Veszprém megyei hivatalos heti közlöny, 1877 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1877-03-25 / 12. szám
életbelépte előtt nyugdíjazott, de a fizetésszabályozás életbelépte után ismét a tényleges szolgálatba lépett közös hadseregbeli tisztekre s katonai hivatalnokokra is kiterjesztessék. Az e kategóriába eső azon tiszteknek s katonai hivatalnokoknak, kik a kérdéses szolgálati illetékeket már lefizették, a közös hadügyminisztériumhoz intézendő kérelxnökre az vissza fog téríttetni. Heti szemle. — márcz. 24. A törvényhozás harmadik ülésszaka hétfőn nyittatott meg kir. leirattal. A húsvéti szünet előtt a képviselőház a csütörtökön előterjesztett kölcsön-törvényjavaslatot fogja tárgyalni. * A török parliament első ülésszaka trón- beszéddel 19-én délben nyittatott meg. E trónbeszéddel a szultán kormánya ismételt bizonyítékát adta azon komoly elhatározásának, hogy a reformok terén kitartással akar működni s életbe léptetni kész azon modem elveket, melyek a török alkotmányban kihirdetvén A trónbeszéd a kűlügyeket indokolt tartózkodással érinteni. A trónbeszéd általában mindenütt kedvező hatást keltett. * Montenegróval apr. 12-ig meghosszab- bíttatott a fegyverszünet. Ezen idő talán elégséges leend a béke megkötésére, különben is Nikita reducálta követeléseit; ezek szerint már nem kell neki többé a Spizza-kikötő, Moracsa jobb partja s a Skutari-tóban levő szigetek, megelégszik, ha megkapja az egész niksiczi és kucsii kerületet s a kolacsini kerület s a kolacsini kerület egy részét. * Az angol cabinet az orosz lefegyverzéstől tette függővé csatlakozását az ignatieff- féle jegyzőkönyv-tervezethez. Ignatieff nem ellenzi feltétlenül a demobilizatiót, de nem a jegyzőkönyvben akarja kimondatni, hanem azt hiszi, hogy ez ügyben csak a jegyzőkönyv aláírása után tehet határozott ígéretet. Ignatieff Párisba jött s onnét Bécsen át tér vissza Szt.-Pétervárra. Fővárosi levél. márczius 21-én. Olyan csendes időben, minőt most élünk, kis események is nagy zajt ütnek; ilyenkor napokon át foglalkozunk oly kicsinyes dolgokkal, miket más körülmények között talán észre sem vettünk volna. Ilyen nagy zajt ütött kicsinyes dolog a Somoskeőy néven sensatiót keltett kalandor esete. Szerencsésen ide tolonczolják Erdélyből, itt a czélpontnál megszökik, — tovább menni azonban az időjárás miatt nem tud. Erre azután kezdődik a hajrá, a rendőrség talpon van —- őt azonban az egész csak mulattatni látszik, mert a helyett, hogy iparkodnék mihamarább kereket oldani, napokig itt időz — sőt a feltűnést is keresni látszik, mert gyakran jelenik meg nyilvános helyeken, bemutatja magát egyeseknek, arczképét, — akarom mondani hátképét megküldi a rendőrfőnök- ségnek '— mikor azután minden készeu vau arra, hogy megcsípik: eltűnik nyomtalanul. Egész regény, melynek érdekét növeli még tetik gyümölcstelenül; vannak, kik napi kiadásaikért nem röstelnek minden egyes esetben a pénzintézetbe fáradni. Adakozás, bőkezűség, nagylelkűség nem tartozik erényeik közé, noha egyesek e tekintetben is példátlan nagyságban tininek ki, azonban ha üzletről vau szó, nincs a világon nép, mely utolsó fillérjét oly határtalan vakmerőséggel, hogy ne mondjam, könnyelműséggel tegye koczkára, mint a yankea; innen van, hogy amily hirtelen lesznek némelyek dúsgazdagokká, oly rohamosan jutnak mások a bukás szélére: ,A man or a mouse“, minden vagy semmi, vélik ők. Ebben is, abban is elősegíti Őket a törvény, a szokás. A törvény nyűge nem zsibbasztja meg a vállalkozási szellemet, a szokás tág kapát nyit a korlátlan üzérkedéssel karöltve járó szédelgésnek, az egyéni tevékenységet semmi gát nem akadályozza, egyedül azon tekintet meg- ] fontolása: „Quid valeant humeri, quid ferre i recusent,“ tudnillik, hogy csak addig tanácsos nyújtózkodni, meddig a takaró ér. Mindenki ott és akkor nyit kereskedést, hol és mikor tetszik, azt árul, amit akar, úgy adja, ahogy bírja; egyik iparágat sem emeli vagy sújtja a kiváltság, de a szabadalom korlátozatlansága níindeuik előtt megnyitja a küzdtért. El vök: győzzön a jobb, vészén az élhetetlen. Aki egyben nem boldogul, megkísérti a második, harmadik, tizedik keresetmódot. Veszíthet itt is, ott is, de reményét, bátorságát nem veszíti el. Tettereje a küzdésben csak aczélosodik. Ha mindenből kifogyott, újra élűiről kezdi, követve a régi közmondást: Qui perdidit numerum, incipiat iterum. Van, aki I az is, hogy nem ismerjük az okot, amiért j üldözik. Némelyek politikai vétkesnek mondják, mások közönséges kalandornak tartják, legyen azonban bármi, tagadhatatlan, hogy genialis egy ficzkó. A hét tulajdonképi eseménye a Teleky- féle pályázat volt, melyet tegnapelőtt hirdettek ki az akadémián. Évek óta megszoktuk e pályázatot irodalmunk szegénységi bizonyítványának tekinteni, nem annyira a meny- I nyiség, mint a minőség tekintetében. Mióta elsőrangú tehetségeink legnagyobb része az irodalmi pályát a politikaival cserélte fel: azóta e pályázatban csupa másod-, harmnd- I rendű, fájdalom legtöbbször minden kritikán ! alul álló művek szerepelnek. Ez az oka, hogy a pályázati határidőn nem is örültünk annak, hogy tizenhat színmű érkezett be, mert tartottunk a rendes eshetőségtől, hogy nem leend : köztük egy sem olyan, mely a pályadíjra i érdemesíttetni fogna. Édesen csalódtunk, mert I a bíráló bizottság talált egyet, mely bár nem absolut becsű, de mint irodalmunkra nyereség kiérdemeli a száz aranyat. Ez Csiky Gergely i „Janus*-a. Valószínűleg még ez év folytán meglátjuk a nemzeti-színházban, hol a héten Matthews „Kis ördög“-ét adták először. Ez újdonság azonban eltörpül a népszínház „Sztrogoff Mihály“-ával szemben, mely már egy hete naponkint telt házat csinál. A kiállítás nagyszerűsége túlhaladta a várakozást, melyet a hírlapok reklámjai úgy is meglehetősen felcsigáztak. A jövő nagyhétben meg- ; látjuk a divat is, kinek szentpétervári afxai- j rejéről a múlt hetekben annyi inende-mondát | olvastunk a lapokban. De Caux raarquiseből lesz ezután egyszerű Patti Adel; -- talán i jobban is illik ez a színlapra. A diplomáciái világban békés szél fuj- dogál. Oroszország visszavonul a coulissák mögé, savanyúnak találván a szőllőt, mint a Aesopus rókája. Ignatieff útja megcsinálta az „arany hidat“, mely ugyan nem a Pruthon át, hanem a Pruthtól visszafelé vezet: lévén ■ az orosz diplomatáknak jelszavuk: „szégyen a futás — de hasznos.“ Csetneki Etek. Felolvasás. „Az iparos olvasókör“ helyiségében múlt vasárnap, mint előre jeleztük volt, Brenner Lőrincz építő-mester úr tartott felolvasást a népszerű építészetről. Felolvasó a helyes építési modornak a közegészség, művelődés- és vagyonosodásra való befolyásának rövid mél- i tatása után áttér a Veszprémmegyében talható építési anyagok ismertetésére. — Szerinte vidékünkön következő anyagok találtatnak: mész, terméskő, sóskő,*) égetett tégla, cserépzsindely, cser-, tölgy-, bükk- és fenyőía — A Veszprémmé gyei mészipar, különösen mióta az észak- nyugóti vaspálya a megyét átszeli, lényeges lendületet vett és a veszprémi mész még az alföldi piaczokon is, p. Kecskeméten keresett czikk. Ohajtandónak tartja azonban, hogy ezen iparág még jobban műveltessék, mire különösen azon helyeket ajánlja, honnan a fának elszállítása nagyobb nehézségekkel jár. — Az építési kövek közül kiemeli a Veszprém vidé*; A felolvasásban használt műszókat, melyek a I tudományos terminológia követelményének ugyan egó- | szén nem felelnek meg, de egy minden részleteiben ! népszerű felolvasásban helyén lehetnek, mi is megtar- j tettük, minthogy a kérdéses ezikkek vidékünkön általában ezen neveken ismeretesek. I kén található termésköveket, melyek azonban, minthogy nehezen idomííliatók, csak alap- és j földszinti falakra, valamint pinczeboltozatokra, földalatti csatornákra és utczakövezetre alkalmazhatók, de ezen czélokra keménységüknél fogva nagyon alkalmasak. — Van azonban vidékünkön bizonyos kékes színű kő is, mely lakházak építésére teljesen alkalmatlan, minthogy az ebből készült falak igen nedvesek. — Sokkal fontosabb azonban a vörös-mészkő, mely az alsó- ás felső-eőrsi nem különben az almádii határban igen nagy mennyiségben fordái elő; szárazabb a téglánál, könnyen idomítható. — Ezt használják nálunk általában lépcsőknek, ajtófeleknek és mint igen czélszerű építési anyag a déli és északnyugoti vaspálya építésénél nyert nagyobb alkalmazást. Azon kőbányák, melyekből a vörösmészkövet nyerjük, vannak a felolvasó szerint arra hivatva, hogy Veszprémmegye aranybányáivá legyenek, elkerülhetlenül szükségesnek tartja azonban, hogy az illető helyek lóvonatú vaspálya által kapcsoltassanak össze a veszprémi vagy a hajmáskéri állomással; vagy, ami még czélszerűbb lenne, a tervezett palota- füred- keszthelyi-vasút kiépíttetnék. Habár nem engedjük reményünket oly szabadon repkedni és nem festjük is a jövőt oly fényesnek, mint a felolvasó, erős meggyőződésünk mégis, hogy az ezen kövekkel űzött kereskedés nem csekély hasznot hozna vidékünknek. Különben álljon itt a felolvasó számítása. Egy kát. hold föld kerül legfelebb 150 frtba, mely a kőréteg vastagságát csak 1% ölre véve. (jóllehet legtöbb helyen a 3 ölet is meghaladja^ adna kerek számmal 518,000 kb követ, mely p. Pestre a rakpart építéséhez szállítva 518,000 frtot képvisel; a kiadások következők: egy hold föld ára 150 frt a kő kifejtése és tisztogatása köblábankint 20 k. = 103600 frt a kő kifaragása köblábaukint 30 k. -= 155400 frt Pestre szállítás, 1 k. -= 1 mázsa köblábankint 30 k. 155400 frt 114550 írt maradna tehát egy jelenleg majdnem semmit sem jövedelmező hold föjd után 103,450 frt j haszon. A sóskő alatt érti a felolvasó azon köveket, melyek szánteföldeiuken kisebb nagyobb mennyiségben hevernek; ezek szerinte üveggyártásra lennének czélszerűen felhasználhatók. Jelenleg máshol nem alkalmaztatnak, mint a sütőkemenezékben, melyeknek téglaburkolata közé legalább annyi helyeztetik el, ahány kenyeret szándékoznak egyszerre sütni; itt, minthogy a meleget igen beveszik, eszközük, hogy a kenyérnek finom héja lesz. Az eddig említetteken kívül Vámos köz- j ség határában oly márványbánya van, mely a tataival csaknem megmérkőzhetnék, és melyből 15 k. mt. is meghaladó darabokat lehetne fejteni. Fájdalom, ezen kincs még mindig csak a tőidé. A tégla, mely csak Veszprém határában is két helyen égettetik, meglehetős, míg cserépzsindelyünk silány. A felolvasás további részeiben szintén j igen érdekes, főleg pedig az egyes épületre- I szék czélszerű berendezésére vonatkozólag j hasznos utasításokat közöl, de ezeket, valamint a különféle fanemek ismertetését lapunk szűk kerete miatt kénytelenek vagyunk mellőzni. — Végezetre megemlítjük, hogy a hasznos minden negyedévben változtatja foglalkozását, egymásután lesz pék, mészáros, fűszeres, divatárus, vallásalapító, fodrász, zongoratanító. . Nem egy milliomos a hordárságou kezdte, egy másik mint napszámos vetette meg gazdagságának alapját, sőt, — bámuljatok egek ! - még tanítóból is válott póuztőzsér. Nyerjen vagy veszítsen valaki, életmódját alig változtatja, kereskedik újra nagyban, ha lehet, kicsinyben, ha máskép nem lehet. Itt a dolog nem szégyen, a munka tisztesség, minden foglalkozást becsűinek, bármily alacsony legyen is az. Ha többet merve, mint bírva, saját hibádból vagy anélkül tönkre jutottál, s ragyogó teremhez hasonló saját bureau-dból mások piszkos raktáraiba kerültél, dúsgazdag barátaid csak úgy barátaid maradnak, mint előbb, s kérges markodat csak oly barátságosan szo- rítgatják, miként boldogabb napjaidban tevék; a közbecsiilés, melylyei eddig átöleltek, új küzdelmedben nem csak nem lohad, hanem, ha lehet, még növekszik; megtörhetlen szilárdságot, hősi elszántságod szemléletére tisztelőid, bámulóid, jóakaróid száma még szaporodik. Közvetlen tudomásból beszélte nekem philadelphiai kedves emlékű ismerősöm a következő, nem is régen történt esetet. Egy főrangú, minden kényelemhez szokott hölgy, ki otthonos volt a legelőkelőbb társaságokban s naponkinti látogatásait, sétakocsizásait a leggyönyörűbb fogatokon szokta volt tenni, szépségé delén, élte legvirúlóbb szakán öz- vegygyé lön. Alig szárítá fel a kedves halott felett hullatott őszinte kényeket, azonnal férfias erélylyel fogott férje hagyatékának rendezéséhez, miközben a jó- és roszhiszemü, hite[ lezők seregenkint tódultak hozzá, zaklatva őt | valódi és költött tartozásainak miuélelöbbi ! kiegyenlítéséért, minek folytán egy szép reg- ; gélén csak azon vette magát észre, hogy tel- 1 jeseu tönkre jutott. Talán haját tépve, kezét tördelve sűrű záporként hullatta keserves köayeit s jajveszékelve panaszlá fűnek, fának kétségbeesett helyzetét? vagy néma önmegadással hajolt meg a ránehezedett terhes iga alatt? avagy?... Épen nem, hanem ott hagyta kényelmes lakását, s a hajótörésből feumaradt néhány dollárjával divatkereskedést kezdett. Mi történt? A legelőkelőbb delnők, hajdani barátnői, ezután is ellátogattak hozzá, csak úgy becsülték, szerették, mint előbb s rokon- szenvöket azzal mutatták ki, hogy pipereczik- i keiket mindig nála vásárolták, példájok nem kevesbbé, mint a kapott áruk jósága ezreket csalt oda: s e nő újra egyike a leggazdagabbaknak. Sz. Veuczel hős nemzetét csúfolják azon szokással, hogy ott az újszülött gyermek elé egy hegedűt és egy húszast tartanak, s aszerint, amint a kis világpolgár egyik vagy másik tárgy után nyúl először, válik el, vajon zenész vagy tolvaj lesz e belőle. Ha egy százféle népből összegyülekezett társaságban meg akarod tudni, melyik az amerikai, végy elő valami nem mindennapi, csak kissé is feltűnést okozó kést, botot, szivarszipkát stb., biztos lehetsz, hogy az amerikai azonnal melletted terem, jól megvizsgálja a tárgyat s töviről hegyire kikérdezi: Mit, ki, mikép, hol, mért, mikor és milyen eszközök által? Az ő agyában akkor is az forog, nem lehetne-e a tárgyhoz valamely nyereséges üzletet csatolni, mert felolvasást több szomszédos vásár miatt csekély számú de válogatott közönség hallgatta. — Reméljük, hogy máskor is lesz még alkalmunk hallhatni Brenner úrnak a gyakorlati életből merített felolvasását. A VIDÉK. Pápa márczius 18-án. I Tek. szerkesztő úr! Az e lapokban jelzett Pápa városi és vidéki tanítóegylet alakuló közgyűlése e hó 16-án meg is tartatott. Délelőtt 11 órakor gyűltek össze a Pápa városi és a vidékről nagy számmal megérkezett tanítók felekezeti különbség nélkül a városi kisdedovó intézet nagy termében. Kecskés Mihály helybeli polgári iskolai tanár hatásos beszédben üdvözölte a jelenlevőket, fejtegette a tauítóegyletek szükségét és fontosságát, végre azon kérdésére, vajon a jelenlevők kivánnak-e tanítóegyletet alakítani, mindnyájan egyhangú igennel 'feleltek. Kecskés Mihály úr beszéde után Goldberg Jakab bemutatta Stáhly György Veszprém megyei kir. tanfelügyelő úrnak az alakúló közgyűléshez intézett üdvözlő táviratát, mit a j jelenlevők éljenzéssel fogadtak. Dicséretére legyen mondva az új egyletnek, hogy a különben más tanító egyleteknél szokásban levő csak időt fecsérlő alapszabályok fölötti meddő vitát mellőzte és a Pápa városi I tanítók által készített és az alakuló közgyűlés elé terjesztett alapszabályokat általánosságban és részleteiben elfogadta. Az alapszabályok elfogadása után Magvassy Pál Pápa városi ovodai főtanító indítványára megejte- tett az ideiglenes tisztviselők választása. Megválasztattak : Elnökké: Kecskés Mihály pápai polgári iskolai tanár. Jegyzővé Goldberg Jakab pápai néptanító. Pénztárnokká Modrách Anna, pápai polgári isk. igazgatónő. Választmányi tagokká: Halassy István, Hantiig Antal, Tompa Zsigmond, Magvassy Pál, Öszterreicher M., Rosenthal Franciska, György Etelka pápai néptanítók. Ihász István vaszari, Berky Ferencz nyárádi, Krém Ádám nagy teveli, Bittman Antal szűcsi, Keszler Antal gyimóthi és Németh József dabronyi néptanítók. íme első közgyűlésünkön mondhatjuk a formalitáson átestünk és legközelebb a munkálkodáshoz a szoros értelemben vett önképzéshez hozzá foghatunk. Valóbau öröm tölté el a jelenlevők keblét, mindnyájunkat, kik a népművelődé» napszámosai vagyunk, kik tövises pályánkon utón útfélen nehézségekre akadunk, mindnyájunkat, mondom, iménti elmondott alakulásunkkor egy eszme lelkesített: értem nevelés- ék oktatásügyünk emelésének eszméje. Szükséges is, hogy ilyen és ehez hasonló eszmék lelkesítsenek bennünket, mert oktatásügyünk még mindig igen gyenge lábon áll. Midőn a „Veszprém“ olvasóit eme m'egyei tanügyünkre nézve fontos eseménynyel megismertetem, lehetetlen egy e hó lő-én a helybeli réf. főiskolában lefolyt Petőfy-ünnepólyről meg nem emlékeznem. Nemzetünk erényei köze méltán számítható kimúlt nagyjai iránti kegyelete. A kegyelet adóját róta le a ref. főiskolai önképzőkör, midőn egykori tagjának emlékét következő sorrendben megünneplé Folytatás a melléklapon. az amerikai mindenben csak azt nézi, minő hasznot lehetne abból húzni, s mivel mind üzérkedik, azért nincs a világnak népe, mely annyi s annyiféle üzletet lebonyolítana, mint e kufár nemzet, mely üzleti dolgokkal tépe- lődve kel föl és nyugszik ágyába, üzlet a vesszőparipa, melyen szünetnélkül nyargal. Ha az utczáu figyelemmel kiséred a .járó-kelők beszédeit, kiváncsi lóvén, minő eszmekörben mozognak, mi bántja, epeszti, gyötri, kínozza, aggasztja, mi foglalkoztatja őket leginkább, a legtöbbször hallott szavak bizonyosan ezek lesznek: előny, hátrány, nyereség, veszteség, üzlet, dollár. Clubbok, színház, serház s egyéb nyilvános helyek hasouió hangokat viszhau- goztatnak. Szándékosan viszik e térre a társalgást, hogy látkörüket tágíthassák, nézeteiket tisztíthassák s ügyesebb, tapasztaltabb társaik életrevaló eszméit, fogásait elsajátíthassák. Innen van, hogy fortélyban, kereskedelmi taktikában, mi csak oly lényeges valami, mint a hadi taktika, senki sem tesz túl rajtok, annál is inkább, mivel, miként honunk leg- éielmesebb népéről is mondják, ők az egyszeregyet az anyatejjel együtt szívják magokba, az üzérkedést már anyjok ölében kezdik. Oly idős gyermekre, milyennek kezébe nálunk nem volna tanácsos nehány krajezárt adni, ott ezreket mernek bízni. Egész valójokat az üzérkedési szellem lengi át, amelytől még ha akarnak, sem bírnak szabadulni. Jellemző — mit talán csak rájok fognak — hogy a fiatal emberek bókjai is ^egészen „gyapot — kőszén — petróleum“ ízűek s „áremelkedés — árcsökkenés* zamatnak, legalább mint megtörtént dolgot beszélik
