O. G. Dely szerk.: Vertebrata Hungarica 16. (Budapest, 1975)

Dely, O. Gy.: Állattani gyűjtőúton Algériában 85-104. o.

gedte - magától értetődően - nem mulasztottuk el, hogy ott ne tegyünk egy rövidke utazást gépkocsinkkal és ne alkossunk legalább némi fogalmat arról a helységről ahol megfordultunk. Az expedíció utvonala. - Carte: Parcours de l'expédition. Különösen alkalmunk nyilt erre akkor, ha a táborhelyünk az érintett város közvetlen határában vagy annak környékén volt. Ebben az esetben ugyanis, az ottani szokásnak ill. rendelkezésnek megfelelően, föltétlen jelentkeznünk kellett a város vezetőinél, hogy néhány napos letelepedésünket engedélyezzék ill. azt tudomásul vegyék. Akarva akaratlan meg kellett tehát keresnünk a városházát, a csendőrséget, sőt olykor - ha a város járási ill. tartományi székhely volt - még az alprefekturát ill. a prefekturát is. S mig ezeket, az esetek legnagyobb részében egymástól meglehetősen távol eső hivatalokat megtaláltuk, magáról a városról is volt némi felszínes benyomásunk. Amennyiben a városban múzeum, esetleg állatkert volt, netán egyéb jellegzetesség, csak olyankor töltöttünk ott több időt. Ezek megtekintése mellett azonban természetesen nemcsak a középületekre és házakra figyeltünk, hanem a város forgatagára is. Köztük a burnuszba vagy széles szoknyaszerü bőnadrágba járó és turbánnal ill. "szessel" bekötött fejű férfiakra, valamint a helyenként fehér, helyenként pedig fekete fátyolköntöst "dzsallábijját" viselő és fátyollal (halkkal) eltakart arcú nőkre is, akiknek kéz- és lábujja többnyire henna teával vörösre volt festve. Néha egy-egy hüsitőre is betértünk, hogy szomjunkat - legalábbis átmeneti időre - csillapítsuk. Mert S 9