Veszprém megyei hivatalos heti közlöny, 1877 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1877-12-30 / 52. szám
III. évfolyam. 1877. 52-ik szám. Veszprém, Deczember 30. rő ét „Hív. Értesíti»*' a«|jtla» »liä»» Tiilru;. Előfizetési díj : Egén évre - . 6 frt - kr Félém 3 frt — kr. Negyedévre • 1 frt 50 kr. |j »krEgj'es példán)’ ára ls5 ltr. KÖZGAZDASÁGI, HELYI WSK ÉRDEKŰ, MIVELŐDÉSI ÉS g VESZPRÉM MEGYEI HIVATALOS HETI KÖZLÖNY. L. Szerkesztőség és kiadó- hivatal: Vár, 4. sz. Hirdetéseket, valamint helybeli előfizetéseket is, elfogad és nyugtáz KRAUSZ ARMIN iíayTkereikedésí Vísiprímten. HIRDETÉSEK egynasábos petitsor 6 kr. NYILTTÉR •jietitaoronkint 15 kr. » külön minden beigtatásért 30 kr. bélyeg.-J& A tisztiijítás. Rövid néhány nap még és a megyei bizottsági tagok az urna köré sorakoznak, hogy megyénknek új tisztviselőket adjanak, kik annak ügyeit hat hosszú éven keresztül vigyék és vezessék. Ezen időtartam elég hosszú arra, hogy az alatt sok rósz és elég rövid, hogy az alatt sok jó történhessék. Nem mondjuk, hogy a felelősség a netán bekövetkezendő közigazgatási zavarok és hibák vagy mulasztások miatt egészen a megyét képviselő bizottsági tagokat fogja érni, vagy az érdem egészen az övék lesz, ha a nevezett közigazgatási miseriák, mit óhajtunk, elmaradnak; de azt nyíltan és bátran kimondjuk és hangsúlyozzuk, hogy úgy a felelősségnek, mint az érdemnek jó része az ő személyeikhez fog fűződni, mert jó részben az ő szavazataiktól függ, kiknek nevei húzas- satiak ki az urnából, mint megválasztott tisztviselőkéi. Lapunk t. olvasói ismerik a tisztújítást illető nézeteinket és elveinket; kifejeztük mi ezeket más alkalommal tőlünk telhető határozottsággal és nyíltan. Személyekkel nem foglalkozhatunk most, ez túllépne azon határon, melyet lapunk állása mtíködéskörül magunk köré vont ; de fenntartjuk magunknak a jogot a tisztújítás megejtése után az egyes megválasztott tisztviselőket legjobb tudatunk szerint röviden jellemezni, hogy tudhassuk, kitől mit és mennyit várhat megyénk. Szept. 30-iki czikkünkben ezeket mondtuk: Ne a rokonsági, pajtásko- dási vagy egyéb okok döntsenek, hanem a képesség és kötelességérzet; aki állásának nem bírt, vagy nem akart megfelelni, az ej tessék el, nincs, nem lehet kifogásunk ellene ; de akit jóakarat, munkaszeretet, ügybuzgalom lelkesített, azt a közbizalom is tartsa meg helyén, mert csak akkor lehet egy megyének jeles tisztikara, ha az érdemes méltó elismerésben, az érdemetlen méltó büntetésben részesül. Most sem mondhatunk egyebet; a hanyag hivatalnok elejtése felett senki sem fog sajnálkozni, míg ellenben fájdalmas hatást tenne elbukni látni oly tisztviselőt, kinek egyedüli hibája az, hogy esetleg nem kegyencze a befolyásosabb megyei bizottsági tagoknak. A megyei bizottsági tagok tehát résen legyenek, hogy legszentebb polgári joguk gyakorlatával a megye anyagi és szellemi jóléte előmozdíttassek. Senkit vissza ne tartson ee a bííiiös közöny, se a gyáva félelem, hogy a választás-, illetőleg a szavazásnál jelen ne legyen; ne a közöny, nehogy érdemetlenné tegye önmagát azon bizalomra, melylyel megtisztelték azok, kik megválasztották; ne a félelem, nehogy a gyávaság bélyege homlokán égjen azon maró tudattal keblében, hogy nem tudott férfi lenni ott és akkor, ahol és amikor férfinak kellett volna lennie. Ismerjük az emberi természetnek azon nevetséges gyarlóságát, hogy addig, míg nincs határozott fellépésre szükség, tud lármázni, tud handaban- dázni, tud jajveszékelni; de amint színt kell vallani, amint egyik vagy másik mellé kell állni, egyikre másikra kell nyiltan szavazni, akkor a bátorság a fagypont alá száll és kezdődik a hú- zódozás, a vonakodás és — és a folyosókra való vitéz kiszökés. Nem szavak, hanem tettek után kell az embereket megítélni; igaz, hogy a nyílt fellépés és a határozott színvallás sokszor ellenségeket szerez az embernek, de meg lehetünk győződve, hogy ezekből sohasem váltak volna igaz barátok, ezek tehát, magasabb szempontra helyezkedve, még talán jobb, hogy nyílt elleneink lettek, mint voltak volna nem őszinte barátaink. A teljes részvétlenség, az indokolatlan elmaradás a tisztújító gyűlésekről, a mi szemeinkben legalább, polgári btíu, mely annál égbekiáltóbb minél nagyobb szükségünk van minden egyes tagra, hogy az, ami határozatba megy, a megyeképriaeleti többségének legyen a kifolyása és így a megye szava, a megye határozata. Ezek a mi véleményünk a megyei tisztújítást illetőleg és nem lépjük át jogkörünket, ha ezen elveket adjuk a megye képviselőinek — maudatumúl és ezen elveket vallva kívánunk egész megyénknek boldog újévet! A visszahagyott tárgyak kezeléséről. Az utazó közönség által a pálya területén vagy a kocsikban hagyott tárgyak visszaszerzésének megkönnyebbítése végett a német egylethez tartozó vasutak által egy ezen visszkeresetek megindítására szolgáló közös minta fogadtatott el, mely f. é. deczember hó 1-én léptettetett életbe. Ha az utazó az állomási főnöknél vagy személypénztáruoknál egy elveszett tárgy felett jelentést tesz, úgy ez által az említett minta kitöltendő, mely alkalommal főleg arra lesz ügyelet, hogy a tárgy pontosan leirassék és annak különös jelei kiemeltessenek, mi által az egyforma daraboknak m. p. botok, esernyők sat megismerése lehetségessé tétessék. A czim pontos megjelölése mellett az utazó tartozik azt is megjegyezni, vajon a tárgynak feltalá lás esetében gyors vagy rendes áruként való utánküldését kivánja-e. A félnek e viszkere- sete az állomási főnök által az illető vasút viszkereseti hivatalához mindig azonnal fog beküldetni. (Közp. vas. és köz. Közlöny.) A mérlegek, mértékek és súlyok használat folytán kopnak és rongálódnak; mi miatt azok kijavítása válik szükségessé; megtörténhetik ekkor, hogy több tekintetben hiányos javítás eszközöltetik, s a bélyeg helytelenné válik. A kereskedelmi miniszter tehát elrendelte, hogy minden javítás alá kerülő mérleg, mérték és súly régi bélyege hatálytalanná válik, s az illető iparosokra nézve már korábban megállapított birság terhe alatt kötelesek az illetők a mértékeket újra hitelesíttetni. A megyei mérnökök egy jelentékeny része újra alkalmazást fog találni a kir. állammérnöki hivatalokban. E tekintetben már a legközelebbi napokban várható a kinevezések megjelenése a hivatalos lapban, miután ezek a kinevezések a közlekedési minisztérium kebelében már véglegesen összeállittattak. Heti szemle. — decz. 29. A gyülekezési jog megszorítása már fait a eomplit Jövőben joga lesz a hatóságnak a gyűlés megtartbatását attól tenni függővé, hogy bizonyos számú polgárok a népgyülés rendszeres lefolyásáért a felelősséget elvállalják. A hatóság jogosítva lesz a jótálló egyéneket kifogásolni. Ezen eljárás csak a vidékre szól. A fővárosban népgyüiéseket tartani egyelőre nem lesz megengedve. * • A csatatéren szélcsend uralkodik, csak kisebb csetepaték fordultak elő. Erzerum A „VESZPRÉM“ TÁRCZÁJA. Szeretlek, angyalom! Lantot nekem, hamar, Szivem fáj, fáj nagyon, Hadd űzzem el vele Kesergő bánatom! Rég volt, hogy ajkaim Dalt zengtek, édeset; Dalt, melyre szívem is Csakhogy meg nem repedt. Most újra lant után Nyúlnak ki karjaim, Mert szívem lánggal ég Szerelmi kínjain. Te lant! ti húrok! itt Lángot ragadjatok És lángnyelvekkel, oh, Imigyen szóljatok: .Szeretlek, angyalom! Mert szépek szépe vagy, Szebbet már a világ Sem adhat, bármi nagy.1 Zengjétek szüntelen, Hogy hallja meg dalom Es visszhangozza rá: .Szeretlek, angyalom!“ A malom Rózsája. német után közli SCHÖN ROZA. Szept. 15-én. Majdnem szégyenlem az érzelgő hangulatot, melynek hatalma alatt tegnap e sorokat iráni. Itt akartam maradni, hűtlenül elhagyni tanulmányaimat, hogy ábrándozó legyek! Nem! ernyedetlen szorgalommal akarok tanulni, lelkem minden erejét fölhasználni, hogy előbb egy állást szerezhessek magamnak és azután Rózsát szeretett nőmül tisztelni. Midőn ma ezt neki tudtára adám és őt drága menyasszonyomnak neveztem, szemei köny- nyeztek s félénken válaszolá, hogy ily tudós úrhoz ő már többé uem is illenék. Oh! te kedves Rózsám, azt hiszed, hogy azután valami fenhéjas városi leányt vennék nőül, ki ferde nevelése és álképzettsége folytán természetes ruhájából kivetkezve álarczot öltött magára? Szept. 24-én. Sűrű köd fedi a hegyeket és a hol különben a szem az erdős halmok friss zöldjén pihent meg, ott most felhők nyu- gosznak. Az eső folytonosan és kis cseppekben hull alá, közbe a szél fütyöl és megfosztja a fákat azon kevés levéltől is, mely a dús lombozatból megmaradt, hogy azután szilaj játékában lábainkhoz sodorja őket. A malomban is minden csöndes és szomorú volt ma; a gyermekek elbeszélték nekem, hogy a kis Böske az éjjel majd meghalt, rohamos toroklob érte őt, és Rózsa nénjük egész éjjel fenmaradt nála. Pár perczczel később Rózsa maga beszélte el, mennyit vesződött és mivel Bős két nem akarta felügyelet nélkül hagym bementünk a szobába és a csendesen alvó gyermek mellett helyet foglaltunk. Rózsa kezét az enyimben tartám s halkan suttogva társalogtunk egymással. A mellékszobában a molnár borozgatott, ki az éjjel sok pénzt kártyázott el és csak későn jött haza a korcsmából. Rózsa figyelmeztetett, hogy ma mit se szóljak terveinkről. — „Mint szegény deák nem kérhetem meg kezedet, várj néhány évig, mig ón orvos leszek s akkor nőül kérlek meg,“ mondám neki. — „Előbb a Bös- kéuek nagygyá kell nőni, hogy rám ne szoruljon többé“ válaszolá Rózsa. „Ha nem volna oly bájoló szép gyengéd szeretetébeu, melylyel az anya nélküli gyermek iránt viselteték, féltékeny lehetnék Böske miatt. Szept. 30-án. Válni! óh válni! Ma vettem tőle búcsút s midőn utoljára kezét nyujtá, úgy éreztem magam, mintha nem tudnék távozni a helyről, hol ő állott. Szivrehatón bíztatott, ne veszítsem el bátorságomat és haladjak rendületlenül pályámon. Nem tudom, mi miudent mondott a jó lányka, hogy vigasztaljon — én csak kedves hangja ezüst csengésére figyeltem, mely egyhamar úgy sem ütheté meg ismét füleimet. Atyja hosszú habozás és dörmögés után beleegyezését adta, hogy egymással levelezhessünk. — „Valami okosabbat tehetnél, mormogá az öreg, a helyett, hogy magad egy deákra akasztod, ki, ha innen távozik, hamar el is fog íeiedui.“ „Ah,Rózsa! olyannyira sajátoddá tevéd szivemet, hogy örökké hűnek kell maradnom hozzád. Kietlen s örömtelen nekem ott a világ, Hol te nem vnpry a bár minden lépés távolabb visz tőled, .í:;ií a mégis csak nálad ma- | radnak I“ -, Itt végét érte a napló, mely az imént közlőtt pár lapon inkább az érzelmek hű kifejezése volt tulajdonképen, mint rendes napló; s midőn az orvos végig olvasta, mély gondolatokba merült. Egy csomag levél és egy hímzett tárcza is feküdt a fiókban, melyből a naplót kivette, mely levelek és a tárcza Rózsától voltak. A levelezés csak hamar megszűnt, melynek, hogy ki volt oka, Walter igen jól tudá. Levelei Rózsához mind hidegebbek és rövidebbek lettek, míg utolsó levelére válasz sem érkezett. Midőn a kővetkező szünidők eljöttek, nem is gondolt már arra, hogy meglátogassa a csendes völgyet, hoi a kis malom árnyas diófáival állott, hanem egy nagyobb kőrútat tett a nevezetesebb egyetemeket meglátogatandó. Tudvágya számüzé szivének melegebb érzelmeit és, ha később még eszébe jutott is szerelme az egyszerű moinárleáuy iráut, úgy a higgadt férfi szilárd megfontolásával történt ez, ki csak mosolyogni tudott a rajongó ifjú fölött. Tehetsége és szorgalma által szép állásra tett szert, a szemgyógyászatot választotta magának kiváló szakmáúl és Walter orvos segédje lett, ki szakmájában szép hírnévre tett szert. A koros és magán álló orvos nem sokára annyira megkedvelte segédjét, miszerint áthatva a vágytól, híressé vált nevét egy méltó örökösre ruházni át, őt fiának fogadá el. A mai este kíméletlen csalódása által leverve és elkeseredve gondolataiban a múltat kereste fel Walter — a múltat, mely egy kedves, bizalmas képet mutatott fel neki, mely most az első szerelem friss szinfényében tüut I fel szemei előtt. Nemcsak azt bánta keserűen,
