Veszprém - hetilap, 1865-1866 (1. évfolyam, 1-25. szám)
1866-08-05 / 6. szám
~%AAAftP 46 jvuww Honfibánat Körül a harcz véres szeszélye Viharzik óh hazám, határidőn, Féket szakasztott szenvedély dúl A föld rögén s a tengerárakon. Múltak lefojtott bősz haragja Tör át a hosszú kényszer rabvasán . .<— Te ezt nem érted, ezt nem érzed, — Jó éjszakát — hazám! Volt, a miért egykor buzogtál: A múlt dicsőségén táplált jövő. Ellökted azt s emez lehervad, Mint a talaját vesztett bércfenyő. Önérzeted tüze kihamvadt, Isten se gyújtja meg többé talán; Eszméd zavart, végperced itt van ... Jó éjszakát hazám! Kern bántalak — a szemrehányás Fájdalmasabb, hiszen fiad levék. A végzeten meg kell nyugodnom ... Halálod elhatározd az ég. De múltad úgy kivánta: végezd Az életet véres dicső csatán, S tanúd a történet legyen rá ... Jó éjszakát hazám! Beatus lile. Pletyka. Mig a nagy csatatéren, hol golyókkal és vetlövegek- I kel katonák és tartományok fölött játszadoznak, a kard ; hüvelybe száll s a véráztatott mezőkön a béke olajága j saijadzik föl: addig én kit megfoghatatlan okokból a ; hadvezető hatalmak a békeelözmények szentesítésére Ni- ! kolsburgba nem hívtak meg, uj erőkkel folytatom a háborút az ostobaság, gőg, felfuvalkodottság, álszenteskedés, türelmetlenség és nevetségesség szövetkezett hatalmai ellen mindaddig, mig a mi csaknem — promenadunk kopott fái Elihu-Burrit gazdag lombu békepálmáivá ki nem fejlődnek, mindaddig mig a mi kéjvadászó közönségünk heterogén elemei, férfiacskák és asszonykák, keresztények és zsidók egy nagy egyöntetű társadalmi egészbe össze nem mosódnak. „Keresztények és zsidók is ? Hogy a kőbe ne ? Hát még mi kellene?“ Igen bizony! annyit ugyan nem tagadhatsz Előítélet barátom, hogy a zsidónök az ö Zündnadel-szemeik biztos lőtávolának önérzetes tudatában erélyűk és kitartásuk által oly erős positióra tettek szert, hogy azt bizony a máshitü ellenség örömest ostromolja sőt cernirozza is — de hiába! Már itt csodálatosképen a győzelemnek csak egy módja van s ez az: tegye le az ostromló ellenség fegyverét. „S ha leteszi?“ Oh tisztelt domine elbizakodottság nem számítunk oly olcsó dicsőségre. A zsidónönek nagy feladatot kell megoldani. Gyön- geségében nagy erő rejlik, sokkal nagyobb, mint Rothschild tárcájában s azért én inditatva érzem magamat azt a javaslatot tenni, hogy a zsidók a nőket nevezzék „erősebb neminek s a férfiakat a „gyöngébbének. Tiszta bort töltsünk a pohárba. Szegény izraelitáknak sok ellenséggel kell küzdeni. Ha az igazság istenasszonya kérlelhetlen és sem az „obligatio“ sem a „hivatalos nyílt titok“ nem bírja engedékenységre : a zsidó nő az, ki az ő két szép szemével meghódítja az igazság szundikáló férjét, a törvényt. Ha a napi fáradalmak után a szegény handlerozó arra a szomorú eredményre jut, hogy több a „soll“ mint a „haben,“ vagy legjobb esetben kevesebb a „haben,“ mint a „soll“: a zsidó nő az, a ki édes csókjaival fölviditja Mózesnek örökbolygó nemzetét. És a mikor a világrend kerekei összebomlanak s az eszeveszett események rendszertelen zűrében a proletár csehnép a zsidó hátán véli a maga üdvösségét ököllel feltalálhatni: oh akkor tűnik még csak igazán ki a nők krinolinjának rendithetlen erőssége. Bizton a mellé menekül akkor az üldözött nép s nincs oka többé rettegni a fenyegető zivataroktól. Benedek megfuthat, a várnégyszögöt bevehetik, a frankfurti bankházak buktit csinálhatnak, Rotschild adósok börtönébe kerülhet: de a zsidó nőbe vetett rendithetlen bizalom meg nem csalódik. És ö nem bizza el magát s nem hagyja el az ö gyámoltalan férjecskéjét . . . Réges régen emancipálták volna már a zsidó nőket, ha ők Velence árában a statusadósságot, akarom mondani, férjeiket is be nem akarták volna vinni az ígéret földére. És ha zsidónők nem volnának: ugyan mi sarkalná szabatos és gyors munkára a mi tiszviselöinket? mi serkenti őket a hivatal poros szobájába vonulni, ha nem az, hogy megszabadulván attól, isten szabad ege alatt gyönyörködhetnek Salamon király „ékes házának“ szemléletében? mi vigasztalja őket a penészes akták tunya tömkelegében, ha nem az, hogy sétájuk alkalmával egy-egy szép borzas fejecske kandikál feléjük valamelyik háznak rejtett ablakából? Es azok a mi jó fiatal, telivér ügyvédeink ugyan miként határoznák el magukat az igazság örökös keresésére (és soha meg nem találására), ha azt nem hinnék, hogy valamelyik §-ból egy üde, jérusalemi szépségnek göndör fürtöcskéje fejlődik ki? — Ne tagadják, ne tagadják Önök, hiszen a kiknek a dolog ez állása legjobban fáj, úgy sem hisznek már Önöknek. De nem folytatom tovább. Attól félek, hogy a Pozsony mellett elhallgatott ágyú Veszprémben dörrenik meg s a mi árva fejünk hajaszála lesz az első áldozat. Csak ismétlem, hogy az én jó barátom, domine elbizakodottság későn kelt föl L. Veszprémmegye női. Tisztelt nőolvasóim! Kénytelen vagyok előre kijelenteni, hogy én se veszprémi, se magyar, se európai nem vagyok.
