Veszprém megyei hivatalos heti közlöny, 1877 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1877-10-07 / 40. szám
40. — A központi választmányhoz beérkezett 20 figydarab elintéztetett. A szeptember 10-én tartott rendkívüli közgyűlés tekintve a megyei tisztiügyésznek at adóhátrálékoknak per útján való behajtása által igen felszaporodott teendőit, egy díjnoki állás rendszeresítését látta szükségesnek. — A minisztérium azonban gazdálkodási szempontból ezen intézkedést nem hagyta helyben. Ezen rendkívüli közgyűlésen kivűl még következő szakülések voltak: 17 és 25-én központi választmányi ülés a képviselőválasztók összeírása végett; 17-én a Tallianné-féle népnevelési alap ügyében ; 25-én igazoló választmányi ülés a legtöbb adót fizetők névsorának előleges megállapítására; 17, 18, 24 és 25 jegyzői szigorlatok tartattak, mely. alkalmakkor 3 képesítést nyert, 1 pedig visszautasít- tatott. Előfordult 11 tűzeset 45971 frt 70 kr. kárral, mely összegből biztosítás által 3450 frt volt fedezve. — Legnagyobb tűzvész a német-barnagi volt, melynél emberélet is esett áldozatúl. Öngyilkosság 1 volt; Husvéth Teréz déghi illetőségű nő ugyanis eddig ismeretlen okból magát vilanynyal megmérgezte. A fok-szabadii és sió-marosi körorvosok választása beérkezett panaszok folytán mint szabályellenesek megsemmisíttetvén, új választás rendeltetett el; a pápai járás szolgabirói hivatalához pedig a még mindig betöltetlen körorvosi állások mielőbbi betöltése tárgyában sürgető rendelet küldetett. A tiszti főorvos jelentése szerint egészségügyünk tekintve akár a betegedési, akár a halálozási esetek számát szeptemberben kedvezőtlenebb volt mint augusztusban. A roncsoló toroklob, mely előbb csak a veimi pusztán és Dudaron öltött járványi jelleget, Súu- ron is fellépett. — A veimi puszta 124 lakosa közül megbetegedett 5 gyermek; meggyógyult 2, meghalt 3; Dudaron, mely 1400 lelket számlál, megbetegedett 24 gyermek közűi meggyógyúlt 10, meghalt 10, ápolás alatt maradt 4; Súur 1478 lakosa közűi megbetegedett 18 gyermek, meggyógyúlt 4, meghalt 11, gyógykezelés alatt maradt 3. -- A tiszti-főorvos a járványos helyeken személyesen megjelenvén, a kellő óvintézkedéseket megtette. Az állategészségügy meglehetős; lépfene csak Mező-Sz.-Györgyön és Fokszabadin fordult elő; az előbbi helyen 1, az utóbbin 5 szarvasmarha hullott el. A megyei állatorvos a baj továbbterjedésének meggátolására a hely színén minden intézkedést megtett. A kir. adófelügyelő megrója a községi elöljáróságokat lanyhaságukért, melylyel az adóbehajtás körül épen most járnak el, midőn mindenki többé-kevesbbé fizetésképes; ha zálogolást eszközölnek, megelégesznek azzal, hogy a zálogolási jegyzőkönyveket önigazolásukra szabályszerűen fölveszik, de sem a lefoglalt tárgyak elszállításáról, sem elárverez- tetéséről nem gondoskodnak. Ezen lanyhaság eredménye az, hogy a szeptemberi fizetések összege jóval csekélyebb a múlt év megfelelő szakáénál. Az illető községek költségén jó eredménynyel működtek az állami végrehajtók Szt-Gálon, Vámoson, Várpalotán, Berhidán, Kiskovácsiban, Szent-Király-Szabadján és Vö- rösberényben; legközelebb ki fognak küldetni Hajmáskérre és Balaton-Főkajárra. A kir. tanfelügyelő panaszkép hozza fel, hogy a megye két igen előkelő helyéről még *em az 187%-i tanév utolsó negyedéről nem kapta be az iskolalátogatók névsorát,. sem egyéb kimutatásokat, melyeket különben junius végére kellett volna beterjeszteniük. A köz- igazgatási bizottság a mulasztások 8 nap alatti pótlására szigorú felelősség terhe alatt hívja fel az illetőket. A Tallián-nevelésalap. Boldog emlékezetű néhai özv. Tallián Pálné szül. szentgyörgyi Horváth Magdolna asszonyság egyéb jótékony hagyományai a közönség s különösen városi közönségünk előtt ismeretesek és városunk ezekért örök hálára is van lekötelezve; de mert a nevezett úrhölgy végrendeletének 9 és pótvégrendeletének 5-ik pontjaival érdekelt nagyszerű alapítványa még ezen időig nem ismertetett és nem is ismertethetett: helyén látjuk ezen alapítványról most, midőn az ezen ügyben véleményezéssel megbízott megyei küldöttség is — legalább főbb részében — működését befejezte, az érdekesebb részleteket közölni. A most hivatkozott végrendelet 9-ik pontja így szól: „9. Mi a megelőzött pontokban előszámlált hagyományok kielégítése s a végrehajtói jutalom után fennmarad, mindazt valamely közhasznú jótékony-intézet alapítására kívánom forditiatni s e tekintetben fölkérem végrehajtó úr O Méltóságát legyen szives a maga idején e szándékomat a megyei hatóságnál bejelenteni s az ez által kiküldendő egy vagy két bizalmi férfiúval egyet értve szándékom végrehajtását legjobb módon eszközölni.“ A pótvégrendelet 5-ik pontja pedig a kővetkező: „5. Elhatározott akaratom, hogy mi hátragyandó vagyonimból végrendeletem és ezen codicillusomban foglalt hagyományaim kielégítése után fennmarad, abból oly nevelési alap alakíttassák, melynek jótékonysága első rendben boldogult Horváth Imre és Juliánná testvéreim utódaira háramoljék s csak ilyenek nem létében részeltessenek más szegény sorsú, de előmenetelt ígérő árvagyermekek Az ige testté Ion; a tevékeny és lelki- ismeretes végrendeleti végrehajtó: Kopácsy József úr Öméltósága működésével oda vitte a dolgot, hogy a hagyományok teljes kielégítése után körülbelül 90035 frt 5 kr. maradt ezen most említett nevelési alap létrehozásához. Meg kell azonban jegyeznünk, hogy ez idő szerint az alapítási összeget még biztosan azért nem állapíthatni meg, mert az illetékek ügye még el nem intéztetett. Az ezen alapítvány kezelése körül szükségesnek mutatkozott szabályok kidolgozására, a végrendeleti végrehajtó úr megkérésének alapján, egy megyei küldöttség alakíttatott; mely f. é. szeptemberhó 17-én tartotta a megyei alispán űr elnöklete alatt azon értekezletét, a hová az érdekelt családtagok is meghivattak s a hol ezek is képviselve voltak. Jelen volt a végrendeleti végrehajtó úr; a családot Glavina Lajos és Stocker Antal urak képviselték, a megyei küldöttség részéről pedig Kenessey Károly tisztiügyész és Véghely Dezső mint küldöttségi jegyző vettek részt. Az alapítvány kezelése iránt végrendeleti végrehajtó úr és a családi érdekeltség is készítettek tervezetet. A két munkálat már alapjában eltért egymástól. Az egyik a megye által leendő kezelést akarta, a másik csuerdélyi légiót illetőleg nagyszámú fegyverelkobzás történt s számos befogatás eszközöltetett. A légiónak, ha megalakult volna, állítólag az lett volna a czélja, hogy betörjön Romániába s hátban fenyegesse az oroszokat. — Helffy úr pedig, mint ki állítólag részes e fegyveres felkelésben, rendőri felügyelet alá helyeztetett, de oly módon, hogy általános feltűnést okozott. Mehemed Ali nem fővezére többé a török dunai hadseregnek; helyébe Szuleiman pasa, a Balkán hőse, Montenegro megfenyítője jutott. A balkáni sereg vezére pedig Reuf pasa, volt tengerészeti miniszter, lett. * Osman pasa újabban tetemes erősbítést kapott Orhamieből. Az oroszok Plevnát hevesen bombázzák. * Az orosz fővezényletben szintén változás állott be. Károly fejedelem, a plevnai nyugati orosz hadsereg főparancsnoka, Todtleben tábornok személyében uj vezérkari főnököt kapott. Miklós nagyherczeg mellé pedig Kotzebue gróf tábornokot adták adlatusul. Kotzebue gróf jelenleg 76 éves s legutóbb Lengyelország főkormányzója volt. — Rövid idő alatt valószínűleg nagyobb hadi eseményekről fogunk hirt hallani. * Ázsiában Mihály nagyherczeg okt. 2-án az egész vonalon megragadta az offensivát. Véres csata folyt, mely az nap eldöntetlen maradt, másnap azonban az oroszok teljesen megverettek. Két tábornok és számos tiszt maradt az oroszok részéről a harczmezőn. * A szerb mozgósítás megtörtént, az actióba-lépés pár nap alatt megtörténhetik. — A montenegróiak az elfoglalt területek megvédésére fognak szorítkozni. — A hollandi kormány beadta lemondását. — Francziaor- szágban a választási mozgalmak nagy hullámokat vertek; a választások 14-én fognak megejtetni. A közigazgatási bizottság illése. — okt. 1-én. A közigazgatási bizottság jelen gyűlésében egyes adó- és néhány tanügyi tárgy elintézésén kivfíl csaknem kizárólag a szakjelentésekkel volt elfoglalva. Főispán úr Öméltósága mindjárt a gyűlés elején közölte a vallás- és közoktatási m. kir. minisztériumnak egy hozzá intézett leiratát, melyben az 1876. évi XXVIII. t. ez. 3. §-ának értelmében iskolalátogatók kijelölésére hívja fel. — A bizottság a megyei állandó népnevelési bizottságot határozta felkérni, hogy ez ajánlana ezen czélra alkalmas, állásuknál fogva lehetőleg független és a népnevelés iránt érdeklődő oly egyéneket, kik hajlandók lennének ezen tisztet minden díj nélkül elvállalni. Az alispáni szakjelentés szerint a lefolyt szeptemberhóban az alispáni igtatóba beérkezett 876 ügydarab, hátralék volt augusztushóról 43; elintéztetett 805, bizottsági ülésre félretétetett 59, nyilvántartásban maradt 29, elintézetlen 26. — A közigazgatási bizottság igtatójába beérkezett 50 ügydarab; ezekből előleges tárgyalás alatt áll 2, elnökileg elintéztetett 8, ezen ülés ügyrendjére felvétetett Szegény Emmike felelni sem tudott zavarában. Dani és a kis kert! Oh! Az én Danikám ekkor körülbelül, — ha leszámítjuk, hogy az iskolában érettnek jelentették — semmi sem volt. Lehetett azonban belőle minden. Lett is, még pedig — eláruljam? — iró...; ma már naponkint nyolez órát ir — a vármegyén. De vissza a szebb időkbe. Boldog jogászkor! Az az első uraság, az az első év! (Az első szerelemről majd azután szólunk.) Mikor még ép a fiatal gyomor; könnyen kiheveri a véletlen bajokat; az ész még nem kap csömört a nagy tudománytól; a szív hamar megbocsájt s feled; mikor még számítani jól tud az ember, mert nem kell előre számítgatnia kiadásait: oh, akkor, akkor, nem ér rá sokat törődni a távol-jövővei, mely, hite szerint, a tarka-barka vidámság után okvetlenül állandó fénynyel köszönt be komoly hajlékába. (No, persze — ha lesz.) Új legény, tele erszény, napbarnított arezon pirosló egészség, bizalmas lélek, erős test, — kell-e több a feltűnhetéshez ? A hajlandóság megjön magátóL De lassan a testtel! Az első napok élveit emlékei hímezték igaz gyönyörrel. Száz meg száz apró tarka kép mosolyga vissza feléje abban a fényözönben, hol Emmike képét áldó reményekkel foná körül édes képzelete. Búsan tekinte végig a múlton s büszke lett a jelenre. Halomszámra gyártódott a sok levél, rokoni, baráti, tiszteleti, üdvözlő, satöbbi, satöbbi, — és szerelmes? az nem. A bácsinak írt, azt elolvassa Emmike. Emmike! ő érteni fogja... Mindazonáltal nem bántotta, nem emészté szerelmi bú, szerelmi gond. Korán is lett volna. Csak ábrándozott egy kicsit. Víg czimborák, kecses kacsintások, kész baráti szívesség, édes csevegések, andalító mámor, — s mind, mind, őérette — kit ne vonzanának ? Bolond aki nem hörpint, ha szomjas, — és, ha van, mit. — Boldog gondatlanság! A múltnak — mely nem is múlt, csak álom — minden üdve kéje Föl nem ér egy pillanattal. Méztenger az élet, sajka a vidámság. Tovább, tovább! Csak rajta, rajta. Úgy se’ tart örökké. — Mennyi jó szív, bájos mosoly, piros ajkak! Hát a divat ? Az a fő. Pénz van elég; atyus, nagybácsi, sógor, néni, nagymama, nagynéni, ángyi névnapja, születésnapja és sok más alkalom s ürügy, mind megtermi gyümölcsét. De kell is sokra, nagyon sokra. Minden új kell. A régi már nem divat. Le vele a garde-robe fenekére! Szépálmokat, jó éjszakát! Hát Emmike ? A kis virág ? A talizmán ? Valahol a lomtárban. Megőrzi őket a feledés. Emmike pedig nem feledte őt el. Nem bizony. Majd mindennap felemlíti: Olyan jó fiú — Tessék csak egész bátran utána vetni azt a „volt*-at is. Azonban ő is megváltozott. Nem az a kis lány többé, aki a nyáron volt, hanem a megye egyik első szépsége. (Dani ezt tán nem is tudja ? Hogy tudhatná. Szörnyen el vau foglalva, nem ér rá újságot olvasni, legfölebb a napi politikát.) Ilyen ez a leányféle. Szüreten kis lány, télen nagy lány, tavaszszal meg eladó lány. Ma piczikém, holnap nagysám. Nem volt a megyei bálakon nála kapósabb. A fiatalság bolondult utána. Mennyit beszéltek róla! Elmondták, eldícsérték, aminek csak tudták. Akadt, aki büszkének is nevezte. Van mire. Pedig hát olyan ártatlan szelíd lélek volt, hogy csinosnak is csak azért kezdte hinni magát, mert sokan emlegették szépségét, meg édes anyja is mondta, no meg egyszer — de ez titok — félfüllel hallotta a Gabi úr szájából is. Hát ez kicsoda ? Ez ? Aki minden bálban legtöbbet tánczolt vele a télen; akit az Emmike mamácskája fiacskámnak, atyuskája pedig — az én kedves urambátyám — Gabi öcsémnek hí. Együtt szokta már őket emlegetni — nem ám a pletyka, hanem —- mindenki, aki ismeri. Szép pár lesz belőlök. Az a goromba kasznár úgy megszelídült mellette, hogy már mulatni sem jár, holott eddig, ha hozzáfogott, be nem telt vele nyolezadnapig. Hogy’ tud a nyelvén az öregasszonynak. Ne is menjen oda senki, ha ez ott van, mert amannak, akárki fia legyen, kevés becsülete vau. Az ő dolguk. Hadd csinálják. Gabi iránt egyre nőtt a bizalom. Az öreg úr a legjelesebb gazdásznak ismerte el, az öregasszony pedig egy szép reggelen négy- szemközt nagy titokkal lepte meg, nagy föladatot bízott rá: Fiacskám, galambom, követválasztás lesz. — Bízza rám asszonynéném. Amit asszony indít, annak el kell dőlni. Gabi lett a főkortes. És az én kedves urambátyámat úgy megválasztotta képviselőjének a kerület, hogy a választás napján majd elvesztette a fejét, s mikor haza ment, ha kedves életpárja okossága elejét nem veszi, aligha végig nem nyújt Gabi öcscsén az ős pipaszárral. I pán a család részéről kívánta ezt, s csa' a | főfelügyeletet bízta volna a kormányh a- lomra. Érdekes eszmecsere után a Megye ég mégis létrejött. A végrendeleti végrehajtó úr U r- vezete elfogadtatott s ehhez képest határoz : 5a ment, hogy az alapítványösszeget vár ne- gyénk, saját felelőségére kezelje, az alapítványi tőke a veszprémi takarékpénztárban helyeztessék el s az évi járadékok, félévi részletekben, a megyei főpénztárnok által, de mindig az alispán utalványozása mellett, lesznek a családi gondnoknak elküldendők, a ki azután az évi járadékokat az illetőknek kiosztja s ide vonatkozó számadását minden év elején a megyéhez megvizsgálás végett bemutatja. a családi gondnokot a családtagok választják, de a megye erősíti meg. Ennek évi díja 300 frt lenne. A pót végrendelet értelmében ezen a’:- pítvány jótéteményében első sorban Horv ,ii Imre és Juliánná utódai részesülnek s c.«rk ezek nem léte esetén más árvagyermekek. Meghatároztatott az is, hogy az évi illetmény fiúgyermekeknél 800 és leánygyermekeknél 500 írtnál több nem lehet s hogy a mennyiben ezen összegen felül mégis maradna fent a kamatokból ez a tartalékalap létesítése czéljából tőkésíttessék. Ide lenne fordítandó azon megállapított évi illetmény is, melyet az illető rósz magaviseleté vagy hanyagsága miatt bizonyos időre elveszthetne. Ide jönne az évi kamat 5%-a is. A segélyezési év férfiú gyermeknél 10- 24 évig s a leány gyermekeknél 10 — 18 évig terjed. A családi érdekelt gyermekek nyilvántartása s okiratilag igazolása a családi gondnok kötelessége, a ki a hozzá miuden év végéig juliushó beadható kérvényeket a megyéhez beterjeszti. A VIDÉK, Szilas-Balhás, 1877. okt. 2-án. T. szerkesztő úr! Nem mulaszthatom el, hogy pár sorban ne közöljem azon meleg részvétet, melylyel az orosz invasio folytán földön futókká lett törökországi lakosok részére a könyöradomány gyűjtése községünk lakosainál találkozott; a gyűjtés a mily terhes, ép oly nemes feladatát néhány községi elöljáró válalta magára, kik legközelebb gyűjtő- ívekkel mennek ki a házakhoz; ugyanezen czélból szeptemberhó 30-án vasárnap délután népgyfílés tartatott. A népgyűlést Sallay György községi jegyző úr nyitotta meg, előadva a gyűlés egy- behivásának czélját a jelenlévőket adakozásra hívta fel; ezután tek. ifj. Kun György úr tartott megható beszédet, melyben élénk színekkel rajzolta Törökország lakóinak szomorú helyzetét, kiemelte fajrokonságunkat s hivatkozva a magyar nép jószívűségére s áldozatkészségére, felhívta a népet, hogy adjon mindenki tehetségéhez képest s tegye le mindenki felesleges fillérjeit a segély-oltárára. — Beszédét lelkes éljenzés követte, mely után három gyűjtő-ív nyittatott meg az adakozásra. Begyűlt az alkalommal 144frt készpénz; Ép a vacsorához készültek, mikor nagyszéllel beront — már künn elkezdve fújni a gratulátiót, — akit senki sem várt: Dani. — Süssétek meg a képviselőségteket! Ejnye, nini te vagy, Dani. Beh czifra legény lettél. — Hja, a mi életünk. — Bemutatom Szeles Dani öcsémet. Itt meg az én fpkortesem, kire majd meg haragudtam, kedves Gabi öcsém, szeredi kasznár. Danit mintha pofonütötték volna; most pillantotta meg azt a bájos angyalt s mellette — egy parasztot, aki talán udvarol is neki! Deniqué Gabira tüstént kimondta ma gában — a faché-t, s be is váltotta, mert egész estve kétszer sem szólt hozzá. Eh, miről beszéljen vele, a birkanyirásról, mezei egérről vagy a szerviántüsökről ? De Gabi annál többet beszélt, olykor seppegve is, Emmikével, s ez szívesebben látszott őt hallgatni, mint Danit. Sértette a mellőztetés, hanem vigasztalta magát. — Most még libácska. Majd elfeledteti vele a főváros víg zaja, melyben fejlő lelkének kalauza, ki lenne más, mint ő ! ...Azután more consueto (ős szokás szerint) élénkült a kedv, sűrűbben járta a quaterka. Egyszerre, mintha nagy eszme villant volna át agyán — lehet, hogy úgy volt —, felcsapja fejét, arcza lángra gyúl, ragyogó szemeit (melyek már előbb megváltoztatták fényöket) pár pillanatra Emmin felejti s megesküszik — magában, — hogy az utolsó győzelem még is az övé lesz. (Vége. köv.)
