O. G. Dely szerk.: Vertebrata Hungarica 15. (Budapest, 1974)

Horváth, L.: A citromsármány (Emberiza citrinella L.) sövénysármány jellegű, atavisztikus vonásai 39-44. o.

Az aberrációs him példány feje, nyaka és begye teljesen olyan, mint a sövénysármányé. A has, a testoldalak, a szárnyak, a dolmány, a váll és a hát tónusban a sövénysármányra vall, mintázatban pedig a citromsármányra. Végül a farok, az alsó és felső farokfedők és a farcsík teljesen azonos a citromsármányéval. Ez a rendkívül érdekes hím egyed - amelyet 116 hazai him citromsármánnyal hasonlítottam össze - minden kétséget kizáróan nagyon erős mértékben mutatja a sövénysármány jellegzetességeit. A különleges bélyegeket csak ugy értékelhetjük mint a sövénysármány tulajdonságainak részleges megjelenését a citromsármányon. A két faj elterjedési határvonala hozzánk legközelebb az Al-Duna-észak-adriai tengerpart vonalra esik. Innen északra, pontosabban északkeletre a sövénysármány - ha ennek hitelt lehet adni - csak egyszer fordult elő. Száztíz évvel ezelőtt Budapest mellett került kézre egy példány, amelynek sem pontos dátuma (hó, nap), sem az ivara, sem az elejtője nem ismeretes és állítólag a bécsi HOFMUSEUMBA került. Ez az egy bizonytalan adat, jó egy évszázad távlatából, aligha értékelhető ugy, hogy a a két faj között kereszteződés felléphet és igy a szóban forgó egyedünk faj hibridnek lenne minősithető. Ez már csak azért sem valószínű, mert az összehasonlítás alapj ául szolgáló 116 hím ilyen eltérésnek - cirlus-jellegü mintázatnak - még a legkisebb nyomát sem mutatta, jóllehet azokat az ország területének legkülönbözőbb pontjain - beleértve a déli határvidéket is - gyűjtötték. Végső konklúzió tehát csak az lehet, hogy a citromsármányban meglévő, látens színbeli tulajdonságok, a belőle morfogenetikailag és elterjedéstanilag leszármaztatott sövénysármányon állandó faji bélyegekké váltak. A citromsármánynak az előzőekben ismertetett aberrációja pedig mintegy előre vetiti az evolúciós átalakulás irányát. Korábbi közleményemben (HORVÁTH, 1960) már rámutattam arra, hogy a citromsármány az észak kelet-ázsiai fenyősármányból (Emberiza leucocephala GMELIN) származott le. Az említett faj kialakulásában a leglényegesebb atavisztikus, morfológiai bélyeg a gesztenyebarna fej rajz fokozatos visszahúzódása volt, mely nyugat felé haladva a kérdéses állományok madaram egyre kisebb felületre korlátozódott és végül a legdélnyugatibb populációkban már csak a fedőtollak alá rejtett, néhány barna bajuszsáv-csökevény képviselte. A barna helyébe lépő fekete fejrajz jelentkezése egy aberrációs citromsármányon, éppen a faj elterjedésének délnyugati határvonalán csak ugy fogható fel, mint ahogy azt már kifejtettem. Ezt a nézetet még az is alátámasztja, hogy a sövénysármány Emberi za cirlus nigrostriata SCHIEBEL nevü alfaja a faj elterjedésének déli határán (Korzikasziget) szigeti elkülönülés következtében alakult ki. Még lényegesebbnek tartom, hogy éppen a fej rajz fekete színének és általában a barna színek elmélyülésének az alapján különítették el. Tehát a rendellenes színezetű példány csaknem fekete fej rajza ennek a kialakulóban lévő faji tulajdonságnak - a çirlus-faj legjellegzetesebb bélyegének - megjelenését, egy bizonyos látens tulajdonság érvényrejutását jelzi.