O. G. Dely szerk.: Vertebrata Hungarica 12. (Budapest, 1971)

Schmidt, E.: Denevérmaradványok magyarországi bagolyköpetekből 93-102. o.

zsákmányában a Pipistrellus pipistrellus-ok számaránya csak 2,0 %, a Pipistrellus nathusii-é pedig 3,1 %° Ez bizonyára annak köszönhető, hogy kis termetük, és rendkivül ügyes, gyors mozgásuk elfogásukat nagyon megnehezíti. Tanyahelyeik pedig mindig fali repedésekben, szük zugokban vannak, ahol a bagoly semmiképpen sem férhet hozzájuk. Feltűnő, de egyelőre még nem magyarázható jelenség, hogy a Pipistrellus előfordulások kivétel nélkül a Dunántúl északkeleti csücskéből valók, noha számos olyan más gyűjtőhelyünk volt, ahol a zsákmányállatok száma több ezret tett ki. Megjegyezzük még, hogy a Pipistrellus nathusiit mindig az Epte- sicus serotinusszal együtt találtuk, hasonlóan a pákozdi Pipistrellus pipistrellus-hoz. Szürke hosszúfülű denevér /

Plecotus austriacus FISCHER/: Bácsalmás /2/, Pomáz /2/, Tornyosnémeti /2/, Békéscsaba /1/, Felsőhidvég /1/, Kölesd /1/, Pacsa /1/. Ez a faj a gyöngybagoly hazai denevérzsákmányának 10,4 %-át jelentette. /Lelőhelyeit az 1. sz. térkép mutatja,./ Mivel a szürke hosszúfülű denevér szinte kizárólag emberi lakóhelyek környékén tanyázik, az Eptesicus sero tinusszal együtt, a Chlropterák közül feltétlenül a gyöngybagoly jellegzetes zsákmányállatai közé sorolható. A Bácsalmásról származó mindkét példány fiatal, éppen önálló repülésre képes állat volt. Az ottani Plecotus tanyahely ismeretének hiányában azonban aligha mondható vélemény arról, hogy ezeket a fiatal egyedeket a gyöngybagoly milyen körülmények között ejtette el. Mindezek után érdemes azzal a kérdéssel is foglalkozni, hogy egyes denevérfajok miért hiányozhatnak teljes mértékben a gyöngybagoly tápláléklistáiról, holott ezek között egészen közönséges, és bizonyos területeken gyakran előforduló fajok Is vannak. A három hazai Rhlnolophus hiányát egyrészt azzal magyarázhatjuk, hogy ezek elsősorban a barlangvidékekhez ragaszkodnak, következésképpen erdős, hegyvidéki tájakhoz kötöttek, élőhelyük tehát nem eg^jzik meg a gyöngybagolyéval. Másrészt figyelembe kell venni azt is, hogy bár a patkósorru denevérek röpte nem gyors, de speciálisan fejlett tájékozódási képességük van, és igy bizonyára rendkivül ügyesen kitérnek egy támadó madár elől. A patkósorru denevérek egyébként az irodalmi adatok sze-