Veszprém megyei hivatalos heti közlöny, 1877 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1877-09-02 / 35. szám

gyi István 20 kr., Steuer Sándor 1 írt, Pék Ferencz 10 kr., Orbán Gergely 20 kr., Mohos János 10 kr., N. N. 10 kr., Sckraner Ferdi­nand 70 kr., Lukács József 10 kr., Molnár Aloízia és Ilka 50 kr., Kiss Ferencz 2 frt, Kalb N. S., (Vásárhely) 60 kr., Buchwald Vilmos 20 kr., Lázár Benczi 80 kr. Nagy Imre 20 kr., Prais Dávid 20 kr., Schönberger i Ignácz 30 kr., urad. főerdész 70 kr., Ujváry káplán úr 20 kr., Ács N. 70 kr., Barcza 1st- j ván 20 kr., Padragi fó'erdész 70 kr., Tóth ! Ferencz, ispán 70 kr., Szagmeister Rezső' 10 kf, Schmal Ignácz 1 Irt, N. N. 30 kr., Csirke Iván 40 kr., Nagy József 50 kr., Gergelyi Ferencz 2 frt, Vahutka N. 20 kr., Mautner Zsigmond 80 kr, Morvái N. 70 kr., Hajszár József 40 kr., Márkus Miksa 40 kr., Némethi I Elek 20 kr., Balogh Ignácz 70 kr. A felül- fizetések jövedelme összesen: 65 frt 20 kr. A beléptidíjakból pedig befolyt mindennemű kiadásokat leszámítva 86 frt 42 krt. Maradt tiszta jövedelem: 151 írt 62 kr és 860 gram tépés. Nem hagyhatom ki a rendezó'ség be- i esés névsorát, kik fáradhatlan szorgalmuk ál­tal nagyon emelték jövedelmünk gyarapodását. Rendező'k: Nagy József, Wargha Mihály István József, Buchwald Armin, Spiegel Ja- | kab, Steuer Sándor, Weisz Károly, Föcze Ferencz, Nagy Antal, Orbán Gergely, Pölös- kei Mihály, Pék Ferencz, Diosi Ignácz, He­gedűs Ferencz, Saner Armin. A tiszta jövedelem a rendezó'ség által a „Közvélemény“ szcrkesztó'ségéhez Buda­pestre fog beküldetni, honnét mihamarább rendeltetése helyére át fog adatni. A tek. szer- kesztó'ségnek maradván alázatos szolgája Nagy József. T a n ü g y. Figyelmeztetés. Az 1878-ik évben Párizsban megnyitandó világtárlaton a gyermek-nevelés, elemi oktatás, és a felnőttek oktatása köréből is fognak tár­gyak kiállítatni, ilyenek: Bölcső- és árvaházak, kisdedóvók és gyermek-kertek tervei és bútorzata. Városi és falusi tanintézetek tervei és mintái; ezeu intézetek berendezése és bútor­zata. Taneszközök: könyvek, térképek, készü­lékek és minták. A felnőttek oktatására, s az ipar tanítá­sára szolgáló épületek tervei és mintái; ezen intézetek berendezése és bútorzata. A felnőttek oktatására és az ipar tanítására szolgáló anyag. A zene, ének, idegen nyelvek, számtan, nemzetgazdaság, a gyakorlati földmivelés, ker­tészet, és a mtíipartan elemi tanítására hasz­nált, és a rajz elemi tanításánál szükségelt eszközök. A vakok és siketnémák oktatásánál hasz­nált eszközök. Mindkét nembeli növendékek kézi mun­kái: irás, rajz, női és házi ipari kézi munkák. Ifjúsági irodalom és folyóiratok. A tárgyak ugyan gyűjteményesen fognak kiállíttatni, mindazonáltal, minden egyes tárgy után ki lesz téve a kiállító neve, s fel lesz arra híva a jury figyelme, s annak méltány­lásában avagy kitüntetésében részesülhet min­den egyes kiállító. tén csak örülni fognak, gyorsan felemészti őt. A legszomorúbb kép tárul elénk, a betegek osztályának szemlélésénél. Halvány alakok emelkednek fel ágyaikból, azt gondolja az ember, hogy a sirok lakói ébredtek fel. Az intézet derék orvosa egész odaadással fárado­zik, mert itt az embertárs megmentése forog kérdésben, de a lelki betegeket igen nehéz gyógyítani. Ne higyék azt olvasóim, hogy a börtön falai közt mind megátalkodott gonoszok lak­nak, sok közülök a pillanatnyi düh vagy köny- nyelmííség áldozata; szánalomra méltók, mert nagyon, de nagyon keserűen lakóinak. Vannak azonban olyanok is, kiket a megsértett társa­dalom méltán száműzött köréből, ezeknek keb­léből az emberi érzésnek még csirája is ki­veszett, nem okulnak helyzetökön, hanem azt még súlyosabbá teszik a „Javító“ által. Mé­lyebben fekvő osztály ez, hová a kibágók zá­ratnak kenyér- és vízre csupán, megnéztük e szerencsétleneket; egy közülök vadállati mó­don a fogát csikorgatta reánk, elment a ked­vünk másodszor is megnézni őt. Benn voltunk a félig és egészen sötét börtönben is, pokol ez utóbbi élő ember számára. Mikor az ut- czára léptünk, egyik barátom nagyot lélek- zett, „csakhogy már künn vagyunk, mondá, azt gondoltam, hogy letartóztatnak. “ Mielőtt még végét szakítanám soraim­nak, kedves olvasónőim bocsánatát kell még kikérném, hogy nem őhozzájok intéztem sza­gaimat. Rabokról lévén szó, (rabnő Váczon 6gy sincs), helyesebbnek tartottam a férfiak- aonál is inkább> mert rabtermé- szetoket a mindennapi tapasztalás is igazolja, a terüak szoktak ugyanis rabjai lenni a nőnek. ...........th..............ly. A kiállított tárgyak, a kiállítás után, tulajdonosaiknak vissza fognak szolgáltatni. Felkérem tehát mindazokat, kik a fenn elősorolt czimek alá tartozó tárgyakat, kiál­lítani szándékoznak, — ezen tárgyak közül azokat, melyek a nevelés és oktatás körében kiváló figyelmet érdemelnek vagy feltűnő' ha­ladásra mutatnak, továbbá kiváló csinual és szépen vannak elkészítve, — különösen a köny­vek piros vászon sarokkal és aranyozott czim- betükkel vannak ékesítve, — f. é. szeptember 20-ig szíveskedjenek nálam bejelenteni. A kiállítandó tárgyakat azonban csak október hó végéig kell beküldeni. Veszprém, 1877. augusztus 28-án. Stáhly György, kir. tanfelügyelő. HÍREINK. “Személyi hír. — Kovács Zsigmond, megyés püspökünk, múlt szerdán reggel félhét­kor érkezett egész csendben városunkba egyes- egyedűl titkárja által kisértetve. A káptalannak, az egyházmegyei és városi papságnak, továbbá a megye- és város, majd a honvédség tisztikarának, végre a takarékpénztár hiva­talnokainak, az angol hölgyek- és a nénikék- tiszlelgését tegnap fogadta ő excellentiája. Az ünnepélyes instaliatio a székesegyházban ma vasárnap fog megtartatni, mely után a püspöki palotában díszebéd lesz mintegy nyolezvan terítékre. ’Kovács Zsigmond megyés püspök úr onagymeltóságának \ ereby Soma kiadásában megjelent, jól talált kőnyomatú arczképe Kiausz Armin könyvkereskedésében 2 írtjával kapható. ’Nagyszerű ajándék. - Tisztelt olvasó­ink lapunk más rovatából értesülhetnek azon nagylelkű ajándékról, melyet ngs Kisovics József kanonok-plébános úr egy alakítandó deáksegélyző egylet alaptőkéjéül kezeinkhez juttatott, t. i. kétszáz forintról. A nemes tett önmagában hordozza jutalmát. Midőn mi a majdan segélyzendő szegény tanulók nevében a nemes szivii adakozónak őszinte köszönetét mondunk, egyszersmind jelentjük, hogy a fenti összeget a helybeli takarékpénztárba gyü- mölcsözés végett elhelyeztük. * Adakozás. — Mozgay Mari 5 frtot, Rothauser Mórné és Dausek Mihály családja pedig 1—1 jó csomó tépést küldött be szer­kesztőségünkhöz a török sebesültek részére. Fogadják köszöuetünket. *Ft. Házy Alajos plébános úr a vesz­prémi gymnasium gyűjteményei számára kő­vetkező értékes tárgyakat ajándékozott: 1) 3 drb érmet, u. m. a vaticani zsinat, IX. Piusnak a sz. Lélekről nevezett ragályos-kórházban az 1854. évi aug. 22-én tett látogatása és az 1864. évben tartott sasini háromszázados Mária- ünnep emlékére készültet; 2) Róma neve­zetességeinek 16 fényképét; 3) 1 drb igen szép márványt sz. Calistus katakombájából; 4) chinai Írószereket; 5) 1 db 3zép csigát és 6) 1 db mészkőből faragott régi gombamintát. — A nemes ajándékozónak az intézet nevében köszönetét mond a gymnasiumi igazgatóság. “Örömmel jelezhetjük, miszerint tek. Bezerédy Gyula, megyei alispán úrnak hatá­rozott ígéretét bírjuk, hogy a legközelebbi : marienbadi és utazása közben tett egyéb ! tapasztalatait lapunk számára meg fogja írni. Csak kötelességünket véljük teljesíteni, midőn a lapunk iránt tanúsított élénk érdeklődésért az alispán úrnak a nyilvánosság előtt is köszönetét mondunk. “Kinevezés. — Am. kir. igazságügymi­niszter Haentjens Sándor veszprémi lakost a sellyei kir. járásbíróság mellé bírósági végre­hajtóvá nevezte ki. “Tilinkó-botrány. - Nagy Jakab, ma­gyar tilinkó-müvész, tegnap múlt egy hete aug. 25-én hangversenyt adott a Steiner- kávéház udvarhelyiségében, mely csakhamar valóságos botránynyá fejlődött. Belépti díj nem létében, Nagy Jakab a második eljátszott da­rab után tányérozni kezdett, minek oly silány eredménye volt mindjárt a második vagy har­madik asztalnál, hogy a művész a közönség iránt kifejezésre ragadtatta magát, mely még közönséges csárda-publicumot is megsértett volna, annál inkább egy művelt társaságot. Erre a jelenvoltaknak érzékenyebb része fel- kerekedett és eltávozott, míg a többiek a bot­rány lefejlődéséuek mindvégig tanúi maradtak. Nem kissé sértette a közönséget M. úrnak nem egészen tapintatos fellépése a művész érdekében, kinek, eltekintve mindentől, való­ban művészies játékát már azután füttyök is kísérték, mi ismét a rendőrök megjelenésére adott okot. Mi mind a művészt, mind a közönségnek egy részét hibáztatjuk. A mű­vésznek szemben egy nagy közönséggel soha sem szabad önmagáról megfeledkeznie; a közönség több emberből áll, egy-kettő meg­sértheti a művészt, de azért még nem az egész közönség sértette meg és így nincs felhatalmazva az egészen boszútállni. Azután meg nyílt, belépti díj nélküli volt a helyiség és így meghallgatása kötelező nem volt. Mit szólott volna Nagy Jakab, ha tiliukózása alatt egy asztalnál kártyáztak volna, mint kártyáztak a külföldön ugyancsak az ő előadása alatt? — Ott hallgatott, vajon itt megállta volna-e szó nélkül ? De hibáztatnunk kell a közön­ségnek azon részét is, mely csúfösszeget, egy-két krajezárt, dob a tányérra. A művész jutalmat érdemel vagy semmit, de épen nem metsző lealáztatást. Nagyon természetes, hogy ily előzmények után a következő napra jelzett második előadás végkép elmaradt. “A magyarországi községi- és körjegy­zőkhöz. — A központi egylet alakuló közgyű- j lése f. évi szept. 12. d. e. 9 órakor Budapesten, ! Pestmegye tanácstermében fog megtartatni. A j közgyűlést megelőzőleg szept. 11-én d. u. 4-kor előértekezlet és ismerkedési estély fog a „Hun­gária“ vendéglőben rendeztetni. “Jótétemény. — Épen lapunk bezárása- sakor értesülünk, hogy megyés püspökünk ő j excellentiája 300 forintot adott át a helybeli 'plebánus úrnak a házi szegények közt való kiosztásra, valamint 1000 forintot a helybeli kórházra. “A párizsi világkiállitás iránti érdeklő- S désről tanúskodik az abban részt venni szándékozók száma. Megyénkből, mint érte- I sülünk, következők jelentkeztek: Benkő István különféle kádármunkákon kívül kiállít a Bala- ton-vidék 15 hegyén termett különféle borokat; Tóth István, bádogos, szoba-zuhauyfürdő- szekrényt; Steiner Miksa, fűthető és így téli utazásoknál czélszerfíen használható czipőt; Szilágyi Mihály, rézműves munkákat; Bohu- niczky és Csepely László, pécseli birtokosok, saját termésű borokat. “A b.-füredi fürdövendégek száma a kiadott névsor szerint augusztus 20-ig 1723 volt. “Több illem! — Nincs undorítóbb va ; lami, mint ha vendéglősök, kávésok, keres­kedők, kik közvetlen a közönség után élnek, modorukban durvák, gőgösek és azt hiszik, hogy a közönséggel kegyelmet gyakorolnak, ha czikkeiket méregdrágán megfizettetik. Szo­morú példát nyújt erre a „Budapesti Napilap*- nak minapi ezen közleménye: „Kirándulás | Siófok-Balatou-Füred-Keszthelyre. Id. Végh Ignácz ur, a siófoki fürdő tulajdonosa a köz- óhajtásnak eleget teendő, szept. hó 8—9-re — két egymásután következő ünnepnapra — „a török sebesültek javára“ egy második jó- tékonyczélú zártkörű kirándulást rendez, mely ép a budapesti athletikai klub részéről Balaton­! Füredre rendezendő távgyalogolási verseny­nyel fog összeesni. E kirándulásra úgy e klub, mint a magyar orsz. tisztviselői egyesület részvétele már is biztosítva van, mi annyit I jelent, hogy szépszámú és díszes közönségből ! fog a résztvevő társaság állani. E kirándulás jóllehet nagyobb szabású programmal bir, mint a Végh ur által e hó 19—20-án rendezett s oly kitünően sikerült „győzelmi kirándulás,“ emennél jóval jutányosabb leeud, mi teteme­sen megkönuyitendi úgy egyesek, mint több tagból álló családok részvételét. A részletes programmot közelebb ismertetni fogjuk. Jó lenne, ha a rendezőség úgy irányozná a dol- I got, hogy Siófokon étkezést ne tartson. A | siófoki vendéglős a tapintatlanság mintaképe. I Vendégeivel szemben durva és követelő, a j csínra és tisztaságra nem ügyel. Az étkező ! helyiség mellett van egy kis kert, ebben ő burgonyát nevel a helyett, hogy a közönség gyönyörködtetésére virágokkal ültetné be azt. Áz ebédlő asztalok mellett sertések con amore legelésznek, s szárnyas állatok röpködnek a székekre. A múltkori kirándulás alkalmával pedig, midőn a táncz javában folyt, eloltogatta a lámpákat, s a közönség kénytelen volt mu­latságát abban hagyni, mert ez a kocsmáros urnák úgy tetszett. Bővebb kommentár feles­leges.“ “Beküldetett. — A „Veszprém“ minapi számában, a népgyülés alkalmával Raszl József vendéglős által az előleges alkuhoz képest adott vacsora „komisz“-nak jellemeztetett. E jellemzés helytelen, miután a vacsora legfelebb viszonylagosan parányi lehetett, ami csak egyeseknek eshetik zokon, de a vendéglőst nem sújthatja. E rectificatio annyiban is szükséges, mert külöuben ily nemű értelmezéssel a nép­gyűlés egyhangú határozata is joggal kétségbe vonattathatnék. “Lepsényben, mint enyingi levelezőnk írja, aug. hó 24-én délután 4 és 5 óra között tűz ütött ki és 11 házat elhamvasztott, 26-án pedig a „Nagy veudéglő* istálójában az alom meggyulladt, de szerencsére idejekorán sike­rült elnyomni. — Az Enyingen működő szín­társulat 23-án „Az ördög párnájá“-t, 25-én „A kintornás család“-ot, 26-án „A falu ro- szá*-t adta; 28-ára „A váró terem“ és „Sü­ketnek kell lenni8 volt jelentve, de a közön­ség oly csekély számmal jelent meg, hogy az előadás meg sem tartatott. “Szegény Polgár! A „Pesti Naplódban olvassuk. Tatáról írják lapunknak: Egyhangú kisvárosi életünkbe némi változatosságot ho­zott a nyáron a Polgár-féle színtársulat. Előadá­sai a tagok jóravaló törekvéséről tanúskodtak, elég élvezetet nyújtottak és ezért közönségünk sűrűén látogatta. Elénk érdeklődést keltett egy uj darab, melyet a társulat színre hozott. Czime „Alfréd,“ szerzője P. Tóth Kálmán, ki a fő­városi irói körökben nem ismeretlen. A dara­bot itt nagy tetszéssel fogadták, szerzőjét sok tapssal, sőt koszorúkkal is kitüntették törek­vései méltánylásául. A társulat jól élhette volna világát, de az igazgató nem a legjobban gazdálkodott és egyszerre C3ak fizetésképte­lennek nyilvánítá magát. A tagok fel voltak bőszülve és elkergették igazgatójukat, elébb azonban, mint a pletyka beszéli, belemártották egy kissé a tóba. Azután saját szakállukra rendeztek három előadást és ezek jövedelmé­ből auuyit szereztek, hogy tisztességgel hagy­hatták el városunkat. A társulat köréből kis hymen-hirt is jegyzünk fel, mely tán szélesebb köröket is érdekelhet. Follinus Aurél, az jismert szinigazgató fia, nőül vette Csigaházi Etel k. a. t., a sziniképezdéből ki­került tehetséges színésznőt. A lakodalmon városunk hölgyközönsége nagy számmal volt jelen. “Kapitányságunk figyelmébe. — Egyéb gyümölcs alig látható a piaczon mint szőlő és dinnye, ez is természetesen a mostoha időjárásnak megfelelő csekély mennyiségben. Nem fog ártani utánanézni, nem árulnak-e éretlenségeket. Ha nem csal a külszín, sok éretlen szőlőt, meg dinnyét láthatni. 'Statistikai ülés. — Az 1877. évi aratás eredményének összeállításához szükséges ada­tok összegyűjtési módjának meghatározása vé­gett szept. hó 10-én d. u. 3-kor a megyeházban bizottsági ülés lesz. “Csak nincs esőnk. — Ismét hetek múl­tak el a nélkül, hogy csak felhőt láttunk volna láthatárunk felett. Bármerre tekintünk, min­denütt a szárazságnak szembeszökő nyomait láthatjuk. A mező le van perzselve, mintha tüzes boronát húztak volna rajta keresztül; a szőlő nagy mérvben le van sülve; a kukori- czának csak a vékony szára van; a burgonya fészke üres; a íöld olyan száraz, mintha ki­égették volna. Csak tegnap mutatkozott valami kis eső, de quid hoc ad tantam sitim? “A beiratások. — A beiratások javában folynak; a város is kezd már élénkebb lenni, hogy a vidéki tudományos apróság útra kelt és már útezáinkat népesíti. A szegény jó atyáknak van mit nyúlni a zsebökbe; hiába, nincs nagyobb hatalom a világon, mint mikor egy kis gyermek tekintete küld egy kérő bi­zottságot az atyai szívhez. Ennek ellenállni nem lehet; az atya habozik szíve és erszénye között, míg végre a kis fiú győz. Jutalmúl az atya sok, sok, tömérdek sok — ígéretet kap. “Jótékony ezélú előadás. — Antosch Károly, veszprémi székes-egyházi orgonista, f. hó 9-én este 8 órakor a „Korona“ vendéglőben zeneelőadást rendez következő műsorozattal: 1. „Norma“ nyitány Bellimtől. 2. Larghetto Bethoven II. Symphoniajaból. 3. 4. Schuman és Abeser 1—1 darabja. 5. Waise brillante- „1 Estasi“ -Ardititől. 6. Dalok Schuberttól. 7. Hunyady, egyveleg, Erkeltől. 8. „Nocturne“ vadászkürtön. Az egész tiszta jövedelem a tö­rök sebesültek javára fog adatni. “Tanügyi hírek. Tutorovic Illés, me- dinczi volt néptanító, 2 havi súlyos börtönre ítéltetvén, a tanítói hivatalra képtelennek nyil­váníttatott. Polaschek Vilmos kremsi tanitó- képezdei növendék pedig lopás és iskolai bizonyítvány hamisítása miatt a népiskolák körét meghaladó valamennyi tanintézetből ki­záratott. “Vár-Palotáról írják lapunknak: Egy tőszomszédságunkban fekvő, de Fehérme­gyéhez tartozó Kuti nevű község nagy sze­rencsétlenségtől sujtatott. Augusztus 8-ikán egy iszonyú tűzvész a félfalut és — kiválólag birtokosok sessiósok — házait pusztította el: Huszonnégy ház mindennel, a mit tartalmazott, lett a dühös lángok martaléka, akkor midőn az eleségek nagy kazalokban rakva voltak az udvaron, vagy kicsépelve a padlásra vagy szo­bába takarítva. — Már tiz éve, hogy ilyen áldásos terméssel nem dicsekedhettek szegé­nyek — és ím egy nehány óra tönkre tévé egész évi szorgalmuk gyümölcsét, de soknak egész jövőjét megsemisíté. Nem csoda tehát, ha az őket környező községek sietnek leróni az ember-szeretet adóját a szegény leégettek irá­nyában és jótékony adakozások által törekednek a nagy nyumoruságon némileg segíteni. A várpalotai serdülő ifjúság szintén hozzá járulni kívánván a nemes czélhoz azon eredeti ötletre jött, hogy szavalásokkal és énekkel egybekötött kis színi előadást tartand, melynek tiszta jö­vedelme a szegény leégetteknek lesz szánva. — Az előadás vasárnap este a Junasz-féle sörödé udvarában tartatott, mely alig volt képes a számosán egybegyűlteket befogadni. Váro­sunk értelmes polgárai közül alig hiányzott valaki — de nem is bánta meg senki eljöve­telét, inert a jótét boldogító öntudatán fölül, a gyermekkort még alig túlhaladt kis színészek és színésznők játéka minden várakozást fölül­múlt. Az egy felvonásos vígjátékban „Jeleségem alszik“ e következő műkedvelők szerepeltek Steiu Henrik, Herz Oszkár, Altstädter Feri, Horváth Dezső, — Horváth Irma és Supka Gizella kisasszonyok. Az ifjú színészek ezen fölül szép szavalmányokkal, H. Irma kisasszony pedig bájos magyar dalok eléneklése által mulattatták a közönséget. — A belépti díj 10, 20 és 40 kr. volt, tiszta jövedelem 63

Next

/
Oldalképek
Tartalom