Veszprém - hetilap, 1865-1866 (1. évfolyam, 1-25. szám)
1866-09-16 / 12. szám
\aa.vvva^amaá/aMAAAA/A/1v El ső évi folyam. 12. sz. Veszprém, September 16.1866. qwATvA/W'JVJ’j'vAryv'AAArvjr) Előfizetési > feltételek: ^ Vidékre postán : vagy helyben ^ szétküldve:| Egész évre 4 ft 80 > Fél „ 2 „ 401 s Negyed,, 1„20^ Öwtjv jv'jvjv'j\rj\pj\j'j\f>aa3 VEGYES TARTALMÚ HETILAP. aaa/' f\rj\rj\rs\rj\Tj\Tj\r vvon • Hirdetmények 3 < dija: I í 4 hasábos petitsor | ^ l-sztriUirdtUrnil8Ars s’2-szeri „ 7„| ^ 3-szori ,, 6,, | ^ Bélyegdij 30 kr. ^ Nyilttérben ^ 2 hasábotsor 15 hr. s Veszprém feladata a művelődés terén. (Szent-györgyi Horváth Ágostontól.) n. Hogy a korszellem követelményeinek megfelelhessünk. : szemügyre kell vennünk helyzetünket s be kell látnunk, hogy nagy és sok munka áll előttünk, melynek teljesítése sorsunkon és létezésünk föltételein lényeges változásokat idézhet elő. Le a copffal, le az avult eszmékkel, le a pusztán születés általi fensőbbséggel! A népnek, a polgárságnak meg kell tanulnia az önálló gondolkodást, az önálló cselekvést; — minden rátukmált gyámkodás csak károsan hathat kifejlődésére. Ne a születés, hanem a szellem nemességét helyezzük a művelődésünk emelése végett egyesületi alapon szükségesnek mutatkozó intézmények élére. Foganatos köztevékenység s a népnek anyagi ereje csak igy állhat elő. Csak igy érhető el a cél, melyet a már átalakult államok jóllétére a közművelődés oly félreismerhetlenül kitűzött. Hazafiuságnak csak az nevezhető, mely a nép jóllétére és közvagyonosodására törekszik, mely nem a magánérdeket s a szennyes önzést emeli érvényre. S mégis fájdalom, a nép rövidlátása miatt, nálunk az önérdek szomorú s a nemzeterőt valóban zsibbasztó szerepet játszik, miután nem ritkán a hazafias nyilatkozatok látszatos fellángolása mögött a háttérben aljas, önző érdekek leselkednek s a felbujtott és felizgatott úgynevezett hazafias érzések a népnek s a legszentebb érdekeknek hátrányára zsákmányoltatnak ki. E nagy hibák azok, melyek népünk szellemének tevékenységét s alkotó erejét zsibbasztják, melyeket lényeges alapelemeiben vázoltunk, s ha valóban akarjuk, hogy a dolog másként legyen, s hogy nemzetgazdászati fejlődésünk a nyűgöktől megszabaduljon: e hibákat, e legnagyobb hibákat jóllétünk érdekében legyőznünk s végkép megsemmitenünk kell. Valamig nálunk az anyagi érdekek terén is bizonyos, úgynevezett intelligens egyének gyakorolják a fensőbbséget; valamig a hazafiaskodó szemfényvesztőket gyakorlati, a nép javát szivükön viselő, szabad gondolkozásu s fejlett szellemű egyéniségek nem váltják föl: addig a jelen mive- lődés s ennek fejlemei nálunk nem gondolhatók, addig vakmerő és káros állítás az, mely velünk elhitetni akarja, hogy mi a kizárólagos érdekeken felülemelkedő szabad eszmék elsajátítására érettek s egyéb, szárazföldi országokhoz hasonlóan képesek vagyunk. Ha tehát mi ezen, a nepotismus által is gyámolított káros befolyásokat, melyek mai napság hatalmasan meggyökerezvék, a nép szelleméből kiirtjuk : csak akkor foghatunk a nagy müvek kiviteléhöz, a nagy szükségletek kielégitéséhöz, melyek után a nép összes jólléte s ennek lehetsé- gesitése^oly sovárgva vár, s mely várakozásnak megfelelni lenne a mi legnagyobb hazafiui kötelességünk. Közelebbről beleereszkedve egyes szükségleteink fontosságának vizsgálatába, mindenekelőtt az erőinket elzsibbasztó, a keresetre nyomasztólag ható közlekedésnek a kül- és belföld virágzó részeivel lehető összekötésére s arra, hogy ez által hazánk fő terményeinek piacokat szerezzünk, kell törekednünk. Csak igy sikerül kereskedésünket, ossz]óllétünk egyetlen előmozdítóját, a földé- szeti s műipari munkásság terén, úgy a kicsinybeni, mint a nagybani üzlet végett azon magaslatra emelni, a hol az bennünket hatalmasan gyámolithat. Anyagi állapotunk kifejlesztésének ezen fontos tényezője sok oldalról vitattatott már hazánkban, de fájdalom szakférfiakbani szegénységünk nyomorúságos nézeteket szült ez irányban is. Eltekintve nagyobb közlekedési eszközeink tárgyalásától, miután ezek hiányainak elsorolása nagy tért venne igénybe, pusztán azon feladattal foglalkozunk, mely anyagi állapotunkra lényegesen befoly, s melynek taglalását tüztük ki célul sorainkban, hogy t. i. forgalmi összeköttetéseink könnyitéséhöz járuljunk lehetőleg, ezt tartván első sorban szemeink előtt. Veszprémmegye, egyike hazánk legszebb, legnagyobb s természeti kincsekben leggazdagabb megyéinek, az utolsó 18 évi időszak alatt, fájdalom kevesebb figyelemben részesült, mint más, hasonló vidékek, melyek a művelődés áldásaiban részeltettek. Ez elhanyagolás legkárosabb következése lett azon szerepnek fölsemvevése, melyet Veszprémmegye különösen gazdag erdőségeire támaszkodva felöltendő volt. E gazdagság, a nyers terményekbeni e bővelkedés fájdalom, mindaddig holtnak tartható s a jövödelmezőleg értékesithetés reménye a fogyasztásra vonatkozólag igazolatlannak tekinthető, valamig a műipar
