Veszprém megyei hivatalos heti közlöny, 1877 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1877-10-07 / 40. szám

III. évfolyam. 1877.

40-ik szám.

Veszprém, Oktober 7.

és „Hív. Értesítő1'

s.gj.l.B minie» uiuu;,

Előfizetési dij: Égési érre • 6 frt — kr.

Fél évre ... 3 frt - kr. ■J Negyedévre • 1 frt 50 kr.

Egj es példány ára

irí kr.

■Ji

KÖZGAZDASÁGI, HELYI IHK' ÉRDEKŰ, MIVELÖDÉSI ÉS

VESZPRÉM

MEGYEI HIVATALOS HETI KÖZLÖNY.

i Sierkesztőség és kiadóhivatal :

Vár, 4. Hz.

Hirdetéseket, valamint helybeli előfizetéseket is, elfogad és nyugtáz

KRAUSZ ARMIN

Ui;Ttmiktdi:i Vestprimíii.

HIRDETÉSEK egyhasábospetltsor 6kr.

NYILTTÉR petitsoronkint 15 kr. s I külön minden beigtatásért 30 kr. bélyeg.

<J&

Balaton-egylet.

Édes mindnyájunk előtt ismeretes azon régi, régi mese, midőn egy haldokló földmives betegágya köré csoportossá fiait és egy vessző-nyalábot adott nekik, bogy azt széttörjék. Egyik a másik után megkisérlé, de hiába, a nyaláb csak erősebb volt valamennyinél. Erre az öreg feloldja a nyaláb kötelékét és a vesszőszálakat egyen- kint adja oda, hogy eltörjék. Rövid néhány perez múlva az erős vesszőnyaláb széttörve hevert a fiúk lábainál. Kiki kivonhatja magának a tanulságot belőle, mi nem más, mint hogy az elszigetelt vagy elforgácsolt erők mire sem képesek, míg az egyesített, a tömörített erők csodát művelhetnek.

A „Zalai Közlöny“ szerkesztője Bátorfy Lajos lapjának múlt vasárnapi számában nyílt levelet intéz a tihanyi apát úrhoz, melyben egy alakítandó „Balaton-egylet“ eszméjét veti fel és ajánlja úgy, miként a „Kárpát-egylet“ alakúit Felsőmagyarországon. Az eszme vadonnat új és így megérdemli, hogy azzal foglalkozzunk annál is inkább, mert minket közelről érdekel.

Nem most mondjuk először, hogy mi magyarok épen nem panaszkodhatunk, hogy az Isten mostohán bánt velünk. Van mindenünk, amit szemünk szájunk kíván. Országunkat hatalmas folyók hasítják kereszttíl-kasul és ezen víztömegben rejlő mesés erőmennyíség ránk nézve nagyrészben elveszetten hömpölyög alá; hiányzik az elme, mely annak tért jelölne, hiányzik a kéz, mely

azt szakavatottan a működési térre vezetné. Hegyeink födvék óriási és fadús erdőkkel, de a magyar faipar mindennek daczára nem bir kezdetlegességéből kieviczkelődni. Bányáink az ásványország minden termékével bőven rendelkeznek, de bányászatunk még mindig nem tudott a hírnév azon fokára emelkedni, melyre egy kissé nagyobb és körültekinthetőbb szorgalom mellett emelkedhetett volna. Forrásaink országszerte bugyogtatják a legkülönfélébb gyógyvizeket; nem túlozunk, ha azt mondjuk, hogy alig van betegség, mely ellen nem volna hazánkban ásványvíz és mégis a külföldi fürdőkben keresünk gyóg}’úlásf is, szórakozást is. És így végigmehetnénk minden terményén hazánknak s utoljára is azt kellene mondanunk, hogy két kezével szórta ránk Isten az áldást és hogy mégsem boldogúluuk, egyesegye- dül mintehetetlenségünk az oka, semmi más.

Ily csiszolatlan gyémántja hazánknak a Balaton, a Balaton-mellék és Ba- laton-Füred. Ha ezt a külföld bírná, nem ezreket, hanem milliókat tudna abból, azzal teremteni, míg mi nyo- morgunk vele, nyomorgunk mellette. A tudomány felbonczolja a legutolsó férget, hogy tud vágyának eleget tegyen és a féreg-szervezet titkaiba behasson — mi a mi Balatonunkat még nem is ismerjük, ez a Balaton még a tudomány mai színvonalán álló ismeretek bírásának elnyerhetésére sem fel-, sem megmérve nincs, ami esetleg történt, az felületes és nem megbízható. A

gyönyörű fürdőhely természeti szépsége és kelleme által gyógyítja ugyan a beteget, üdíti a lábadozót, de már nem nyújt elég szórakozást, ami pedig napjainkban elengedhetlen kelléke egy nagyobbszabású fürdőhelynek, mint amilyen Balaton-Füred. A Balaton- mellék gazdag régi műkincsekben, de azokat csak a tudományos és rendszeres kutatás teheti értékesekké és élvezhetőkké, mindezt pedig csak egy komoly, akarat- és tetterős férfiak egyesülése eszközölheti, ez lenne a „Balaton-egylet“ czélja, mely nemcsak a fürdővendégek szellemi szórakozását mozdítaná elő tudományos eszközökkel, nemcsak a vendégek kényelmét szerezné meg tőle kitelhetőleg, hanem folytonos és hatékony ténykedése által tudományt és művészetet teremtene, mely a külföld előtt is érvényt és tekintélyt szerezne a magyar névnek, keresettséget a magyar fürdőhelynek.

Ezt tudva mi tiszta szívből üdvözöljük a „Balaton-egylet“ eszméjét és amennyire csekély erőnktől telik, mi azon leszünk, hogy az ne hangozzék el egészen, hanem testté válva mennél nagyobb számát gyűjtse össze a hon- szerető polgároknak, kik testestül lel- kestül magyarok és minden tehetségüket arra szentelik, hogy Magyarország évezredes léte után is oly életerős és életképes legyen, mintha nemzeti létét most kezdte volna, és nagy Szécsenyink- nek igaza legyen, hogy Magyarország nem volt, hanem lesz.

Az ügyvédi vizsgálatra bocsáttatás kérdésében másodfokban bíráskodó hetes bizottság, mint a »Magyar Themis“ Írja, a következő elvi határozatokban állapodott meg: I. Kik 1874-ben végezték a jogi tanulmányokat valamely jogakadémián s az államvizsgálatot a vallás- és közoktatásügyi m. k. minisztériumnak 1875. évi 12,690. sz. a. kelt rendelete értelmében 1875-ben tették le, nem tartoznak eleget tenni az ügyvédi rendtartásról szóló 1874. évi 34. t.-czikknek az elméleti képesítést illetőleg, tehát nem kell doctoratus; minthogy azok azonban a praxist 1875-ben, azaz az ügyvédi rendtartás hatálybalépte utáu kezdték meg, tőlük 3 évi praxis kívántatik, melyből 1 % év ügyvédnél, kincstári ügyésznél stb. töltendő. 2. Kik az első szigorlatot 1874-ben, a másodikat 1874 után tették le, nem kezdhették meg a praxist a régi rendszer értelmében, mert nem volt meg a második rigo- rosum s így az uj törvény alá esnek és 3 évi praxist kell, hogy kimutassanak, mely azonban az első szigorlattól számíttatik. 3. A közjegyzői jelöltként való felvétel nem menti fel az illetőt, hogy az ügyvédi rendtartás 11. §-ának b) pontja értelmében az ügyvédi kamaránál történt bejegyeztetését is ne igazolja

A pénzügyminiszter a kir. adéfelügye- lőkhöz, pénzügyi igazgatóságokhoz, valamennyi illeték-szabási és adóhivatalhoz körrendeletét intézett, melyben értesíti ezeket, hogy a törvényhatósági tiszti ügyészek helyben való eljárásaikért sem napi, sem egyéb díjat nem számíthatnak fel, ellenben azon esetekben, midőn az adófelügyelő képviseletében székhelyükön kívül működnek, a köztörvényhatósági szervezési szabályzatok szerint őket megillető napidíjnak s mértföldpénznek gőzhajón az első. vasúton pedig a második hely dijának felszámítására jogosít vák, meg jegyeztetvén, hogy oly esetben, a hol vasúti összeköttetés létezik, mértföldpénz uem számítható fel. A felszámított díjak számvevőségi szabályszerű érvényesítés után, az adó végrehajtási alap terhére folyósítandók.

Heti szemle.

— okt. 6.

A képviselőház jelentéktelen ügyek tárgyalásával foglalkodik. - Nagy port vert az erdélyi légió 8 Helffy képviselő úr ügye. Az

A „VESZPRÉM“ TÁRCZÁJA.

Apotheosis.

Népaltató éj, csöndes és sötét Boronga Ozmán honján szerteszét;

Bagoly huhog, a denevér sipog;

»Beteg a hon, reggelre halni fog.“

Vérszomju vad kibúvik berkiből S üvölt: »enyém lesz teste, ha kidől!“ »Lelkét meg én viszem“ szól a lidérc:

S számolgatják: élsz még? és meddig élsz? Kisértetek undok csoportja kél,

Táncolva bolygó tüzek fényinél;

Sírásók vájják már az üreget,

S lélekharang halálhírt emleget.

,Ejh, én meguntam várni, rajta mo Ordít a daemon, rohanj rá, taposd. Fel ördög! Kinek neve Légió!

OU, Pusztíts! s mondd, hogy ez Re Lólábadat takarja szent palást, Magad után ne hagyj vigasztalást, Menj gyújtogatni várost, falvakat

t! iH0“. rá>. hogy ez oltár-áldozat irtsad ki a fajt, kezd az asszonyán, b végezd a gyermekén, — hiszen { H„mdeTse, vesztét, ha elhulla mind ittesthalom, emberfő-pyramid!*

Oicso hadjárat, hol asszonysirás gyermekjajszó veri az »ébredőt!“ osak rózsaszín vér! - Hát nincs üi aomlokon flS3e a kérkedőt ?

Hah, a beteg fölébred álmibul!

S segélyt kiált: — ki hallaná meg azt? Ki kérdené, hogy kebliben mi dúl?

Ki hozna néki oltalmat, vigaszt?

A szánalom csak kényekkel fizet,

Az ígéret meg örökké adós ;

A lázbetegtől fél a környezet,

Hogy a betegség talán ragadós.

De még sem úgy! Van egy nagy hatalom, Kinek segítsége mindenható,

Ki nélkül fenn nem áll birodalom S kinek hadereje iszontató.

Sergének száma csillagsokaság;

Soha el nem fogy, újra megterem.

Eldől a harc, hová ez oda vág:

S zászlójának neve ,a győzelem“.

Ez tart meg és ez dönt meg trónokat,

Nép éltinek ez ad évezredet S sírból kihoz félig megholtakat.

E hatalom neve »honszeretet“.

S nem kell segítség, a kit ő segít :

Vele van isten és együtt csatáz,

Annak a seb édes: nem égeti, —

És a halál annak föltámadás.

Isten csodái járnak ő vele,

Lángoszlop a vezér, mint Írva volt S elönti Mózes veres tengere — Saját hadának vére — Faraót.

u

* v

____ * *

Né

pfelvirasztó hajnal hogy derül!

A mélyen alvó fölkelt emberül.

Prédaleső szörny térj odúdba már,

Elmúlt az éj, megjött a napsugár!

Térj önmagadba s nyalogasd sebed,

S a leckét, a mit kaptál, jól bevedd.

Egy isten él, kit minden nép imád,

S ha jól imádja, annak élted ád.

Ez Istent másutt is jól ismerik A Kárpátoktól le a tengerig —

Ez Isten, ki megtörte fegyvered,

Nálunk is Isten: — a honszeretet.

Jókai Mór.

Dani öcsém.

Ki nem volt költő legalább egyszer életében? — ha nem is irt verseket; de felcsapott a költői láng, hévvel, merészen: hogy az emberi nyelv minden szava, a dicső természet ezer bűve-bája, gyönge volt kifejezni azt az érzelmet, képtelen utolérni azt az eszményt, a melyet fölkeltett, amelyet kifejtett ihleted, ő édes — elröppenő — első szerelem.

Kár, hogy elröppent! Ha tovább is úgy tart, ma talán az én Danikámat is költőnek nevezi a világ. Akkor még csinos gyerek volt; hanem, hiába! az élet megviseli az embert. Eh, hisz a költőnek elég a szép lélek, s ez ő benne —

De félre, öcsém, várj sorodra; az a szép kis angyal ott a lugasban előbbre való. Virágcsokrot köt: feslő piros rózsabimbó, nehány szál nefelejts, örökzöld-levelek... Ah!

9^*Lapunk mai számához félív „Hiv. Ért.“ van csatolva.-^jg

S kinek?

— Jó estét, Emmike.

Szegény kis virágok. Minek rejtegetni; úgyis az ő számára készült: vigasztaléúl a nagy útra, talizmánul a jövőre. — Boldog Dani!

— Búcsúzni jöttem. Hajnalban indulok. Isten vele. Ne feledjen el.

Első kézcsók. Két pár szemben eddig nem érzett forró könycsepp. Csak le ne gördüljön, mert azon a piruló tüzes arezon rögtön elpárolog.

— Isten önnel. Ne feledjen el.

Dani még egyszer visszanéz, forog vele I a világ, kaputját összekapja, rohan: keblén van a virág, keblén a talizmán,

Emmike nem sir, csak remeg; az asztalkán maradt leveleket önkényteleuül tép- desi, majd keblére szorítja kacséit, hogy ne hallja úgy szívecskéje dobogását; érzi, arcza mint ég — egyszerre viaszfehér lesz,.... a mama!

— Dani elbúcsúzott ?

— Igen, mamám.

— Jó fiú.

— Sajnálom szegényt.

— Oh, gyermekem. A főváros. Ah! — De mit csinálsz te itt?

— Semmit mamácskám. Arról gondolkoztam, hogy egészen idegenek közé jut.

— A fővárosi nép mind jó ismerős. Mi sem késünk sokáig. Eddig hallgattam róla előtted, de most már szabad sejtened. Mi is, igen — nem sokáig leszünk itt.... Ah, a főváros!