Veszprém - hetilap, 1865-1866 (1. évfolyam, 1-25. szám)
1866-12-30 / 25. szám
Első évi folyam. Veszprém, december 30.1866. r 'j\Tj\(\WJ\rs\fj\rj\rj\rj\rS) Előfizetési feltételek: % | Vidékre postán: | vagy helyien | szétküldve: 1 Egész évre 4 ft 801 | Fél „ 2„40| I Negyed „ 1„20| Crw^v «/wwwwwvw* jv\3 cy\rj\rj\rj\rj\rj\rj\rj\TJ\f aí «/) I Hirdetmények | | dija: | £ 4 hasábos petitsor ^ s í-szeri hirdetésnél 8 kr s 2 szeri 3-^zori VEGYES TARTALMÚ HETILAP. ■4 > Bélyegdij 30 kr. | <c- Nyilttérben | L 2 hasábossor 15 kr. s n /wv/wjwv/vwvvwv*' o T. olvasóinkhoz. Lapunk első évi folyama e számmal bevégződött. Következzék-e a második évi? — az a közönségtől függ. E vármegyének, e városnak és vidékének ez volt legelső lapja s vájjon nem a legutolsó-e ? — szintén a közönségtől függ. Mi e lap kiadását egyelőre felfüggesztjük s midőn ez elhatározásunkat nyilvánítanék, némi megjegyzéseket nem hallgathatunk el. Mi e lappal nem szegődtünk a megyében létező egyik párthoz sem, mert inkább társadalmi érdekeket képviselvén, azt hittük, hogy feladatunkhoz híven, kötelességünket úgy teljesíthetjük leginkább, ha párttekintetek által szemeinket nem engedjük befátyolozni. Azt hittük, hogy nem tévesztvén szem elől e célt, minden párt tekintélye szellemi gyámolitásban fog bennünket részesíteni. Azt hittük, hogy ily lap a dolog természeténél fogva, közszükségletté válik a megyében. Azt hittuk, hogy a pártoknak egymás iránti politikai feszültsége a társadalmi érdekek terén el fog enyészni, csak a kellő tapintat, mérséklettség s a dolgok lehetőén obiectiv felfogása vezéreljen bennünket. Csalódtunk. Legjobb barátaink, elvtársaink közöl többen elidegenedtek tőlünk, a párttekintélyek nem gyámolitának s a közintézetek, társulatok, egyletek nem keresék az alkalmat beléletmű- ködésüknek a nyilvánosság verőiénye elé hozására. Volt azonban vigasztalásunk is. Örömmel vettük észre, hogy az iparos és kereskedő osztálynak java része bizonyos élénk érdekeltséggel veszi tudomásul azon ismertetéseket, melyek a megyét közvetlen érdeklő közügveket illetőleg lapunkban megjelentek. Ez érdekeltség bátorít fel arra, hogy lapunkat a közel jövőben, talán pár hó múlva újra megindítsuk. Nem az eddigi sikerben bizunk. Nem az önzés és nem a dics vágy vezérelt eddig is, mert hiszen az anyagi veszteséget s az elkerülhetlen félreértéseket — melyekben részünk volt elég — előre beláttuk, valamint szellemi erőink szerénységéről is meg voltunk győződve, hanem vezérelt a vágy hogy a nagyobb közönség figyelmét, mely örökké a magas politikával, birodalmak és világrészek sorsával vesződik s az alatt elfelejtkezik azon legegyszerűbb módozatok foganatosításáról is, melyekkel az elszegényedett földészeten, a pangó iparon s a tönkre ment jólléten némikép segíteni j lehetne, ezen közvetlen közeli életkérdésekre irányozzuk. Ha isten segít: ez lesz ki záró lagos célunk jövőre is. Mielőtt búcsút vennénk — egy időre legalább— olvasóinktól: engedjék meg, hogy köszö- netünket kijelentsük azon férfiak iránt, kik bennünket alapos közleményeikkel és bölcs tanácsaikkal segíteni törekedtek. Tán nem vétünk az ildom szabályai ellen, ha e férfiak közöl Szent-györgyi Horváth Ágoston, Kerkapoly Károly, Pap Gábor, Kenessey Móricz, Pillitz Benő, Hochmuth Ábrahám s Eötvös Lajos urak neveit nyíltan is kijeleljük. Engedje az ég, hogy a pár nap múlva bekövetkező uj év a nemzeti közboldogságnak, tehát olvasóink anyagi és szellemi jóllétének is orvén« detes tanúja legyen! Veszprém december 30. 1866. A szerkesztőség. A hazai takarékpénztárak. Az érezhető pénzbőség valóságos embarras deriches- ses-t idézett elő a takarékpénztáraknál. A pénzbőség folytán az elhelyezés megnehezült. A takarékpénztárak eddigi kezelése alig találhatott volna élesebb bírálatra. Takarékpénztáraink különböző módon kezeltetvén, eltérő nézetek forognak fenn a kezelési elvek helyességére nézve. A tárgy tehát magában véve is elég fontos, hogy ahoz szólni lehessen s ez elvek megállható volta vizsgáltassák oly lapban, mely hazánk anyagi érdekeivel foglalkozik. Midőn Magyarországon a takarékpénztárak keletkeztek, a hitelügy fejletlen állapotban volt, s igy nem csoda, hogy a körülmények által inditatva mindazon üzlet-ágakat magukhoz vonták, melyek vitelére más nemű pénzintézetek vannak utalva, s igy a takarékpénztárak hatásköre szélesebb és kiterjedtebb lön, mint előre gondolni lehetett, vagy a dolog természete magával hozta volna. Ha a fejlődés e processusa igy halad, takarékpénztáraink mindinkább eltérnek valódi rendeltetésűktől. Hogy a mostani keze ’ésOTS%ik'e czéljukat? Ez a kérdés, melylyel foglalkow^^aacuoi-m, Mint ítéli meg a közön^Lva/ott, az értelmesebb közönség a takarékpénziantP^H^maatát: kitűnik a panaszból, melyet irányukban emelni szoktak, vagy a jóváhagyó helyeslésből, melylyel műtétéit halmozzák.
