Veszprém - hetilap, 1865-1866 (1. évfolyam, 1-25. szám)
1866-09-16 / 12. szám
*w\nAT 95 JlfWVM* építve, hol örökösen vagy szélcsend vagy erszényapály uralkodik. A furfangos igazgató ide tolja be szekérkenő után sovárgó Therpszikordélyát, hogy a magunk s maga épülésére nehány vig vagy szomorú képet mutasson föl szemeink előtt. Nincsenek e teremben páholysorok, oszlopzatok, óriás csillárok, szédítő karzat, sülyesztök és titkos ajtók a színfalak mögé könnyebb bejuthatásra, mindamellett van érzékünk a Musa s tiszteletünk a Talentom iránt s a nálunk tartózkodó művészekért ép úgy a művészet templomának tartjuk a mi egyszerű szerény teremünket, mint az első éves pesti jogász a nemzeti Színházat s ép azért egyáltalán ne számítson tetszésre azon urak magaviseleté, kik a közönséget föl sem véve, a művészet csarnokait falusi korcsmának becsmérlik s a színpad hőseinek szivarfüsttel tömjéneznek — avagy ez volna tán a tapsszerzésnek legbiztosabb módja? Ám történt légyen ez a színfalak mögött, ne pedig a nézők terén, mi nem vagyunk Kabi- lok, hogy amúgy Pelissier módjára kifüstöltessünk. Aztán a mi hölgyeink többre becsülik az ifjúság üde rózsaszi- nébeni diszelgést, mint, hogy befüstölt múmiák gyanánt a ritkaságok vagy régiségek tárába kerüljenek. „Régiségtárról beszélnek? hol van az? — szabad kérnem az adreszát?“igy hangzik egész chorusban a kérdés néhány, a szalag, vatta és lószőr segélyével status- quoban megtartott tiszteletreméltó szépség ajakáról. Mintha bizony! mintha bizony ! . . . Hiába csak igaz a mi igaz! Az igazság ha keserűen ízlik is jobb mint a hamissággal föleresztett tettetés. Ezt már azon úri ember is beismeri, kivel egy alkalmatlan serenád alkalmával olyan folyadékot izleltettek, melytől még eddig nem szokás fogyasztási adót fizetni. Az igazság nem irtózik a napvilágtól, azért jobb, ha bizonyos hölgyek a tisztelőiktől kapott virágcsokrokat az egész világ szemeláttára az ablakba teszik, mintha titokban imádóiknak cuppanós ajánlatát fogadják el. Az igazság követeli, hogy a színház iránt a napokban tanúsított élénkebb részvétet elismeréssel említsem meg; de egyúttal azon óhajtásomat is fejezzem ki, a valóban kitűnő társaság érdekében, hogy tárcájának Szu- pertluumát mindenki rendeltetése helyére szolgáltassa, mert ez által nyilik meg a kellő alkalom lángoló hazafi- ságunkat a mi Császárnénk tiszteletére felajánlani s testvéri szeretetünket a hozzánk csak nem rég csatolt s ismét elszakítható Erdélyi rokonunk iránt tanúsítani. Azt is tanácslom, hogy Bogyó úrral jó szerződést kössünk, mert ha a kormány észreveszi, minő gazdag és tiszta érc rejlik kebelében, bizonyára magának tartja főn, hogy pénztárának ezen ínséges idején jó üzletet csináljon vele. Mig az azonban bekövetkeznék: Szuper ur megtanulja az oppenheimi zsidók szerepét s nem fogja szükségesnek látni a recensens, vagy pletykás hallgatását 200 aranynyal, akarom mondani szivarral megvásárolni. L—v. Veszprémmegye irói. V. Lenthi János. Lenthi János dunamelléki ref. superintendens szül. Pápán a XVII-ik század első felében. A pápai iskolában atyja — gymn. tanár — vezetése alatt vetette meg kétségkívül tudományának alapját, miután nem tehető föl, hogy a XVII-ik században, tanár fia szülő helyén kívül keresett volna magának tanodát. 1665-ben Utrechtben hallgatta a theol. tudományokat, honnan hazatérve lelkész lön valószínűleg mindjárt Kecskeméten, később esperes, majd 1681—1692-ig superintendens. F.z időbeli kecskeméti lelkészkedése immár bizonyos. Elt-e még ezentúl is, hol és minő állapotban ? ezekre most nem felelhetek. Munkáját egyetlent ismerek, mely szintén ritkaság. Cime: Disputatio Theol. de Cubiculis seu Su- burbiis lnferni Papisticae genti locandis. Ul- trajecti 1665. Jelent-e meg tőle ezen kívül is valami, különösen superint. korában? nincs tudomásomra. VI. Veszprémi István. Hungária si tellus quaqua patet annulus esset, Eius VesprimLum, splendida gemma forct. Veszprémi István. Veszprémi István megyénknek egyik legkitűnőbb fia, ki szorgalma és tehetségével a hazai irodalmat nagy mértékben elősegélte fejlődésében, ki nagy befolyását az udvarnál, barátságát egy van Swietennel, összeköttetését a külföld legderekabb tudósaival, finom műveltségét — mind a magyar nemzet ösmeretkörének tágítására használta föl, ki élte végéig nem szűnt meg buzgón közremunkálni s irodalmunkat értékes müvekkel gazdagitani. Munkái egy részét ugyan a tudomány köznyelvén, latinul irta, de ezért is nem megrovást, sőt dicséretet érdemel, mert célját — hazánknak a külfölddel megösmertetését — csak ez utón érhette el. Méltó tehát arra, hogy az időrendtől kissé eltérve, öt mutassuk be előbb sorozatunkban. Annak idején majd az előtte született és élt irók is tárgyalva ’esznek. Veszprémi vagy családi nevén Csanádi István szül. 1723. august. 13-án Veszprémben Csanádi István és Biró Zsuzsánna előkelő polgári állású szülőktől. Apja T727-ben 95-dik évében elhalván anyja föliigyelésére maradt s ennek segélyével végezte Pápán, Sopronban és Besztercebányán alsóbb iskoláit 1743-ban ment Debrecenbe, hol jeles tanárai Szilágyi Sámuel, Maróthi György, Szathmári ístv. és a bűbájos Hatvani István alatt tehetségének fényes jeleit adta úgy, hogy 1751-ben az iskola seniorává is kineveztetett. Végighallgatván itt a tudományokat, vándorbotot vett kezebe s a zürichi egyetembe indult, honnét csak 18 havi tanulmányozás után ment a batáviai akadémiákba, majd Angliába Oxford és Canterbury be, végre Londonban késett hosszabb ideig s begyakorolta különösen a bonctant, sebészetet, vegytant és növénytant, az elméleti és gyakorlati bábászatot; e mellett a nyilvános könyvtárakban búvárkodott, minek később irod. történeti dolgozatainál kiváló hasznát is vette. 1756-ban Utrechtben találjuk. Innét visszatért hazájába és kir. helytartósági parancs folytán szigorú vizsgát állott ki, melyet cenzora Thaalfeldi Perbegg Kár. Józs. udv. orvos volt, ettől Debrecen városának ajánltatván tiszti orvosul: ez állomást elfogadta 1767-ben Mária The- rézia, valamint később II. József érdempénzekkel díszítették és dús ajándékokra méltatták; több tudós társaság tagjává választotta stb. Orvosi gyakorlatát haláláig folytatta, mely 1799-ben. következett be Debrecenben. Müveit mind elősorolni nem bírom, miután teljes sorozatuk még alig van, mindazáltal néhányról van adatom, mint: 1) Magyar király ok versekben. Bécsben, 1752. 4 rét. Toldy s utána Környei és Imre Sándor szerint „nem emelkednek a történeti emlékversek fölébe.“ 2) Progr. MARIA THERESIA. Sex anagram- mata mutuo se se elucidantia, cum ulteriori eorundem enodatione. Viennas, 1752. Ivrétben. 3) Tentamen de inoculanda peste. Londini. 1752—53. 8 r. 4) Disputatio inanis Medica sist. observatio- nes medicas. Ultraiecti, 1756. 4 r. Horányi e munka címéhez aljegyzetben odateszi, mikép külföldi munkákban rendkívül meg lön dicsérve. ö) A kisded gyermekeknek neveltetésekről való rövid oktatás; melyben elő adatik miképen kellessék azokkal bánni születésektől-fogva három esztendős-korukig. Hozzá adattak az egésségnek fenntartására és hoszszu életnek meg-nyérésére tartózd szükséges Regulák. Kolosvárt, 1760. 8 rét. A köznép számára irt könyvecske. , , 6) BABA MESTERSÉGRE TANÍTÓ KÖNYV. Melyet Krantz Henrik Nepomuk János, AA. LL. és Med. Doct. Medicináé és Bába Professor, Felséges Tsászári és Apostoli Királyné Aszszonyunk Tanátsosa, A Leopoldino Josephina Académiának Nat. Curios. Adjunctussa, és a Florentziai Botan. Societásnak Társa irt a Bétsi Univer- sitásban Német Nyelven a Köz-Jónak hasznára. Mostan pedig Magyar Nyelvre fordított Weszprémi István Med.
