Veszprém megyei hivatalos heti közlöny, 1877 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1877-12-09 / 49. szám

léptetni. Az „Egyetértés“ szerint a legtöbb magyar vasúti igazgatóság ez ügyben oly ér­telemben írt a főfelügyelőséghez, hogy vala­mint eddig, úgy ezután is részben a 4-ik díjszabály tételeit, részben pedig egy kivételes díjszabás tételeit alkalmazzák a trágya-szál­lítmányokra, minthogy a nevezett czikk szállí­tása mindig a helyi viszonyoktól függ, s igy szállítására elvek nem állíthatók fel. (Közp. vasúti és közlekedési Közlöny.) Heti szemle. — decz. 7. A képviselőház a lefolyt héten folyta­tólagosan tárgyalta a büntető törvényjavaslatot. — A közösügyi bizottság 5-én tartotta alakuló ülését. Ő Felsége a tagokat ma d. u. 2 órakor fogadta a császári palotában. * A Lom vidékén Szulejman pasa meg­kezdte az offensivát. Czélja, Osman pasának segélyére sietni s őt a capitulatio veszélyétől megmenteni. Mig maga Szulejman az oroszok figyelmét fent északon foglalkoztatta, délen a Balkán alján 3 török dandár megrohanta az orosz megerősített hadállásokat, elfoglalta azokat, a helyőrséget lekaszabolta vagy foglyul ejtette s a Tirnovába vezető utat hatalmába kerítette. Az oroszok általában a legnagyobb veszteségeket szenvedték. * Mehemed Ali Kamarliban tartja magát. Az oroszok hir szerint Yracsest kiürítették. Az ágyúzás folyton, tart, azonban a rósz idő késlelheti a döntő operatiókat. * A török parliamentet 13-án fogja meg­nyitni a sultán trónbeszéddel. — Dnfaure Mac Mahonnal folytatott újaob értekezése után elvállalta az új cabinet alakításának missióját. Felhívás a „Balaton-Egylet ‘ alapítá­sára. Egyesült erővel nagyra törekvő eszmék nyerhetnek létesítést, míg egyesek kifáradnak, mielőtt a czélt elérnék. Édes hazánk kies Balatonára büszke min­den magyar, szeretett és féltett kincs e kis ten­ger, melynek történeti, régészeti, ethnographiai ismertetésére kell törekednünk s ezt úgy érjük el, ha egyesületté alakulunk. A „Balaton-egylet“ európai hírű kies fürdőnk ,Balaton-Füred“ székhelylyel, e fürdő s Hévviz látogatóinak szellemi szórakozására, Balaton s vidékének tudományos ismertetése-, kirándulások rendezése-, ásatások eszközlése-, a Balaton felmérése-, kikötők, utak, emlékosz­lopok emelésére stb. alakul. Az egylet tagjai részére könyvtárt létesít s minden évben díszes évkönyvet ad ki, mely minden egyes tagnak megküldetik. Első teendő volna a tihanyi hír­neves viszhang helyét emlékkővel megjelelni, ahoz lépcsőt készíttetni stb. Tagjai lehetnek a) alapítók, legkevesebb egyszer mindenkorra lefizetendő 5U (ötven) forinttal, b) pártolók, évi 4 (négy) forint díjjal. Hazafiúi bizalommal felhívjuk tehát Ba­laton és vidéke iránt lelkesedéssel viseltető honfiak- s honleányokat, hogy ez ívre tagokul magukat alájegyezni szíveskedjenek, kérvén az eszme terjesztését s a tagok gyűjtését, hisz édes hazánk javára törekszünk! Ez ívek mihamarabb alulirt szerkesztők egyikéhez, legkésőbb 1878. évi január végéig i beküldendő lévén, a további intézkedésekről | ezután már csak az aláírt s bejegyzettek érte- j síttetnek. Isten áldása törekvésünkön! Lévay Imre, s. k. Bátorfi Lajos, s. k. ! A „Veszprém“ szerkesztője. A „Zalai Közlöny“ szerkesztője. Lakik: Veszprémben. Lakik.- Nagy-Kanizsán. Roboi István, s. k. A „Somogy“ szerkesztője. Lakik: Kaposvárott. A párizsi köles, segélyei magyar egylet által a\ építendő há\telek megvételére kibo- csájtott 100 frtos kötvények elvállalatában | a következő nemes értelmű s hazafias alá­írók vettek rés^t: kimutatás ai eddig elhelyeiett kötvényekről. Magyarhouban: Mohári Gyula plébános, ! N.-Barkány, 1 kötvényt; gróf Wenkheim Ku- | dolf, Budapest, 1; dr. Hainald Lajos, kalo­csai érsek, Kalocsa, 1; dr. Szalai Kálmán, [ orvos, Eperjes, 1; rimaszombati takarékpénztár, j Kimaszombat, 1; újvidéki takarékpénztár, üj- j vidék, 1; szabolcsmegyei takarékpénztár (aján- i dék), Nagy-Kálló, 1; szatmári takarékpénztár j egyesület, Sz.-Németi, 1; Gromon Dezső fő- j ispán, 1; Budapest fővárosi tanács, Budapest, 8, aradi kereskedők társulata, Arad, 1; temes­vári első takarékpénztár, Temesvár, 1; siklósi i takarékpénztár, Siklós, 1; kőszegi takarék- j pénztár, Kőszeg, 1; bajai takarékpénztár, Baja, 1; pápai takarékpénztár, Pápa, 1; szegedi takarékpénztár, Szeged, 1; Szeged város közön­sége, Szeged, 1: gróf Zichy Viktor, Budapesten, 1; gróf Zichy Geiza, Budapesten, 1; Kecs­kemét város közönsége, Kecskemét, 1; Te­mesvár város közönsége, Temesvár 1; Szathmár város közönsége, Szathmár, 1; Szombathelyi takarékpénztár, Szombathely, 1; szegedi ipar­társulat, Szegeden, Isáak László alispán, Eger, 1 ; külsö-szolnokraegyei takarékpénztár, Külső-Szólnok, 1; török-szent-miklósi takarék- pénztár, T.-Szt.-Miklós, 1; Harkányi Frigyes képviselő, Budapest, 1 kötvényt. Külföldön: Zichy Mihály festő, (ajándék), Parisban, 3 kötvény; Munkácsy Mihály festő, Párisban, 1; Paczka Ferencz festő, (ajándék), Párisban, 1; Türr István tábornok, Párisban, 1; dr. Krishaber, orvos, 1, Párisban; Szalai Ágoston, Párisban, 3; báró Schluga Ágoston, Párisban, 1; Ullmann, lovag, Párisban, 1; ce- rettói báró Schindler, consul, Párisban, 1 kötvényt. Á f. évi május 6-án tartott közgyűlés­ben szavazott határozat értelmében a t. ez. aláírók a párisi kölcsönösen segélyző magyar egylet háza alapító tagjaivá válván, neveik az egyleti ház dísztermében márvány táblán arany betűkkel fognak megörökittetni. A pesti halai első takarékpénitár tovább is elfogadja a kötvény értékének megfelelő 100 frtnyi összegeket (esetleg 25 frtnyi havon­kénti részletfizetés mellett is) s a t. ez. alá­íróknak a lefizetett 100 írtért a nevezett intézet által egy végleges kötvény pósta fordulattal ajánlott levélben átszármaztatik. Páris, november 25-én 1877. Párisi kölcsönösen segélyiő magyar egylet. Sialai Ágost, Zichy Mihály, titkár. elnök A VIDÉK. Szentgál. 1877. decz. 6-án A csapások legveszedelmesbike sújtotta ismét kérlelhetlenfíl az elmúlt évek mostoha- sága alatt már csaknem össze roskadt köz­ségünket. Folyó hó 4-én este 10 és 11 óra közt iszonyú szélvész közepette megkondúlt a vész­harang és jelezte, hogy tűz ütött ki, mely borzasztó gyorsasággal végezte pusztító mű­ködését. A felkorbácsolt lángok által néhány perez alatt 9 lakház a hozzá tartozó mellék- és gazdasági épületek, takarmány, fa, élelmi kész­let lett a pusztító elemnek martalékává. A tűzet nem csak oltani, vagy csak megközelíteni, de a keservesen keresett va­gyonból megmenteni sem lehetett semmit, csak a puszta életét a jajveszéklő szegény károsultaknak, kik rövid idő alatt megfosztva hajlékuk, vagyonuk, kenyerük, sőt berende­zésüktől s ki lettek téve a legnagyobb nél- kiölözés és nyomornak. Polgártársak! 9 család, és csak nem 40 lélekre terjed azok száma, kik a gondviselés ezen nehéz csapása által megfosztva úgy szólván mindentől, mi a megélhetésre szük­séges, a tél közepén koldúsbotra jutottak és kik segély nélkül magukat fentartani teljesen képtelenek. Ily károsulásnál végkép kimerült köz­ségünk tehetősb polgárainak legnagyobb áldo­zatkészsége mellett sincs kilátás, hogy a szegény kárvallottak nyomorát sikeresen eny­híteni, azoknak a megélhetésre módot nyúj­tani lehessen; e végből alázattal fordulok a nemes keblű közönséghez azon kéréssel, kö­nyörüljenek Isten nevében a mindent nélkülöző szegény testvéreinken és segítsenek felebaráti szeretettel bármily csekély kegyes adományaik által enyhíteni a károsultak nyomorát, lehetővé tenni azok fentartását és megmenteni őket az éhhaláltól. Isten áldása fogja jutalmazni a nemes tettért! Berky Jóisef. IRODALOM. Az Abafi Lajos által szerkesztett „Figyelő“-nek 5 füzete megjelent, tartalma köretkezö: A Halotti Be­széd kora és hazája, Békési Emiltől. — Mikes Kelemen, Abafi Lajostól. — Janus Pannonius, Pfeiffer Antaltól. — Történetírás az Árpádok alatt, ifj. Fejórpatalcy Lászlótól. — Adalékok népünk drámai költészetéhez, X. A Balázs-járás, Sztacliovics Remigtől. — Grillparzer Bánkbán tragoediája, Heinrich Gusztávtól. - A Nem­zeti Muzeum iro,falom történet, kiállítása, Tipray Tiva­dartól. — Zsoldos Ig-nácz, Abafi Lajostól. — Irodalom­történeti repertórium, idősb Szinnyei Józseftől. — Ki­sebb közlemények. * A „Lányok Lapja“ 23-ik füzetének tartalma ez: 1. Virágot a sírra! Költemény, W. Rajka Teréztöl. 2. Játszunk a törökökért! Színmű, 1 felvonásban, irta Gyarmathy Zsigáné. 3. A kandalló mellett. Apró cseve- , gések egyről-másról, Laczháytól. 4. Jegyzetek a gaz- dasszonykodás és háztartás köréből. 5. Feleletek. 6. Kérdések. 7. Mindenfélék, szerk, iz. megfejtők nevei. 8. Előfizetési felhívás. Rejtett szó, szótalány, sakkfelad­vány, megfejtések. Szerkeszti Dolinay Gyula. * A „Délibáb“ 35, számának tartalma: 1. Falun, (költemény) Sipos Somától. 2. Utazási szédelgés. Hack­länder F.-től. 3. A byzanti műveltség szelleme. Váry Gellérttől. 4. Természeti és művészeti szép, V. Sárffy Ignácztól. 5. Egy regény története. Gruber Izidortól. 6. Pályázati jelentés. 7. Irodalmi és művészeti hírek. 8. Tárcza: As élet képe (költemény). Hajgató Sándor­tól. Lajos király és Schröder Zsófia. HÍREINK. •Gyászhir. — Csolnoky László ügyvéd urat érzékeny csapás érte; ugyanis hat éves fiacskája Móricz, rövid nyoleznapi torokbaj után meghalt. Enyhítse a megszomorodott atyának fájdalmát tisztelőinek őszinte részvéte! ‘Felküldött pénz. — Szerkesztőségünk e héten Siófokról vett a török sebesültek ré­szére 27 frt 95 krt, melyet nyomban fel is küldött az ottomán csász. főconsulhoz. Az adakozók névsorát jövő számunk fogja hozni. *Csak nem jó az, ha valaki az eszét is leissza. — Molnár József nevű kőműves múlt vasárnap este ittas állapotban sértegette a hon- védlaktanya közelében levő korcsmában boroz- gató honvédeket. A honvédek először szép sze­rével kérték, hagyjon fel a sértegetésekkel, ők nem bántották; de Molnár József csak egyre feszegető, hogy milyen stigliczek a honvédek és hogy ő milyen igazi császári katona volt sat. A korcsmáros is megsokalta már a dolgot és a sértegetőt két honvéd segítségével kidobta a korcsmából az útezára. Egy idő múlva azzal a hírrel jönnek be a korcsmároshoz, hogy a korcsma előtt egy holt ember fekszik. A hírre többen kirohanuak és csakugyan Molnár Józse­fet megdermedve holtan találják. Már most az a kérdés, vajon mi okozta a halált, az ittasság következtében a hideg levegőn beállott guta- űtés-e vagy a kidobás közt kapott gyömöszö- lés. Az ügyben várjuk atörvényszék határozatát, ‘Tépés. - E héten szerkesztőségünk Bothauser Betta kisasszonytól vett a török sebesültek részére egy csomag tépést. Fogadja érte köszönetünket, *A Mikulás még az oroszoktól is elpár­tolt és a jó törököknek vitt egy kis győzelmet, nálunk, fájdalom, sok helyre adóvégrehajtót és executiót. ‘Veszprém vármegye legtöbb adót fizető bizottsági tagjai; gróf Festetich Ágoston 28584 frt 63 kr„ gróf Nádasdy Ferencz 10376 frt 28 kr., ifj- gr. Eszterházy Imre 7667 frt 65 kr., Rezucsek Antal 5554 frt 89 kr.; 4000 írtnál többel vannak felvéve: gróf Erdody Ferencz és b. Fiáth Ferencz kétszeresen véve; 3000 írtnál többel vétettek fel: gr. Vallis Gyula, Palotay Ferencz két. v., Forintos Ist­ván k. v., Kisovits József k. v., gf. Somogyi Já­nos, Bezerédy Miklós k. v„ Németh József k. v., b. Bésán János; 2000 trtou felül fizetnek: Ihász Imre, Rosos István k. v., gr. Zichy Lajos, Ányos István k. v, dr. Sárkány Miklós k. v., gr. Eszterházy József, Tallian Lázár k. v., Kemenes Ferencz k. v.; 1000 frton felül fizetnek: Schlesinger Dávid, Pap János k. V , Puzdor Gyula, id. gr; Eszterházy Imre, Bélák István, Fodor László k. v., ifj. Kun György, Nagy Károly, Kenessey Móricz k. v., Purgly Sándor, Tóth Lajos k. v., Vertheim Herman, Tóth Kálmán, Szabó Imre k. v., Kenessey Pongrácz k. v., Zsoldos Ignácz k. v., Hunkár Sándor, Hunkár Mihály, Nagy Ignácz k. v'.‘, Noszlopy Tamás k. v., Tarczy Lajos k. v.; 900 frton felül fizetnek: Tóth Ede, Kollér János, Eőri Szabó Sándor k. v., Spitzer Sa­lamon, gr. Eszterházy László, Molnár Antal, Mészöly Gyula k. v., Pápay Miklós, k. v., Kenessey Miklós k. v., Farkas Kálmán k. v.; 800 frton felül: Oppenheim Manó, Kolossváry József k. v., Botka Imre, Békássy Károly, Mihályi Sándor, Cseresnyés Nándor k. v., Konein József; 700 frton felül fizetnek: Halász Károly k. v., Kopácsy Gyögy k. v., Pöschl Károly k. v.; Halassy Vilmos k. v., Spitzer baráti hűségem emlékéül, ha vissza nem ad­hatja.“ Nehezemre esett e nemesszivű ajánlatot visszautasítanom; mert láttam, hogy fájt neki elhatározásom. De nem tehettem máskép, hisz csakugyan nem tudtam, leszek-e oly helyzet­ben többé, hogy pénzét visszafizethessem; egy becsületes csaiadatyának taián több évi fára­dozása és szorgalma dijat veszélyeztetni pedig lelkiismeretlen eljárásnak tartottam. A veszprémiek előzékenysége irányom­ban akkor, midőn a hatalomnak, melynek kifolyása voltam, fénye beborult, s Haizier doctornak áldozatkészsége akkor, mikor már menekülő voltam; jói esett lelkemnek. Ezt a veszprémieknek s Haizier családjának soha sem fogom eléggé meghálálhatni. Az elsőkért tettem s teszek is mi tólem telik; — a Haizier család iránti hálám kifejezésére, még nem nyílott alkalom. Előjárt két négyesem, egy utazó hintó és egy hosszú paraszt k*csi. Az elsőbe beleült nőm, én melléje, szemközt a kis Baiilou Mari s a komorua. A másik kocsira föltettük irat­táromat: felült titkárom Kassien Béla, s Verbőczy igtatóm s kiadóm. Az egyik kocsi bakjara vadászom, a másik kocsiéra megyei huszárom ült. — 8ok nép tódult össze a püs­pöki lak elolt. A mint elindultam barátságo­san, s tisztelettel köszöntöttek bennünket. Rotiouczy-, vagy most már Eszterházy- házon túl az országút mellett volt felállítva egy dzsidás csapat, a hattórnen egy paraszt kocsi, ebben ült négy dzsidas által körülvéve Battyanyi és Karolyi. Megálltam s a tisztet hozzám kértem. „Beszélhetek egy perczig a foglyokkal?“ kérdém. „Engedelmet; azt a határozott parancsot kaptam, hogy a foglyokhoz senkit se engedjek közeledni, — ha pedig ellenállhatlan erővel közelednének feléjök, agyonlövessem őket.“ Nem hiszem, hogy ez lett légyen a pa­rancs, csak azért hiresztelték igy Palotán és Veszprémben is, hogy a népet a foglyok meg- szabadítási szándékától visszariasszák. Elhajtattam Pápára, ott Eszterházy gróf kastélyába szálltam, itt elértem Gruber báró tábornoknak (Kommandant des schreibendeu Hauptquartiers.) hadi szállását. Ez is már visszavonulóban volt Kőszeg felé. Pápán a kastély délnyugati részén voltam kíséretemmel elhelyezve. Éjfél után lehetett, mintegy három óra, mikor íjzirmay huszár kapitány Gruber tábornok segédje reánk nyitotta az ajtót, annak kijelentésével, hogy Komáromból a ma­gyarok egy része erre tart, s már közelednek. Éber cselédjeim lévén, egy óra múlva már kocsin ültünk, de nebéz volt a városból a sok társzekér, ágyú stb. közt kibatolui. Végre elhagytuk e zűrt; s megvilágosodván jó úttal sebesen mentüuk Czell fele. — Itt állott még a mise, a templom előtt megáll­tunk, misét hallgattunk s mentünk odabb Sopron felé. — ütközbeu csinos logatot értünk utói, egy főtiszt hajtotta lovait, cselédjei hátul ültek. Elterülvén íelismertem Szeth ezredest, nagybátyám Fiáth Peter sógorát; leszálltam a Kocsimból s melléje ültem; ott, hol a sop­roni úttól a Győr felől vezető országút talál­kozik, nagy tömegek haladtak felénk: „Mi ez ezredes ur?“ kérdém. „Nen tudom, de mindjárt meglátjuk,“ — s megéllván előkeresett egy jó tábori táv­csőt, s megismerte, hogy ezek cs. kir. seregek, melyek rendetlenül összekeveredve haladnak Komárom, Győr felől szinte Sopronnak. Délután 4 órára szerencsésen Sopronba értünk, egy hajtással etetés nélkül. — Itt egy nap meg­nyugodva Bécsbe mentünk s szokott vendég- ! lőnkbe a „vad ember“-hez szálltunk. A költészet tárgyai. (Vége.) Ne mondjátok, hogy azon kor, mely a külvilággal nem törődött, semmit sem tett, ne mondjátok, hogy üresség van ott a haladás menetóbm, a hol a belvilágnak annyi elrejtett drága g;öngyét napfényre jönui látjátok. Ha mégis la;ni akartok egy művet a belvilág köl­tészetéből, ba látni óhajtjátok azon képeket, melyek íz önmagaba elmélyedt lélek előtt főiviilainak, úgy Dante-Dívma comedia-ja előtt állatok meg, mely góih stylü bazilika- szeriUeg emelkedni ti a messze múltból. Mindjárt a kezdetnél kórüü'og bennete­ket vena a gotu styiiel jaró tiooiíszerü ho­mályosáig. Nein-ioiíara lelitek kezdenek kör­nyezni. Aíiutna udliauátoK a nyüzsgést, mely ezer mtg ezer léleknek lógszeru ide-oda toló- dasánól tanúd Egyszerre csak a karuozottak üvöltése üt tanyat körülöttetek kik a benső emésztóiés kínjaitól eitorzúltarczczal majd tova ienbenuik, majd felétek közelednek, mintha ti voiuátoí azok, kiktől ha nem szabadulást, legalább enyhülést várhatnak. S ez ölő sötét­ség s a rémképek, melyek majd kővé fagylal­téit lelkeiteket, foszladozni kezdenek, mint az őszi köd homálya, mihelyt az emberi érzelem­világnak napja, mint valami égi sugallat kezd derengeni. E nap, melyuek szemléleténél egy­szerre elfelejtjük, hogy a pokoli kínok sas körmei ép az imént tépték sziveinket, Beat­rice, a nőiségnek e ritka tökélyii mintaképe. Maga Dante a női testbe öltözött ez üdvözítő eszmét igy vázolja egyik helyen.: „Ez a legnemesebb nő oly kegy teli teremtés vala, hogy midőn az utczán ment, az emberek csakúgy futottak utánna, hogy láthassák: s ha valaki mellette állhatott, azt annyira meg­szállta a szemérmesség, hoyy még csak a sze­mét sem merte fölemelni, S ő mint a meg­testesült alázatosság ment tovább, a kin mit- sem változtatott a látott vagy üallott dicsőség. Ha elment, nem mondhattak mást róla, mint hogy ez nem nő, hanem az Istennek legszebb angyala. Oly kegyteli is vala ő, hogy a kik rátekintettek, emoen nyelven ki nem mondható édesség áradt el egész valójukon.“ Vonások ezek, melyekhez hasonlókra nem találunk az ó-kori költészetben; nem ott, a höl a férfiú és a külsőség volt a költészet tárgya. Pedig ha az earner belvilágába tekintünk, mennyire ott honol mindenkinek szivébeu az ilyszerü eszme! Nevezhetjük e női eszméuyt Beatncéuek, mint Dante, vagy Laurának, miat Petrarea, az a dolgon mitsein változtat. Lehet ez egyiktekuek Irma, Puekia, Borbála, másik­toknak Sarolta, Irene, vagy Érzst névvel meg- külömböztetve, de lényegileg, mind azon eszme az, melyhez lelki raegilletődéssel jáiültök szí-

Next

/
Oldalképek
Tartalom