Veszprém megyei hivatalos heti közlöny, 1877 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1877-05-20 / 20. szám

minden pillanatban megindulhatnak. Külön­ben az orosz foactió e hó vége előtt alig várható. * Az angol képviselőház 121 szavazat többséggel elvetette Gladstone törökellenes első resolutióját, mire a többieket önkényt visszavonta. Megyei közgyűlés. ii. A közgyűlés első napján letárgyaltatván Pest megyének a politikai nézetek erejét pró­bára tevő átirata, átesett a közgyűlés pro- grammjának egyik legfontosabb s legkénye­sebb pontján. A gyűlés második napjáról négy ügyet tartunk megemlítendőnek. Első tárgy volt a megyei alispán és a katonai hatóság között a megyében elhelye­zett közös hadseregbeli lovas századok elszál­lásolása miatt felmerült sérelmes ügy. A közgyűlés főispán úr ő méltóságának indítvá­nyára az évek alatt felhalmozódott iratok átvizsgálása- és az ügy kiderítésére egy Pap János, Pöschl Károly, Csapó Kálmán, Kenes- sey Kálmán és Kopácsy Árpádból álló bizott­ságot azon utasítással küld ki, hogy jelentését lehetőleg a folyó, legkésőbb a következő napi gyűlésen tegye meg. A kiküldött bizottság jelentését az ülés végén megtette, miből ar­ról győződvén meg a közgyűlés, hogy az al­ispán nemcsak megtett mindent, mit meg kellett tennie, hanem a katonai hatóság érdekében a törvényhatóság beleegyezésének reményében még hatáskörét is átlépte, és hogy a differen- tiák kiegyenlítése csakis a katonai hatóság kicsinyeskedéseiu szenvedett hajótörést, az alispán eljárását mindenben helyeselte és el-, határozta, a m. kir. honvédelmi minisztérium­hoz oly kijelentéssel intézni feliratot, hogyha a szenvedett sérelmekért orvoslást nem ígérne, kénytelen lesz azt a törvényhozásnál keresni. A vallás- és közoktatási m. k. minisz­tériumnak a megyében levő községi faiskolák állapotát feltüntető felügyelői jelentések és kimutatások tárgyában érkezett intézvénye hosszabb vitára adott alkalmat, mely alatt fájdalommal kellett némely község rövidlátó hanyagságáról értesülnünk. Különös megrovás alá esett Szabadi községe, mely a faiskolától még annyi áldozatot is sajnál, hogy azt be- keríttetné. Reméljük, hogy a hozott üdvös határozatok megtermik jó gyümölcsüket. Zemplén megyének a keleti kérdésben érkezett átirata a török nemzet iránti rokon- szenv nyilvánítása mellett tudomásul vétetett. A néhai Tallián Pálné végrendelete ér­telmében felállítandó nevelési alapítvány ren­dezésére Kopácsy József végrendeleti végre­hajtó kérelme folytán Zsoldos Ignácz, Rosos István, Sárkány Miklós, Bezerédy Gyula, Ke- nessey Károly, Kőrössy Lajos, Yéghelyi Dezső és Csapó Kálmán azon utasítással küldettek ki, hogy a végrendeleti végrehajtó- és néhány családtaggal egyetértőleg állapítsák meg a módozatokat. A megyei magánpénztárakat kezelő vá­lasztmánynak egy új, 9-ik ösztöndíj rendsze­resítésére tett előterjesztése elfogadtatván, a pályázat kiküldetésével a választmány bízatott meg.) III. Az idő legnagyobb részt kérvények tár­gyalásával telt el; nevezetesebbek voltak a hogy kevés élvezetesebb létezik számomra, mint Lilláról beszélgetni. — Lássa, ép azért viszem magammal, újságokat fogok mondani, — s olyan boldog mosoly jelent meg ajka körül. Azután majdnem anyai jósággal tekinte rám, — és kegyedről gyermek nem szabad kissé beszélgetnünk ? — Azt hallottam menyasszony. — Igen, — válaszolám nyiltau és derülten. Az az egész halmaz, mit kivá­lasztottam mind kelengyémhez ieend. Örülök, hogy ilyen boldogan mondja; okos lányka volt mindig, nem választhatott érdemetlent. „A szerelem vak“; tréfáltam, — s való­ban kedves néni, nem tudom megérdemlem-e még hízelgő véleményét, — mondám félig szomorúan s félig csintalanul. — Nem csi­nálok „párthiet“, — jegyesem kezdő fiatal hivatalnok. De iparkodó és tehetséges, bizonyosan, a többi majd megjön idővel. Ismerem. Igen, A... Gyula. Kedélyesen felnevetett, — tehát mégis, — rnoudá. Az Isten vezérelje és tegye bol­doggá, jó gyermekem. E közben lakásukhoz értünk, felmen­tünk s engednem kellett, hogy leszedje télies felöltőmet, azután karon fogott s bevitt elfo­gadó szobájukba, hogy megmondja nekem a nagy újságot, Lillának szép kis fia van, és megmutassa a gazdag kis készletet, mivel a fiatal anyát ő és atyja meg fogják lepni. Oda volt egyik sarokhoz támasztva Raphael örök­szép Madonnájának másolata, Lilla mindig nagyon szerette azt a képet, de annyira oda­adó volt jegyeséhez, hogy még ennek vallá­megyei kezelő- és segédszemélyzetnek drága­sági pótlék engedélyezése, nemkülönben az alapítandó nyugdíjegyletnek anyagi és szel­lemi támogatása iránt beadott kérvénye. A drágasági pótlék 10%-ban állapíttatott meg, míg a nyugdíj-egyletre vonatkozólag határo­zatba ment, hogy azt a megye minden tőle kitelhető módon pártolni fogja. Nem hagyhatjuk megemlítés nélkül, hogy Gecse községének közmunkaügyben elkésve beadott kérvénye tárgyalásánál Herman János­nak a közgyűléshez intézett, de az alispán által, ki különben az adófelügyelőségnél a sérelmes ügyben a szükséges orvoslás iránt intézkedett, illetékes helyére a közigazgatási bizottsághoz áttett kérvénye rántatott elő. — Daczára annak, hogy a két kérvény között más összefüggés nem volt, mint Véghelyi Dezső bizottsági tag szavaival élve, az, hogy mindkettő kérvény volt, mégis hosszú időn keresztül kisértett az ügy és még később is fel-felütötte fejét. Nem tagadhatjuk, hogy sok szép elméletet hallottunk, de félünk, hogy ha ezek a gyakorlatban egész következetességgel vitetnének keresztül, a legvastagabb bureau- cratismusra vezetnének, az alaknak áldozatul esnék a lényeg. Közigazgatási bizottsági gyűlés. Vészprém, 1877. május 14. A bizottság tevékenységének nagy részét egyes katona- s házassági ügyek vették igénybe, különben mindjárt a gyűlés elején Kraczegh János adófelügyelő jelentette, hogy a m. kir. pénzügyminisztérium által hason minőségben Debreczenbe helyeztetett át, utódja kinevezé­séig pedig Kemény Alajos adófelügyelői he­lyettes bízatott meg teendőinek végzésével. A gyűlés sajnálatát fejezvén ki az adófelügyelő távozása fölött, a jelentés többi részét tudo­máséi veszi. A kir. ügyész indítványára határozatba ment, kéressenek fel az egyházi hatóságok, hogy utasítanák a lelkészeket, miszerint ezek a hatósági rendeleteket lehetőleg gyorsan hajt­sák végre s hol szükséges, erről szóló jelen­téseiket haladéktalanul tegyék meg. Okot szolgáltatott ezen határozatra az, hogy a sta­táriumra vonatkozó miniszteri rendelet több helyen kellőleg ki nem hirdettetett. Az egyes szakjelentésekből kiemeljük: Az alispán meleg szavakban emlékezik meg gr. Zichy Manó és Plosszer János el- húnyt megyebizottsági tagoknak a megyei közélet terén szerzett érdemeiről. Az áprilhavi ügyforgalom következő volt: márczius végén elintézetlen volt 9 ügydarab, ápril folyamában beérkezett 933, végleges elintézést nyert 658, előlegest 102, a májusi közgyűlésre eltétetett 143, mint gyüjtőszám évid. van 8, elintézet­len 31. — Ha tekintetbe veszsziik, hogy ápril hó fele ülésezésekkel telt el, lehetetlenség a legnagyobb elismeréssel nem adóznunk köz- igazgatási tisztviselőink fáradhatlan ügybuz­galmának. A főorvosi jelentésből örömmel értesül­tünk arról, hogy megyénk területén sem az emberek, sem az állatok között semmiféle járvány sincs, és igy egészségügyünk kielégítő. Az adófőltigyelő jelentése szerint ápril- hóban befolyt a veszprémi adóhivatalnál 30447 frt 72 kr., a pápainál 19880 frt 48 kr., a zirczmél 9456 frt 55 kr., összesen 49748 frt 87 kr. 29103 frt 27 krral több, mint a múlt sába is bele akart simúlni; eljárt a protes­táns egyházba s került mindent, mi a vallás­különbséget feltüntethette volna köztük. Mert ezt a „nagypapa“ küldi. Sok mindenféléről csevegtünk; de kedves olvasóm, mit érdekelne az téged, mit beszél­hetett egy gondos jó anya és egy hőszívű fiatal leány, mit beszélgettünk közös kedven- czünkrŐl, az új kis világpolgárról, végre az én álmaim- és reményeimről, arról az elfá­tyolozott jövőről, mely előtt álltam. — Csak még azt izentem Lillámnak, hogy ha férjhez megyek is, nem mondok le igényeimről, mert még marad szívemben elég hely a jó néni hivatására is. Izenetemre egy szép rózsatővel feleltek nászajándokul. Hónapok múlva ismét mint fiatal asz- szony meglátogattam családomat, mit Tarnó- czyné megtudva, beküldött értem és náluk is tölték pár napot. Lilla szép gyermekével jött elém, és ekkor tűnt fel nekem az a nagy változás, mi rajta végbement, olyan fáradt és halvány volt areza a pompás, simúló kis gyermekfej mel­lett. De vannak helyzetek, midőn gyöngédte- lenség még a résztvevő kérdezősködés is. — Első meglepetésemben tett megjegyzésemre, hogy milyennek találom, melancholikus mo­sollyal felelt: nem elég az, ha gyermekemen feltalálod azt a kis frisseséget, mit én elvesz­tettem. Egyik nap a tiszteletesék is eljöttek. A jó kis Ágnes egyszeri találkozásunkkor úgy szívébe zárt, és az én kedvemért sietett át, pedig tudtam, hogy ritkán járnak valahová s különösen a pap igen magának való ember. év megfelelő szakában; január elejétől ápril végéig befizettetett 302932 frt 50 kr. Az adófelügyelő jelentésének további folyamában elismerőleg nyilatkozik a szolga- birák-, városi és községi elöljáróknak az adó­behajtás körül kifejtett tevékenységéről, jelenti továbbá, hogy Vámos községé, mely az adó­behajtást megtagadta, annak eszközlésére késznek nyilatkozván, onnan a kiküldött állami közeg visszahivatott. Igen érdekes adatokat tartalmaz továbbá a soproni postaigazgatóság által beküldött statistikai kimutatás az egész megye múlt évi postaforgalmáról, de ennek kivonatát térszfíke miatt kénytelenek vagyunk máskorra halasztani. A VIDÉK. Devecser, 1877. máj. 7-én. T. szerkesztő úr!1) Dr. Sárdorlfy Miksa barátom becses lapjában azon óhajának ad kifejezést, hogy vitassuk meg egy alakítandó orvos-egylet ügyét. Hogy egy orvos-egylet alakítása meny­nyire üdvös mind a társadalomra, mind pedig saját érdekünkre, azt az én szerény nézetem szerint vitatni nagyon is fölösleges. Egy egylet, melynek főczélja a rósz közegészségügy felkarolása, ennek javítása, másrészt az egészségügyi személyzet társa­dalmi és anyagi jólétének előmozdítása, nem szőrűi többé ajánlatra. Minden hazafi tehetsége szerint igyekez­zék hazája javát előmozdítani, mindenki saját körében tegyen annyit, mennyit tőle a társa­dalom megvárhat; csekély erő elszigetelve kevésre képes, de vállvetve hatalmas emel­tyűje lehet a közügynek. E czélt csak egyle­tek alakítása által érhetjük el. Barátom, Dr. Sándoffy Miksa úr, az or­vosi személyzet közt létező feszült viszonyról panaszkodik; bár ne volna igazam, de merem állítani, hogy e feszesség megvolt, van és lesz. Az ügyvéd képességét többnyire a kivitt ered­mény, de legnagyobb valószínűséggel a bírák, kik előtt működni alkalma van, Ítélik meg és így hiába hivatkoznék bárki is képzettségére. Az orvost az eredmények után megítélni badarság, az orvosnak csak önmaga lehet bírája (?) eszmemenetét csak maga lesheti meg, és így melyik ne becsülné túl magát és ne tartaná kevesebbre tudomány tekintetében collegáját? Éhez járul még az orvostudorok és sebészek közti vita a rang miatt. E feszesség élét elvenni, vagy legalább csorbítani magam is úgy hiszem az egyletok vannak hivatva. Megyénkben az egylet létesítését a megye nagy kiterjedése, a távolság némileg akadályozza; Esztergommegyének a csekély kiterjedése előny. Veszprém- vagy Pápának adjunk-e előnyt? Mindkét helyen tekintélyes számú jeles képzettségű orvosi személyzet van, mindkettő paritásért küzd.l 2 3) Az én szerény indítványom és kérésem oda megy ki, hogy Dr. Pilitz Benő úr a megye főorvosa, ki mind tudományosság, mind tár­sadalmi tekintetben mindnyájunk becsülését 9 Lapunk múlt számából térhiány miatt ma­radt ki. Szerk. 2) Ezen nehézségen segít Dr. Kerényi Károly úrnak lapunk legközelebbi számában közlött levélben tett indítványa. Szerk. Egy ideig társalogtunk, akkor eszébe jutott, hogy egyik cselédasszonynak megígérte, miszerint megnézi beteg agg anyját. Tarnóczy elkísérte; ón hozzám a kis leányka simúlt bizalmasan és kért, hogy adjam oda Lilla néni nagy labdáját játszani; tehát kivezettem és csak a tiszteletes úr és Lilla maradtak ott benn. Midőn visszatértem, az egymásba nyíló szobák és nyitott ajtóknál heves beszédjüket már beléptemkor meghallottam, a szőnyegeken lépteim talán nem okoztak zajt, mert nem vettek észre, s midőn én megértettem szóvál­tásukat, nem tudtam tovább lépni az első pillanatban. Az aggodalom, ijedtség s valami kimondhatatlan kedélyizgalom, mely megro­hant, egészen megdermesztett, Lilla volt, ki akkor beszélt; éles, visszataszító volt szelíd, kedves hangja. Emlékek Amerikából. Tizedik közlemény. Látni kell ez egyéneket, kiknek egyébkor mintha vér helyett savó folyna ereikben, mily tűzbe jönnek, mikor tűzbe mennek! kigyúlt arczuk hű képmása a lángba borúit favárosuak, szemök tüze pedig talán még annál is élén­kebben lobog. Ez aztán a valódi »tüzet tűzzel“, midőn mindenkit csak egy dicsvágy hevít, elsőnek lenni a tűzvész helyén, egy buzgalom lelkesít, leghatályosabban közreműködni a romboló elem megfékezésében. — A tűzoltó­egyletek, e valódi nemzeti intézmények, fölötte nagy szerepet játszanak Amerikában, hol a és bizalmát bírja, vegye kezébe az ügyet, kéz. deményezzen és mi szívesen hozzájárulunk a czél megvalósításához. A jó ügy iránti tekin­tetből Jegyünk önzéstelenek, mint közkatonák lépjünk mindnyájan az egyletbe és működjünk becsülettel, mintha mindnyájan generálisok akarnánk lenni, de a generalis czímet csak egyletünk bírja, az érdem a tagoké, a haszon közös mindnyájunké, a hazáé legyen. T. szerkesztő úr alázatos szolgája Dr. Pollák József. Tudomány. T. szerkesztő úr! Engedje meg, hogy a napirenden levő „Corvinákról“ értekező czik- kekhez én is egy parányi bár, de azok bél­tartalmára uj fényt- deríthető adalékkal hozzá járulhassak s a tudományokat kedvelő dicső királynak a héber irodalom nevében is hódol­hassak. Több év előtt a héber irodalom egyik újabb termékének olvasása közt egy-két a Corvinákról emlékező adatra találtam, mely nagyon meglepett s örvendeztető bámulatra ragadott; mert meg lettem győződve, hogy Mátyás király, hasonlóan az ó kori Ptolomáus Philadelphushoz, az alexándriai világhírű könyvtár alapítójához, nemcsak a klassiku- sokra a keresztény vallású s általános tudo- mányosságú művekre, s az emberiség köny­vévé vált bibliára, hanem a tulajdonképem héber irodalomra is figyelmet fordított s en­nek speciálitásait is tudományos értékűkhez mérten méltatván, roppant kincseken szerzett könyvgyűjteményébe fölvétető.1) Ezen adatot magamnak följegyezvén, eljöttnek gondolom az alkalmat, hogy azt értékesítsem s az il­lető körök figyelmébe ajánljam. A forrás, melyből adatomat merítém, Dr. Fürst Gyula lipcsei volt egyetemi tanárnak az izraelita irodalmi egylet által kiadott következő czimű jeles műve: „Geschichte des Karäerthums,“ az I. kötet 1861-ben s a második 1865-ben Lip­csében jelent meg. A 11. kötet 261—280. lapján Áhron ben Élijja, nagy tudományú, Káráitának2) életéről értekezvén s munkáit ismertetvén, a 276-ik lapon ezeket mondja: „Az első, ki Áhron Szefer ha-Miczvothjával (a parancsok könyvé­vel) bennünket megismertet, Schupart Johan Gottfried vala: Secta Karaeorum dissertatio- nibus aliquot historico-philologicis adumbrata munkájában, (Jena 1701)“. Ő tőle tudjuk, hogy ezen munkának egy kézirati példánya a jénai egyetemi könyvtárban van, mely a budai zsákmányból származik, 287 negyedívü pergament lapot foglal magában s egy bizo­nyos Áhron által készíttetett.“ Ugyanezen l) Sokan említik ugyan, hogy a Corvina-féle könyvtárban héber könyvek is valának: Toldi Fe- rencz „a magyar nemzeti irodalom“ munkájában IX. K. 36. Dr. Eómer Flóris a magyar akadémiában tar­tott felolvasásában pedig (XV. K. I. darabja;) de tartalmukról nem szólnak. Schver Xystus monogra- phiáját a Corvinákról nem láttam s nem férhetek hozzá. 3) Káráiták alatt értjük azon a VIII. század­ban az uj perzsa-bábiloniai birodalomban keletkezett, Anán által alapított, s a* általános zsidóságtól elsza­kadt hitfelekezetet, mely a többi izraelitáktól, mint zábbánitáktól abban különbözék, hogy a szóbeli hagyományt (traditionem) elvetik, s csak a sz. írás betűjét követik. A középkorban virágzóbb állapotban valának, de mai napig is vannak ilyen Káráita köz­ségek Török- s Oroszországban, Egyptomban, Galli- cziában s különösen Krímben. A káráitáknak igen ter­jedelmes s gazdag irodalmuk van a bölcsészeti, nyelvészeti s a Bibliát magyarázó munkákban. Újabb korban ezek is az izr. irodalom körébe vonattak. már ugyan pusztulásnak indúlt, de még min­dig tömegesen találtató faépületek igen hálás terűi szolgálnak működésüknek, mi közben életüket koczkára tenui, a fiatal emberekre nézve talán nagyobb vonzerővel bír, mint hó­nuk szabadságáért hősiesen elvérzeni: kegye­lettel is tekintenek rájok a hálás lakosok, kik őket ezer torokból hangzó lelkes és lelkesítő hurrahval s egész virágerdővel fogadják, mi­dőn junius 14-én, mint alapításuk évnapján a »Yankee doodle“ „Hail Columbia“ s egyéb nemzeti dalaik éneklése mellett felkoszorúzott szereikkel ünnepélyes menetben végig haladnak a város legnépesebb utczáin. Az igaz, hogy a jó amerikaiak is kedvelői a látványosságnak és bámulói a csillogó egyenruháknak; hogyis ne? midőn e negyven és néhány millió lelket számláló szegény népnek csak 28—32 ezer főnyi állandó katonája van. Mily irigykedve tekinthetnek ők a boldog Európára, melynek államai békében is xerxesi hadsereggel rendel­keznek. így Németország hadseregének béke­létszáma 438831, Oroszországé 663359, Fran- cziaországé 460186, Ausztria-Magyarországé 247624, Olaszországé 219584, ember. Ha már nem katonáskodhatnak, hát katonásdit játsza­nak. Egész gyönyörűség nézni, midőn 30—40 vitéz kétannyi zenésztől kisérve végig pará- déroz az utczákon, semmi más czélból, mint hogy parádét csapjon; a vérmezőről diadal­masan visszatért római légiók legbátrabb baj­nokai nem hordák oly magasan fejeiket, midőn az űrök váro3 büszke lakói előtt büsz­kén elhaladtak, mint e miniature-hadsereg közvitézei; mit nekik Nagy Sándor, Julius Caesar, I. Napoleon, kik még csak annyira

Next

/
Oldalképek
Tartalom