Veszprém - hetilap, 1865-1866 (1. évfolyam, 1-25. szám)
1866-10-21 / 17. szám
-*w\AT 132 Jlftm*iogutódival ingatlan birtokaikat tárgyazó lag egyezkedő feleknek, kölcsönadóknak, birtokvevőknek lehető nyilvánossággal figyelmeztetésére, — továbbá a konnánykölcsönben részesültek névsorának úgv a telekkönyvi hatóságnál, mint a községek kebelében is leendő nyilvántartására, — végre bírói árveréseknél a vevő feleknek kiküldött végrehajtó általi abbeli figyelmeztetésére, hogy az árverezett birtokot terhelő inségi kormány kölcsön átvállalójaként a vevő tekintetik — Veszprémme- gve hatósága föl kéretni határoztatik, általa a telekkönyvi hatóság különösen is felhívandó lévén, hogy esetiől-esetre, a hivatalnál megforduló birtokvevőket, kölcsönadókat, arra, hogy az általuk tudakolt birtokon kormánykölcsön is feklietik, figyelmeztetni el ne mulaszsza. — Erre csak azt jegyezzük meg, hogy az ily szósznporitó anyámasszonyos mód az ősi patriarchális nézeteknek megfelelhet ugyan, hanem — miután az eljárás bé^yegmentes és soronkivüli fontosságot igénylő — sokkal egyszerűbb lett volna az összes segélyzettek névsorát sajátkezű aláírásaikkal, hatóságilag hitelesítve egy jegyzékben birtokaik telekkönyvi számaival a telekkönyvi hivatalhoz beadni s igy aztán egyszer mindenkorra megszüntetve lett volna a községek aggodalma s a tényleges nyilvánkönyvi jogállapoton sem hu- zatott volna hatalmas krix krax keresztül. Mi történik például, ha roszakaró birtokos, roszakaró vevőnek birtokot ad el s ez bizva a telek könyv szentségében, megállja a port a községgel vagy bármely hatósággal? — Könuvü belátni. ^ A takarékpénztárakról. „Az által, hogy a depositbankok és igy takarék- pénztáraink a reálhitellel nem foglalkozhatnak, semmiképen sem következik az, hogy a íöldbirtokos osztályt ne segélyezhetnék. Történhet ez a birtokos osztálynál épugy, minta kereskedőnél, váltóra. Scotiában a íöldmivelö osztály nagy mérvben él a bank-hitellel, és pedig vagy nyílt számlán, vagy váltóban. Pillanatnyi szükségén a scót íöldmivelö a bank közvetítésével segít; hosszabb időre például investitiókra szánt pénzt nem szerezhet magának a jegybanknál vagy depositbanknál, mert ezek természetével a kölcsön e neme nem egyeztethető Ezen elv minden okszerű bankrendszernél el van fogadva, de nem is lehet máskép. Nem szándékom jelenleg a reálhitel szükségleteivel foglalkozni, igen távol vezetne e sorok céljától. Mondtam volt, hogy takarékpénztáraink üzletelvei nem felelnek meg e célnak, lássuk tehát a fohiányokat: Mint első két cikkemből látható, keveslem t. pénztáraink vagyonát a rájuk bízott betételekhez képest. Oly kedvezőtlen viszonyt nem látunk semmiléle külföldi depositbanknál, mint nálunk. Idézek néhány példát. Az angol depositbankoknál a legkedvezőtlenebb viszonyt mutatja az „Un. B. of London“, pedig ennél is a befizetett töke G millió forint, a depositumok 108 millió forintot tesznek: az arány 1:18 hoz (nálunk alig 1 : 25-höz) a „London and Westminst. Banku-nál 1 : 17-hez stb. (Times). A német bankoknál, a melyek depositbankok jegykiadás nélkül, (adatok 1862-bÖl Hübner Otto szerint): Disconto-bank Berlinben: Befizetett töke ................................... 11,189,290 tallér Be tételek............................................. 1,115,439 „ Cto Corr. egyenleg ......................... 8,834,740 „ (evve l szemközt pedig meg az activegyenleg áll.) Hamburgi bank: Befizetett alaptőke.............................. 10,000,000 tallér Be tételek............................................. 1,266 G23 „ Eg yenlegek........................................ 2,431,701 „ Tr iesti bank: Befizetett alaptőke.....................................2;580,767 tallér De positumok........................................ 1,246,256 „ A legszélső arányt mufatja a nürnbergi bank, hol a befizetett alaptőke . 1,475,773 „ A depositumok.................................... 32,071,582 „ ily arány 1 : 22-hez, ezenkivül sehol sem mutatkozik, mert ezen arányszám után már a berlini banké t. i. 1 : 0,9 következik. Az összes német discontobankok befizetett alaptőkéje 113 millió tallér, a betételek összege 39% millió tali ér. Ezen adatok eléggé mutatják, hogy a disconto bankok üzletvitelében, máshol, nem a nálunk divatozó elveket követik. Tudom,hogy disconto bankok Németországban még nehezebben engedményeztelek , mint jegybankok, mert igy értesültem kinlétemkor a szakemberekkeli értekezések folytán. Egy másik hiány, a melyen azonban segíteni lehet, és mely baj javítható, az, hogy a betételeknek túl nagy része van lekötve ingatlanokra adott kölcsönökben. Mint a pesti és budai takarékpénztárak évi számláiból látszik, évről évre javítanak ezen, és hihetőleg ezen jó példát, máshol is fogják követni. Ezen két fő dolog az, a mi takarékpénztárainknál külföldi szakemberek által is, és méltán megrovatik, és mondhatom, hogy habár ezen hiányok visszahatását ed- digelé kevésbé éreztük, ezt annak köszönhetjük, a mi fő- bajunk, hogy t. i. a hitelgépezet nálunk nincs kiképezve és igy ennek rázkódásait még nem ismerjük. Ha azonban a hitelgépezet kifejlését elérjük, okvetlenül árnyoldalaival is megismerkedni fogunk, miért is szükséges, hogy azon, a min még segitni lehet, segítsünk, és igy kevésbé fogjuk a rázkódtatásokat megérezni. Kifejlődött bankrendszerben is a depositumok visszavétele okozza a legnagyobb zavart; egy efféle crisis ha ma be- köszöntene, nyolcz nap alatt takarékpénztáraink kevés kivétellel nem mozdulhatnának sem jobbra, sem balra. Részemről azt tartom, hogy az, a mit a t. levelező & köszeghi takarékpénztárnál megrovandónak talált, inkább elismerést érdemel, és hogy midőn azon takarékpénztár fösulyt fektet a váltótárcára, oly utat követ, a melyet az intézmény megszilárdításának érdekében minden takarékpénztárnak kellene követni. — Ezzel befejezi cikksorozatát Weninger. Észrevételeinket helyszűke miatt a jövő számra kell hagynunk. A magyar Földhitelintézet közvetitése az úrbéri s ezzel rokonfaju váltságok körük Az intézet igazgatósága által a vidéki bizottmányok számára kiadott utasitás alapján közli Kenessey Móric» vidéki bizottmányi jegyző.
