Veszprém megyei hivatalos heti közlöny, 1877 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1877-01-21 / 3. szám

Melléklet a „VESZPRÉM“ 3-ik számához. vau: Boér Emma, Balogliné s Kr. Sarolta, — miként Mravcsák szerepét is 3 an szokták játszani: Mátrai, Kassai és «zentgyörgyi. Araily örvendetes ép oly ritka verseny ez, fő­leg ily kitűnő művésznők és művészek közt. Kapcsolatban e hírrel a következőket jegyez­zük még ide. A „Toloncz“-ot a szerb matica titkára, Hadzsics, szerbre fordította le. — A „Falu roszát“ a bécsi komikai opera igaz­gatója, Hirsch, színre fogja hozni és pedig Soldosnéval, aki magyarul fog énekelni. E mű egy vidéki színészt azon szerencsétlen gondo­latra ragadott, hogy ily czímü silányságot tá- koljon össze: „A falu rosza és családja 25 év múlva“. Hanem meg is bukott vele. * (Szinügy.) Nem sokára a következő mű­vek fognak színre kerülni, fővárosunkban: IV. Béla Szigligetitől, Szép Mikhál Jókaitól, Má- rényá Jósikától, Gr. Dormándi Kálmán Ber­csényi Bélától. —■ Adni fogják Sophoclesnek egy tragoediáját (Oepidosz Kolonoszbau) szin­tén Csiky Gergely fordításában. — Rákosi is irt egy vígjátékot, melynek színhelye Spanyol- ország. A „Tinódi Lajos* czég pedig, „Tün­dér haj“ czímű bohózatot adott be a népszín­ház igazgatóságához. — E hóban adták Szig­ligeti „Kényes Bertók“-ját, melyben kevés az. eredetiség s művészi becsről egykét mellék alaknál ha lehet szó. — A „Betyár kendőjét“ ugyancsak e hóban adták — a B. N. szerint New-Yorkban magyarul elő. Vérrokonok házasságának következmé­nyeiről. E czímmel a „Természettudományi Közlöny“ november- és deczemberi füzeteiben egy érdekes czikk jelent megDr.LesznerRezső­től, mely nemcsak tudományos, hanem társa­dalmi szempontból is érdemes a megfigyelésre ; azért csak hasznos szolgálatot vélünk csele­kedni e lap olvasóinak, ha egyet-mást kie­melünk belőle. Ha a föld minden drága kincse lábaink előtt hever; ha a világ legtarkább alakú élvei mind szolgálatunkra állanak; ha a tömeg dicsőít s a hír gyors szárnyaival min­den világrészt beszárnyal nevünk hangoztatá­sával; ha mindezt egyenkint vagy együttvéve bírjuk, de egészségünk nincsen: minden kincs, minden kínálkozó, gyönyör és dicsőítő hang hidegen hagy, s csak egy vágy tölti be keb­lünket: elérni azt, hogy arczunkról az élet sugározzák vissza. Az ép egészség az ember minden mű­ködésének fő-feltétele; s mégis hányán vannak, kik nem gondolva azzal, hogy mit vesztenek el, a mértéktelen gyönyörök posványában fetrengenek, s mikor már későn elővánszo­rognak: alakjuk deliségét, arczuk virágját, szemeik élénk tfízét a posványbán hagyják és csak nyomorult vázt mutogatnak, mely kevés idő múlva a sírba dől. Az élvek po­harát fenékig kiürítették, nincs többé mit keresniök e földön. Ezek az önmagok által ásott gödörbe „hullnak idő előtt“; de mit mondjunk azokról, kik nem okai az alakjaikon mutatkozó ferdeségeknek, nem okai testök gyengeségénék, vagy sok más bajoknak és mégis nyomorogni kénytelenek csak azért, mert sokaknak ferde irányú szenvedélyei vagy még ferdébb nézetei azt úgy kívánják? Értjük itt a vérrokon házasságból származott azon szerencsétleneket, kik többé kevésbbé valamely testi vagy szellemi hibában szen­vednek. Az ember számtalan oly tulajdonokkal ! bír, melyek öröklés útján származtak reá; a tapasztalás bizonyítja, hogy a szülők tagjár- tatása, beszédmodora, alkata s más egyéb sajátságai oly hűen ismétlődnek a gyerme­keknél, hogy a gyermekről az atyára vagy anyára azonnal reá lehet ismerni. S valamint ezen tulajdonok, úgy az egészség, betegség, kora halál szintén átszármazhatnak a szülők­ről a magzatokra; innen van, hogy „családi betegségekről* hallunk beszélni, vagyis olya­nokról, melyek az egy családhoz tartozó egyéneknek majdnem mindenikéuél észreve­hetők „Egyöntetű természetű szülők bizto­sabban ruházzák át tulajdonságaikat gyerme­keikre, mint különböző természetűek;* az szerencse, ha ezen esetben a szülők csakis előnyös tulajdonokat ültethetnek át magza­taikba, de szomorú, ha ép egészség helyett a betegségek különféle nemeiben részesítik gyermekeiket. Fájdalom, ez utóbbi eset sokkal gyakoribb az előbbinél. Említésre méltó, hogy a rokonvérűek, még ha egészségesek is, sokkal gyakrabban hoznak létre bármely testi vagy szellemi hibában szenvedő magzatokat, mint a nem­rokonok. A vérrokonok közötti házasság tehát nemcsak lealázó az emberiségre nézve, hanem egyszersmind vészhozó is, mert az említett tapasztalaton kívül bizonyos az is, hogy a vérrokonok között folytatott házasságok végre az ivadék elkorcsosodását eredményezik. Már a régi hinduk, mohamedánok és chinaiak, sőt még a vad népek is fölismerték a vér­fertőzés hátrányát, miért is az a legszigorúbban büntettetett, ha nagyritkán megesett. Chinában még az ugyanazon nevűeknek is tilos egybekeluiök, s ez az oka, hogy ott a vérrokon házasságok szomorú következ­ményei ritkák. „Devay 121, részint unoka- testvérek, részint nagybátya s buga vagy nagynéne és öcs között kötött házasságot említ, melyek az illető családokban először fordultak elő, mint vérrokonok összekelései. E házasságok közül 16 magtalan maradt, 17 nagyobbára csak idétlen szüléseket birt felmutatni, más 17 különböző testalkati rendellenességnek volt forrása, mint több- újjúság, lóláb stb, egyik pedig agyvelő nélküli szörnyet eredményezett. Tehát 121 vérrokon- házasság közül 51-et szaporodási bajok tettek szerencsétlenné.“ A vérrokon házasságból eredhető bajok: a gyermek korai halála, az elmekórok, a nehéznyavalya, a gőrvélykór, a siketnémaság stb. Nincs kétség bennne, hogy e bajok nem következetesen fordulnak elő, mert a körül­ményektől, az életmód és éghajlat behatá­saitól nagyban függnek, mégis mint olyanokat, melyek a vérrokonok közötti házasságok gyakoribb következményei, itt bátran fölem­lítjük. A kedvező körülmények között levő szülők rendes életmód mellett, ha egészsé­gesek is, bizonyára igen ritkán fognak az említett bajokban szenvedő gyermekeket nemzeni; míg azok, kik csak tengődnek, rendetlen életet élnek, leggyakrabban. De nemcsak a vérrokonok összekelései szülhetik az ivadék elkorcsosodását, hanem a minden forgalomtól elzárt, ugyanazon élet­ellenkezőleg téve, talán nyerészkedési viszke- tegségből a saját zsebére és nem a közczélra, __ bár erre sem szabad — visszaél a közbi­zalommal, s a kegyes adakozókat vagy szóval, vagy tettel megbántja, annak a gyűjtő-bizott­ság nem oka. A lepsényi eset — ha igaz — mélyen sértette a gyűjtő-bizottságot, annyival is in­kább, mert á „szerény gyűjtőben* * egy, az egyházát szerető, becsületes egyént hitt ki­küldeni, kinek pedig — úgy látszik — szem­telensége most már előttünk is köztudomású. Meglehet, hogy midőn „szerény gyűjtőnk* a 60 krt megkétszerezve a lepsényi bírónak visszaadta, vagy igen jó rendben állt a szénája, vagy nagyon is rosszul. Mert azt csak nem tehetni föl egy önérzetes, egy a hivatását tudó lérfiúról, hogy ott, hol a közczélra ala­mizsnát koldul, egyszersmind erőszakhoz nyúl jón, azaz, mintegy erőszakkal húzza ki a t, adakozók zsebeiből a könyöradomáuyt. Mi nem bátorítottunk senkit arra, hogy gyalázatos útakon és móddal szerezze meg a t adakozók részéről az adományt egyházunk oltárára. Mi szivesen s köszönettel veszünk bármily csekély adományt is, mert tudjuk hogy : ki a kevéssel meg nem elégszik, az a sokra sem érdemes. Ne vegye azért rósz néven biró úr küldöttünk szemtelenségét, rója fel nála a miveltség hiányának, mindenek felett pedig nem igazi, hanem álbuzgóságának, melynek örve alatt, egyházunk nevében, talán a saját zsebére akart dolgozni. Egyébiránt legyen meggyőződve arról a biró úr és a t. olvasó-közönség, hogy az a „szerény gyűjtő* amint legközelebb haza jön, vagy egy igazán szerény egyén adatik melléje s reá, mint ki egyházunkat, főkép ennek gyűjtő-bizottságát compromittálni akarta, a leczke és büntetés készen vár. A gyűjtő-bizottság. E férfiaá nyilatkozat becsületére válik a derék gyűjtő-bizottságnak és, hiszszük, a szent ügynek is, melyet a szóban forgó kiküldött gyűjtő Lepsényben oly tapintatlanul képviselt. — Szerk. MŰVÉSZET. (Than Mór) igen érdekes festményt ké­szített a párisi világkiállításra, mely Hector halálát ábrázolja összhangban az llias előadá­sával. Ugyan e művészünktől elkészült már az academia számára Deák képe, melyet Csen- gerv emlékbeszéde alkalmával fognak leleplezni. * (Damjanichné arczképe) e hó 6 ikáu lep- leztetett le Budapesten, * kép Vastagh György műve s Damjanichnét ülve mutatja. Ez alka­lomra Tóth Kálmán sikerült költeményt irt, melyért költőnk azon megtisztelésben része­sült, hogy D.-né köszönő levelet intézett hozzá. — Ide csatoljuk azon hírt is, hogy Engel szobrászunk a Széchenyi-szobor talapzatának készítésében meglehetősen előhaladt. (Liszka s. 3 Mravcsák.) Érdekes M. P. azon újdonsága, hogy a „Toloncz“-ban Krecsányi Sarolta operette-énekesnő is föllépett Kolozs­várott. így tehát az ottani színpadon 3 Liszka azon pompával, amelylyel jött, a számára készen tartott díszsátorba visszavonult. Másnapra kelve, 22 Tschaus hozta meg a fejedelemnek a császári ajándékokat, melyek voltak: 1) Egy művészien kiállított arany deréköv gyöngyökkel gazdagon kirakva. 2) Ugyan ily hasonló övön csüngő nagy értékű kard és gyilok. 3) Három egész arany öltö­zék. 4) 9 db aranyszálakkal s súj fásokkal hímzett köntös a főtisztviselők számára, melyek a császár lábainál feküdtek. 5) 12 db váloga­tott legnemesb fajú paripa, köztük 3 arany ékszerekkel feldíszítve, melyek nyergei s zablái arany lemezektől s pikkelyektől ragyogtak. Nyaksörényökbe fénylő gyöngyök s kagylók voltak fonva s csokrokra kötött szalagokként lógtak alá. Egy ily paripa 3 000 db arany értéket képviselt. Mindezekhez járult még a sok illatszer, rózsavizek, gyógyszerek, és egyéb értékes edények. Zápolya ezekután meglátogatván a basá­kat s megköszönte szívességöket, kik mind- nyájan ígéretet tettek, ügyét hatékonyan előmozdítani a császárnál. — Másnap nem csekély meglepetésére a császár ebédre kívánta fel magához, amelytől azonban a különben gyengélkedni látszó fejedelmet egyik basa azon tanácslására, hogyha esetleg e szokatlan keleti eledelektől megbetegednék, a keresz­ténység mindjárt azt híresztelné : hogy a császár megmérgeztette, felmenteni jónak látta, vele őszintén közölvén a felmentés okát is. Julius 1-én utolszor váltott szót a feje­delem a császárral, mely alkalommal felemlítő Erdély országba való visszatérésének szüksé­gességét, mit a nagyűr helyeselve jóváhagyott is. — Midőn Zápolya a vett s netán még veendő jótéteményekért hálás köszönetét mon­dott volna a császárnak, ez örömében még egyszer átkarolta s e, majd hihetetlennek látszó szókat mondá hangsúlyozva: „Megkap­tál mindeneket, amiket kértél?* S midőn igenlőleg felelt, igy folytatá beszédét: „Kérd az Úristent, adjon nekem győzelmet ellensé­geim fölött, mert elhatároztam magamban, háromszor oly nagygyá tenni tégedet, mint a milyen vagy!* Erre még egyszer átölelte a fejedelmet s kedves fiának nevezvén, állhata­tosságra s hűségre intve, s kérve fel, egymás­tól a leggyengédebben búcsúztak el. Nem sok vártatra a fejedelem ugyanazon császári hajón tért vissza, kisérve számos fényes kísérettől s julius 15-én személyesen Károlyvárra haza érkezett. Eplényi SMdrton. Jegyzés. Asper egy krt érő török pénz. — Tschaus-Hasi föszertármester. — Aga főigazgató. — Surbadsjk, nevezetes napon udvarló szolga. — Bal- tadsik, szekerczés kapunálló katona. — idroglán és Araaroglán, a Seraiban uevekedő ifjú sereg, melyből, a főtisztviseló'k válnak. — Jancsár, gyalog, Spain lovaskatona. Emlékek Amerikából. (A negyedik közlemény vége.) Ez volt ám az igazi lélekvesztő, miként fürge zergék a regényes stájer havasokon, úgy ugrándozott egyik hullámhegyről a másikra. E csónak hozta meg számunkra a hivatalos kalauzt, melynek hiányában n kikötőbe menni tilos, vele azonban még az ördög kapuján is bizton áthatolhatnak. Hogy a jámbor olvasó valamikép hangzatos szólamnak ne vegye e kifejezésemet, nem frázis ez, hanem merő igazság; mielőtt ugyanis New-York páratlan kikötőjében horgonyt vetettünk volna, nekünk még előbb egy nagy vargabetűt kellett csinál­nunk, most már elkerülőre nincs többé szük­ség, az útat nagyon megrövidítette a pokol kapujának kitágítása. Vau t. i. Now-York city közelében, Astoria és Wards Island között egy szoros, melynek neve Hell-Gate, mi magyarul épen annyit tesz, miDt pokol kapuja. E szo­roson át eddigelé a közlekedés csak kis hajók által volt lehetséges, jelenleg azonbau a leg­nagyobb tengeri hajók is biztosan áthatolhat­nak azon, mert a szorost nagyon is szorossá tevő hatalmas sziklák, melyeken a megtört hullámok tajtékzó dühökben nekem még augus- tus hóban oly szép látványt nyújtottak, épen egy hó múlva vagyis szept. 24-én délután 2 óra 50 perczkor iszonyú robajjal légbe röpít- tettek. Az amerikaiak szeretvén a rettenetesben is kedélyesek lenni, a 6 évig készült óriási aknákban felhalmozott 52 206 font dynamitot a mü végrehajtásával megbízott Newton ge­nerálisnak harmadfél éves leánykája által gyújtaták meg, minek következtében egyszerre 30.000 köb-öl koszirt emeltetett ki — ki tudja, hány ezeréves helyéből. Ez által vagy húsz órával rövidült meg vízi útad, de rövidebb lett bevonuláskor ér­zett gyönyöröd is, minél nagyobbat a világ egy kikötője sem képes nyújtaui. Már az ál­talad fölfedezett Long Island megpillantásánál repes szíved, New-Yorkhoz közel érve azon­módú és ugyanazon életviszonyú kisebb falvak, községek lakóinak folytonos egymásközti házasodásai is. A tapasztalás bizonyítja, hogy ezen körülmény számtalan szörnyképződésnek volt oka. „Devay beszéli, hogy egy, rósz utak miatt nehezen hozzáférhető, terméketlen síkság közepén fekvő, szegény franczia faluban (Iseaux falu az lsére départementban) a lakosok, elzártságuk miatt folyton maguk között házasodván, a múlt század végén na­gyobbrészt egy fölös újjal bővelkedtek mind kezeiken, mind lábaikon. E század első har­madában, midőn a közlekedési utak kiépítését erélyesen foganatba vették, s a forgalom élénkülése új életnézetre s a vér keverésére nyitott alkalmat, lassan tünedezni kezdett a hatodik újj Potton AI., ki 1829-ben és 1836- ban e monstrositást a helyszínen szemlélte, 1847-ben megismerkedett egy iseauxi szüle­tésű, de Lyonban lakó s ott is nősült férfival, ki maga hat újjú volt ugyan, de gyermekein az atyai jegynek már nyoma sem volt* Ha szeretjük a hazát s óhajtjuk, hogy oly férfiai legyenek, kik testi és szellemi erővel bőven fölruházva leven, ügyét megvédjék minden körülmények között; ha tudunk gyö­nyörködni abban, midőn saját magunkat miuden jó tulajdonainkkal együtt gyermeke­inkben megújulva látjuk ; s ha irtózunk annak még lehetségétől is, hogy ivadékainkat nyo­morékokká tehetjük: akkor bizonyára kerülni fogunk minden oly tettet, mely által hazánkat elkerülhetlenül veszélybe dönthetjük, magza­tainkat pedig önhibájuk nélkül szerencsétle­nekké teszszük. K ... ly. IRODALOM. A „Természettudományi Közlöny* ja­nuári füzete érdekes tartalommal bir. Tartalma: A baráthegyi őskori barlang megvizsgálásáról, Lóczy Lajostól. Az állat- és növény-ország határöve, Dr. Horváth Gézától. Az angolok sarkvidéki expeditiója 1875- 76-ban. Népszerű előadások gyűjteménye. Apróbb közlemények. * „Az országos középtanodai tanáregylet közlönyének* januári második füzete követ­kező tartalommal bir: A középiskolai rendtar­tás tárgyalása. Névy, L. A hazai unitáriusok középtanodái. Téglás G. A vallás és közokt. m. k. minister ötödik jelentése. III. N. Iroda­lom. Egyleti élet. Vegyesek. * Csörgei Imre az 1876. évi aug. 20-tól szept. 12-ig tartott szegedi országos közkiállí­tásról, mint a kecskeméti összes kiállítók kép­viselője, jelentést ad egy kis füzetben. Nyo­matott Kecskeméten, Sziládi Lajosnál. A jelentés érdekes; mert a szerző az egyes iparágaknál kimutatja a haladást, a visszaesést vagy a kihalást, Kiemeli Kiskun Halas gaz­dasági egyletének gyűjteményes kiállítását, a békésmegyei gazdasági egylet által kiállított csoportokat, különösen azon csoportot, mely­nek. czime: a házaspár; végre elismeréssel említi meg a cs. kir. szab. osztrák állám- vasúttársulat délmagyarországi erdészete-, ura­dalmai-, bányai- és hutáiból összegyűjtött ter­mények és czikkek csoportját. ban fejed kábulni, füleid zúgni, szemeid káp- rázni kezdenek, ha száz érzéked volna, mint deniket fogva tartaná a bűvös látvány, mely előtted mintegy varázsütésre egyszerre feltá­rul, mintha csak az „Ezeregy éj* tündér-vilá­gának emberi láb nem taposta határá, lépted volna át, eléd áll a legszebb festmény- melynél megragadóbbat a legdúsabb képzelet teremtő ereje röpte legmagasb szárnyalásában sem bírna magának alkotni. A csillogó hul­lámok közöl üde vázként egész szigetcsoport emelkedik ki, mindenik egy-egy gondosan ápolt díszkertet képezve, melyben illatos rétek, fes­tői virágágyak, választékos facsoportok, mű­vészi cserjebokrok, bársonypázsíttal szegélye­zett kígyózó utak a legszebb változatosságban követkesnek egymás után; csak a tbfíszkén kimagasló fejedelmi palotákból mered követ­keztetni, hogy itt nem tündérek, hanem em­berek laknak. Melletted szellemkönnyűséggel ezer meg ezer hajó suhan el, telve emberek­kel, árúczikkekkel; a fellobogózott házerdő­ben, mely csakhamar körülvesz, s melyben a templomok és házak felnyúló tornyai, a gyá­rak füstölgő' kéményei már integetnek feléd, épen mint gyújtják meg a lámpák ezreit, a folyam hosszában végtelenig elterülő hajóvá­rosban s a napként tündöklő világító-tornyok­ban már lobognak a tfíznyelvek, fényárban úszik a hajó, a folyam, a város, a kikötő, sőt maga a csillagdús ég is; e vakítóan kivilágí­tott tölséges panorámán át evezünk az újvilág első városának ezerféle nemzeti zászlókkal ün­nepien földiszített nagyszerű kikötőjébe. Nagy József. (Az ötödik közlemény következik.)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom