Veszprém megyei hivatalos heti közlöny, 1877 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1877-06-10 / 23. szám
III. évfolyam. 1877. 23-ik szám. Veszprém, junius 10. V9 és „Hív. Értesítő“ megjelen minden vasárnap. Előfizetési dij : Egész évre • • 6 írt - kr. Fél évre . • . 3 frt — kr. Negyedévre . 1 frt 50 kr. Egj-es példányára 1í> ki-. G'.jJ Ö KÖZGAZDASÁGI, HELYI ÉRDEKŰ, MIVELŐDÉSI ÉS =Q*< WO (D VESZPRÉM MEGYEI HIVATALOS HETI KÖZLÖNY. Kiad ó-h 1 v a t a 1: KRAUSZ ARMIN iSnyrksreskedése Vesspríake», | hova minden előfizetés hirdeI t és ti f j s postai reklamáczió küldendő. HIRDETÉSEK egyhasábos petitsor 6kr. NYILTTÉR petitsoronkint 15 kr. s II külön minden beiktatásért 30 kr. bélyeg. Szerkesztőség: ,]>kegyesr.nagy gymnasium.^ feo« - -oJä A leánypiacz. A napokban futotta végig a magyar lapokat a „Bukaresti Hiradó“- nak azon híre, hogy a székely kivándorlást még a háború zavarai sem képesek feltartóztatni, mert folyton- folyvást mennek és pedig jelentékeny csapatonként szolgálatot keresd székely leányok és fiatal emberek Oláliországba, maga a nevezett lap szerkesztője csak a minap is vagy hatvan leányt látott Bukarestbe érkezni. Ha a különben egészséges test- | nek egyik-másik rothadt tagját kell levágni, fájdalmasan bár, de mégis beleegyezünk, nehogy az az ép testet is inficiálja: de ha a nemzet testéről könnyelmű gondatlanságunk és kényelmes nembánomságunk következtében a legegészségesebb részek darabonkint foszlanak le, akkor szent kötelességünk felszólalni és az intézd körök figyelmét a sajnos jelenségre felhívni. Hol kell ezen aggasztó kivándorlásoknak szülő-okát keresnünk ? Bizonynyal nem másutt, mint az ipar és kereskedelem pangásában és az ezekből folyó elszegényedésben, mi a becsületes megélhetést a székelyek közt majdnem lehetetlenné teszi. Az ínség, a nyomor ép oly rósz tanácsadó, mint a kétségbeesés és van-e mit csodálkoznunk, ha részben a megélhetés ösztöne, részben a lélekkúfárok csábszavai a tapasztalatlan székely leányok fejét elszédítik és örvénybe sodorják. Az első hely, ahová ezen szánandó áldozatok fordúlnak, Brassó, úgy, hogy méltán I nevezhetjük e várost leánypiacznak. I Hogy ez nem puszta ráíogás, bizonyítja azon válasz, melyet a kérdésre, hová mész, a székely romlatlan leánytól kapunk: Barassóba. becsületet tanulni. E városból küldetnek azután szét a gazdagabb oláli városokba, hol — aranynyal fizetnek. Ezen kiván- ! dorlott teremtéseknek legnagyobb része külföldön szokott rendesen elfony- nyadni és szánandó módon elpusztulni; valami csekélyebb része, testben és lélekben megfogyva, vánszorog inkább, mint jő haza az ősi tűzhelyhez, hol azután reájok földjeiknek utálata és megvetése vár, melynek metsző nyilaitól csak a legnyomorúságosabb halál szokta őkét megszabadítani. A férfiak kivándorlása magukra a kivándoroltakra kevesebb veszélylyel jár, mint a leányoknál; kevesebbel pedig azért, mert, ha az a fiatal székely csak valami mesterséget tanúit, azt kétségkívül értékesítheti Oláhországban, hol az iparnak minden ága a legkezdetlegesebb kezdetlegességben van és így rá nézve a kivándorlás csak előnynyel jár. Az ily kivándorolt és Oláhországban letelepedett iparosok soha nem, vagy csak nagy-ritkán szoktak székely leányt nőül venni, mi ismét természetes magyarázatát leli a székelyek szegénységében és így kiki beláthatja, hogy a teljes eloláho- sodásnak kell bekövetkeznie. Ezen pontban sarkallik a férfiak kivándorlásának magára az egész magyar nemzetre oly veszedelmes volta. A mondottak után, úgy hiszszük, csak egy kötelessége van a nemzetnek, a székely kivándorlást minden I tőle kitelhető módon, szükség esetén kényszereszközzel is megakadályozni. A magyarság nem rendelkezik oly fölös számmal, hogy csak úgy köny- nyedén elnézhetné, mint fogynak fiai : és leányai szemlátomást; ha e tekin- I tétből még az akasztófára itéltnek is meg kellene kegyelmezni, csakhogy fajunkat ne csorbítsuk, akkor itt egy perezre sem szabad haboznunk; itt tenni és pedig erélyesen tenni kell, hogy eleje vétessék a mármár mélyre hatoló visszaélésnek, mely nemzetünk létét gyökerén ragadja és őrli meg. Sem Brassó- sem Oláhországnak nem fog prostituált leányainkon szíve megesni, sőt kárörvendve valamint eddig, úgy ezután is, sőt ezután még inkább rendszeresítik a leánykereskedést és oltják nemzeti testünkbe a bujasenyv és isorvadás kóranyagát. Első sorban kormányunké a föladat, otthelyi közegei által a székelyek ezen kivándorlási hajlamát szemmel tartatni, másrészt őket felvilágosítani, bogy a kivándorlásnál látszó igen csekély előny mellett óriási a vesztesség, melyet testben és lélekben egyaránt szenvednek. Ez azonban a feladatnak csak egyik része, a másik az, hogy a székelyföld iparviszonyait sem kell figyelmen kívül hagyni, hanem oda fejleszteni azokat, hogy a székelyek képesek legyenek saját hazájokban és tűzhelyeik körül becsülettel megélni. A honvédelmi miniszter egy körrendeletét teszi közzé a hivatalos lap, melynek értelmében a cs. és kir. közös hadügyminiszterrel egyetértoleg, s a m. k. vallás- és közoktatásügyi miniszter hozzájárulásával létrejött megállapodás folytán, a védtörvény végrehajtása tárgyában kiadott utasításnak 130-ik szakasza, a mely a főgymuasiumot vagy fő- reáliskolái, avagy ezekkel egyenjogosított tanintézeteket nem végzett ifjak által az egy évi önkéntesi kedvezmény elnyerhetése czéljából leteendő fölvételi vizsgálatot szabályozza, s a melynek megváltoztatása már múlt 1876-ik évi 7940. számú körintézvény IV. pontja által elvileg kimondatott, akként módosíttatik: hogy annak eddigelé érvényes szövege helyébe, folyó évi junius 1-jétől kezdve, uj szöveg lép életbe. Részletes utasítást tartalmaz ez az egy évi önkéntességhez megkivántató. tudományos képzettség igazolására nézve leteendő külön felvételi vizsgát illetőleg. A vizsgálat tárgyai: nyelvek, földrajz, történelem, természetrajz, természettan, vegytan és mennyiségtan. A vizsgálat, a vizsgálatot tevő ifjúnak szabad választása szerint, bármely nyelven letehető, a mely a monarchia egyik vagy másik államának nyilvános középiskoláiban törvényesen bevett oktatási nyelvet (főnyelvet) képez. A közös hadügyminiszter körrendeletileg kijelentette, hogy a közös hadseregben szolgáló idegenek, ha nem igazolják azt, hogy a monarchia egyik államában a honpolgárságot megszerezték, nem hozhatók a honvédségbe leendő áthelyezésre javaslatba. ■ Az ipar-kihágások alkalmával kirótt pénzbírságok letéteményezése tárgyában a kereskedelmi miniszter körrendeletét intézett a törvényhatóságokhoz. Eszerint az ipari kihágások alkalmával kirótt pénzbírságok azon község pénztárába fizetendők, hol a kihágás elkövettetett. A befizetett bírságok iparezé- lokra fordítandók. T Heti szemle. — jun. 9. Az orosz czár 6-án érkezett hadainak körébe Plojestibe s minden jel oda mutat, hogy már 'a legközelebbi napokban megkezdődnek a nagy hadműveletek a Duna mentén. Abdul Kerim, úgylátszik, Turn-MaguA „VESZPRÉM“ TÁRCZÁJA. Az „Ideális perczek“-böl. Mikor a langy szellőcske vágyat Csókol szívünkbe szelíden; Mikor a boldog ibolyácskán Az első pillangó pihen; Mikor a felhőhöz szokott szem Először lát derűs eget: Szerelmi hűséget fogadni Akkor szeretnék én neked! Mikor a fényes levegőben Pacsirta szántva énekel; Mikor a vágy halk sóhajára Az erdőből száz hang felel; Mikor a fecskének susogja Valami: építsd fészkedet: Szerelmi hűséget fogadni Akkor szeretnék én neked ! Mikor a fény elől a pára Mind szertefoszlik, messzeszáll; Méhecske mézet és a csermely Útjába1 rózsákat talál; Mikor minden perez azt susogja: A tovatüntnél szebb leszek: Szerelmi hűséget fogadni Akkor szeretnék én neked! Mikor a harmatköny is áldás A rózsa szomjas kelyhiben; Mikor nem gondol hervadásra, Virághullásra senkisemj _____ MP Lapunk Mikor boldogság, vágy, remény, hit Szívünkbe’ minden érezet: Akkor szeretném elrebegni Lábaidnál szerelmemet! REVICZKY GYULA. A szép menyasszony. (Elbeszélés) II. A forró nyári napok egyikén a nyugovó nap végső sugarai ragyogtak vissza a falu egyetlen templomának fényes keresztjéről, s olyan tündöklővé tették azt, mintha a fáradt sugarak egész napon át pazarul árasztott fényűknek minden végső báját ez egy kis keresztre akarták volna összehalmozni, csillagot vará- solva belőle, mely elő-hírnöke legyen annak a nagy napnak, amelynek felvirradtát olyan légen óhajtja a falu apraja, nagyja. A nap tikkasztó hőségét az alkony lágy szellőinek kedves enyel- gése váltotta fel, s a végtelenig terjedő síkságon a délibáb tündéri rezgése helyett a hazatérő munkások nyomai után keletkező por oszlopai emelkedtek lombán az ég felé, át meg átszur- kálva az alkonyodó nap hosszú sugarai által. — Kőtelek kis falujában nagy volt a sürgésforgás. A kémények ugyancsak eregették kékes füstoszlopaikat, melyek nem lefelé, hanem — mindenkinek nagy örömére — egyenesen fölfelé tartottak annak jeléül, hogy holnap bizonyosan nem lesz eső. — Imitt-amott a házak elejét is söpörték már vidáman tréfálózva az arra menőkkel, vagy egy-egy „új nótát“ danolgatva. — Hiszen minden szombateste mai számához egy ív „Hív. értesítő“ és í felszokták söpörni az udvart meg a házelejét, hanem ez az élénk forgolódás mégis különösebb a szokottnál; ma nem közönséges szombateste van, s holnap alig ha közönséges vasárnap lesz. Nem bizony: „István király“ napja van holnap, ami a kőtelkiek előtt annyit jelent, hogy holnap lesz az a várva várt „búcsú napja.“ — Isten világáért sem lehetne most egy gyereket keríteni, hogy vagy a boltba menjen élesztőért, vagy mákot törjön, vagy fát hozzon a tűzre. Ott van az most valamennyi a templom előtt, ahol a sátorokat csinálják a bábosok, í meg a játékárulók, milyen élvezet azt nézni! Kőtelken ma mindenki csak azt óhajtja, hogy holnap reggel szerencsésen ébredjen fel. Hát még Bódiéknál! Ott füstül ám a kémény erősen, ott van ám csak igazi lótás- futás, lárma, nevetés, készülődés és — valódi zavar. Bódiné asszonyom reggeli 5 óra óta még csak arra sem ért rá, hogy valamit egyék, mert vagy ezt, vagy azt kellett megkóstolnia, hogy jó lesz-e; s még ki sem pihenhette magát, mert egyszer Csutorásné kérdezett tőle valamit, s ahhoz kellett futnia, ott leülni, elbeszélni neki mindent töviről hegyire, — máskor meg Szilvásiné, aki a kalácsot fonta, szó - lította oda, hogy mondja már el „5 kigyelme,“ hogy is lesz hát holnap? — s akkor meg annak kellett kielégíteni a kíváncsiságát. Azt sem tudta már, hol a feje, hanem azért mindig csak az a Pista gyerek, az a rósz, az az aranyos Pista gyerek volt az eszében. — Mert hát Bódiéknál holnap még a búcsúnál is nagyobb nap lesz ám; Pista, akit innen-onnau harmadfél esztendeje lesz, hogy nem láttak, — holnap hazajön szabadságra, s Bódi Mihály z „Ellenőr“ hadi-térképes példánya van uram már be is ment érte azon a repülő két csikón a városba, az indóházhoz. — Istenem, milyen szép gyerek lett abból a Pistából, hogy megférfiasodott az arcza, s milyen jól áll neki az a huszárruha, meg az a három csillag, melyet ez előtt egy hónappal kapott, mikor az arczképét is megküldte, amelyet annyiszor megnéztek már, hogy a sok nézéstől csupa merő korom meg kovász lett az egész. Hanem hát nem bánja azt a tútorné asszony, csakhogy annyira dicsérik az ő egyetlen fiát, s ez olyan jól esik a szerető anyai szívnek! — Lássa, édes Csutorásné, úgy szeretem azt a rósz gyereket, hogy ha a jó Isten véletlenül elvenné tőlem, hát talán mindjárt meghalnék bánatomban. De meg is érdemli ám, mert még harmadfél esztendeje sincs, hogy elvitték katonának, s lássa, már is három csillagja van. Küldök is neki egykis „kőtőpénzt“, valahányszor csak kér, pedig az apjukom mindig a szememre hányja, hogy tán sok is annak a gyereknek az a pénz, amit elküldünk. De hát, édes Istenem, mikor jól esik szegénynek, aztán meg van is miből, hál1 Istennek! — Úgy van — szólt Csutorásné helyben hagyólag — bizony elküldeném én is az utolsó garasomat is szegény Gyuri fiamnak, ha szükségem nem volna rá. Az én fiam is katona ám! — Az-e? van-e már annak is három csillagja? — Nincs biz1 annak lelkem, galambom; a' csak olyan szegény közkatona, s nem is huszár, hanem csak bakancsos. Hiába, nem ; lehet mindenki egyforma! I — Igaza van, Csutorásné, bizony nem is mellékelve.-5!^!
