O. G. Dely szerk.: Vertebrata Hungarica 16. (Budapest, 1975)

Dely, O. Gy.: Állattani gyűjtőúton Algériában 85-104. o.

szerint ilyenkor gyakran még ugrik is), ellentétben a varánusszal, amelyik kiásás közben befelé a homokba fúrja magát. A szóban forgó viperák egyébként, ha a felszínen vannak, ugy rendszerint a sivatagi fűcsomók közelében pihennek és sütkéreznek, vagyis mindig a fűcsomók környékén keresendó'k. Azt a többek által emiitett jelenséget pedig mi is nemegyszer megfigyelhettük, ahogyan ezek a fajok, bordáik sajátos oldalt irányuló mozgásával és törzsük egymásutáni kiszélesítése és összehúzása révén a homokba "fúrják" magukat és amilyen gyorsan (10-20 másodperc alatt) abban ugy eltűnnek, hogy szinte még a gyakorlott szemű gyűjtő is alig veszi észre őket. Egyéb vonatkozásokban - személyi kapcsolatok felvétele, tapasztalatcsere, a különböző intézmények tudományos és kiállítási anyagának megtekintése és tanulmányozása tekintetében - szintén nem a legkedvezőbbek a nyári periódusra eső kiküldetések. Ottlétünk alatt ugyanis azt tapasztaltuk, hogy egy-egy intézménynek jóformán a teljes kutatói gárdája, az egyéb hivatalok tisztviselőinek pedig a jelentős része ebben az időben van szabadságon. Ez számunkra azt jelentette, hogy még az olyan intézetekben is, ahova eljutottunk még ott is csak felszinesen tájékozódhattunk a gyűjteményről és az ott folyó munkákról. S hogy mindezek ellenére expediciós utunk egyáltalán létrejött és hogy az előkészületek csak két hetet vettek igénybe, a MAGYAR NAGYKÖVETSÉG erkölcsi tekintélyén és számunkra nyújtott segitségén kivül elsősorban Madame NECOUD csoportvezetőnek köszönhető. O volt, ugyanis aki szabadságát megszakítva a minisztériumban fogadott bennünket, érdemben tárgyalt velünk, s nemes szándékainkat látva és azokat messzemenően támogatva, kérésünknek és kívánságunknak helytadott. Azokkal az intézkedéseivel pedig, amelyekkel a két ország között korábban megkötött kulturcsere-egyezmény bizonyos pontjait realizálta, nemcsak a magyar algériai kapcsolatok ápolásának tett jó szolgálatot, hanem megteremtette az első magyar algériai zoológiai expedíció feltételeit is. * Rövid beszámolóm végéhez érve kötelességemnek tartom, hogy mind a magam, mind pedig ZILAHY kollégám nevében e helyen is köszönetet mondjak mindazoknak, akik gyűjtő- és tanulmányutunk sikeres előkészítéséhez, megvalósitásához és lebonyolitához hozzájárultak. De azoknak is, akik balesetem után számomra a leggyorsabb és legjobb orvosi segitséget és kezelést biztositották. valamint hazaszállításom is megszervezték. Először is köszönet illeti DR. HORVÁTH LAJOSNÉt, a KULTURÁLIS KAPCSOLATOK INTÉZETÉnek főelőadóját, aki az algériai utunkat előkészítette, s azt az első perctől az Algériába való elindulásunkig ill. megérkezésünkig figyelemmel kisérte. Hálás köszönettel emlékezünk meg az algériai MAGYAR NAGYKÖVETSÉGről, annak erkölcsi támogatásáért, munkatársai közül pedig mindenekelőtt DR. NEMES FERENC kulturális attasénkról, aki fáradságot és időt nem kiméivé, tekintélyét is latba vetve, mindent elkövetett, hogy az előttünk álló valamennyi adminisztratív és vámügyi nehézséget elhárítsa és utunk minél hamarabb megvalósulhasson és minél eredményesebb legyen. Amikor pedig a balesetem bekövetkezett, azonnal intézkedett, hogy a legrövidebb időn belül a legjobb kezelésben részesülhessek. Külön hálával tartozunk az algériai hatóságoknak, de elsősorban a MINISTÈRE DE L' ENSEIGNEMET SU PERIEURE ET DE LA RECHERCHE SCIENTIFIQUE-nek, személy szerint pedig Madame NECOUDnak, aki szabadságát nemcsak megszakította miattunk, hanem biztosi-