O. G. Dely szerk.: Vertebrata Hungarica 13. (Budapest, 1972)
Dely, O. G.: Adatok a Kárpát-medencei törékeny gyík (Anguis fragilis Linnaeus) rendszertanához és elterjedéséhez 39-79. o.
A két nagyobb földrajzi egységbe csoportosított törékeny gyikok vizsgálati eredményei arra utalnak, hogy a "Vizsgálati anyagban" felsorolt magyarországi lelőhelyek Angui3 ai alaktani szemoontból két, többé-kevésbé jól elkülönülő csoportra oszlanak: a Dunától Ny-ra lévőket a fülnyilás hiánya, a harántpikkelyek alacsonyabb száma (22-26), valamint a frontale és internasale kapcsolatának hiánya vagy lazasága jellemzi (az internasale és a frontale közé 2 praefrontale ékelődik be, vagy a frontale és internasale csak egy nontban érintkezik /1. ábra: A és B/). A Dunától K-re, illetve ÉK-re, vagyis az Északi középhegység és a Gödöllői Dombság törékeny gyíkjait pedig a fülnyilás megléte, a harántpikkelyek magasabb száma (28-30), a frontale és internasale szoros kapcsolata (a frontale az internasaléval kisebb-nagyobb felületen érintkezik, vagy legalábbis egy ponton találkozik, 1. ábra: C és B.), valamint a himeken megjelenő, sőt néhány esetben a nőstényeken is tapasztalható kék pettyezettség különbözteti meg az előbbiektől. A felsorolt és tanulmányozott bélyegeknek megfelelően a dunántúli lelőhelyek Anguis-ai az 'nguis fragilis fragilis LINNAEUShoz, mig az Északi középhegyság és a Gödöllői Dombság törékeny gyikjai az Anguis fragilis colchicus (NORDMANN)-hoz sorolhatók. Ugyancsak ez utóbbi alakhoz tartoznak a csergői gyikok is. Az eddigi és a jelen idevágó vizsgálatok tehát az állandóknak : .in "sit ett bélyegek tekintetében a legnagyobb mértékben megerősítik 'VERMUTH (1950) 618 példányon végzett variációs-statisztikai eredményeit. Jóllehet előfordult olykor - amint arról nem egyszer szó is esett -, hogy a jellegek egyik-másikában (főleg a frontale és az internasale kapcsolatát tekintve) egységes földrajzi terület, sőt egyetlen élőhely állatain is következetlenség vary rendellenesség volt tapasztalható. Vagy éppen a két alfajra jellemző bélyegek ugyanazon terület populációján keverten jelente 1-: meg. Utóbbi esetek elsősorban az alfajok érintkezési területein adódhatna':, mig az előbbiek többnyire pusztán csak atavisztikus aberratióknak, vagy rendellenességeknek foghatók fel (pl. a 2 oraefrontale összeolvadása, illetve a 3 paj-