Veszprém megyei hivatalos heti közlöny, 1877 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1877-08-05 / 31. szám

Veszprém, Augusztus 5

III. évfolyam. 1877.

31-ik szám.

a/yés „Hív. Értesítő“

megjelen minden vasárnap.

Előfizetési díj : Egész évre • • 6 frt - kr. Fél évre • ■ ■ 3 frt kr. Negyedévre . 1 frt 50 kr.

Eg)'es példdnj' ára

fCJ

15 li í*

KÖZGAZDASÁGI, HELYI

ÉRDEKŰ, MIVELÖDÉSI ÉS

<A

r

VESZPRÉM

MEGYEI HIVATALOS HETI KÖZLÖNY.

Kiad ó-h 1 v a t al:

KRAUSZ ARMIN

kiskereskedése Vessprénkeo,

|| hova minden előfizetés hirde- í tóadij s postai reklamáczió küldendő.

HIRDETÉSEK egyhasábos petitsor 6 kr.

NYILTTÉR petitsoronkint 15 kr. s külön minden beiktatásért 30 kr. bélyeg.

Szerkesztőség: ,|kegye8r.nagy gymnasium.

■■ om

Az iszákossá?.

Makó, 1877. jul. hó.

Kérdés, vajon a vízözön íitötte-e le több embert a lábáról, vagy a bor- és pálinka-özön, az iszákosság. Ha a világ statistikája meg tudná e kérdésre adui a kellő és megnyugtató feleletet, felette nagy szolgálatot tenne az emberiség erkölcsi haladása és hanyatlása történetének. Annyit minden statiszti- tikai kimutatás nélkül bátran kimondhatunk, hogy a bor és pálinka több existentiát tett semmivé, mint a föld kerekségét háromnegyedrészben boritó víz. Nem csoda, hisz az élet terheinek elviselésében szükséges olykor-olykor azt a valamit félre tennünk, amit közönséges szóbeszédben „józanész“nek mondunk, ezt pedig legkönnyebben kábító szerekkel érjük el, melyek fátyolt vonnak helyes Ítéletünk elé, hogy a dolgokat másoknak lássuk, mint a milyenek; képzelmünket felcsigázzák, hogy helyzetünk elragadó színben tűnhessék fel; leemelik vállárukról a megélhetés óriási terhét, hogy mint játszi madarak átrepülhessünk hegyen-völgyön. Valóban tehát nincs mit megütköznünk, ha látjuk, hogy az erős férfi- és a gyenge női-nemben annyi tisztelőjére akadunk Bacchusnak.

Meg is látszik egész gondolkozás- és cselekvésmódunkon a kábító szereknek túlságos élvezése és romboló hatása, különösen a szegény népnél. Elemi csapás, betegség, adóemelés mind semmi ahhoz képest, amit a szeszes italok módfelett elharapózott élvezése az embereken elkövet; nem egy szánandó áldozatot látunk emberi alakjából kivetkőzve az állatok közé lealacsonyodni, nem egyet csendes vagy dühös őrültségbe esni, minek szomorú következménye az, hogy sem családtagjaikkal, sem idegenekkel megférni nem tudnak, de még állati örömüket védtelen övéiknek embertelen kínzásában lelik.

Több jómódú, de csak rövid idő alatt tönkrejutott család bukásának okait nyomoztuk és nyíltan kimondhatjuk, hogy háromnegyedrészben iszákosság és csak egy negyedrészben balgazdálkodás és egyéb emberi fogyatkozás volt a sajnos bukásnak oka. Az alma nem szokott messze esni fájától, a fiú többé kevesbbé örökli atyja természetét, mit még hathatósan elősegít a folyton szem előtt levő rósz példa. Mindezt összevéve nem lesz feltűnő, ha azt tapasztaljuk, hogy a társadalom oly romlott népanyaggal rendelkezik, mely képtelen mind a kormányzásra, mind a kormányoztatásra, e mellett oly dúlt és emberhez nem méltó életet él, hogy minden jobb érzésűnek megesik a szíve rajta.

Valóságos paródiája az állami életnek, mikor tapasztalnunk kell, hogy egyik-másik jótékony, vagy szellemi műveltséget czélzó intézet vagy egylet száz meg száz gátló akadályra talál ép a hatalom és felsőbbség részéről, míg életbe léphet, holott a nép szellemi és erkölcsi butúlását nagyban elősegítő csapszékek és fertelmes lebújok gombamódra szaporodhatnak a

nélkül, hogy bárki is komolyan felvetné ezeknek a nép anyagi és szellemi jólétének aláásását eredményező káros hatását. A nép, bármennyire hi zelgünk is neki és magunknak, hogy képes önállólag cselekedni, csak sereg marad, mely ügyes vezér nélkül czél- tudatosan működni, öntudatosan élni képtelen. Nem oldható tehát fel egy bármi néven nevezett hatalom sem azon felelősség terhe alól, mely rá háramlik a nép bel- és küléletét illetőleg. A nép mindig olyan lesz, amilyen elöljárókat fog kapni; ezért a romboló iszákossági hajlamot is csak a nép elöljárói fogják, foghatják csak annyira, amennyire megakadályozni, ha őket a nép iránti tiszta és önzetlen szeretet fogja lelkesíteni. Igen botorúl járnak el tehát azok, kik a nép vezetőinek, lelkészeknek, jegyzőknek, bíráknak, tanítóknak sat. tekintélyét szóval és írással aláásni törekednek. A felsőbb hatóságok távul vannak, ezek csak közvetve érintkeznek a néppel és így hatásuk is csak közvetett, míg a nép emberei színről színre érintkeznek azzal és így hatásuk óriási lehet. Azon csekély fogyatkozás és árnyoldal, mely ezeknél is előfordul, mert hiába ők is csak emberek, könnyen elnézhető azon óriási anyagi és erkölcsi sülyedség mellett, melybe a vezetésökre bízott nép hanyatlik, hanyatlania kell, ha tekintély vesztett elöljárók állnak a népnevelés és népvezetés élén.

Népünk, magyar fajunk érdekében emeljük mi fel gyenge szavunkat; Alijuk, amennyire lehet, egyesült erővel útját az iszákosságnak, mely már- már a műveltebb osztályúakat is kezdi megmételyezni; ne engedjük meg, hogy a szeszes italok mértéktelen használata butítólag hasson a józan magyar gondolkozásmódra. Elleneink örülnek, mert tudják, hogy velünk máskép alig mérkőzhetnek; az iszákosság a leghat- hatósabb eszköz, melylyel a legélet- erősebb népet is a legrövidebb idő alatt tönkre tehetni. A felvidék tótjait, Erdély oláliait, az alvidék szerbjeit a pálinka sorvasztja, a gazdag alföld tősgyökeres magyarjait a bor pusztítja és e veszélyes gyűrű évről évre szőkébbre szőkébbre húzódik a magyar nemzet teste körül. Szép és fenséges jelenet, ha egy nemzet karddal kezében nemzeti létéérti küzdelemben hal meg hősiesen a csatatéren, de rút és undok látvány, ha egy nemzet testileg elsatnyulva, lelkileg elbutúlva kiéli önmagát az életképes nemzetek sorából!

A kereskedelmi miniszter utasította a m. kir. postahivatalokat, miután a németországi vámhatóságok ismételve panaszkodtak, hogy a Magyarországban feladott és Németországba szóló vagy ezen átmenő vámköteles küldeményekhez a szükséges várnnyilatkozatok csatolva nem voltak, hogy ezeket jövőre s fennálló határozatok értelmében annál is inkább el ne mulaszszák, mert különben az illető postahivatalok pénzbírsággal fognak megrovatni.

Heti szemle.

— aug. 4

A Budapesten tartott népgyü'lés a vidéken általános tetszéssel találkozott; igen sok helyen már részint megtartatott, részint a legközelebbi napokban meg fog tartatni. A gyűlések általában magukévá tették a budaA „VESZPRÉM" TÁRCZÁJA.

Vágyaim...

Vágyaim s csalóka ábrándképek Szüntelen emésztik keblemet;

Érezem, hogy mindez nemsokára Bánátimmal végkép eltemet...

\

....Mint virág a megsérült gyökéren Csak bizonytalan időig él,

Míg reá elfonnyadása közben Rárohan a dúló őszi szél:

Úgy a szív ez elhagyott kebelben Tűr s remél a míg a zord halál Hervadásomon megkönyörülve Szenvedéseim közt rám talál.

S majd ha már a néma siriiregben Lent pihenve nem dobog szívem,

Oh mondd !.. eljösz-e síromhoz néha Látogatni, hűtlen kedvesem.

Kernenffy.

Emlékek Amerikából.

Tizenharmadik közlemény.

A házak külseje ragyogó tiszta, belseje barátságos, mosolygó. Még a tisztaság mintaképéi, a hollandok lakházai sem kedvesebbek n 1 ^ szobák, még a köznépnél is száraza^tágasak, világosak, szellősek s így egészségesek, pedig Vitruvius már körülbelül kétezer év előtt ezt mondotta »Az építészetről* irt könyvében a lakház első kellékének. Ily lakályosak lehettek Bajae, Tivoli, Tusculum igéző nyaralói., Angolországban s még inkább az Egyesült-Államokban megfoghatatlannak tartják, hogyan lakhatik egyszerre több család ugyanazon tető alatt, mi amellett, hogy a munkát, kényelmet zavarja, folytonos pörpat- varra szolgáltat okot, de még az egészségnek és közerkölcsiségnek is fölötte nagy hátrányára szokott lenni. Azért mindenki külön tűzhelylyel akar bírni. Ebben is a függetlenség érzete, az önállóság szelleme, a szabadság szeretete nyilvánúl, meg az amerikaiaknak ama jellemző tulajdonságuk, miként ők nem törődnek, nem akarnak törődni azzal, bármit tesznek mások, csak őket se háborgassák eljárásukban. A pletyka, hírhordás, becsületrágás, kisebbítés, rágalmazás, becsmérlés, gyalázás, íondorkodás nem kenyerök, idegen szennyes szapulása nem mesterségük. Nem ítélnek, hogy meg ne ítéltessenek. Tetteik rugóit csak önmagokban keresik, mások cselekedeteinek okait nem fürkészik, nem kutatják, nem találgatják. Miattok lábát törheti, nyakát szegheti, golyót röpíthet agyába valaki, ők semmi akadályt nem gördítnek útjába, és e közönyösséget nem önzés, nem szeretetlen- ség sugallja nekik, nem, hanem mivel abban egyéni szabadsága korlátozását, nagykorúsága megsértését látnák. Korán tanúinak önállók lenni, azért korán is érnek. Alig vetették le a gyermekczipöt, búcsút mondanak az atyai hajléknak, elhagyják a boldog családi kört, gondtalan gyermekségük helyét, melyen nem

régen még bölcsőjük rengett, komoly munka színterével cserélik föl, s csak akkor térnek vissza, ha visszatérnek, feledhetlen szülővárosukba, midőn már vasszorgalom és szigorú takarékosság által tekintélyes vagyonra tettek szert. A vagyon s vagyontalanság folytonos ingadozása folytán, de meg a szülőnek birtoka fölötti korlátlan rendelkezbetási szabadsága következtében a gyermek nem igen számíthat, nem is számít az apai örökségre. A házasságkötésben nem egyszer követik ama szellemdús franczia iró tanácsát, ki azt ajánlá; „Que la soif épouse la fáim, cela fait les manages heureux et les peuples forts.“ (Vegye el a szomj az éhséget, ez teszi a házasságot boldoggá és a népet erőssé.) A nem ritkán teljesen hiányzó menyasszonyi hozomány nem visz oly nagy szerepet, mint nálunk, hol a házasulandók a mindkét részről felmutatható forintok mennyiségéből határozzák meg, egymáshoz illők-e vagy nem. Neked, úgymond, van annyi, nekem ennyi, egymásnak vagyunk teremtve, házasodjunk. Dictum factum. Úgy tesznek, amiként beszélnek. Az amerikai gyermek megszokta, nem várni szüleitől egyebet a szükséges nevelésnél. Az apa egy kalapácsot ad kezébe, megtanítja, hogyan kell azt kezelni, a többit rája bízza, legyen önmaga saját szerencséjének kovácsa. Szárnyára bocsátván, miként a madár anyányi fiókáit, jó tanácsként legfölebb azt mondja neki, mit Amerikában mindenki mindenkinek, s így önmagának is mond.- Help yourself, segíts magadon. Tudod a módját, élj meg saját emberségedből.

^ A gazdagok lakásai fölismerhetők elegáns és egyöntetű homlokzataik által. Mindenütt ugyanazon czifra kőerkélyek, ugyanazon, amerikai diófából, műgonddal készült nagyszerű kapúk. Egyik elől sem hiányzik a vasrácsozattal ellátott virágos kertecske, melyből hófehér lépcsözet vezet az épületbe. Belül a legnagyobb kényelemről tanúskodó drága bútorokon kívül ízléssel összehalmozott mű- I vészi tárgyak vonják magokra figyelmünket, | melyek a tulajdonos gazdagságát ugyan kétségtelenné teszik, de műízlését sok esetben igen kétes világításba helyezik. A festmények, szobrok, díszítmények, csecsebecsék, pipéreczik- kek megválasztásában nem a belérték, hanem a külérték, azok drágasága irányadó, nem a mű becse, hanem annak ára dönt. Legpompásabb a földszint levő salon s a különféle nappali szobák. Az első emeleten vannak a hálószobák, a szegényebbek lakházaiból is csak ritkán hiányzó fürdőszobával, melyet fölkelés után rendesen fel szoktak keresni, a másodikon s részben föld alatt, hol a konyha is található, a cselédség lakosztálya. 8 mit egészségi és nevelészeti szempontból nem lehet eléggé ajánlani, a háló- és gyermekszobákra is különös gondot fordítanak. E felosztás a középosztályuak lakbázaira is alkalmazható, melyektől a nagyok lakásait nem a csin, tisztaság, rend, kényelem, hanem csakis a termek nagysága, száma s az azokban uralgó fény különbözteti meg.

E fejedelmi épületek ragyogó termeiben laknak ama fiatal, lármás, rettenthetlen miss-ek, kik csak azért látszanak élni, hogy mulassanak. Amerikában ők képezik a jeunesse dorée-t, s oly szabadok, amily szabad ember csak leLapunk mai számához egy ív „Hiv.-Ért.“ van mellékelve.“^g|