Veszprém megyei hivatalos heti közlöny, 1877 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1877-08-26 / 34. szám
Veszprém, Augusztus 26 III. évfolyam. 1877. 34-ik szám. r ü= .W»S«#8«Sir ét „Hív. Értesítő“ Bíijelst Biadío íuifuf. Előfizetési díj : 'I Egész évre ■ . 6 frt kr. Pél évre • • 3 frt — kr. Negyedévre . 1 frt 50 kr. Egj'es példattj- ara lő ki*. #3=KÖZGAZDASÁGI, HELYI rÉRDEKŰ, MIVELÖDÉSI ÉS VESZPRÉM i MEGYEI HIVATALOS HETI KÖZLÖNY. Kiad ó-h 1 v a t a 1: KRAUSZ ARMIN Mnyrlereikedése ▼•nprénbM, Lova minden előfizetés liirde- téadij ■ postai reklamáció küldendő. HIRDETÉSEK egyhasábos petitsor 6 kr. ! NVILTTÉR petitsoronkint 15 kr. s külön minden beigtatásért 30 kr. bélyeg. Szerkesztőség: ■kegyesr.nagy gymnasium. I Ms-~=oja A cselédképzés. A nap és az éjszaki szél meglátnak az úton egy vándort, ki köpenyébe burkolózva balad tova. Ver- senygés támad köztük, melyik lesz képes a köpenyt elvenni az utastól. Az éjszaki szél bízva zord erejében fogadást ajánl, a nap rááll és mint fogadásajánlót az éjszaki szelet engedi előbb működni. Ez megereszti kemény szelét, a vándor hamar összekapja mellén a köpenyt és meggyorsítja lépteit. A szél mindig erősebb, mindig zordabb lesz, a vándor mindig jobban- jobban beburkolja magát a köpenybe, míg végre nem állítatván ki a szél óriási erejét és fagylaló hidegségét a földre veti magát maga köré és alá gyűrve a köpenyt. Az éjszaki szél le- győzetve félre áll és a napnak engedi át a tért. A nap szép csendesen megereszti sugarait és azok jótékonyan kezdik a vándort illetni; a vándor felkel és vidáman folytatja útját. A nap heve perczről perezre érezhetőbb lesz, a vándoron perczről perezre lazábban lazábban függ a köpeny, míg végre nem állhatván már ki a nagy meleget, egy tó partján leteszi a köpenyt és — a tó habjai közé veti magát. A fogadás meg lön nyerve. Ha mi egyebet sem mondanánk, könnyen el lehetne találni, hová ezé- loztunk ezen mesécskével a czikkünk fölé tűzött tárgyat illetőleg. Általános a panasz, úton útfélen hallható, hogy nem kapni becsületes cselédeket, mert azok dologtalanok, engedetlenek, köve! telők, hozzá még erkölcstelenek a szó- ! nak minden jelentményében és meg nem bízhatók. Sok, nagyon sok igaz van ezen állításban és mi épen ezért tettük ezen dolgot tüzetes tanulmányunk tárgyává és nyomoztuk az okokat, melyek e sajnos eredményt, szülik. Hajdanában, midőn még a patriarchális életmód ugyancsak dívott kü- ! lönösen az egyes családokban, a cseléd a családnak kiegészítő része volt, és így családtagnak tekintetett. Innen van, hogy találunk ősz cselédeket, kik első uroknak még unokáját is szolgálják szakadatlanúl. Most — jutalmat, tűzünk ki oly cseléd számára, ki i három-négy évig nem cserél gazdát. Hogy korunkban változásnak kellett beállni a cselédeket illetőleg, az kétséget nem szenved ; hajdan az emberek alig vétettek emberszámba és így az önérzet igen lassan ébredett az emberekben, szolgának született, szolga maradt és többre vergődnie még esze- ágában sem volt. De most, a korunkat át- meg átjáró eszmék és néze- j tek felébresztik az emberben azt, hogy | senki sem születik azért, hogy másnak szolgája legyen, hanem azért, hogy először ember legyen és mint öntudatos és önálló lény működhessék. Hogy később életének egyik-másik szakát vagy egész életét mások szolgálatában tölti el, az másodrendű dolog. Az önérzetnek ezen korai felébredése és későbbi fejlettsége tehát az alapok, amely miatt a mai cselédek roszab- bak, legalább látszólag, mint a hajdaniak. De aki ezen szempontból veszi a dolgot és bánásmódjában cselédjei önérzetét nem sérti meg, az azt fogja tapasztalni, hogy biz a mostani cselédekkel is ki lehet jőni, világosabban szólunk, a cseléddel nem szabad éreztetni helyzetének alárendeltségét, úgyis eléggé érzi ezt ő maga is, és kétszeres a fájdalom, ha még ezt ura is érezteti vele. Napjainkban igen sokan csak azáltal mutatják meg, hogy urak, ha szolgáikkal úgy bánhatnak el, mint ebeikkel. Egyik-másik fürge gazdasz- szony elengedbetlen attribútumának tekinti szobaleányával, szakácsnőjével kénye kedve szerint perlekedni, akár van rá ok, akár nincs, nagyon természetes, hogy a szakácsnő azután, csupa rokonszenvből úrnője iránt, hasonló bánásmódban részesíti a szolgálót és a többi jogköréhez tartozó konybasze- mélyzetet. Növeli és pedig szerfelett a cselédek romlottságát az is, ha túl- ságig viszi egyik-másik család a cselédekkel a nélkülözést; a cseléd nem kapván meg a szükséges tápszert vagy nem elegendő mértékben, mi természetesebb, mint hogy hajló lesz azt magának nem egyenes úton megszerezni; demoralizáló hatással van a túlhajtott bizalmatlankodás is, mely mindenkiben csalót vél. Feltűnő és erről bárki meggyőződhetik, hacsak egy kissé végigpillant ismerősein, hogy a jó embernek rendesen jó, a rosznak rendesen rósz cselédjei szoktak lenni, tisztelet becsület a kivételeknek. A cselédek javítása és képzése tehát sehol másutt nem történhetik, mint ott, ahol szolgálnak; csak a gazda és gazdas8zony lehetnek azon helyzetben, hogy modorukkal lenyirbálják i azon fattyúhajtásokat, melyek cselédjeik viselete- és szokásaiból kinőnek. De persze az épen a legnehezebb, hogy belássuk, miszerint az a valódi függetlenség, minél kevesebb embernek engedelmeskedünk és minél kevesebbnek parancsolunk; de ha már társadalmi együttlétünk cselédek fölé helyezett bennünket, tartsuk szem előtt czikkünk elején elmondott mesét, mely szerint a szelíd bánásmóddal többre megyünk, mint a zord- és durvával Körrendelet a m. kir. póstaigazgatóságtól. A hírlapok késedelmes beérkezése, s azok téves irányítása miatti panaszok napról napra szaporodnak s úgy a közönség, mint a hirlap-szer- kesztőségek és kiadóhivatalok ezért főleg a postahivatalokat okozzák; azzal is vádolván ezeket, hogy a hírlapokat összegyűrt állapotban akkor továbbítják, midőn már többen elolvadták. Mindezeknek elejét veendő a kir. postahivatalt következőkre utasítom: Minden tévesen oda irányított hírlapról előjegyzés vezetendő ; mely előjegyzésnél főfigyelem fordíttassók arra, hogy vajon a tévesen oda érkezett hírlap a hírlap kiadó hivatal által készített kötegben avagy a budapesti főpósta, vagy pedig a mozgópostahivatalok valamelyike által készített kötegben vagy csomagbau találtatott-e ? A tévesen odaérkezett hírlap czímszalagjának hátoldalára a a postahivatal kelti bélyegző lenyomata mellé mindenkor feljegyzendő, hogy a hírlap a kiadó- hivatal, vagy pedig valamelyik postahivatal által kezeltetett-e hibásan, hogy az illető czímzett fél már a hírlap átvételekor láthassa, hogy kit terhel a hiba. A mely póstahivatal a czimszalagon ezen megjegyzést elmulasztja, minden egyes lapért 50 kr. pénzbírságban fog elmarasztaltatok Ezen kimutatás, ha hibás küldés észleltetett, azonnal ide felterjesztendő, hogy ahhoz képest a hibás közegek ellen kellő szigorral eljárhassak, esetleg pedig a hirlap- szerkesztőségeket kiadóhivatalaik hibás kezeléséről értesíthessem. — A mi a hírlapok hosszabb visszatartását vagy azoknak elolvasását s bemocskolását illeti, figyelmeztetem a A „VESZPRÉM“ TÁRCZÁJA. Mint a kis dalos... Mint a kis dalos madárnak Híven őrzött puha fészke, Olyan édes kiucse vagy te Hű szívemnek, szép Szerényke. Ah de jő az ősz s a zengő Kis madárkák elrepülnek, S az a fészek oly üres lesz, Mint e szív, ha elfelejtesz, Boldogsága életemnek! A szarka. — Besssélyks — kalmár Bélától. Ha jártál Balaton-Füreden nyájas olvasó akkor, mikor ott járni, kelni valóban élvezet, no a fürdő-idény folyamában, lehetetlen volt „ ,m ^átkoznod két, három szelídített szarká- ’ Ar^k egy elkényeztetett állat tolakodá- leeél*nwínak oda’ ho1 legnagyobb a tolongás, tániio; k a zaL s reppennek fel széked J naelyen te Rabsch vagy Karlberger szfintoi övezed (persze jó drágán); vagy etl nyomodban ugrálnak, fémnek nézve —EÜfflraktóI megvillanó fenymázos czipőidet s kisérnek, csörögve nyelvükkel, le a Balaton kellemes partjáig, el a legárnyasabb sétányokra, a nélkül, hogy megkérdeznék tőled, vajon számbavehetlenségük is nem leend-e kellemetlen reád, ki tudja miféle dolgaid közepette? Lehetetlen volt — mondom, e pajkos kis állatokkal nem találkoznod, melyek egyike beszélykémbeu is szerepelend, lévén eszközlője j ő a dolgoknak, melyek jelen soraimhoz tárgyat szolgáltattak. Filmezz tehát s tudd meg, hogy végzéseit llten sokszor nem remélt eszközök által létesíti. Ragyogó júliusi nap volt. A Balaton sima tükörén meg-megvillanva játszottak a nap hosszú, arany sugarai s vakító fénypontokat képeztek a nyugvó vizen, melyen fel-felszök- , kenő halak hószerii fodros habokat okoztak s I ütötték fel gyakran apró fejeiket, mintha az i áthevült lég feloldott illatrészeit kívánták volna j magukba szívni: A vizparti nádasok legkisebb ! légáramlatra hajlongó szálai mozdulatlanul I simultak egymáshoz, mi jele volt annak, hogy | repkedő tündérei a bájos vidéknek — a laugy zephirek, távol vidék virágillata után kalau- doztak, hogy méhként megrakodva térjenek vissza a magyar-tengerpart gyöngyére, a —- kellemes Füredre akkor, midőn jelenlétükre ott testi, lelki betegek ép úgy, mint az élvtől dagadó keblüek epedve vágynak — az ábránd- j telt este beálltával. Füred sétányai kihaltaknak mondhatók, pedig ép ez idő tájt 7 százra ment a jelenlévő vendégek száma, kik — délután leven az idő — lakásaikon szerte oszolva várták, mikor fogja a tűzessen ragyogó nap bucsuP|TLapunk mai számához félív csókjaival illetni a hőtől bágyadt lombokat. ! Itt-ott egy magányosan andalgó hölgyet vagy férfit lehete észre venni, kik leginkább könyv- j vei kezeikben árnyat kerestek, vagy mentek egész a partig, hol a fényben rezgő panorama mint imázó szűz tűnt fel a természet áhitatos csendében. Ez utóbbiak bizonyára megnyugvást kerestek, s higyétek el: nem csalódik az, ki a teremtő szabad templomában végzi fohászait 1 A part legtávolabbi részén, egy fa hősébe vont pádon 25—26 éves fiatalember ült, szőke fürtös fejét a pad támlányára helyzeti kezén nyugtatva, mi alatt tekintete mélázva pihent az előtte elterülő viz kék színén. Fehér nemez kalapja hanyagul fektetett lábainál hevert, a helyett, hogy rendeltetéséhez híven védőül szolgált volna az ifjú nőies szép arczának, melyen finoman iveit bajusz és szakái emelte ki az arányos vonásokat. Rég óta lehetett már fiatal emberünk e mozdulatlan egyformaságban, mert kóbor lepke különben nem vakmerősködött volna tanyát szemelni az alig kifeslett rózsabimbón, mely áz ifjú szellős, narancs szin felöltőjén hervadni készült. Ki tudná, mely irányban szálltak gondolatai a merengőnekV j • szebb jövőről tervezgetett-e, mely bölcsője I leend lelke nagyratörő álmainak, — vagy j talán az elrepült gyermekévek tarkaságán j futtatá végig szemeit? . . ki tudná rnegmon- j dani? — senki! Jobb is, legalább fertőzetlen marad érzelemvilágunk szentsége. Alig hallható zörej verte fel az ábrán- dozót. A szarkák egyike ugrált mögötte, szájában csillogó körded gyűrűvel. — Atkozott tolvaj 1 kiálta a fiatal ember s utána kapott a nálánál gyorsabb madárnak. „Hív,-Éit.“ van mellékel Ez tova reppent. így nem érünk czéit — gondoló az if^u s hirtelen cselhez folyamodott. Fénylő' ezüst tízest véve ki zsebéből, azt a szökni akaró szarka után gurítá, mely - látva az ujabb prédát, a gyűrűt elfeledé s amazzal a cserjék közé tűnt. Finom művű arany gyűrű volt az, melyet az ilju a porondról felemelt, keskeny falán e kifejezésteljes szót rejtve: „Ewig“. Hihető, mennyire megváltoztak e kis esemény után gondolatai a fiatal embernek, ki ujjára erőltetve a „madárhoztá“-t, fejére illesztett kalappal fel alá kezde sétálni a part hosszában. Pár perez elteltével élénk női hangok törtek elő a part fái közöl s mindig közelebb lőnek hallhatók a helyhez, hol kalandhősünk a neszre figyelő lett. Nemsokára két ilju hölgy bontakozott ki a lombsátorból, türelmetlenül tekintgetve szét a teljes díszü virágágyak közt, mialatt ajkaikról a találgatások egész özöne folyt le: — Hova lett? erre kelle jönnie? stb. Az ifjú, hallva a folyton egy tárgyat pengető szavakat, a hölgyek felé tartott s azokat udvariasan köszöntve szólt: — Bocsánat hölgyeim, nemde Nagysád- tok keresnek valamit? Örvendek, ha szolgálatukra lehetek N agysádtoknak. — Köszönjük uram, felelt egyike a höl- gyeknek, mi tolvajt üldözünk, ki egy kedves tárgyamtól fosztott meg. Ki tudja merre jár eddig!? — Kivált ha szárnyakkal bír, ugy-e? jegyzé meg a fiatal ember, s ajkáról öröm szülte mosoly szállt el.
