Veszprém - hetilap, 1865-1866 (1. évfolyam, 1-25. szám)

1866-09-09 / 11. szám

«aajvuip 87 jifiAAiw

terem, de ha a jobbak tetszése kisér, nem igen bánt a nagy tömegnek szúnyog csipkedése.

De a feladatra!

Mi veszprémiek most is ugyanazok vagyunk, mint

évekkel ez előtt az

.................korszakában, mi most is

tö

bbre becsüljük a látszatot és álbecsérzetet az igaz érdemnél, az ájtatos szemforgatást a jámborságnál, a szószátyárkodást a szónoklatnál, az öndicséretet a tehetség és erénynél, most is többet ér előttünk a túlzó szájhősködés, mint a valódi hazafiság. Minden osztályban vannak nálunk bizonyos széthúzó sógorság-komaságok, melyek egyesült erővel törekednek a régi zavarbanhalászás állapotát fentartani s mint a boldog emlékezetű bachrendszer alatt, most is igy beszélnek : „nekünk, hasonérzelmüek- ■ nek össze kell tartani, mi boldogitjuk a népet, mi áldozunk érte, mikor nem is látja,“ s ha észre veszi, hogy a boldogság vajmi szerény, se baj, addig rendbe hoztuk szénánkat.

E sógorság-komaság az, mi a status-quo-t fentartja köztünk, ez a ledönthetlen védfal, mely az értelmességnek s szabadelvüségnek városunkba jövetelét lehetlenné teszi.

E cimboraság az, melynek íentartásában keresztények és zsidók egyetértenek s nagyobb összhang uralkodik köztök, mint a karzenészek között, kiknek mindegyike hatalmas zenész ugyan, de mindamellett sógorsági tekintetből sokszor öszhang nélkül hegedülik és dudálják le melódiáikat. E sógorsági tekintet az indok, mely a Rob Schlome Emesz urakat kihajtja a templomból s az áhitat zavaróivá teszi, valahányszor a tiszteletreméltó rabbi a szószékre lép.

E sógorsági tekintet az, mi az idejövő színtársulatok romlását okozza, habár azok oly alkalmas tagokkal bírjanak is, mint Szuper társasága, s habár én örömest tartanék is kritikai csevegéseket a társaság ügyessége fölött, melynek minden előadása kielégíti a müérzékkel birót, de mivel Szuper nem törődik én velem, ergo én sem törődöm ő vele.

De a közönségnek nem kellene oly részvétlennek lenni, a melyhez a műélvezet forrása oly gyakran részvétlen. De hiába a műélvezet vágyának is sok akadály áll útjában. H. polgár szívesen menne színházba, de F. ügyvéd, az ő aristokrata barátja a kellemes sörházat látogatja, ennek tehát bizonyosan noblessebb mulatságnak kell lenni.

X. urhölgy szívesen menne, ha Tekintetes Y. ur órrfintorgatva azt nem mondaná: Nagyságos M. ur ma I nem lesz színházban, mert igen sok ott a polgárság.

A gazdag és csinos zsidó nők örömest mennének ! szinházba s örömest bámultatnák és dicsértetnék mago- kát — de ki ülne a második sorba ? ki tehetné azt ? — ; A figyelmes szemlélő minden lépten-nyomon hasonló kifogásokra akad.

— A sétányon szokott összejőni estenkint egy grupp í a legkülönbözőbb elemekből, van ott horvát, tót, cseh ! eredetű név elég, de azokat a hivatali tekintély a legpap- : rikásabb magyarkangzatu aristokrata nevekké változ- í tatta át — ez a veszprémi előkel (end) őség! már ez a világért sem társalogna polgárnőkkel, habár ezek a leg- j okosabbak, legkellemesebbek, íegneveltebbek volnának is.

Még sok ódonságot mutathatnék föl, mely eredetét j a sógor-komaságból veszi, de szűk a tér; — csak annyit j akartam bebizonyítani, hogy mi mindig csak ugyanazok maradtunk, noha az idő e nagy tanító tovaröppent fejünk felett. Egyébiránt, a mi halad, nem marad, és habár mindenki az államháztartás takarékossági rendszeréről beszél is, s habár az államnak nagy takarékossága a közéletben is a legnagyobb pénzhiányt idézte is elő: én a szavakkal mindamellett nem fogok takarékoskodni, mig csak célom el nem értem s méltán nem mondhatom: változnak az idők s azokban a veszprémiek is a jó útra változtak át. L—v.

Veszprémmegye íróiIII. Tolnai István.

Tolnai István I. Rákóci György főurnak s később, mint erdélyi fejedelemnek is udvari papja született Csopakon, gyanithatólag a XYI-ik század utolsó felében. Hasonnevű atyja csopaki ref. pap és esperes voE ’). Tanulmányait hol s minő körülmények között végezte és várospataki papsága előtt volt-e máshol is lelkész ? életirói nem említik s csupán annyit hagytak róla emlékezetben* hogy udvari pap korában lefordította a Wittenbergai Akadémiának, az Evangyelika Religióért Számkivetést szenvedő Tsehekhez és Morvákhoz küldött vigasztaltatását.Gyulafejérvár, 1632. 4-rétben.2} A mű tartalmáról, irályáról és ilyfélékről sehol semmi adat; valamint forrásaink azt sem érintik, hogy mennyi ideig volt még ez után fejedelmi udv. pap és mikor halt meg.

IV. Páriz Pápai Imre.

Pápai Páriz vagy Paric Imre született Pápán 1616 ;3) jómódú kereskedő szülőktől. Születésháza ma is fennáll* de hibásan fiának P. Páriz Ferencének tulajdonittatik. 4) Iskoláit valószínűen szülőhelyén kezdette s úgy ment egyetemekre, de erről nem nyújtanak felvilágosítást életirói. Legelőször mint deezsi6) pap és esperes tűnik föl, de hogy miként került el Erdélybe, arról ma már mit sem: tudunk.

Deezsröl II., Rákóci György udvari papjának hivatott meg Gyulafej érvárfa;, a hóimét azonban a háborús idők miatt 1660-ban nejével Kávási Krisztinával előbb Kolozsvárra, majd Besztercére vonult0), fiát pedig — a később hires tudós Ferencet — Marosvásárhely és Enyed- re küldte tanulni. Nem sokára ezután 1666-ban meghalt száraz betegségben, legutóbbi tartózkodása helyén Besztercén.

Korának kitűnő egyházi férfia volt, mit bizonyít es- peresi hivatala és udvari prédikátorsága, de tanúsítja ezt egy közelkoru vers is, melyet jónak látok kiírni, mert a könyv, melyben megjelent, ma egyike a legritkábbaknak. Midőn Páriz P. Ferenc 1674-ben Bázelben tanulta az orvosi és hittudományokat főbbek közt Callai Copis János „bujdosótársa“ görög és magyar versekkel tisztelte meg’) s ebben atyjáról is megemlékezik ily formán :

„Nagy emlékezetű PARIZ IMRE Fia!

En bujdosásomnak szerelmetes társa,

Ekés Fejedelmink Atyádat kévánták Mint Isten emberét nagynak alitották,

Hatalmas dolgokrul mikoron halloták Szollani: elméjét szivekben csudálták :

Mert ama nagy erős hadi Férjfiakat Okos mesterséggel, mint annyi vadakat

Keskeny útra hajtott s meg kapván nyakokat, Meg fegyhetetlenül be dugta szájokat.

Az Atyád illyen volt! Hát Te micsodás vagy? stb.

Ezen, nyelvezetére nézve gyarló, vers is bizonyítja — ismétlem — hogy Írónk erőteljes és lelkes egyházi férfin lehett.

1) Stepli. Tholnai, Past. Eccl. Csopakiensis etc Senior, Párén.® Stephani Tholmaei, Pastoris Eccl. Spakasiensi (Spatakiensis), et Seren. Princ. Georgii Pakoci I. Concion.“ Lampe. Hist. eccl. reforma- tae, in Hung, et Transylv. Traj. ad Ehen. 1728. 660. 1. Csopak ekkor Füred, Alsó- és Felsó'-Örs, Palozoakkal együtt Veszprémmegyéhex. tartozott, mint szintén Tihany is. L. u. o. 656, 657 1. ésTomkaszászky geogr. munkáját.

2) Bod. P. Magy. Athénás. 1766. 296 1., Korányi. Mem. lIuiTg. 1777. Ili, 412 1., Szilágyi Sándor. Erdélyország története tekintettel művelődésére. Pest, 1866. II, 230, 231 1.

3) Bod P. M. Athenás 210. 1„ Korányi M. Hung. III. 32. L„ Sándor I. Magyar könyvesház. Győr, 1803. 272. 1., Tóth Fér. Túl a:

j dunai püspökök élete. 25. 1., Tóth Mihály Magyar prot. egyh. szó- j noklat tört. Debrecen, 1864. I, 159. 1., Szilágyi Sánd. Erdélyország története- Pest, 1866. II, 436-437. 1., Veszprém. 1866. 55. 1.

4) Vasárnapi Újság. 1859. 258. 1.

5) Horányinál hibásan : Decsiensis Minister. I. h. 32. I.

6) Gróf Kemény József. Történelmi és Írod. halászatok. Kiadta Toldy F. Pest, 1861. 251. 1.

7) Cime említettem ritka könyvnek : Vota Solenuia Quae No~ bilissimi et Clarissimi Viri D. FRANCISCI PAE1Z de Pápa Tran- sylvano-Ungari Honoribus Doctoralibus ab Amplissimo Mediconomi in perantiqua Universitate Basiliensi Ordinis, suo merítő decreti.sg ejusdemque Amplissimi Ordinis consensu A Magnif(i)co, Execd!- lontiss. Experientissimoq. Viro D. JOH. HENRICO GLASEKi.b Philos, et Med. Doctore, Anatom, et Botanices Professore P. CVIe- borrima Brabeuta rite designato Anno clo IocLXXIV. XX. Octobris. Collatis Gratulabundi addidenent Praeceptores, Facto res, Amici. BASILEAE, Imprimebat Job. Rodolphos Genathios. k. 4. r. XVI. L.