Veszprém megyei hivatalos heti közlöny, 1877 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1877-11-18 / 46. szám
Veszprémvármegye bizottságának nov. hó 5 s következő napjain tartott rendes közgyűlése. (Vég-e.) A Olvastatott Somogy vármegye közönségének átirata s a képviselőházhoz intézett felirata az orosz-török háborúval szemben követendő politika tárgyában. Krisztinkovics Aladár az állandó választmány véleményének ellenére, mely a tudomásvétel mellett szól, röviden indítványozza, hogy a közgyűlés elfogadván a somogyi feliratot, hason szellemben szintén írjon fel a képviselőházhoz. Eötvös Károly élesen kikel a kormány külpolitikája ellen, melylyel képviselőházat és országot egyiránt ámít, s kész őrömmel járul az indítványhoz. Pap János azon indokolással, hogy kifejezést adjunk ama keserű érzetnek, mely kebleinket eltölti a most dívó, minden erköl- csiséget, népjogot és igazságot nélkülöző — politika iránt, elfogadja az indítványt. Szilágyi József Európa abnormis helyzetének és sajátságos belügyi viszonyainknak tulajdonítja azon politikát, melyet kormányunk a külügyekben követ; különben szóló a külügyminiszter és miniszterelnök iránt multjoknál fogva bizalommal viseltetik, minek folytán Somogy vármegye feliratát azon bevezetéssel szeretné, hogy e megye közönsége bizalommal van ugyan a külügyek vezetője iránt, mégis nem zárhatta be szemeit a tények előtt, melyek keleten folynak, s aggodalmat táplál e háború kimenetele iránt jól tudván, hogy ennek mikénti eldölése nem közönyös a magyar állam jövőjére. Ezen aggodalomtól indíttatva, a megye törvényben gyökerező jogát igénybe veszi, hogy a képviselőház tudomására juttassa, miszerint legfőbb óhaja, hogy a külpolitika a somogyi feliratban foglalt irányban haladjon. Szilágyi József e beszédére, melyet a közgyűlés több Ízben hevesen félbeszakított, nem késett Pap János megtenni észrevételeit s már azon a ponton álltunk, hogy a vita nagyobb mérveket öltend, midőn a főispán tapintatosan azt jegyzé meg, hogy ezúttal nem arról van szó, dicsérjük-e vagy roszaljuk a kormány eljárását, hanem egyszerűen arról, elfogadjuk-e Somogy vármegye feliratát s hason szellemben felírunk a képviselőházhoz, vagy nem? Ezzel vége szakadt a bizonyára mérgessé válandott vitának, s a közgyűlés Krisztinkovics Aladár indírványát elfogadta. Csapó József a szilasi választó kerület választási elnökségéről lemondván, lemondása elfogadtatik s helyébe Csapó Kálmán válasz- tátik meg. Gr. Eszterházy Pál özvegye értesülvén a közgyűlés azon határozatáról, mely szerint dicső férje elhunyta felett érzett fájdalmát jegyzőkönyvileg örökítette meg, sürgönyileg kérte fel a Tóth Lajost, hogy e kegyeletes megemlékezésért mondjon nevében őszinte köszönetét. Olvastatott a földmivelés-, ipar- és kereskedelemügyi minisztériumnak leirata, melyben véleményt kér, nem lehetne-e a vasúti szemlélő bizottságok napi dijai s úti költségeinek fedeztetése iránt úgy intézkedni, hogy jövőben ily kiadások ne az államkincstárt terheljék? — A közgyűlés ez ügyben oda véleményezett, hogy az említett költségek az illető tulajdonosok által fedeztessenek. konyha s onnét vissza, majd mindig atyám birtokán és érdéin keresztül. Mi fiúk hat éves korunkban puskát kaptunk és ponyt, atyám csak addig vadászott velünk, mig betanított bennünket; nehézkes és kényelemszerető lön — de azért kijött velünk, hogy a társaság részére gulyáshust főzzön. — írni, olvasni atyánktól tanultunk, a franczia és német nyelvet anyánktól. Anyánk, ki a Salesianerek intézetében nyerte nevelését, a német és franczia irodalomban jártas volt, Göthe, Schiller, Lafontaine, Kotzebue voltak kedves olvasmányai s esténként kötés vagy fehérnemű-javítás mellett, ezekből mondott értelmi fejlődésünkhöz alkalmazott hosszú, minket gyönyörködtető, de mindig nemes erkölcsi irányú meséket. Atyánk ezalatt vagy az „Augsburgert* tanulmányozta, — vagy a plébánossal társal- gott vagy „Tartlit* játszott, — vagy hegedült. Boldogabb gyermekkora senkinek sem lehetett. Családi körünk volt egész világunk, megleltünk benne mindent, mit testünk, szivünk, lelkünk kívánt; minden óhajunk teljesült. A világról társadalmi szempontból csak annyiból volt fogalmunk, hogy dédanyánk báró Luzenszkyné született gróf Berényi, évében néhányszor kijött Moórról hozzánk uzsonnára egész kíséretével, ő mindig fullajtárosan, a többiek fényes négy-vagy kétfogatu kocsikon. A lombos akáczfák árnyában volt ilyenkor a nagy uzsonna, előszedték az aranykarimás tányérokat és üvegeket, melyeket csak ily alkalommal láttunk; - de mi gyermekek — csak akkor éreztük magunkat ismét jól, midőn a Esztergom, Sáros, Torna és Vas vármegyék átiratai tudomásúl vétettek; Bars, Heves és Torontói megyék átiratai ellenben élénk pártolásban részesültek s a közgyűlés elhatározta azok szellemében szintén felírni. Fehér megye megküldi a községi jegyzők nyugdíjaztatása tárgyában alkotott szabályrendeletet; a közgyűlés e küldeményt köszönettel veszi s viszonzásúi az itteni hason szabályrendelet egy példányát átküldeni határozza. Szathmár megye megküldi Deák Ferencz arczképének a megye termében törtéut lelep- leztetése alkalmából Luby Zsigmond által mondott emlékbeszédet; a közgyűlés ez emlékbeszédet a megyei levéltárba tétetni rendelte. Az aradi kereskedelmi és iparkamarának megkeresése, melynek kapcsán a szeszadó törvényjavaslat ellen a képviselőházhoz intézett felirata küldetett meg, azon indokolással mel- lőztetett, hogy a kérdéses törvényjavaslatot a képviselőház már megszavazta s igy az ellen telirni idejét múlta. Olvastatott a folyó évi XX. t. ez. életbeléptetését megelőzőleg teendő intézkedések javaslatba hozatalára kiküldött bizottság véle- ményes jelentése. — E jelentés alapján elhatározta a közgyűlés, hogy 1. a járási szolga- birók felhivatnak, miszerint községeik meghallgatása mellett decz. 1. tegyenek jelentést, mely községeik képesek és hajlandók közgyámot önállóan tartani; mely községeknek és miként kelljen anyagi viszonyaiknál fogva közös közgyám tartására szövetkezniük s e szövetkezetre önkényt hajlandók-e? A szövetkezett községek melyikében legyen a gyám lakása; a gyámok minő tiszteletdij- vagy esetleg napdijban részesüljenek s ahhoÉ a szövetkezett községek mily arányban járuljanak? Kimondja 2. a közgyűlés öt gyám-szolgabirói állás rendszeresítésének szükségét a jelenlegi szolgabirói székhelyeken s javadalmazásuk gyanánt 1000 frt rendes fizetést, 400 frt utazási átalányt, 100 frt irodai szállásbért — ott hol a megye helyiséget nem adhat — s az irodai szerek természetben való kiszolgáltatását állapítja meg annak elvi kimondásával, hogy gyámszol- gabirákul kizárólag jogvégzett egyének lesznek megválaszthatók; végül mindegyik gyámszol- gabiró mellett egy Írnok leend alkalmazva 450 frt fizetéssel. Továbbá kimondta a közgyűlés ezúttal azt is, hogy a gyámszolgabirák a 100 frtot meghaladó hagyatékok tárgyalásáért bizonyos majdan szabályrendeletileg meghatározandó díjat szedni s azt a megyei árvaszék utján a megyei pénztárba beszolgáltatni tartoznak. Elhatározta 3. a közgyűlés, hogy a megyei közgyám állását megszünteti s az árva széknél új jegyzői állást rendszere sít és pedig megyei első aljegyzői ranggal s 1000 frt évi fizetéssel, felruházván egyszersmind azon joggal, hogy az árvaszék ülnökeinek akadályoztatása esetén, mint előadó, működhess sék1 Ezen jegyzői álláson kivid az árvaszéknél még egy irnoki állás is fog rendszeresíttetni 450 frt fizetéssel. A közgyűlés 4. a pénztári személyzetet a következőleg rendezi be: az árvapénzeket cautiójának érintetlen hagyása s eddigi 1100 frt évi javadalmazásának 1200 írtra leendő felemelése mellett külön szekrényben s könyveléssel a megyei főpénztárnok kezeli, s ki mellé segédül — a megyei főpénztárnok biztosítására szolgáló 800 cautió letétele s eddigi fizetésének 700 írtról 800 írtra leendő felemelése mellett egy ellenőr és egy 700 frt díjazással rendszeresítendő könyvvezető adatik. fullajtár újra megfujta sípját. A hölgy-vendégek öltözéke, a férfiak modora annyira különbözött szüléink egyszerűségétől — a társalgás, mely német és franczia volt, annyira feszélyezett bennünket, hogy jobban éreztük magunkat távozásuk után, midőn mi ülhettünk a még megrakott asztalokhoz. Kétszer egy évben minket vittek be Moórra, valószínűleg névnap alkalmából gratulálni; — ilyenkor pezsgett s hemzsegett a nagy kastély a sok vendég- és szolgáktól; a teremekben elvesztettük anyáukat, megnyílt az étterem két ajtaja, egy komor ur lépett be, magát mélyen meghajtva e szavakat mondotta: .Madame vous etes servie.* Az urak felugráltak — feszes szertartással lassú lépéssel. vezették a karjaikra fűzött hölgyeket, — dédanyánknak csak ujja hegyét fogta a tábornok vagy ezredes, mert őt egy inas tolta kerekes székben, minthogy járni nem tudott már. Végre leültünk. A mennyezeten alkalmazott óriási szárnyat két inas húzta, mely legyező szolgálatot tett az egész ebédlő társaságnak; urak, mások, mint katonák nem igen voltak. Mily jól éreztük magunkat, midőn ismét kocsira ültünk! Egy alkalommal anyánk küldöncz által levelet kapott Moórról, nagyon sírt, de nekünk nem mondották miért. Atyánk komoly volt, vacsora után anyáukat saját szobájába hívta; — mi az ajtónál hallgatóztunk, halkkal beszélgettek, nem értettünk semmit, de anyánk hangján észrevettük, kogy könyek között szakadozva beszél. Ez az első lelki fájdalom, mire emlékezem! a tudat, hogy mindig derült kedélyű — szeretett anyánk sír, minket is Miután a tiszti ügyész teendőit az újabb intézkedések annyira megszaporíták, hogy azok elintézése egy ember munkaerejét nagyban | felülmúlja, a közgyűlés 2. a megyei főügyész segélyére egy 1000 frt évi fizetéssel egybekötött aliigyészi s 450 frt javadalmazásai ellátott irnoki állás rendszeresítését mondja ki. Végül határoztatott, hogy a fent említett tisztviselő és irnoki állások rendszeresítéséhez a belügyminisztérium engedélye indokolt fel- terjesztésben kéressék ki. A pápai tűzoltó egyletnek kérvénye, melyben a nemesi felkelési alapból szivattyú beszerezhetésére 1200 frtnyi segélyt kér, véle ményezés végett a megyei magánpénztári választmánynak adatik ki. A közigazgatási bizottság választott tagjai felének kisorsolása s az ez által megürülendő helyeknek új választás általi betöltése a tisztújító közgyűlésnek hagyatott fenn. A közgyűlés az elősorolt ügydarabokon kívül még Kenessey Károly, tiszti ügyész, és Paál Dénes, főmérnök, többrendbeli jelentéseit tárgyalta; s elintézett még néhány említésre is alig méltó ügyet, mire a közgyűlés 3 napi terhes munkálkodás után működését befejezte. A közigazgatási bizottság ülése. Veszprém, 1877. nov. 12. Az alispáni jelentés szerint október hóban az alispáni iktatóba beérkezett 1099 ügydarab, szept. hóról maradt elintézetlen 43; elintézést nyert 964, bizottsági gyűlésre félretétetett 152, nyilvántartásba tétetett 5, elintézetlen maradt 21. A közigazgatási iktatóba beérkezett 37 ügydarab, előleges tárgyalás alatt áll 2, elnökileg elintéztetett 12, ezen ülésben tárgyalandó volt 23. Szakülések voltak : okt. 5-én a méntelepek megállapítása ügyében két szfikebb körű bizottsági ülés; 22-én igazoló választmányi ülés a legtöbb adót fizető bizottsági tagok névsora ellen beadott észrevételek tárgyalására; 24-én vészbizottsági ülés; 29-én állandó választmányi ülés; 30-án statistikai bizottsági ülés. A közbiztonság kielégítő volt, mivel azt nagyobb mérvben veszélyeztető kihágások elő nem fordultak; kisebb tolvajlások azonban merültek fel. Tüzeset 15 fordult elő 25327 frt kárral, melyből biztosítás által csak 8560 frt volt fedezve.* A megyei tiszti főorvos jelentése az egészségi állapotot a lefolyt hónapihoz képest roszabbnak jelezte, a mennyiben mind a be- tegedási, mind a halálozási esetek száma szaporodott. A kórnemtő leginkább hurutos lobos jeleggel birt, miáltal a légszervi bántalmak tetemesen szaporodtak, de a hagymáz és váltóláz is gyakrabban fordult elő. A roncsoló toroklob mint járvány az egész megye területén megszűnt; szórványosan azonban Lepsényben és Enyéngen előfordult; az elsőben megbetegedett 3 gyermek közül meghalt 2, az utóbbiban kettőből egy. A jelentés részletes kimutatást tartalmaz az Öskü, Csernye, Dudar, Vejmi p. és Suur községben dühöngöt roncsoló toroklobról, mely szerint Öskün (lakosok száma 1283) 1876. okt- 24-től 1877. febr. 2-ig megbetegedett 47 gyermekből felgyógyúlt 6, meg* Bizony idején lenne már egyszer, hogy közönségünk a mindinkább szaporodó szerencsétlenségeken okúivá, nagyobb mérvben venné igénybe a biztosítás által nyújtott előnyöket. megríkatott. Kis nővéreim fejecskéjüket szokás szerint az asztalra hajtva elaludtak, felkaroltam őket s hálószobájukba vittem s magam is lefeküdtem, de nem bírtam elaludni, anyámat vártam, végre bejött, nyugodtabb volt, megcsókolt s távozott, mire én is elaludtam. Reggel mikor felébredtem, a rendesnél nagyobb mozgás volt a házban, — atyám s anyám fekete ruhában voltak, — igy öltözködve soha sem láttam őket, — a szobaleányok pedig sapkáinkra fátyolt tűztek és fekete szövetből ruhát varrtak a leánykák részére — atyánk négy lovas kocsija előjárt. Késő őszszel volt s igy nekünk nem volt szabad kimenni, mert a köd szakadt, — de szüléink bejöttek hozzánk s hallottam, midőn atyám azon parancsot adta vén huszárjának, kit „Ott Jakabnak* hívtak, hogy a három nagyobbik gyermeket, feketébe öltözve, kisérje be a két lovas kocsin Moórra; — csak délben értettem a cselédektől, hogy nagyatyánk báró Luzenszky József tábornok meghalt. Nem emlékezem, hogy nagyon sajnáltam volna, hisz utolsó időben, valószínűleg betegsége miatt ritkán láttam. Délután bementünk Moórra, sok nép volt együtt, a kastély előtt két század huszár volt felállítva; anyánk lejött élőnkbe s kéznél fogva egy nagy földszinti terem felé vezetett bennünket; de a sok ember közt nem haladhattunk, végre egy fekete ruhás ur vett észre bennünket, elibénk lépett s egy nagy bottal, melynek érezgombja fátyollal volt behúzva, a padlózaton koezogott, megnyílt a tömeg s mi az ajtóba értünk. — A mit itt láttam, nagyon meghatott. halt 41 ; Cserr.yén (a lakósok száma 2075) 1877. jan. 22-től máj. 22-ig megbetegedett 66, felgyógyúlt 24, meghalt 42; Dudaron (a lakósok száma 1400) 1S77. aug. 9-től okt. 24-ig megbetegedett 61, meggyógyúlt 20, meghalt 41; a vejmi pusztán (a lakósok száma 124) 1877. aug. 13-tól aug. 3l-ig megbetegedett 5, meggyógyúlt 2, meghalt 3, Suuron (a lakósok száma 1478) 1877. aug. 16-tól okt. 17-ig megbetegedett 24, meggyógyúlt 8, meghalt 16. Megbetegedett összesen 203, meg- gyógyúlt 60, meghalt 143. A kanyaró-járvány szintén megszűntnek tekinthető; különben lefolyása igen szelíd volt. A járvány egész tar- | tama alatt Vaszar, Gecse, Bársonyos, Aba, Lókút, Városlőd, Réde és Szentgál községekben megbetegedett 1 férfi, 2 nő és 707 gyermek, meghalt összesen 38. A házi állatok egészsége az egész hóban igen kedvező volt. A kir. tanfelügyelő részletes jelentést tesz a Kerekteleki, Bársonyos, Bánk, Lázi, B.-M - Szombathely, B.-N.-Szombathely, Péterd, Ro- mánd, Sikátor, Varsány és Hánta községekben októberhó folyamában teljesített iskola- látogatásáról. A megvizsgált 17 iskola, közül a czél- nak épen nem felel meg a rédei ref. iskola tanterme, mely egy az udvarról benyíló inkább csapszékhez, mint tanteremhez hasonló szűk földes helyiségből áll, padok helyett fenyőasztalok és támla nélküli lóczák vannak alkalmazva, s igy a mellett, hogy a 148 mindennapi tanköteles gyermeket nem képes befogadni, még nevelés- és egészségügyi szempontból is elitélendő. Hasonló megróvás alá esik a sikatori r. kath. iskola is, melybe a konyhából van a bejárás, jelenleg teljesen üres, minthogy a rósz padokat az előbbi tanító házi czélokra felhasználta Nagyobbszerű hiány tapasztalható a var- sáuyi ev. iskolában, melynek épülete ugyan új, de a sárfal a reá rakott kőtűzfal nyomása miatt a homlokzatnál egészen kidomborodik és kidüléssel fenyeget, az udvar felőli fal pedig egész az ablakokig a földben van és így vakolata a folytonos nedvesség miatt kivül- belül lehullott. Kisebb hiány mutatkozik a b.-m.-szom- hathelyi r. k. iskolánál, melynek terme kicsiny, padjai nem czélszerűek; úgyszintén a rédei r. k. iskolában, melynek teriméje nem felel meg a tankötelesek számának; a varsányi r. k. iskola nedves, ablakainak elhelyezése nem szabályszerű ; a kerekteleki közs. iskola egyik fala nedves és nincs sem kúttal ellátva, sem a szomszédtelkektől kerítéssel elkülönítve. 100 gyermeknél több esik egy tanítóra és egy tanteremre a rédei ref. (148), a lázi (113) és b.-m.-szombathelyi (119) r. k. iskolában. Tanszerekkel leghiányosabban van a rédei ref. iskola fölszerelve. Faiskola a meglátogatott községek mindegyikében van, csakhogy Péterd, Románd, Réde és Sikátór községben az elöljáróság vagy bérbe adta vagy a jó karban tartásukra szükséges segédeszközöket meg nem adta és így rendeltetésüktől még ma is elvonvák. Ezen községek elöljárói ellen a megyei bizottság határozatai fognak alkalmaztatni. A tantárgyakat illetőleg megjegyzi a jelentés, hogy azok az előmutatott tan- és óraterv szerint a törvény követelményének megfelelnek; hogy azonban terjedelmük is megfelel-e most a tanév kezdetén meghatározható nem volt. Egy három láb magasságú ravatalon fe küdt nagy-atyánk tiszteletet követelő alakja, magyar huszár tábornoki egyenruhájában rendjeleivel. A szoba egész feketével volt behúzva, sok gyertya égett, hat huszár állott kivont karddal a ravatal körül, a ravatal lábánál két imapad volt elhelyezve, egyik a másik után. Anyánk az elsőhöz vezetett bennünket, melléje térdeltetett s mi imádkoztunk; ő nagyon sírt. Talán tíz perczig időztünk e helyen, mikor atyánk gyengéden megérinté anyánkat, a ki felkelt, kezét megcsókolta a halottnak, mi hasonlót akartunk tenni, de atyánk kezünket megfogván, nem engedte. Mikor kivezettek bennünket, már sok kocsi állott az udvarban, sok pap a kapu alatt. — Anyánk felment a lépcsőzeten s atyánk a kocsira tett, jól beburkolt bennünket. Jakabnak azt mondván, .vigyázzatok; még ma mi is haza jövünk.* Alig értünk a város végére, a harangok zúgni kezdettek, később sortüzet, végre nagyobb távolban az ágyuk moraját hallottuk; ez volt első buskomor napom, s a látattak mélyen vésték magokat lelkembe. Mi öregebbek szüléinknek kevés gondot szereztünk, — de öcsénk Lajos igen csintalan, eleven vakmerő fiúcska volt, mindig a veszélyt kereste. Mészverem, kút, istállók voltak legkedvesebb tartózkodási helyei, — s nem egyszer csak a gondviselés mentette meg; de azért bár mindenki korholta, mindenki szerette, mert szive arany volt. En jobban rokonszenveztem vele, mint bátyámmal, ki már akkor zárt elmünek mutatkozott s magát nálunk sokkal okosabbnak tartotta. B. Fiáth Ferenci.
