Veszprém megyei hivatalos heti közlöny, 1877 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1877-04-15 / 15. szám
Ili. évfolyam. 1877. 15-ik szám. Veszprém, április 15. F” ==e* és „Hív. Értesíti)“ »«gjeleli minden vasárnap. Előfizetési díj : Egész évre . - 6 frt — kr. Fél évre ... 3 frt — kr. ; Negyedévre . 1 frt 50 kr. KÖZGAZDASÁGI, HELYI ÉRDEKŰ, MímCDÉSI ÉS Egyes példány ára lő líi*. ÍÁ£>“ VESZPRÉM MEGYEI HIVATALOS HETI KÖZLÖNY. Kiad ó-hlv atal: KRAUSZ ARMIN iSnyriterssltedéss Vesnprénben, hova minden előfizetős hirde- tősdij s postai reklamáczió küldendő. HIRDETÉSEK egyhasábospetitsor 6kr. NYILTTÉR petitsoronkint 15 kr. s külön minden beigtatáaért 30 kr. bélyeg. Szerkesztőség: rikegye8r.nagy gymnasium.G, A vidéki színészet. A magyar szíutigy kezdetben, különösen a múlt század végén és a jelennek elején, nemzeti missiot teljesített, amennyiben nem eredeti rendel- tésének megfelelőleg a nézők indulatait tisztázva nemesítő, hanem csak mint magyar nyelvművelő és terjesztő eszköz szerepelt. Szükségessé tették ezt hazánk- és nemzetünknek akkori mostoha viszonyai, melyek közt a magyar ember minden volt, csak magyar nem , beszélt minden nyelvet, csak a magyart nem, gondolkodott minden fejjel, csak a magáéval nem. A körülményeknek áldozatot kellett hozni, minden anyagi és szellemi erőt egy czél elérésére kellett összesíteni és e czél a magyar nemzeti érzet felkeltése és ébrentartása volt. Amint a magyar színészet itt is, ott is, de különösen az ország szivében állandó lakhelyet nyert és a szétszórt színi erők szerves egészekké tömörültek, e közben a nemzet is óriási és huzamos küzdelmek után ahogy-űgy függetlenségét kivívta, nyelvének maga és a külföld előtt érvényt, sőt tiszteletet szerzett, szóval, a magyar nemzetiség felébredt: akkor a magyar színügy is magasabb rendeltetése felé törhetett, hivatásának teljes tudatában az indulatok nemesbítését tűzhette a fővárosban ép úgy, mint a vidéken gyújtó és lelkesítő jelszavul zászlajára. Azóta sok víz folyt le a Dunán; a nemzet sok, talán minden téren túlbecsülte saját erejét és egyik szélsőségből a másikba esve ma bukdácsol, mint aki süppedékes talajra bukkaht és lábai alatt inogni érzi a földet. Ezen általános ziillöttség, ezen átalá- nos bomlásnak indulás nem hagyhatta a magyar, különösen vidéki színészetet sem érintetlenül, annál kevésbbé, minthogy a színügy képviselői, különben is a szokottnál lazább életmódjok által, igen-igen alkalmas tért nyújtottak a kóranyag befogadására és terjesztésére. Mik ma — tisztelet becsület a kiveendőknek — a vidéki színészek ? — Vas Gereben a nemzet napszámosainak nevezé őket; voltak csak; ma ők a civilisalt világ — sátoros czigányai, kiktől, ha jőnek, ép úgy kell félnünk, mint ha mennek. — Mi okozza ezt? — Kétségkívül az, hogy a színtársulatok tagjaiknak jó részét a társadalom salakjaiból toborozzák. Kicsapott deákok, munkaiszonyban szenvedő bivatalnokocskák, elkényeztetett és kiörökösítésse lfenyegetett fiúk, elkapatott vagy véginség- gel küzdő leányok, férjehagyott nők, nejeszökött féljek egész légiója áll szemben azon csekély számúakkal, kiket valódi hivatás, a művészet igazi és nem fitogtatott szeretete, szóval nemesebb tűz ösztönzött, hogy Thalia papjaivá legyenek. A kóros elemek ilyetén vegyü- léke képes-e oly szervezetet előállítani, melyben a műveltség, a jellemesség, az elvszilárdság, a becsületesség tartós gyökeret verhessen? Még kívánni is vakmerőség! Ne csodálkozzunk tehát, ha vidéki színészeink legnagyobb része olyan, amilyen; ne ütközzünk meg, ha köztük a vad házasságok annyira divatosak, hogy egyik másik törvényes nejének nevét is elfelejtette; — ne nehezteljünk, ha adott szavukra körümfe- ketényit sem építhetünk; ne zúgolódjunk, ha pénzünkkel, kikölcsönzött ruhadarabjainkkal vagy egyéb tárgyainkkal odább állnak, a nélkül, hogy csak azt mondanák: beföllegzett. — Ne csodálkozzunk, hanem inkább gondoskodjunk módokról, hogy a vidéki színtársulatok fegyelem alá szórhassanak és ne legyenek, mint eddig voltak, a társadalomnak morál és illem alól felmentett szabadonczai, annyira, hogy önmaguk előtt is elvesztették minden értékűket. Hogy a színészek maguk magukat nem reformálhatják, az napnál világosabb; egy az, hogy a szertelen dicsvágy, mely már második természetűkké vált, őket egymás iránt bizalmatlanokká , féltékenyekké teszi, más meg, hogy a nagy erkölcsi és anyagi nyomor miatt, melyben sínlőd- nek, képtelenek sülyedtségökből maguk magukat kirántani. Itt egy hatalmas tényező tehet csak valamit, azon kívül senki és ez a törvényhozás. Ennek kell kezeibe venni az ügyet és jól átgondolt és minden oldalról meghányt-vetett terv szerint törvényeket alkotni, melyekben kimondassák, hogy az ország egy-két népesebb vidéki városában színiképez- dék állítandók és a színtársulatok csak ezen képezdék bizonyítványaival ellátottakat alkalmazhatják rendes színészekül. Ez fog segítni a bajon, egyéb orvoslástól csekély vagy semmi eredményt sem várhat a vidéki színészet. Az országgyűlés mindkét háza april hó 21-kére fog összehivatni. A belügyminiszter a kővetkező körrendeletét intézte a törvényhatóságokhoz : „A cs. kir. közös hadügymiuiszter úr márczius 17-én 702. szám alatt kelt átirata szerint a Magyar- ország területén folyó évben véghezviendő katonai földrajzi felmérések és háromszögméreti munkálatok foganatosítására több katonatiszt fog kiküldetni. Miről a törvényhatóság kellő tudomásul azon felhívással értesittetik, hogy az említett czélra kiküldött és innen nyílt rendeletekkel ellátott tiszteknek megjelenésük esetén a szükséges és árszabályozott czikkek gyors és pontos kiszolgáltatása mellett segélyezésére legyen, s ez iránt alattas közegeit, valamint a községi elöljáróságokat is haladék nélkül megfelelőleg értesítse.“ A vallás- és tanulmányi alap vagyoni állásáról közöl egy kimutatást a „P. Napló.* E szerint cselekvő tőkékben rendelkezik a vallásalap 12.530,000 frt felett, fekvőségekben a királyi kisebb haszonvételekben 10.300,000 frt felett, kiulevő követelésekben 1.490.000 frt felett, pénztári készletkép 200.000 frt felett, összesen 24.340,000 frt felett, miből a 920.000 frtnyi passivát levonván, marad tiszta vagyonkáp 23.420,000 frt. — A tanulmányi alap cselekvő .tőkében rendelkezik 5.850,000 frt felett, fekvőségekben és királyi kisebb haszonvételekben 3.940,000 frt felett, cselekvő hátralékban 700,000 frt felett, pénztári készletekben 100,000 frt felett, együtt 10.500,000 frt; ebből levonva az 1.320,000 frtnyi passivát, tiszta vagyonúi marad 9.180.000 frt. Heti szemle. — april 14. A Bismarck-válság véget ért; a császár nem fogadta el a lemondást, ehelyett a kau- czellárnak augusztusig szabadságidőt engedéA „VESZPRÉM“ TÁRCZÁJA. í t Gr. Zichy-Ferraris Manó meghalt Budapesten, 1877. ápril 5-én. Kevesen vagyunk és mégis legjelesbjein egymás után dőlnek ki közölünk. Halottjain számát ismét egy fényes névvel kell szapori tanunk, kit ezren meg ezren tiszteltek, becsül tek, mert benne jó hazafit, odaadó emberbará tot és jellemet találtak. E férfiú idősb vásonkeí gr. Zichy-Ferraris Manó, cs. k. kamarás, töb nemes rend középkeresztese és lovagja, 1 hosszas betegség után élte 69-ik évében Bi dapesten e hó 5-én elhalt. A megboldogúl megyénknek egyik legkitűnőbb férfia és köz ügyünknek legtevékenyebb harczosa volt é így nem mulaszthatjuk el, hogy életrajzát la punk t. olvasóival annak idején meg ne isméi tessük; de jelenleg még nem vagyunk a kell adatok birtokában és így ezúttal csak a szc ros temetésre vagyunk utalva, mit is ezenm egész terjedelmében adunk. — A megboldc gúltnak hűlt tetemei Budapesten ápril 8-á d. u. 5 órakor a gr. Eszterházy-palotába beszenteltetvén 9-én megyénkbe, Nagy-Szol losre szállíttattak, és itt a budapesti „Éntre ?í?e. ®es pompes funébres* temetkezési egyh templomban gyászravataloztattak. . , P 0“falai fekete posztóval voltak bevonv "Lflala<h címerekkel díszítve; magát a ra vatalt mintegy 40 vastag égő viaszgyertya, a legszebb exotikus növények egész özöne és 20—30 díszesebbnél díszesb koszorú övezte. A koszorúk között legékesebb volt gr Battyiuyi Lajosnéé, továbbá a pesti nemzeti casinóé és egy fehér cameliákból készült, melyet a meg- boldogúlt őszinte tisztelői nyújtottak. A gyászravatal alján egyik felül nyugodott bíborvánkoson az elhunytnak kamarási kulcsa és négy érdemjele, másik felül magyar díszruhája, kardja és kalpagja, középen pedig egy élővirágokból finom ízléssel készült kereszt. Az egész körül a temetkezési egyletnek négy gyászőre volt felállítva kivont karddal. A nép kora reggeltől egész a szertartások megkezdéséig, szakadatlanúl hullámzott a templomban, mert mindenki vágyott a felejthetlen jó népatyát még ravatalán is utolszor láthatni. Hogy mily nagy volt a megboldogúlt iráuti tisztelet és mily lesújtó veszte felett a fájdalom, misem mutatja inkább, mint az, hogy Balogh Dávid pandúr-hadnagy, hat megyei huszár- és hat pandúrral volt a rend fentartá- sára kiküldve és a roppant népsokaság daczára a rend sehol legkevésbbé sem volt megzavarva. A család tagjai, úgymint gr. Zichy-Fer- raris Bódog és neje, valamint leánya és ennek férje Metternich herezeg tábornok, továbbá gr. Zichy Victor és Manó, gr. Zichy Nándor, gr. Zichy Pál, gr. Zichy Ferencz követnek papfia, a két Pallavicini őrgróf és még számos főúr különvonaton érkeztek ápril 10-én d. e. 11-kor Tüskevárra és innen Nagy-lázőllősre. Veszprém megyét képviselték Késmárky József törvény- széki elnök, Bezerédy G-yula, megyei alispán, Kenessey Károly, m. tiszti ügyész, Peczek Gyula, m. péuztárnok, majd Kopácsy Árpád m. jegyző, Kleczár Ferencz szolgabíró és továbbá Pap Gyula a központból. Jelen volt Békássy Károly kerületi orsz. képviselő, majd a devecseri járásbíró Barcza Gábor, Noszlopi Victor szolgabíró és segédje, szóval a devecseri és pápai járás előkelőbb birtokosai és megyei bizottsági tagjai, nem különben Pápa város képviselete a polgármester vezetése alatt és az elhunyt tisztelőinek belátbatlan sokasága különösen a devecseri és pápai járásból. A temetés ápril 10-én d. e. gyász-isteni tisztelettel kezdődött, melyet Szigethy János nagy-szőllősi plébános és kerületi esperes fényes segédlettel tartott; magát a temetési szertartást pedig a veszprémi káptalant képviselő vizeki Tallián Lázár kananok számos és díszes papi segédlettel végezte, mely után a megboldogúlt földi maradványait a nehéz érczkoporsóban hat társulati gyászőr és hat megyei huszár vitte a sírboltig, hol azokat a megboldogultnak gazdatisztjei és régi hü cselédjei könyes szemekkel átvették és végső nyughelyökre az e czélra külön, közvetlen a templom szomszédságában épített magánsírboltban örök nyugalomra elhelyezték. Béke lebegjen áldott hamvai felett! A nyelvtudományról. (Felolvasás a veszpr. iparos ifjak képző és segélyzö körében 1877. jan. 2-án.) Örömtől repes a szívem, valahányszor néhány munkás hónap után a nagy város zaLi:.. __ ■! já ból szülő városom csendjébe vonulhatok vissza, hol majd minden, amit látok, gyermekkorom kedves emlékeit és nagyra törő álmait idézi föl lelkemben, s hol rokonok és jó barátok körében olyan jól érzem magamat, mint sehol máshol. Az egyetlen szemrehányás, melyet lelkiismeretem tenni szokott az itthon töltött hetek után, az, hogy az időt minden hasznos munka nélkül, tétlenségben engedtem elmúlni. Midőn tehát e szépczélú egyesület részéről fölszólítottak, hogy az itt tartott fölolvasásokat egygyel én is szaporítsam, szíves örömest ragadtam meg az alkalmat, mely lelkiismeretemnek említett vádja alól ez egyszer talán fölmenthet. Mert ha sikerül figyelmüket egy fél órára tanulságosan és kellemesen foglalkoztatnom, akkor avval a megnyugtató tudattal fogok távozni, hogy ez egyszer mégsem mulattam el minden haszon nélkül az itt töltött időt. S ha itt előadást akarok tartani, miről szólanék egyébről, mint arról, amivel folyvást foglalkozom, a nyelvtudományról? Akik figyelemmel kísérték az itt tartott előadásokat, többnyire természeti, anyagi dolgokról hallottak, ritkábban az emberi elme működéseiről. Mert hamarabb ás többször szokott az ember a külvilági, szemmel látható, kézzel fogható dolgokkal foglalkozni, mint saját elméjével s az ebben történő változatos eseményekkel. Pedig semmi sem lehet nagyobb befolyással szellemi haladásunkra, mintha magunkat, saját belső életünket mentői jobban megismerjük. S az emberi elmének egyik legcsodásabb műve a beszéd, a nyelv.j Azt mondja egy hírneves író: „Még nem mondhatjuk meg, mi a
