O. G. Dely szerk.: Vertebrata Hungarica 13. (Budapest, 1972)

Dely, O. G.: Adatok a Kárpát-medencei törékeny gyík (Anguis fragilis Linnaeus) rendszertanához és elterjedéséhez 39-79. o.

Vertebr. Hung. XIII. 1972. Adatok a kárpát-medencei törékeny gyík (Anguis fragilis Linnaeus) rendszertanához és elterjedéséhez írta: Dr. Dely Olivér György Természettudományi Múzeum, Budapest Az európai herpetofaunák egyik legnagyobb eltérjedésü és leggyakoribb tagjának, a törékeny gyiknak (

Anguis fragilis LINNAEUS) rendszertani helyzetével csak STEPANEK dolgozata óta (1937) foglalkoznak behatóbban. Jóllehet korábban is ismertették néhány változatát, de azokat majd kivétel nélkül csak az állatok színezetére, illetve mintázatára alapozták. A fajjal kapcsolatos Intenziv kutatás WERMUT

H 1950-ben megjelent munkájával indul be. Számos lelőhelyről származó nagy példányszámú (618 db) anyagon végzett variációs-statisztikai vizsgálataival igazolta a NORDMANN (1840) és STÉPÁNEK (1937) által a tipikus alak és a colchicus alfaj elválasztására használt bélyegek alkalmasságát. Részben pedig a törékeny gyik 3 alfajának (

Anguis fragilis fragilis LINNAEUS

, Anguis fragilis colchicus (NORDMANN), Anguis fragilis peloponnesiacus (STEPANEK)alaktani ismertetését adja és azok földrajzi elterjedését - ha csak nagy vonalakban is - körvonalazza, E tanulmány közzététele után az Anguis fragilisszel kapcsolatban számos cikk látott napvilágot. Ezek irói közül kiemelem PUHN (196l)

t STUGREN &'PUHN & POPOVICI (1962), BESCHKOV (1966) és LÁC (1967) dolgozatait, akik vizsgálataikat WERMUTH módszerével hajtották végre. Vagyis a faj alfajainak elhatárolását az általa közölt jellegek alapján végezték. WERMUTH (ly50J kutatásai nyomán elsőnek PUHN (1961 ) veszi rend-