O. G. Dely szerk.: Vertebrata Hungarica 13. (Budapest, 1972)

Dely, O. G.: Adatok a Kárpát-medencei törékeny gyík (Anguis fragilis Linnaeus) rendszertanához és elterjedéséhez 39-79. o.

a n

B%2 (l 6, 1 9) pedig az "A" típushoz tartozott (1. ábra: C, B, A.). A 25 egyed között 1 (9) abnormis tipusu is akadt (a 2 praefront

ale helyett 3 alakult ki-/4« ábra/). A kék pettyezettség mind a 15 himen jelentkezett (sőt 3 nőstényen is megtalálható voltl). A fenti eredményeket a csergői populációéval összevetve megállapítható, hogy e nagyobb földrajzi terület, azaz az Északi középhegység gyíkjain kutatott és talált bélyegek ugyanolyan állandóaknak bizonyultak és ugyanolyan egyértelműen jelentek meg, mint az egyetlen egy élőhelyről (Hertnek) származó egyedeken. Az Északi középhegység Anguisait ezért az Anguis fragilis col chicus (NORDMAircO-hoz kell sorolni. Dunántúl Miután már a korábbi részletvizsgálatokból la kJtünt, hogy a dunántúli lelőhelyekről előkerült törékeny gyikok alfaji bélyegeik állandósága tekintetében két . csoportra tagolhatok, igy ezeket a következőkben is két osztásban tárgyalomi 1» Dunántúli 2. Dunazug hegység. Vizsgálati anyagi Velencei hegység, 2 99. - Bakony hegység, 3 66, 7 99, 1 sa. - Belső Somogy, 2 66, 5 99, 2 sa. - Egyéb dunántúli lelőhelyek, 1 6, 4 99, 1 sa. A 28 (6 66, 18 99, 4 sa.) tanulmányozott Anguis fragilis közül egynek sem volt külső fülnyilása, illetve csak 1 hímnek (Pécs, Mecsek hegység) volt nyomokban felfedezhető, A harántpikkelyek száma 22 és 26 között váltakozott (l esetben /9/ 22, 15-ben /3 66, 8 99, 4 sa,/ 24, 2-ben /99/ 25 és 10-ben /3 66, 7 99/ 26 harántpikkely volt).

A frontale az internasaléval 18 gyíkon egyáltalán nem érintkezett /15 esetben/ 4 56, 9 99, -2 sa./ a két praefrontale elválasztotta őket egymástól ("A" tipus, 1. ábrái A.), 3 esetben pedig a három pajzsocskára bomlott praefrontaliák ékelődtek közéjük (Abnormis tipus, 7. ábra)/, 10 példányon (8 99, 2 sa.) pedig csak egyetlen egy ponton találkozott ("B

w-