrényekben az ilyképen kiállítandó tárgyak elhelyezhetők lesznek. Azonban valószínűnek tartja a közp. bizottság, hogy ezen kereten belül is valamennyi ily módon bejelentett collectiv kiállítás igényt tarthat e kedvezményekre és díjmentesen lesz szállítható és elhelyezhető. A mennyiben azonban a jelentkezések ezen korlátot mégis túlhaladnák: a körülményekhez képest vagy aránylagos tér leszállításra fognak felhivatni az illető kiállítók, vagy pedig a költségek részleges megtérítése fog kivántatni azoktól, a kiknek kiállított tárgyai aránylag több tért foglalnak el, s több szállítási és berendezési költséget igényelnek. A bejelentés zárhatárideje eddig már letelt ugyan, de a fennálló szabályzat értelmében rendkívüli esetekben bejelentés még is tehető, csak hogy ennek elfogadása az országos központi bizottság külön határozatától függ. Igen óhajtandó, hogy a gyűjteményes kiállítások tekintetében ezennel nyújtott kedvezmények azon körökben a kiállítás iránt érdekeltséget költsenek, melyek netalán a mostoha anyagi viszonyok által lettek visszatartóztatva. Az alulirt vidéki bizottság minden további bejelentést szívesen fog fogadni és ezt haladéktalanul az orsz. közp. bizottsághoz határozat hozás végett felterjeszteni. Sopron, 1877. julius 13-án. — A kiállítási viáéki bizottság. Heti szemle. — jul. 21. A hét elején minden a török nemzet küzdelmeit rokonszenvével kísérőre igen le- verőleg hatott azon általában megerősített hír, hogy 18 orosz zászlóalj a Sipka szoroson egyetlen ember veszteség nélkül átkelt, s Eski-Sagráig előrenyomult, honnan állítólag nyitva állana az oroszok előtt az út Driná- polyig. — Nikápoly meghódolt az orosz csapatok előtt. Az oroszok által elért ezen eredmény Abdul-Kerim hadvezéri tehetsége felől különféle ítéletekre adott alkalmat, sőt a távirat azt is jelezte, hogy a szultán vissza- hivatását elrendelte. * Vasárnap délután Liman bey Jeni-Zara mellett megtámadta az idáig előrenyomuló orosz elővédet és visszaverte a Balkánba. Később újabb küzdelem fejlődött ki; az oroszok már-már urai lettek a helyzetnek, midőn Reut basa seregével megérkezvén, az orosz gyalogság két rohamoszlop közé jutott és teljesen visz- szaveretett. * Perai és Londonon keresztül érkezett konstantinápolyi táviratok jelentik, hogy Biela és Monasterli között véres ütközet volt; az oroszok megverettek, veszteségök 12000 emberre rúg; Miklós nagyherczeg körül vau fogva. * Konstantinápolyban miniszterválság állott be. Aaraifi basa Szavfet helyébe külügyminiszternek neveztetett ki; még újabb válságok is várhatók. Booth egyike volt csak amaz összeesküvőknek, kik a végett léptek bűnös szövetségre, hogy a kormány legkitűnőbb legbefolyásosabb tagjait Grant és Balleck tábornokokkal együtt orozva legyilkolják, ekkép remélve vak szeretettel átkarolt szűkebb hazájok esélyeit kedvezőbbekké alakíthatni. Utálatos merényletük meghiúsult, mert e nemtelen gyilkosságon kívül csak még Seward államtitkárt sikerült megsebesiteniök, azután elfogattak, Booth elfogatása alkalmával agyonlövetett, czinkos- társai pedig részint kivégeztettek, részint súlyos börtönre Ítéltettek. E secessionális háború melyet Dél 11 állama azért kezdett, hogy Éjszaktól teljesen függetlenítve lássa magát, s a rabszolgaságot határai között ha lehet, örök időre állandóvá tegye, az óriási halálküzdelmen s egykönnyen nem orvosolható utóbajokon kívül nagy áldozatába került Észak-Amerikának. Fiai közöl félmilliónál több elhalt a gyilkos csatetéren, a megmaradtak vállára pedig 3000 millió dollár adósság nehezedett, nem is számítva ide, hogy a déli államoknak 2000 millió dollárra menő adóterhe elveszett tőkének tekintendő. A felszámlált négy nemzeti ünnepen kívül egyéb közüunepek nem léteznek Amerikában, csak még a karácsonest, midőn az édes családi kör szentélyét a boldogság ragyogó napja édenné varázsolja, ez est, melynek eltö- rülhetlen emléke még az élet sötét tömkelegében elmerült ember megkérgesedett kebelét is képes egy pillanatra meglágyítani s belőle Nehány szó a mágyar nyelv érdekében. Az ízlés rendesen az ember egyéniségének kifolyása, különféle tehát, amint különféle az ember. Épen ezért sehogysem találnók helyén levőnek ha valaki az egyéni jogokba vasmarokkal belenyúlva, ott is minden áron érvényesíteni akarná kritikai befolyását, hol az egyéni ízlésnek netalán ferde kinövései senkinek sem állanak útjában. Avval, hogy valaki magánkörben németül vagy chinai nyelven beszél, nem törődünk, legyen vele boldog: mi boldogságát nem irigyeljük; azon pedig, ki az utczákon és sétatéreken jól, roszul francziául vagy angolul gagyog, hogy így magát a misera plebs contribuens- től megkülömböztesse, mint a hiúság gyönge bábján csak szánakozó mosolyra tudunk fakadni. Egészen másképen áll azonban a dolog a közélet terén; itt a haza elleni bűn súlyos terhe nélkül más nyelvet mint a magyart el nem fogadhatunk. — A legkevesebb mit minden magyar állampolgár magyarul tudó polgártársától megkivánhat az, hogy az a hazai nyelvnek minden nyilvános érintkezésben való kizárólagos jogosultságát elismerje és szentül tiszteletben tartsa; mig a bevándorlott idegenek tiszteletünkre szintén csak addig számíthatnak, meddig ők a nemzet érdekeivel szemben barátságos állást foglalnak s mig azon vannak, hogy a magyar nyelvet mind maguk elsajátítsák, mind gyermekeiket abban és annak szellemében neveljék. — Ha ezen követelményeknek, bárki legyen is az, valaki megfelelni nem akar, vét a haza ellen, méltatlan a haza jótéteményeinek élvezésésére. Városunkat ezen tekintetben vád nem érhette soha; itt a magyarosodás csak a legutóbbi évtizedben is óriási léptekkel haladt; a megye székvárosával lépést tartott az egész megye, vád nem érheti most sem. Ismerünk igen tiszteletre méltó bevándorlottakat, kik ha maguk egész életökön át küzdöttek is nyelvünk nehézségeivel, de gyermekeiken ma már senki sem venné észre, hogy őseik nem Árpáddal jöttek be hazánkba. Vagy kell-e annál több bizonyíték állításunk igazsága mellett, mint az,hogy a tanfelügyelő úr tavaszi kőrútja alkalmával csak egyetlen községet talált, melyben a magyarnyelv tanításában elért eredmónynyel nem volt megelégedve; a megye pedig a hazai nyelv tanításában különösen buzgólkodó néptanítók jutalmazására szánt díjakat a jelen évben is szaporította. Annál nagyobb megütközéssel vettük tudomásul, annál nagyobb fájdalom fogott el bennünket annak hallására, hogy még ma is találkoznak némelyek, kik kicsinyéivé a magyarnyelvet, daczára, hogy azt beszélik, mert hisz anyjuk tejével szopták, nem átallanak nyilvános helyen nemzeti nyelvünk és lételünk, tehát legdrágább kincsünk nyílt arczúlcsapásával idegen nyelven beszélni. Más nemzet híven őrzi mint őseitől öröklött legszentebb kincsét, nemzeti nyelvét; elődeink óriásokként küzdöttek annak érdekeiért: mi, mint hitvány zsib- árút sarokba dobjuk. Bezzeg lenne siránkozás és jajgatás ha a múltak szomorú rémképei kezdenének kísérteni; tudnánk akkor mindnyájan magyarul, sőt még talán a nemzeti viselet sem lenne sem kényelmetlen, sem költséges. Ne feledjük, miszerint annak, hogy Európában még mint magyarok létezünk, sok más tényező mellett nem utolsó oka az, hogy a nemzeti nyelv életereje épen akkor lüktetett legerősebben, midőn az elnyomatás vészfellegei borultak hazánk egére. Vegyék, a haza szent nevére kérjük, mert jelen viszonyaink közt másra nem kéregy vágyó sóhajt kisajtolni, ez est, mondom, ünnep minden háznál, mivel egyikből sem' hiányzik a bűvös karácsonfa ezer világával, apró csecse-becsáivel s ártatlan gyermekörömeivel. Úgy van, e tündéri fát, melynél a paradicsom tiltott fája csak azért volt csábosabb mivel róla a piros almát leszakasztani meg volt tiltva, ép úgy nem nélkülözik a szerény kunyhók, mint a büszke paloták. Még az izraelita családok sem vonják meg magzataiktól ez édes örömet. És a vasárnap? Oh! vasárnap Amerikában is van minden héten egy, még pedig, Uram bocsá! olyan, mely egyheti ünneppel fölér, már tudniilllik amerikai ünneppel, mert Európában még a hétköznapok sorából is kitörülnék; halottak napjából évenkint egy is elég, nem ötvenkettő, mert az amerikai vasárnap tökéletes hasonmása, csakhogy még uagyobbított kiadásban, a halottak ünnepének. Lázas izgalomba hoz már bennünket ama mindenütt uralgó halotti csend, mely önkénytelen a sírok gyászosz hazájába viszi felzaklatott képzeletünket. Valami kísérteti van e siketnémaságban, mit a templomba sietők egyhangú kopogása még ijesztőbbé tesz. Mintha az egész széles birodalom egy óriási temető volna, sőt egy-egy európai sírkert, például a párisi „Pére la Chaise“, vidámabb hangulatban képes bennünket tartani, mint Amerika élő-holt városai, melyekben vasárnap holtak az utczák, holtak a közhelyek, holtak a gyárok, holtak a műhelyek, minden munka, minden forgalom teljesen megszűnik, a boltok, hetjük, — ezen felszólalásunkat komolyan figyelembe a társadalom minden esztályai- — Tegyen meg mindenki a maga körében annyit, amennyit lehet a nemzeti nyelv érdekében, ne tűrjünk hivatalos és nyilványos érintkezéseinkben idegen nyelvet; kényszerítsük okosan és tapintatosnn a bevándorlottakat líj hazájuk iránti kötelességük teljesítésére, ne törjük soha és semmiféle látszólagos előnyök miatt, hogy ezekben a haza emlőin az édesanya életét ölő mérgök által veszélyeztető kígyók nevelkedjenek: s ekkor nemzetünk jövője iránt, álljanak bár be a legváltságosabb viszonyok, nincs miért kétségbe esnünk. Philalethes. A VIDÉK. A b.-füredy ,,s\eretethá\“ Bálint Fe- renc\ fővárosi ügyvéd nevét e hó folytán másodszor örökíti meg évkönyvében. Nevezett úr ugyanis, át lévén hatva az intézetben uralkodó szellem, nevelési és oktatási irány s rend páratlan voltától, nem érhette be azon áldozattal és szívességgel, mit f. hó 1-én tanúsított, s amelyet akkor a hazai lapoknak csaknem mindegyike közölt, hanem f. hó 13-án a »Kisfaludy“ gőzösön kéj-kirándulást rendezett az intézet javára, B.-Füredről Keszthelyre. Egészen mellékes és fölösleges is volna leírni az élvezetet, melyben a kéjutasok részesültek a Balaton édeni partjainak és a viz tükrének, majd hullámainak szemlélésében. Elég megemlíteni annyit, hogy a bizalmas, mondhatni, házias társaság az egész utazás alatt igen jól érezte magát, leszámítva a keszthelyi nagy vendéglőben elköltött ebédet, melyről úgy az ízletesség, mint a felszolgálás tekintetéből — meglepetésünkre — nem valami dicsérőleg emlékeznek utasaink. Fő dolog ez, hogy a kirándulást rendező Bálint ur — ki mellől vég- hetetlen kedves felesége, a társasélet fűszerezésében nagy mester és villanyos erő elmaradhatlan — oly ügyesen intézkedett, hogy a szeretetház pénztárának kerekes 100 frtot jövedelmeztetett, minden kiadás levonása után. A viteldíj 2 írtban volt megállapítva, s ez lehet talán tő oka, hogy ezen kirándulás aránytalanul több bevételt hozott, mint az eddig magasra szabott viteldíjak mellett rendezettek szoktak. — Sok ilyen lelkes fiat és leányt adjon Isten a hazának. Füreden mindenki azon igaz meggyőződésének ad kifejezést, hogy ilyen intézet és ilyen pártfogók díszére válnak egymásnak. r. IRODALOM. Az „olcsó könyvtár“-nak, melyen a szerkesztő Gyulai Pálnak gondos keze nagyon is észrevehető, kővetkező füzeteit vettük.36. Zichy Antal elbeszélései. — A 141 lapnyi fűzet tartalmát következő három beszély képezi: Iskolai emlékek. Nevelési elméletek. Két életút. — Az elsőben gyermek- és ifjúkorának emlékeit írja le a szerző; előadása kedves, humoros s e mellett igen hajlik az elmélkedésre, melynek szárazságától épen üde kedélye óvja meg; hasonlít a folyton csevegő patakhoz, mely szeszélyesen tekervényes utakat fut be, míg nagyobb-kisebb ki- s eltérés után a folyamba beleömlik. — Zichyt a legrövidebben a iránybeszélyek (hogy új nevezést használjunk) egyik kiválóbb s jelenleg majdnem egyedüli művelőjének nevezhetjük. korcsmák, színházak, műtermek bezáratnak, a mulató-helyek, utczák, piaczok egészen nép- telenekké lesznek, semmi adás-vevés, semmi kereskedés, semmi közlekedés, mert a magánfogatokon és a lóvonatú vaspályák kocsijain kívül egy járműnek sem szabad mutatkoznia; ámbár a vasárnap fanatikus megülői nem emelnek most már az utczákon barricade-okat a kocsiközlekedés meggátlására, mint csak nehány évtized előtt is tevék; sőt még a vasúti mozdonyok, hajók menete is egészen beszüntettetik; póstaközlekedés hiányában újság- levél-szállításról szó sem lehet. A törvénykezési csarnokok, hivatalok ajtai természetesen egésznap zárvák. Hogy a világi ügyek figyelmüket a mennyeiektől fölötte el ne vonják, a napilapok vasárnapokon kisebbített alakban jelennek meg. Jaj volna ama lapkiadónak, ki e szentesített szokás ellen véteni merészelne, a nemzeti nemtő nem eredménytelen boszút forralna ellene. A családi körök az általános hallgatagság, néma magábaszállás jellegét viselik magokon; minden lármás foglalkozás, minden mulatság, s hogy a többi hangszereket ne is említsem, az ártatlan zongorahang is kikiiszöböltetik, sőt vannak házak, melyekben még a sütés, főzés is bűnnek tartatik. — Valódi amerikait vasárnaponkint csak három helyen lehet találni: otthon, a vallásos meetin- gekben vagy a templomban; foglalkozása kizárólag a biblia s egyéb épületes iratok olvasááa, vallásos értekezések, szent beszédek hallgatása és az imádság. Nem is tartatik jó kereszténynek, ki az Isten házát legalább 37. A költészetről, irta Q.-IIoratius Fi. Ford. Czuczor Gerg. — A híres „de arte poetica liber“ e régibb fordításának újabb kiadását csak helyeselnünk lehet, mert eltekintve a fordítás kitűnő voltától, maga ez u. n. tanköltemény a legbecsesebb útmutatásokat tartalmazza úgy az elmélet mint a gyakorlat emberére, tehát az aesthetika és a költők számára. — E jeles mű jobbadán csak szakembereket érdekelvén — bár a laicus is könnyen érthetősége s játszi előadása miatt élvezettel, haszonnal olvashatja — róla bővebben szólni fölöslegesnek tartjuk. % 38. A magyar történetírás történelme; irta Flegler Sándor. — A magyar történelem kútforrásai, irta Sayous Eduard. — Mindkettőt a magyar irodalomtörténet terén a már is oly szép névvel bíró ifj. Szinnyei József fordította, kinek köszönettel tartozunk, hogy míg egyrészt eredeti monographiákkal gazdagítja irodalmunkat, más részt idegen nyelvű, de hazánk irodalmát érdeklő monographiáknak oly jeles, szabatos fordítás által iparkodik minél bővebb elterjedést szerezni. — Flegler műve, minden hiányai mellett is, egyike monographiáink je- lesbjeinek s a hazai történetírás irodalmának történetében máig is egyedül áll. — Flegler művéhez csatolta a fordító Sayous E. „Histoire générale des Hongrois“ művéből a magyar történelem kútforrásainak rövid áttekintését is * 39. Az ördög-mocsár. Beszély, irta Sand Gy. — Ford. Csukásai József. — Á nagy nevű regényirónőnek e beszélyét ajánljuk olvasóink kiváló figyelmébe; a beszély meséje ugyan nem tartozik az érdekfeszítők közé, de azért épen nem nevezhetni unalmasnak; sajnos, hogy a közéletben jobbadán azon olvasmányok vannak közkedveltségben, melyek a történetfonalat minél szövevényesebben bonyolítják össze, vég- czéljuk nem művészi élvezet nyújtása, hanem a képzelődés fölcsigázása. Hogy Sand György beszélyét annyira ajáljuk olvasóinknak, oka az, hogy nem tartozik a most említett szellemi káviárok közé, sőt inkább cselekvényének érdekessége mellett jellemfestéseivel s a lélek rejtekeiből származó problémáknak szellőztetéseivel köti le mind képzeletünket, mind szívünket. — A fordításra nézve elég biztosíték Csukássi neve. * 40. Laokoon. Irta Lessing, ford, s bevezette Braun Zsigmond. — Mindegyikünk tudja, mily lángész volt a művészet bölcsészeiében is Lessing, s hogy tehetsége egész terjedelmében e műben nyilatkozik, mely mű az aesthetika történelmében korszakot nagy válságos forduló pontot alkot, minthogy e mű fejtegette először a művészet többi fajainak viszonyát, különösen a festészetét a költészethez, — s ez vonta meg legszabato- sabban ama fajok közt a határvonalat. — A nagyérdektí munkának fordítása nyereség irodalmunkra nézve, főleg miután oly jeles, tájékoztató bevezetéssel van ellátva. i > * „Petőfi társaság lapja“ 3. számának tartalma. A Tisza partján (költemény) Balogh Zoltántól. — Még most is várja (beszélj) Mikszáth Kálmántól. — Emlékjegyzeteimből Lauka Gusztávtól. — Báró Eötvös Józséf (tárcza) Bodnár Zsigmondtól. — Úti benyomások Balázs Sándortól. — Irodalom. — Képzőművészet. — Színházi Szemle. —Vegyes. * i r. Uj könyvek. Kaphatók Krausz Ármin könyvkereskedésében. A Franklin-Társulat Budapesten ismét néhány, kiadásában újabban háromszor meg nem látogatja, azért az egész héten üres szentegyházak, bár számuk fölötte nagy, vasárnaponkint majd egész nap tömve vannak, jóllehet egy-egy híressé vált egyházi szónok, minő a new yorki kath. bibornok-érsék Me Closkey, a más felekezetfíek sorából is ezreket képes bűvkörébe csábítani. Valamint mindenütt és mindenben, környülmetéletlen szívűek, megengedem, itt is vannak, ámde a kivétel csak megerősíti a szabályt. Mint mondám, több helyes és követésre méltó intézkedés mellett, a szeszesitalok mérése, a zene s minden kedvderítő időtöltés, ha csak kissé is feltűnést okoz, tiltva van vasárnapokon, hanem hát az amerikaiak okos emberek, kivéve a telivér puritánokat, mert ezek e tekintetben nem okosak, tudnak magukon segíteni, ők Berzsenyivel tartanak, ki azt mondja: „Rendeltetésünk nem magányos élet S örök komolyság és elmélkedés, Hanem barátság és társalkodás. S nem a világi jókat megtagadni, De józan észszel vélök élni tudni: A bölcsességnek titka és jele.“ A zene ugyan általában tiltva van, de meg van engedve a sacred music, szent zene, ehhez folyamodnak tehát, minek azonban sokszor csak a neve szent, csak meze vallásos és czíme épületes, hangulata pedig olyan világias, amilyen csak lehet, magam is hallottam Strauss legugrósabb keringőit vallásos
