Veszprém megyei hivatalos heti közlöny, 1877 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1877-12-09 / 49. szám

III. évfolyam. 1877.

49-ik szám.

Veszprém, Deczember 9.

3*

és „Hív. Értesítő“

aegjslei mindet raaárttj.

Előfizetési díj : Egész évre - 6 frt ir-, Félévre ... 3 frt kr. Negyedévre . 1 frt 50 kr.

Egyes péld city ára 1C» kr. c

KÖZGAZDASÁGI, HELYI

*zc>==

=o\8{

ÉRDEKŰ, M1VELŐDÉSI ÉS

WöoJK

VESZPRÉM

MEGYEI HIVATALOS HETI KÖZLÖNY.

Szerkesztőség és kiadó- hivatal :

Vár, 4. sz.

| Hirdetéseket, valamint helybeli előfizetéseket is, elfogad és

nyugtáz

KRAIÍSZ ARMIN

ZSnyriereskedése Veetprémkea.

HIRDETÉSEK j! egytiasábos petitsor 6 kr.

NYILTTÉR

i jietitsoroukint 15 kr. s |j külön minden béig tatásért 30 kr. bélyeg.

~eM

A gyermekek halandósága.

(Ph.) Kevesen vagyunk, népünk nem szaporodik, a születettek nagy része a gyermekkort túl nem éri, oly általános panaszok, melyeket naponkint hallunk hangoztatni s melyek szomorú valóságuk miatt mindnyájunk komoly figyelmére méltók. — Nem elég ismernünk a bajt, hanem szükséges annak okait is vizsgálnunk.

A hazánk egyes vidékein elterjedt gyalázatos egy-két gyermekrendszer undok bííne, hála az égnek, megyénk lakóit nem terheli; de van más két hibánk, közös más megyékkel, u. m. a szülők gondatlansága és a sok orvos.

A szülők egy része kötelességének eleget vél tenni, ha gyermekének életet ad, de avval, hogy azt megtartsa, a szenvedésektől lehetőleg mentté tegye, vajmi keveset törődik; legyen arra gondja másnak, legtöbb esetben a jó Istennek. így nem csoda, ha különben ép, erős fajunk napról- napra satnyúl, a nemzet legdrágább kincse pusztúl.

A gondatlanság leggyakoribb következménye a gyermek megbetegedése, mi azonban kezdetben csak keveset változtat a szülő és gyermek közötti laza viszonyon. — Majd meggyógyúl, „Csalánba nem üt ..„Ebcsont beforr“ és más hasonló szólamok az egyedüli gyógyszerek és gyógyítási elvek, melyekhez a betegség első stádiumában folyamodni szokás. —• De a túlságos bizalom nem ér többet a

kétségbe esésnél; a betegség nem várakozik, hanem megkezdett romboló munkáját egész erélylyel folytatja. — Osszejőnek ekkor a jó koma-, sógor- s szomszédasszonyok, mind megannyi orvosi tekintélyek; egyik ezt. a másik azt ajánlja, mint biztosan ható szert; levágják a szegény beteg körmeit, baját, ráolvasnak, megkenik különféle titkos kenőcsökkel, vagy végső esetben, mint városunkban történt pár hét előtt, összeszedik az összes ismerőség gyónóczéduláit és beadják a betegnek rá megitatnak még vele 9 darab élő szénnel különféle hókusz-pókusz közt készített gyógyvízből 7 kortyot.

Ezekkel az orvosi tudomány ki van merítve, a kór azonban halad és a lélek megkezdi útját; jöjjön most az orvos, tartsa azt vissza, ha tudja. — Néha sikerül, a legtöbb esetben nem, Megtörténik az is, bogy a beteg állapotában némi javulás áll be, de az első palaczk orvosság után nem kél ki az ágyból és nem ül a terített

asztalhoz,- ennek az orroa tudatlansága az oka, hozzá fognak tehát újra a kuruzsolásboz, vagy jobb esetben más orvost hívnak; szóval a kezdet nem törődését a legnagyobb kapkodás váltja fel.

Néhány hó előtt értettük még némileg az efféle dolgokat, mert bizony a szegény falusi embernek nem igen telt drága pénzen a városból vitetni orvost; de ma, midőn a körorvosi intézmény megyénk egész területén életbe lett léptetve, semmi sem menti többé a hanyagságot és kumsolást.

Peddig az állapot lényegében nem igen változott; példa ráKádárta község, hol a roncsoló toroklob kiütött és a szülők egy némelyike vagy eltitkolva a betegülési esetet vagy az orvos határozott rendelete ellenére oly szerekhez folyamodott, melyek nem használhattak. A borzasztó kór hány áldozatot kívánt volna még, bajos megmondani, hacsak a hatóság egész erélylyel fel nem lép és pandúrt nem rendel a a községbe, hogy vigyázzon a betegek elkülönítésére és az orvos rendeletéinek végrehajtására. — A ragály így már ma megszűntnek tekinthető, de bizony nem valami épületes dolog az, ha a gyermek betegágya fölött a gyöngéd szülői kar helyett az egészen más feladattal biró pandurpuskának kell őrködnie. Legyen különben még egy más példa: Szt.-kir.-Szabadján kiütött az úgy nevezett vörös mint járvány, de a körorvos- és hatóságnak csak akkor jelentették, mikor az 1502 lélekkel ; biró község nem kevesebb mint 91 j .* beteget számláit. így megy ez a végtelenig nem csak nálunk, de a legtöbb helyen.

Az egészségügyi törvények meghatározzák a hatóságok teendőit; ezek vasszigorral való keresztülvitelétől igen sokat várunk. Ha ugyanis egy-két példából meggyőződnek arról, hogy a kötelességüket mulasztó szülők gyermekük elvesztése, fölötti fájdalmok- és a temetési költségeken felül még szigorú felelősségre is vonatnak, majd megbarátkoznak lassankint azon gondolattal, hogy a betegek gyógyítására

az orvosok s nem a véletlen meg a javasasszonyok hivatvák.

Még többet várnánk attól, ha a felnőttek oktatásának egyszer már szépen felkarolt, de eléggé nem sajnálható okokból elejtett ügye újabb lendületet nyerne s különösen oda irányoz- tatnék, bogy a nép észszerű egészségi és nevelési elveket sajátítson el. Ez ugyan némi áldozatokat kívánna, de jövedelmezőbb vállalat a népnevelésnél nincs; az ebbe fektetett pénz hozza a legnagyobb kamatokat.

Két igen fontos, elvi jelentőségű döntvényt közöl a »Közig. Döntvénytár.“ A vallás- és közoktatási miniszter ugyanis egy concrét eset elintézése alkalmából kijelenté, hogy a köz- igazgatási bizottság határozatai ellen annak egyes tagjai felebbezéssel nem élhetnek. A főldmivelési, ipar- és kereskedelmi miniszter pedig szintén egy concrét eset elintézése alkalmával azt jelenté ki, hogy a vásári helypénz még a hetivásáron kívüli napokon is beszedhető.

Különleges díjtáblázat a bornak hordókban Magyarországról Rorschachra való szállításánál. Folyó évi deczember 1-vel a bornak hordókban egyenes elszállítására legalább 3000 kilogrammnyi feladásoknál, az osztrák államvaspálya Budapest, Kőbánya, Fehértemplom és Versetz, továbbá a magyar államvaspálya Apcz-Szántó, Eger, Gyöngyös és Miskolcz állomásairól Rorschachra egy különleges díjtáblázat fog megjelenni. Példányok megtekintés végett vannak az illető állomások és a nevezett pályakezelőségeknél, s a cs. kir. szabad, osztrák államvaspályatársulat forgalmi igazgatóságánál Bécs Pestalozzigasse 8 meg is szerezhetők. (T. L.)

A trágyaszállítmányok szállítási kedvezményezése tárgyában a vasúti és hajózási m. kir. főfelügyelőség nem régiben átiratot intézett a hazai vasutakhoz, melyben felkéri ezeket annak közlésére, hogy a trágyaszállításra vonatkozólag mily intézkedések állottak fenn eddig, s minőket szándékoznak ezután életbo

A „VESZPRÉM“ TÁRCZÁJA.

Életem és Élményeim.

Irta B. Fiáth Ferencz. Budapest, 1877.

(Negyedik ét utolsó közlemény. II. Köt. 167—175 lap.)

A (1849) márczius negyediki patens (»Reichsverfassung“) megjelent, s engemet igen kellemetlenül, sőt leverőleg érintett. Hisz ez az ellentéte volt ő Felsége kiáltványának, — kir. biztosi kinevezési okmányom világos értelmének, — saját proclamátióim és nyilvánosan tartott beszédeimnek. Vállalkoztam igenis a törvényesség és alkotmányosság helyreállítására, de Magyarországnak Ausztriába a mondott patens értelmében leendő beolvasztására soha sem vállalkoztam. Elhatároztam, hogy nem is fogok vállalkozni erre soha, hanem kir. biztosi állásomról azonnal lemondok. Elmentem ennek folytán azonnal Pestre. — Ott a herczeget magát nem találtam, de Rousseau biztosított, hogy a herczeg azt mondotta Szőgyényinek, ki miut a helytartóság elnöke a patens folytán szinte lemondott, — bogy mig ő áll a dolgok élén, ezen patens Magyarországra nézve, életbe nem léptetik.

Elmentem tehát Szőgyényihez. 0 is megnyugtatott, s igazolta Rousseau szavait. Megnyugodtam ; még pedig annál is iukább, mert tudtam, hogy Szőgyényi csakis addig marad magas állásában, mig hazájának, s a trónnak hasznos szolgálatot tehet. __ ___________

Ezen patens kibocsátása politikai hiba volt, mely magát megboszulta; nem a forradalom ellen küzdött többé jogosan a trón; hanem a forradalom küzdött az ellen-forradalom ellen.

A forradalmat és a magyar hadsereget lelkesítő; a forradalom elleneit, a korona híveit lesújtó. Könnyelműség, elbizakodís, vagy kiszámított rósz akarat tanácsolta-e a minden viszonyok közt nemes lelkű királynak ezen intézkedést? nem tudom. De kétségtelen, hogy az 1849-ki márczius 4-iki patens szülte az april 14-iki debreczeni határozatot. E két esemény megsemmisítő a legitimitás táborát. Az első miatt nem védhető (a legitimitás) többé a koronát a nemzet irányában; a násodik folytán nem menthető tovább a nemietet a korona előtt

Kápolnánál és Isaszegnél Windisográtz a csatákat elvesztette. Feladta budai álását, ott hagyva Hentzyt az erőd őrizetére, smaga Bécsnek, Jelasics lefelé vonultak. Weiden vette át a főparancsnokságot; a duütntúli kerület katonai főparancsnoka pedig Eurich tábornok lön; mindkettőt személyesen isner- tem — különösen Burichhal jó barátságban voltam.

A muszka 3ereg közelgett, a msgyar sereg visszavonult a roppant erő előtt £ hegyekből a síkra.

A budai közigazgatás és Kamerális működés megszűnt; az egész consilium, milden fundatiókkal, — az egész Kamara rniiden készletével Stiriába menekült. Éjszakára íoz- zám jöttek mindnyájan Veszprémbe, hol mállásomon, a püspöki residentiában fogadtam

őket gróf Almássy Móriczczal és családjával együtt. Másnap vendégeimet és 49 millió értéket tovább szállítottam.

Családomat már nem láthattam, annyi időm sem volt, hogy egy órára Vörösberénybe mehettem volna. Bekértem tehát nőmet, elmondottam neki, a mint ismertem, a viszonyokat, jelesen azt, hogy most már Vörösbe- rénybeu nem lehetnek biztonságban, mert a császári sereg visszavonult, s talán kivonul egészen Magyarország dunántúli részéből is.

Ajánlottam néki, hogy menjen gyermekeivel Akára, mert én oda megyek, a hová O Felsége rendel; de ő nem akart elhagyni; — gyermekeinket Mókit és Miklóst a becsületes Theindl barátom felügyelete alatt, elkül- döttük Akára szüléimhez, egy 7 éves Baillou húgomat pedig behozattuk Veszprémbe, a legszükségesebbet összecsomagoltuk, úgy hogy minden perezbeu indulhassunk.

Weldentől kaptam parancsot, hogy ha az utolsó katona kivonult, menjek én is Sopronba; ott kapom további utasításaimat. Burich pedig arra kért, miszerint csináljak Baranyában, Tolnában és Veszprémben még létező kisebb csapatoknak »Marche-routot“, hogy biztosan érhessenek Sopron vagy Grácz felé. Elkészítém, s Burich tanácsom szerint szerencsésen intézkedett.

April 27-én az utolsó katona is eltávozott s én egyedül maradtam Veszprémben. Meg akarván tudni a nép hangulatát irányomban: kimentem sétálni nőmmel, az egész városon keresztül a Rohonczy-féle házig és vissza, a közönség mindenütt tüntető szívességgel fogadott.

Lapunk mai számához egy féliv „Hv. Ért.“ és két külön melléklet van csatolva.

Későn este érkezett egy kis ülanus csapat Hoffman őrnagy vezérlete alatt; ez hozta a két államfoglyot gróf Batthányi Lajost és gróf Károlyi Istvánt.

Hoffman el akarta vinni a megyei összes cassákat, s a pandúrok s hajdúk fegyvereit; de én nem engedtem. Mert e pénz az'idevaló adózók és magánosok tulajdonosa; a pandur- fegyverre pedig most a megyének biztonság és rend tekintetében inkább vau szüksége, mint volt akkor, mikor ezt a cs. kir. sereg is biztosította. — Veszprém és Zala megye, már oly pacificált, mint Sopron és csak a törvénynek lehet itt hatalma, s erőszakoskodásra sem jog, sem ürügy.

Nehezen, de megértette érveim helyességét Hoffman őrnagy s engedett mivel tudta, hogy a fővezérek osztatlan bizalmát birom.

Weiden parancsa folytán most már nekem is mennem kellett. Nem akartam elhagyni hű segédszemélyzetem, archívumom és cselédjeimet. Saját két négyes fogatomon készültem indulni Sopronba. A megyei magistratus eljött hozzám, melyet megkértem, hogy az administrate folytassa. Rosos és Kásmárky barátaimtól érzékenyen elbúcsúzva, szobámba mentem utias öltözködés végett, itt várt becsületes házi orvosom Haizler ur. Megkértem, hogy látogassa meg gyermekeimet A kán, intézkedjék ezekre nézve egészségi szempontból, s értesítsen időről időre; — megígérte.

,S most nekem van egy kérésem Méltóságodhoz“ szólt hozzám ő: »fogadja el tőlem ezen 7000 váltó forintot.“

»Hogy érti ezt Doktor ur?*

»Kölcsön, ha valamikor visszaadhatja-