Veszprém megyei hivatalos heti közlöny, 1877 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1877-10-28 / 43. szám
Melléklet a ,,VESZPRÉM*4 43. számához. »Városi közgyűlés. — Jövö szerdán városi közgyűlés lesz ; hiszszíik, hogy a képviselők a lehető legnagyobb számmal fognak megjelenni. *A tisztújítás határideje. — A belügy miniszter valamennyi törvényhatósághoz körrendeletét intézett, melyben a tisztújítás határidejéül 1877. decz. 15-tŐl 1878. jan. 15-ig terjedő időszakot tűzte ki. »Gyönyörű meteoresés. - Városunk és környéke gyönyörű égi tüneménynek volt múlt vasárnap este 3/46-kor szemlélője. Egy ököl- nagyságú meteor tűnt fel vakító fényben az égnek délnyugati részén fényes nyomot, gyönyörű sugárútat hagyva maga után. A meteortest folyton fogyott, a sugárút eleinte egyenes volt, de később többszörösen megtört vonalba ment át. A szép jelenet teljes öt perczig tartott. »Elöleges színházi jelentési Alulírott színigazgatónak van szerencséja mély tisztelettel értesíteni a n. é. közönséget, miszerint jól szervezett 30 tagból álló színtársulatával e hó végére megérkezend. s előadásait, november hó 3-án Lukácsi Sándor ,A veres hajú“ legújabb énekes népszínművével meg- nyitandja. E nemzeti színtársulat itt mulatási ideje alatt foezélja lesz alulirtnak, hogy a n. é. közönséget a jelenkor legnevezetesebb s legjobb eredeti szinirodalmi termékeivel megismertesse, nem mellőzve azonban más nemzetek irodalmi remekeit sem, úgyszintén a régibb classikus színművek szinrehozatalát, valamint a nevezetesebb operettek és látványosságokat sem. Uj színművek és operettek, melyek ez évad alatt színre kerülnek, következők: Oh azok a férfiak! Cserebogár. Szép Mikhál. Kapitány kisasszony. Két árva. Sátán leánya. Zsidó képviselő Rád bízom nőmet. Házasítók. Nagyon szép asszony. A zsandár. Legújabb botrány. Milton. Jóslat. Jánus. Idegen nő. Járvány. Atache. Godelot hótel. Fro- mont és Risler. Dora kémnő. Ferreol. Faust Angot a kofák leánya. Bolygó zsidó. Egy szó a birodalmi tanácshoz. Toloncz. Kintornás család. Kerekes András. Iskola kerülő Bernáth Gazsi. Cavorletné. Dolores. Legújabb tudósítás a harcztérről. IV. Béla. Ördög párnája Sakk a királynak. Kincskeresők. Dormándi gróf s mind azon nevezetesebb újdonságok, melyek időközben a budapesti színpadokon felmerülnek, és végre: Utazás a föld körül 80 nap alatt. Samil az oroszok ellen. Dráma a tenger fenekén. Orosz török háború 1877-ben. Noé bárkája és a vízözön, és az ördög pilulái nagy látványosságok. Ezekből czélszerfí beosztással fogjuk készíteni játékrendünket, alkalmazva azt a közönség kivánatához. Az első előadás után a bérletfolyam is megnyittatik 12 előadásra, melynek pártolására mély tisztelettel bátor vagyok felkérni a nagyérdemű közönség szives pártfogását. — Bérletre minden időben előfizethetni Krausz Armin úr könyvkereskedésében, hol egyszersmind a bérletjegyek is átvehetők mai naptól kezdve minden időben. — Bérlet díj 12 előadásra: körszékre 8 frt., számozott helyre 6 frt. Teljes tisztelettel ajánlom magamat és nemzeti szintársulatomat a t. ez. közönség buzgó pártfogásába. Veszprém, 1877. október 23 Szuper Károly, színigazgató. »Püspöki körlevél. A megyés püspök úr ő nagyméltósága közelebb kétrendbeli körlevelet intézett egyházmegyéjéhez Az egyikben a megyében fennálló oltáregyletet ajánlja a papok és hívek figyelmébe, a másodikban következő hat ügy foglaltatik: 1. A Beke féle neveléstani pályakérdésre négy pályamunka érkezett be. A bíráló bizottság az első jutalmat 30 frt Balogh József borszörcsöki, a másodikat 20 frt Bujtor István n.-berényi, a harmadikat 10 frt Kovács József monostor-apáthii tanítónak Ítélte oda A jelen 1877/s-iki iskolai évre a következő pályakérdés tűzetik ki: Miben áll a helyes hazaszeretet s hogyan kell ezt a növendékekben fejleszteni? A dolgozatok benyújtásának határideje jövő 1878. évi julius hó első napja. 2. A pápának f. évi julius 19-iki rendelete, melylyel Salesi sz. Ferencz egyházi Doctornak nyilváníttatik. 3. A vallás- és közoktatási m. k. miuisteriumnak t. évi 21678. számú rendelete az elemi népiskolák és polgári iskolák rendszere és tanterve tárgyában. 4. Személyi változások, melyek szerint Farkas György, czim. kanonok és galamboki plébános alesperesi hivataláról lemondott és helyébe a kis-komáromi kerület alesperesévé és tanfelügyelővé Papp Károly, kis-komáromi plébános lett; Császma József külso-vathi, Nyéky Pál bakónaki, Vaszary István badacsonytomaji lelkésznek neveztetett ki; továbbá Havassy József Kaposvárról Barcsra, Léránt Antal Barcsról Kaposvárra, Fiilöp Antal Szegh- várról Gyulakeszibe helyeztetett át segédlel- készi minőségben; Benedekovics Adolf újmi- sés Szeghvárra, Derdák Lőrincz pedig Csóthra rendelteti káplánnak. 5. Czerhák József nyi- r ídi plébános szept. 9 én és Mészáros Pál ! oltár-szepethi lelkész okt. 1-éu elhunyt. 6. A vallás-alap kegyurasága alá tartozó oltár-sze- petki plébániajavadalmat elnyerni óhajtók a vallás- és közoktatási m. kir. miniszterhez intézendő 50 kros bélyeggel ellátott kérvényeiket j f. évi nov. 17-kig küldjék be az egyházmegyei hivatalhoz Ezen két körlevéllel együtt közölte- tik a »Domonkos-“ és „Gondviselés-intézet“ J számadásainak kivonata is. Az elsőnek múltévi összes bevétele 23834 frt 71 kr, kiadása pe- j dig 19240 frt 85 kr. volt; vagyona tesz tőkékben 106232 frt 45 krt és hátralékban 1891 frt 74 krt; a második bevétele 4010 frt 8 kr, kiadása pedig 2753 frt 8 kr. volt; a jövőévi számadás alá lesz készpénz 1257 frt, tőke 21334 frt 54 kr., hátralék 382 frt. *A „Balaton-egylet“ ügyében ma vasárnap lesz az első értekezlet városunkban, melyen az eszme megpendítője Bátorfi Lajos ur a „Zalai Közlöny* derék szerkesztője elnököl. A „Balaton-egylet“ eszméje országszerterokon- szenvvel fogadtatott és igy hiszszük, hogy a nemes törekvés nem marad a kivánt siker nélkül. *A csatári szüret. — Csatáron a szüret köz- és fénypontját csaknem kizárólag Pribék István 5 méltóságának szüretje szokta képezni. Ez idén kiváló ünnepélylyel volt ez megtartva ; múlt kedden megyés püspök ő exel- lentiája és a káptalan, másnap a többi papság és előkelőbb világi urak és úrnők voltak a köztisztelet- és szeretetben álló házigazdának vendégei, ki örömtől sugárzó arczczal mutatta meg ritka gonddal és költséggel ápolt nemesfajú szőlőtőkéit, rendezett mintaméhészetét és a gyönyörű kilátást, mely e kies tusculanumból minden, de különösen a város félé nyílik. A kedélyesen eltöltött uzsonna után a nők és éltesebb úrak eltávoztak, csak a fiatalabb vendégsereg maradt még ott jókedvű dalai, fesztelen játéka és csevegése által gyönyörködtetve a fiatal játszi természeten mosolygó jószívű házigazdát. Éljen a derék házigazda sokáig! »Tépés. — Szerkesztőségünk e héten a töröksebesültek részére Knau Károlyné szül, Szőke Terézia úrnőtől 63. dek. tépést, Hoch- muth Anna úrnőtől egy csomag tépést, 18 sebkötőt, 3 csomó sebpamatot, Varjas Lajosné úrnőtől 92 dek. tépést, Pfeiffer Miklósné szül. Ferenczy Zsófia és Petries Józsefné született Pfeiffer Borbála úrnőktől pedig egy kiló és 16 dgr. tépést vett. Fogadják köszönetünket. ‘Felküldött pénz. — A múlt számunk ban jelzett 31 frt és 22 krt, melyet szerkesztőségünk a császári ottomán főconsulatushoz a török sebesültek részére felküldött, a főconsul 210 számú nyugtalevele ismeri el és köszöni meg. »Pénz és gabona. — A derék leányfalusiak Magyar Soma ev. tanító és Vörös Károly biró urak buzgó törekvése folytán a török földönfutók számára szerkesztőségünkhöz 2 frt 45 krt azaz két forint és negyvenöt krajezárt, t. Vizner János úrhoz pedig két mérő rozsot és egy mérő árpát küldtek Az adakozók névsorát lapunk tárgyhalmaz miatt csak a jövő számban hozza. — Fogadják Leányfalu derék lakói a földönfutók nevében őszinte köszönetünket. »üdvözlő irat Ipolyi Amoldnak. - A veszprémi ipar- és kereskedelmi, valamint az iparos ifjúsági körök elnökségei Ipolyi Arnold beszterczebányai püspökhöz a pozsonyi történelmi társulat nagygyűlésén a magyar ipar történelmi fejlődéséről tartott remek-felolva- sásaért ezen üdvözlő iratot menesztették : Mél- tóságos Püspök Úr! A pozsonyi történelmi társulat nagygyűlésén Méltóságod a magyar ipar történelmi fejlődéséről oly szakavatottan, oly meleg érdeklődés- és ügyszeretettel szólott, hogy ez által a magyar iparnak minden baB á I után. „Széttópett bilincsek“ regényből. Vili. fejezet Másnap meglehetős későn ébredtem föl, már Húbert az asztalt terítette az ebédlőben, s midőn kiléptem szobámból, a folyosón egy egész csomó asszonyságot láttam, kik — mint ez kis városokban átaljában és különösen M-on igen dívik — a bál után beszélgetni, tudakozódni, kritizálni és tetszésüket vagy nem tetszésöket nyilvánítani jöttek Julcsa nénihez. Luizával csak ebéd fölött találkoztam, közönyös, a vigalomban észlelt tárgyakról folyt a beszéd; Garaminé is ott volt s tréfálkozott velem, hogy álmos voltam s azért szöktem meg oly korán, láttam ugyan, hogy maga sem hiszi, amit mond, de őrizkedtem állítását megczáfolni; s belevegyültem a társalgásban. Beszéltek Alpáry grófnő gyémántjairól, megszólták a Barczeli Klotild ízléstelen toilet- jét, emlegették, mily gyönyörűen rendezte Beregi Vincze a cotillont, s Erzsiké különösen valódi exthasisba jött a thémánál, dicsérték Csáthu csárdás tánczát s odavetőleg megjegyezték, hogy Melanie szokatlanúl kaczér volt. Amint nevét említeni haliám, elhalványodtam s hogy másra tereljem a beszédet, össze vissza kezdtem fecsegni, s úgy téve mintha szorgos dolgom lett volna, miután már úgyis a dessert után voltunk, addig fészkelődtem, mig Julcsa néni észrevette s jelt adott a fölkelésre. »Talán készülsz valahová Pál?“ kérdé Gyurka bácsi. ,Nem — felelék zavartan — de oly heves főfájásom van, hogy kénytelen vagyok ledőlni.“ »Adta csigavérü fiatalsága — mormogott bátyám pipára gyújtva —- az én időmben öt-hat éjszakának oda se néztünk, e meg ehol ni* egy éjjel volt csak fönt, a lábát se mozdította meg és máris főfájásról panaszkodik, mint valami ideges dáma.“ Még tovább is zúgolódott az öreg, de már nem hallám, mert elhagyám az ebédlőt. Szobámba érve a pamlagra vetém magam, agyam égett, fejem szédült a múlt éjjeli i kínszenvedés igen kimerítette erőmet. Fülembe még mindig amaz őrjöngő csárdás csengett, bongott, s szemeim előtt mindig az a csábos, bűbájos alak lebegett, amint ott járta eszeveszetten, féktelen csapongó jó kedvvel halvány arczán égő pírral, lehelő ajkain daczos csábító raosolylyal. Fejem lehajtám a pamlag karjára s behunytam szemem, aludni próbáltam, de lehetetlen volt. Az alkonyi égről rézsútosan besütött szobámba a nap, s kialvó vérfénye megvilágító a bútorokat. A kályhában pattogott a tűz s egy egy kocsi robogott végig az elhagyott utczán Az egész ház csöndes volt, csak a szalonból hangzott át a zongora zsongása, hol Garaminé játszott. Lelkemben de csodás zűrzavar támadt, éreztem, hogy nem tudom szeretni Luizát, szivem őrült vágya Melanie felé vont, s a perezben lábai elé tudtam volna borúlni és sírva, zokogva kulcsolni át térdeit, csókolni a port, melyet csak ruhájának szegélye érintett is, s mint koldus alamizsnát könyörögni, szerelmét, mely nélkül tovább nem élhetek. Vadúl ugrottam föl fektémből s megragadtam az asztalon heverő kalapom; rohanni szerettem volna, repülni hozzá. — — E pillanatban eszembe jutott Csáthy, a féltékenység elvette eszemet, a dacz ujúlt erővel támadt föl bennem, karom erőtlenül lehanyatlott, kalapom kihullott kezemből s visszaestem a pamlagra. ,Nem, nem“ tördeltem fuldokolva — „ha szívem megszakad se tudja meg, hogy hon feledtem — hogy többé nem szeretem, hogy boldog vagyok “ A zongora még mindig zsongott a szalonban, a „Három jiuszár“ népdal változatait játszotta épen Garamiué; a Melanie nótáját, — „eh! ez se fájjon többé* kiálték föl hevesen tobbantva lábammal — hajam végigsi- mítám, öltözékem kissé rendbe hoztam s átmentem a szalonba. Ella épen abban hagyta a népdalt s „Fatinitzá“-ból kezdett játszani felhangon énekelve hozzá a szöveget. Luiza a zongorára támaszkodott s egy lapot tartott kezében. A kandalló melletti pamlagon foglaltam helyet, épen szemben a zongorával. Luiza lehajtó fejét a lapra s sűrű szőke haja, melyet elbomolva viselt, egészen ellepte azt, tekintete mint látszott kerülte az enyémet s úgy tőn, mintha jelenlétemet észre sem vette volna. Annabál-éj óta még alig váltottunk pár szót, s mintha valami láthatatlan válaszfal emelkedett volna föl köztünk, alig bírtuk a régi hangot megtalálni; örültem Garaminé jelenlétének, ki némikép mégis enyhíté e kellemetlen feszélyezett helyzetet. Egyszerre Luiza letette a kezében tartott lapot, „Ah! egy rém-történet — szólt — hallgass csak Ella: Oroszországban L-ban egy nő, ki megtudta, hogy férjének kedvese van, előbb azt s azután férjét a kedvesét döfte le tőrével.“ „Iszonyú — sikoltott föl Garaminé — egy nőben ily vadállati kegyetlenség.“ „S én mégis értem őt — felelt Luiza szikrázó szemekkel, — s igazat adok neki, inkább halva tudjam azt, akit szeretek, mint más birtokában, s azon irtóztató tudattal lelkemben, hogy azon szerelmet, mely üdvöm volt, egy más nőre pazarolja, hidd meg Ella, vannak esetek, mikor a gyilkolás nem bűn s ha én vagyok a biró, fölmentem Ebergényi Júliát, ki meggyilkolta Chorinszkynét, mert az útjában állott.“ Kék szemeiben sajátságos láng villant föl, ajkai reszkedtek s hátra vetve fejét dús fürtéi mint csillámló habgyűrűk boríták el vállait — mig tekintetét merészen kihívón függesztő reám. „Nos, nincs igazam Pál ?“ Igen — némely esetben, talán — he- begém zavartan, kezeimmel idegesen babrálva óralánezomon, — ámbár egy nőnél mindig a szelidebb érzelmeknek kellene az uralkodóknak lenni s a bosszúállás szerintom a legundokabb bűn.“ „Óh — felelt gúnyosan — tehát mi nők csak azért születtünk, hogy a teremtés urai kényük, kedvük szerint játékszerül használjanak bennünket, s mikor meguntak, ismét eldobjanak egy más játékszer kedvéért, nem törődve azzal sem, ha a játék szívünket töri össze.“ „Nem így értém, de lásd mégis undorral fordul el a világ egy oly nőtől, ki önmagának szolgáltat elégtételt, vére szabad folyást enged bosszújának.“ „Mert a világ őrült és igazságtalan — rátját, de különösen a magyar iparosokat örök hálára kötelezte Jól esik tudnunk, hogy a társadalmi rangfokozatok azon magaslatán, hová Méltóságodat érdemei helyezték, szintén vannak, kik a magyar ipar iránt lelkesülni tudnak is, akarnak is. E tudat buzdítólag hat reánk és minket arra késztet, hogy Méltóságodat hódoló tisztelettel megkérjük, kegyeskedjék a magyar ipar ügyét továbbra is nemes szívén hordozni és annak fejlődését mély tudományának és sokoldalú tapasztalatainak magaslatáról megvilágítani és bölcs tanácsaival előmozdítani. Midőn mi ez alkalommal keblünk legőszintébb érzeteinek kifejezést adva a veszprémi iparosok és iparos ifjak nevében megköszönjük Méltóságodnak nagybecsű ro- kouszenvét, melyet ügyünk iránt tanúsítani kegyes volt, maradunk hazafiúi mély üdvözlettel Veszprémben, 1877. okt. 25-én Brenner Lőrinc\ az ipar- és kereskedelmi kör elnöke. Benkő István az iparos ifjúsági kör elnöke. »Városi elöljáróságunk figyelmébe - A Sz. Lászlő-temetőnek a Séd felé eső oldalán a kocsiútra kilátszanak a beszakadt sírgödrök, koporsó- és csontdarabok. A kegyelet elhunytjaink földi maradványai iránt bizony nyal fog módról gondoskodni, hogy ezek esetről esetre, amint a porladó föld ott omlik, újra beásat- tassanak. »Gazdasszonyáinkat figyelmeztetjük „Vidéki lapszemle“ rovatunkban a Győri Közlönyre. *Új járda. Lassan bár, de mégis csak haladnak a palotai utczai járda készítésével is. Az alsó saroktól fel a villámháritós házig már teljesen elkészült Hasonlólag új járda készül a hosszú-útezában is. »„Egy napi kérdés“ czim alatt érdekes czikket vettünk tek. Kasencki János közgyám- tól a gyámügyben, melyet tárgyhalmaz miatt csak a jövő számban adhatunk. »Poros utczák. —Bármerre vetjük sze meinket és bármerre megyünk is, mindenütt különösen este felé oly porosak utczáink, hogy a legjobb tttdejű embernek is be kell fognia orrát száját, hogy meg ne fulladjon, különösen tapasztalható ez a hosszú, majd a palotai utczában. A por és tisztátlanság felette káros az egészségre, vajon nem lehetne azon összegnek, melyet a megromlott egészség helyreállítására fordítunk, néhányadrészével az út- czákat tisztán tartani ? »Megrázó képet nyújtott Nagy-Ka- nizsa város a napokban írja a „Zalai Közlöny“ Az orosz czár ,nép boldogító“ hadjáratának velőtrázó, szivettépő gyümölcseit, 327 földönfutó bulgáriait kiaszotan, elrongyoltan; metsző fájdalom nyilamlott át az érző szivén, látva a sanyar és nyomorúság ez élő példányait, az emberi dölyf, a hatalom gőgjének e rettentő áldozatait, kik erdőkön, hegyeken kúszva, gyökerekkel táplálkozva, mindenöket elhagyva bujdosának ki hazájokból. Nagy Kanizsa város kiáltott izgatott hangon — egy férfi ölhet párbajban,* szabadon csábíthat, ez semmi, talán még bravúr is, a nők rajongnak a síma arczú seladonért s társai irigyelik, de ha egy nő bosszút áll egy ilyen nyomorúlt hirnpel- léren, vagy megöli vágytársnőjét, az ki van zárva a társadalomból, sőt börtönbe és vérpadra hurczoltatik.“ „Mert soha sem az okot de a tényt veszik a bűnügyeknél, s a gyilkosság bármily értelemből eredt légyen is, mint gyilkosság s igy mint súlyos bűn büntettetik; egyenlő vétek a fanatismusból gyilkoló Kavaillac, a szabadság nemes eszméjéért hevülő Brutus és Forgách Balázs királynője iránti hűség és vakengedelmességből elkövetett gyilkosságai. — Felelém kissé összeszedve magam, már sokkal nyugodtabban. Nem válaszolt többé, úgylátom meg unta a vitatkozást s újra elmélyedt a lap olvasásában. Garaminé tovább játszott s én egy szivarra gyújtva szórakozottan bámultam ki a nagy fényes üveglemezfí ablakokon. Már sötétes volt kint, az eső szitálni kezdett s esernyős alakok surrantak el az ablak alatt. Az óra hetet ütött s a város harangjai estimára kondultak fájó rezgéssel zúgva a nyirkos ködös esti légben. Húbert behozta a lámpát s Erzsiké is — ki rendesen Gyuri bácsi szobájában tartózkodott, annak a lapokat fölolvasva vagy beszélgetve vele — egy megkezdett horgolást tartva kezében belépett. Panaszos hangon moudá, hogy a horgolást már úgy szeretné ma este bevégezui, de nincs pamutja elegendő, s a papa már be is fogatna, de Julcsa néni örökös rheumáját emlegetve nem akar kimenni a nyirkos levegőben; s végre Garaminét körülezirógatva könyörgött neki, hogy kísérné el a boltba. Tudtam, hogy kis uuokanővéremet nem any- nyira a horgolás bántja, mint az, hogy kissé a ezukrászdába óhajtott volna benézni, hol színház előtt rendesen az m-i dandy világ tartózkodott s így a matador Beregi Vincze is, ki napról napra nagyobb rombolást vitt véghez Erzsiké szívvilágában s félig meddig jegyeséül is tekintetett már mindenütt, csak azt várták, hogy Vincze háza rendbe jöjjön.
