Veszprém - hetilap, 1865-1866 (1. évfolyam, 1-25. szám)
1866-12-23 / 24. szám
«vnnftAT 190 J\aaaa<» a cholera egy darab időig szórványosan még akkor is mutatkozik, a mikor már járványos jellegét teljesen elvesztette. E rovatot ezzel végleg bezárjuk azon őszinte óhajtásunk kijelentésével, vajha ez ügyre visszatérnünk soha okunk ne legyen. Dr. Pillitz Benő, megyei t. főorvos. *) Vidéki iparunk hiányai *). ni. Említettük, hogy azon körülmény, melynél fogva iparosaink annyira szeretik a mezei munkával foglalkozást, károsan hat a tőkegyűjtésre is. Az iparnak ugyanis fő életeleme a tőke. Azon tőke tudniillik, mely részint nyers anyagban, mely feldolgozást vár, vagy arra való pénzben, részint műeszközökben, szerszámokban, részint műhelyiségben, részint végre azon tehetségben áll, hogy az iparos addig is, mig készítménye elárusitatik, magát és hozzátartozóit élelemmel, ruházattal, szóval a szükséges fentartási eszközökkel, valamint iparát is a folyó kiadással elláthassa. Az iparos kezdetileg csak munkaerővel, azaz isten adta testi és lelki képességgel s azon bizonyos ügyességgel bir, melyet valamely ipar üzé- sére megtanult. Ha az iparosnak semmi egyebe nincs: kénytelen segédképen dolgozni olyanoknál, kik bizonyos tőkével bírnak. A munkaerő szolgája lesz a tőkének. Lassanként saját munkássága,házasság, örökség vagy a szerencsének valamely esélye által bizonyos értékhez jutván, megszerzi magának a műeszközöket, szerszámokat, műhelyet, nyers anyagot stb. s mint szokják mondani, a m a g a kezére dolgozik. Kétségtelen, hogy minél több tőkéje van : annál inkább képesítve van iparának nagyobb terjedelemben üzésére, több segéd foglalkoztatására, az iparcikkek jutányosabb áron adására, előlegezésekre, hitelnyújtásra stb. De minél több tőkéje van: egyszersmind annál finomabb készítményeket állíthat elő s annál inkább megfelelhet a fogyasztó közönség igényeinek. Sőt minél több tőkéje van : annál többet is gyűjthet hasonló célra egyszersmind. *) ML pedig ezennel őszin'e koazönetünket nem hallgathatjuk el a t. közlő ur irányában, a miért közönségünknek folyton alkalmat adott magát a közegészség miként állása felől tájékozni. De köszö- netünknek más oka is van. Az t. i., hogy felszólamlásaink dacára egyedül a megyei központi egészségügyi bizottmány volt az, mely lapunkat, mint az időszaki sajtó egyik igénytelen képviselőjét rendszeres közlések beküldése által feladatához képest méltányolni tudta is, akarta is; még egyszer köszönet e bizottmány t. elnökének s hasonlóan lelkes tagjainak. S z e r k. *) Lásd e lapok 6-ik és 7-ik számát. Ellenkezőleg, ha a tőke csak annyi, hogy ez és a tulajdonos munkaereje csak a család legközvetlenebb szükségleteinek kielégítésére elegendő, akkor az iparkodásnak egyik főcélja, a tőkegyűjtés lehetetlen. Például: egy iparos családföntartására szükséges évenként 400 frt. Ámde az iparosnak annyi tőkéje van, hogy annak és munkaerejének foglalkoztatásával 600 frtot képes évenként előállítani, már a második évben tőkeereje 200 írttal növekedett, s ebben már 620 frtot, a harmadikban 650 frtot, a negyedikben, ötödikben 700 frtot és igy tovább képes előállítani s iparüzletét mindinkább szélesíti s szilárdítja. Ellenben, ha csak 400 frtot tudna évenként előállítani: úgy soha sem menne előre, mert azt a család fölemésztené, sőt csak egy kis szerencsétlenség is meg lehet oda kényszerítené,hogy kénytelen lenne az önálló iparűzéssel fönhagyni és vagy segédkép szolgálni vagy más foglalkozást keresni. Semmi sem fontosabb tehát az iparos életben, mint a tőkegyűjtés. De a tőkének nemcsak a termelés minőségi s mennyiségi fokozására van befolyása. Jöhetnek elemi csapások, a mikor a földé- szettel foglalkozó fogyasztó osztály, nem lévén terményfölöslege, nem képes az iparcikkeket fogyasztani. Jöhetnek a nemzetek közti kexeske- désre káros hatású roppant válságok, a mikor az iparcikkek kivitele megszűnik, vagy legalább fölötte kis mértékben történik. Mit csináljon ilyenkor azon iparos, melynek napi munkájából kell élnie,terményeit pedig senki nem veszi ? Ha elegendő tőkével bír : egyre dolgozik és dolgoztat s nagy mennyiségű cikket állít elő az esetre, ha majd a kereslet ismét nagy mérvű leend. Ha pedig erre hosszabb időn át nincs kilátás : él tőkéjéből, a nélkül, hogy véginségre jutna. Fordálhat elő eset, midőn az iparosok egyike nagy gazdagsághoz jutván a jobb, olcsóbb cikket gyorsabban tudja előállítani, mint társai. Ez által a közönség lassanként hozzá szokik s igy a többi iparos vagy legalább azok egy része kereset nélkül marad. Ekkor csak úgy segíthetnek magukon ezek, ha összeállanak s tőkéjük egyesirett üszegé- vel versenyeznek ama gazdagabb társukkal. Különben elfognak veszni. Emlékeztessem-e a tisztelt közönséget arra, hogy a hajdan virágzó veszprémi és palotai csapócéhet körülbelül egy ember s pedig nem is csapó tette tönkre az által, hogy az egyes iparosok csekély kis tőkéjét lassanként magához ragadta s utóbb a csapók nagy része nem is dolgozott másnak, csak ezen palotai egyénnek?
