Veszprém megyei hivatalos heti közlöny, 1877 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1877-06-03 / 22. szám
fenekestol felfordulni készülne. Tény, hogy Konstantinápoly nagy tüntetés színhelye volt, de e tüntetés arra czélzott, hogy a minisztérium nagyobb tevékenységre serkentessék. * A csatatérről a lefolyt héten kevés hív érkezett. — Ázsiában kedvezett a szerencse a török fegyvereknek, Zil várát elfoglalták, s az oroszok visszavonultak. Fontosabb ennél az a hír, hogy a törökök Ardahánt visszafoglalták s hogy Izmáéi pasa jelentékeny számú lovassal orosz területre ütött. * A Dunánál kisebb ágyu-harczon kívül semmi fontosabb mozzanat elő nem fordult. Hír szerint az átkelés a Dunán a czár jelenlétében e hó 9-én fog megtörténni, a czár a hadsereggel együtt szintén át szándékozik menni Bolgárországba. * A montenegrói hadsereg műveleteit valószínűleg már tegnap megkezdette. — Nikita főhadiszállása Lukovo, honnan személyesen fogja vezetni a hadműveleteket Niksics ellen. Serege 12,000 emberből, 16 ágyúból s egy hegyi ütegből áll. A török sereg mintegy 15,000 embert tesz. A VIDÉK, Balaton-Füred, 1877. május 31-én. T. szerkesztő úr! A nép nevelésére és művelődésére bizonyosan az iskolák, a jótékonyság és kegyelet szülte köz-nevelő és oktató intézetek bírnak legnagyobb horderűvel, s ha azon iskolák és köz-nevelő intézetek avatott és nemes keblű férfiak vezetésére vannak bízva, úgy azoknak jótékony hatása csakhamar megérleli nemes gyümölcsét, bármily durva talajból kell is az első zsenge csirát kivarázsolni. B.-Füred községe e tekintetben ritka szerencsében részesül, mert nevelő és oktató iskolái oly tanerőkkel bírnak, melyek az újkor igényeinek miuden tekintetben megfelelnek, miről tegnap fényes alkalmunk volt meggyőződni. Zalamegye lelkes és buzgó főispánja méltóságos Ürményi József úr személyes látogatásával tisztelte meg az összes tanintézeteket Écsy László, az iskolaszék elnöke és a szeretetbáz alelnöke, Dr. Engel szeretetház orvosa, Jalsovics plébános és Biró Dániel fürdőbiztos urak kíséretében. A szeretetházban uralkodó rend és fegyelem kellemesen lepte meg Ő méltóságát, minden egyes osztályban meghallgatta a tanítók előadását s nagy érdekkel vizsgálta az egyes növendékeket, kik értelmesen és szabatosan feleltek mindenkinek nagy örömére. Valódi szakavalottsággal, semmisem kerülvén ki 0 méltósága figyelmét, szemlélte az intézel berendezését — még a gyermekek ételét is megizlelte egész kíséretével együtt. Majdnem 2 óráig tartó látogatása után,Ő méltósága különösen megdicsérte Nagy Áron igazgató urat s buzdította a tanítókat s gyermekeket és kiváló örömét fejezvén ki azon ígérettel, hogy az intézetet még gyakrabban meg fogja látogatni —- a jelenlevők lelkes éljenzése közt távozott. Délután a katholikus, református és zsidó-iskolákat látogatta meg, hol minden egyes osztályban személyesen intézett kérdéseket a tanulókhoz s különösen a katholikus Örzsikéről volt szó, bizonyos, hogy Pista is belekerült a beszédbe akármi módon. De ni ni, a zene elhallgatott, a táncznak vége, a párok szétoszolnak, a legények elmennek egy pohár borra, a lányok meg összeülnek csoportokba, beszélgetnek, suttognak s közben-közbeu egyet nyihognak. — Hát Pista meg Örzsike hova tűntek? Ott ülnek egy sarokban egymás mellett. — Hej, nagy kópé lehet az a Pista gyerek; valamit mondhatott a kis lánynak, mert az olyan hirtelen lesütötte azokat a szép szemeket, s olyan mélyen elpirult az a gyönyörű arcza! De hova is férhetett arczán az a pir, mikor már úgyis olyan piros volt, mint a legszebb nyíló rózsa, különösen most, mikor a táncz, no meg más is — a szerelem úgy kipiritotta... Pedig milyen régen szeretik már ők egymást, még kis gyermekségüktől fogva; de hát valaki megsúgta Orzsikének, vagy ha valaki nem, hát akkor az az örökké csevegő szív, hogy akkor mégis csak máskép szerették egymást, mint most; akkor egy nap százszor is megmerte mondani Pistának, hogy mennyire szereti, de most — ő nem is tudja, mi Isten csudája ez — most a világért sem merné a szemébe mondani! Pedig Pista olyan sokszor kérdezi tőle, hogy , szeretsz-e Örzsikém?“ — s olyan jól esik neki ez a kérdés, de ő még sem mer reá szólni, csak lesüti a szemét, elpirul és mosolyog, épen úgy, mint most. De hát minek is kérdez tőle az a Pista ilyeneket, mikor úgy is tudja, hogy szereti! Ki is ne szeretné azt a pajkos Pistát? Olyan szép fekete göndör haja, olyan napbarnított piros arcza, olyan csintalan szemei, olyan és zsidó-iskolák tanitóit és növendékeit dicsérte; a felsőbb néposkola- és vinczellér- képezdében különösen a gyakorlati résznek szentelé figyelmét. — Kiment a tanítók- és növendékekkel a kertbe és ott gyakorlatilag mutatá be az intézet igazgatója Kanovics úr a gyermekek ügyességét, t. i. az oltás minden nemét ott rögtönözve mutatá be minden növendék. Miután az intézet kertjének minden részét megvizsgálta — valódi örömét fejezvén ki és megelégedését mind a tanítók működésével, m.ind a tanulók előmenetelével, eltávozott. Örömmel közöljük ezen sorokat, annyival inkább — mert Zalamegyének balaton- vidéke eddig valódi árvája volt a közigazgatásnak. Az idény mozgalmairól és egyebekről legközelebb. Kiváló tisztelettel ? ? MŰVÉSZET. Ifj. Szinnyei József, ki igen fiatal kora daczára széles ismeretkörre s önálló fölfogásra mutató dolgozataival már eddig is nagy elismerést szerzett nevének, — az akadémiánál pályadíjat nyert következő dolgozatával: „A művészet Mátyás korában.“ — A bírálók azonban művének újból átdolgozását kívánják, ha kiakarná szerzője adni, — ami bizonyára kívánatos volna. * Az érsekprimás az esztergomi képtár számára Odescalchi herczeg családjától megvette Crespi D., Beni G., Cäsar da Sefta és Procacini műveit; megszerezte még ezenkívül Cigeti Jeruzsálemét, Molnár Józsefnek „Templomi jelenet“-ét. * A Krisztiua-város színkörében „Szofták Budapesten“ czímű énekes bohózat fog színre kerülni, mi azt tanúsítja, hogy az újdonsült dolgokból mi nem egyhamar fogyunk ki, pedig egy „Csók Julis" fölsülése után beelégedhetnének már a közönség fogdosó urak is. — Solymosi műve, a „Kvitt“ Esztergomban botrányt okozott s a kifütyöltetésnek lett mar- tyrja. — Valóban a legtöbb burján mai nap nem szemétdombon található, — hanem a színpadon, mely föladatának teljesen ellenkező végletbe zuhant. * Bulyovszky Lilla asszony betegségéből fölgyógyulva Szegedre rándul, hogy ott a »közönségünk előtt kedves emlékű Saághy M. és Kétszery J. társigazgatók társulatánál négyszer föllépjen. * A Petőfi-társaság lapjának legközelebbi száma Petőfinek egy eddig ismeretlen költeményét fogja hozni, mely 4 versszakból álló szerelmi dal s P. kézirata. Azon eredeti kéziratgyűjteményben fedezték föl, melyet nem rég kapott a társaság könyvtára. Molnár György vendégszerepléséből visz- szatért Budapestre, hol a nemzeti színház igazgatósága alkalmasint aligha fogja hagyni őt „babérain pihenni,“ —hanem nehány vendégszereplésre szólítja föl. szép fakadó bajsza, csinos termeté, édes szava nem minden legénynek van. Hát még mikor tánczközben oda súgja az Örzsike fülébe, hogy „adj egy csókot, galambom, Örzsikém !“ — oh, akkor úgy lehet azt a Pistát szeretni, s olyan jól esik azt gondolni, hogy Pista is szereti őt, s ilyenkor úgy szeretné csakugyan megcsókolni, ha nem szégyenlené magát!... Most is bizonyosan csókot kért tőle, azért pirult úgy el; s amilyen csintalan az a Pista, észrevétlenül meg is csókolta volna az örzsike piruló arczát, ha az a félszemű Ugri Miska, a kisbiró, akinek mindenütt ott kell lennie, hirtelen ott nem terem, s einem kiáltja magát: . — Megállj, öcsém; korán van még az a csókolódzás; külömb emberek sem kaptak még Örzsikétől csókot, nem ilyenek mint te, aki még csak most kezd arról gondolkozni, hogy mi az a bajusz! — Tán bizony kend az a külömb ember, Miska bátyám? — Biz’ édes öcsém, kétszer sem mondom, hogy nem voltam az, amig ezt a másik szememet ki nem nyalta az a bitónveszett Csuka Matyi, mikor ezelőtt hat esztendővel a falu korcsmájában veszekedett s én meg közbeléptem. — Hanem csak azt akarom mondani, hogy én senkitől sem kértem addig csókot, mig érdemet nem szereztem rá. ügy ám, öcsém Pista! Örzsike olyan komolyan nézett arra az irigy Ugrira, hogy szinte szeretett volna rá haragudni, ha tudott volna. De hát ilyennek ismerték már ők a furfangos kisbirót, akinek | T a n ü g y. Schunda V. József budapesti hangszerész, Bartalus István zenetanár utasítása szerint, olyan harmoniumot szerkesztett, mely az illetékes szakférfiak egyhangú véleménye szerint, nemcsak hogy a népiskolai, s egy általában a tanintézetbeli énekoktatásnál czélszerííen és a hegedűnél előnyösebben használható, a menynyiben a hamis hangok adásának elkerülésével, az összhangzó ének meghonosítására igen alkalmas, — hanem azon felül még felette olcsón meg is szerezhető, mert a három octá- vás harmonium 25 írtba, a két és fél octávás 22 fit 50 krba, és a két octávás csak 20 írtba kerül. Minek folytán, ezen énektanítási segédeszközt, a vallás és közoktatási m. Mr. miniszter úr ő uagyméltóságának f. évi május 12-én 11688 sz. a. kelt leiratához képest, az iskolai hatóságok és tanférfiak figyelmébe ajánlom. Veszprém, 1877. május 29-én. Stáhly György kir. tanfelügyelő. A Michael Antal által szerkesztett Geographisches Hand und Hilfsbüchlein s. a. t. (Besztercze, 1872-ben III. kiadás) czímű tankönyvet, hazánknak úgy közjogi mint tényleges állapotával merően ellenkező tartalma miatt, a vallás és közoktatási miniszter úr ő nagyméltósága f. évi május 15-én 10098. sz. a. kelt rendeletével, a magyarországi népiskolák használatából szigorúan kitiltotta. Miről az iskolai hatóságokat oly felhívással értesítem, hogy ezen tankönyvnek netalán használatban levő példányait azonnal foglalják le, s további intézkedés végett ter- jeszszék be. Veszprém, 1877. május 29-én. Stáhly György kir. tanfelügyelő. I R O D A L_ O M. A „Találmányok könyvéinek 11—14 füzetei. Kiadja a Franklin-Társulat. A 11. és 12. füzet igen érdekes és közhasznú czikkeket foglal magában. A bevezetésben találjuk: a chemia történetét, a régiek chemiai ismereteit, az alchemia s az orvosi chemia korszakát, az újabb mennyiségi chemia vívmányait- Tovább megismerkedhetünk a chemiai alapfogalmakkal, a kohó- mivességgel. A vas és vasipar részletesen tárgyaltatik; könnyű s érthető nyelven van előadva a vas előállításának módja, a vasérczek értékesíthetése s olvasztása a nagyolvasztóban, a nyers és kovácsvas, az aczél s a vasöntés. A 13. és 14. füzet tartalma: a vas ónozása, czinkezése, zománczolása; a czink, kobalt, biszmut és társaik; a czink-érczek előfordulása és koholása, a czinköntés, czink- fehér. Kadmium. Kobalt, nikkol és az új-eziist. Antimon és biszmut. A réz és feldolgozása. A bronz. A haraugöntés. Az ágyú- és szoboröntés. Valamint az eddigi füzetek, úgy ezek is méltó dicséretet érdemelnek az ízléses kiállításért. Magvas béltartalom és külső csin együtt jár ezen füzetekkel; ezen előnyök a könyvnek legjobb ajánlói. Bátorfi Lajos „Adatok Zalamegye történetéhez“ czímű műve III. kötetének V. füzetét is megkapta szerkesztőségünk. A benne foglalt adatok valódi helyes adatokul szolgálhatnak Zalamegye történetének megírására. Nem akarjuk újra meg újra dicséretekkel elhalmozni a fáradhatlan szerkesztőt, tegye ezt maga a vállalat, mert valóban képes reá. Csak azt óhajtanók, vajha akadnának mások ts, kik ily fáradságos és lelkiismeretes vállalatba fognának, hogy így hazánk más megyéinek is elrejtett történeti nevezetességei napvilágot látnának. A „Petőfi-Társaság lapja“ 22. számának tartalma: A földönfutó (költemény) Moldo- vány Gergelytől. — Egy csepp víz (beszélv füzér) Éjszaki Károlytól. — Feltámadás után (elbeszélés) Margitay Dezsőtől. — Napilapjaink egy rósz szokásáról (heti szemle) Balázs Sándortól. — Petőfi „Apostol* * (tárcza) Névy Lászlótól. — Irodalom. — Vegyes. HÍREINK. “Személyi hír. — A hivatalos lap ugyan még nem hozta, de a legilletékesebb helyről vett értesülésünk szerint bizonyos, hogy a veszprémi püspökségre Kovács Zsigmond, pécsi püspök ő nméltósága helyeztetett át, ki a jövő hét folytán fogja a nuncius előtt az esküt letenni, A helybeli káptalan már kül- döttségileg üdvözölte az új egyházfőt. — Pribék István püspök ő méltósága holnap, hétfőn, d. u. indúl bérmálási kőrútjára Forintos István kananok úr ő nagyságával először Monostor-Apátiba és ezzel megkezdi a bérmálás szentségének kiosztását a tapolczai kerületben. »Köszönet. — Mindazok, kik a lesújtó fájdalomban, mely szeretett nőm, szül. Pal- kovics Clarissa gyászos elhunytéval engem és családomat ért, szíves részvéttel megosztoztak, fogadják őszinte szívből eredő hálás köszö- netemet. Veszprém, 1877. május 30. S^őllősy Kálmán, m. kir. h. lovas százados.- Jubilaeumi ünnepély. - Ma délután lesz, mint múlt számunkban jeleztük IX. Pius püspökségének ötvenedik évfordulója alkalmából a helybeli növendékpapság által rendezett ünnepély. Kezdete 4 órakor. *Az úrnapi körmenetnek, egy kis port és szelet leszámítva, kedvezett az időjárás; ezerekre ment az ájtatoskodók száma, kik a szép egyszerű díszszel felékített úrnapi sátorokat látogatták. »Kiállítási vendégeink közöl Gelléri Mór és társai múlt vasárnap éjjel távoztak körünkből. Távozásuk előtt testületileg búcsúzott el tőlök a helybeli iparos ifjúság egylete. Gelléri Mór, mint mindig, úgy most is talpraesetten szólt és figyelmeztette az iparos ifjakat, hogy a vándorgyűlés és kiállítás sikerei miatt el ne bízzák magukat, hanem helyesen felfogva helyzetüket és hivatásukat kitartó munkásság által törekedjenek az érdekükben megindult mozgalmat győzelemre segíteni. A távozó kedves vendégeket ezután fáklyászenével kísérte az egylet a város végéig, hol még- egy rövid búcsúbeszéd után elhangzott az utolsó „Isten hozzád“ is. Meghatóan szép jelenet volt a szokatlan időben történő bucsú- zás; a felhőtlen tiszta holdvilágos éjnek sajátságos szíut kölcsönzött a fáklyák rozsdavörös lángja, a szomszédos házak ablakain meg félig felhúzott függönyök mögől az első álom mindamellett olyan jó szíve volt, hogy mindenki C3ak „Miska bácsi*-nak szólította. — Jól van no — sóhajtott Pista félig tréfásan — hiszen majd megcsókolsz te engem Örzsikém, akkor, mikor majd elbúcsúzom tőled, ugy-e? Akkor aztán Miska bátyánk sem fogja mondani, hogy nem szabad, igaz-e ? No már ez Örzsikének elég volt arra, hogy elpity eredj ék, de még Miska bácsi is elgondolkozott magában, s nem szólt egyebet a kérdésre, csak annyit, hogy „nem tudom, öcsém!“ Bizon nem hiába mondta Bódi Mihály uram, hogy az a katonaság nagyon fúrja az ő fejét. Gondot adott az másnak is, nemcsak a tútor uramnak. Bégen fél már attól a naptól tútorné asszonyom is, mikor az ő egyetlen Pista fiát elviszik; s mikor senki sem látta a szerető anyát, el-elkezdett keservesen sírni, töriilgette a szemeit kötényével, s ha férje véletlenül ilyenkor talált a konyhára menni, s kérdezte, hogy mi a baja, csak azt adta okul, hogy a füst nagyon eszi a szemét. Pedig jól tudta azt a tútor uram is, hogy nem a füsttől sír az ő „édes örege,“ hanem olyas valami bántja a szívét, ami fölött bizon neki magának is kedve jönne egy kicsit könyezni. — Hát még Örzsike! Csak ő látta igazán gyászos színben a sorozás napját, mikor majd „az a szegény Pista“ eljön hozzá szomorú arczczal, szomorú szívvel, elmondani, hogy „Isten áldjon meg Örzsikém,“ s akkor elválik tőle hosszú időre, talán őrökre, s nem látja többé soha, soha... Ilyenkor aztán elkezdett sírni a kis leány keservesen, hiába mondták neki, hogy Pista nem marad ott sokáig, ha beválik is, majd visszajön egyszer, s akkor sokkal szebb, sokkal csinosabb lesz, mint most, — nem használt az semmit, neki elég csinos volt már most is. Hiszen még meg sem mondhatta neki, hogy mennyire szereti, még most kezdték csak érezni, hogy milyen édes az igaz szerelem! Csak maga Pista nem búsult, csak egyedül ő várta nyugodtan azt a végzetes napot, mert előre elképzelte, hogy milyen boldogan fog visszatérni három esztendő múlva, s akkorra Örzsike milyen szép, milyen derék leány lesz! — No meg egy kis hiúság is volt ám Pistában; tudta ő nagyon jól, hogy milyen legénynek tartják a faluban, s hogy milyen szemmel néznek reá a leányok; s úgy néha-néha elgondolta magában, hogy mikor az a sok kocsi oda áll a falu-háza elé,^ az a temérdek fehércselód meg, ki a tehénfejéstől, ki a dagasztástól, ki meg épen a kenyérsütéstől, mind odacsődíil sírni, ríni, jajgatni a sok szép legény után, hogy ezek akkor valamennyien — mintha csak most látná — mind, de mind csak őt fogják keresni szemeikkel, csak ő rá gondol mindenik: „Be szép gyerek az a Bódi Pista ! — Istenem, be kár az ilyen szép legény katonának!“ ... Ilyenkor a mi Pistánk egyet pödöriutett apró bajszán, s ha épen keze ügyében volt, a tükörbe is vetett egy félpillantást — no hogy legalább a kalapját megigazítsa. Ily különféle érzelmek közt várták a katonasorozás napját azok, akiket érdekelt. — Nem kellett arra sokáig várni, olyan hamar eljött az a szomorú reggel, mintha nem is rendes kerekén járt volna az idő,
