O. G. Dely szerk.: Vertebrata Hungarica 12. (Budapest, 1971)

Schmidt, E.: Denevérmaradványok magyarországi bagolyköpetekből 93-102. o.

Mindkét úgynevezett nagy Myotis viszonylag gyakori volt a köpetekben, E két faj feltűnően sokszor található közös lelőhelyen, és a fenti adatokból is valószínű, hogy a bagoly a tanyahelyükül szolgáló toronyban vagy padláson zsákmányolta őket, /Az előkerülési helyeket az 1, sz, ábrán tüntettük fel./ Jelen eredmények alapján a Myotis myotis határozottan a középhegységek vidékére korlátozódik. Ezzel szemben a Myotis blythi oxygnathusnak több kifejezetten alföldi jellegű lelőhelye van. Mindezek jól összevágnak e fajok hazai elterjedéséről kapott korábbi ismeretekkel /TOPÁL, 1954/, Teljesen repképtelen fiatalok csontjait nem találtuk. Ez amellett szól, hogy a bagoly nem közvetlenül a kölykezőhelyeken fogta el zsákmányát, pedig ott esetleg százszámra is hozzájuk juthatott volna. Érdemes viszont megjegyezni, hogy a Pilisszentivánról származó 4 Myotis myotis közül 2, a Myotis b. oxygnathus-ok közül az egyik pilismaróti és a 4 szigetmonostori példány olyan korban volt, amikor éppen repülni kezdhetett. Kései denevér /

Eotesicus serotinus SCHREBER/: Telki /5/, Miskolc /3/, Pákozd /3/, Csobád /2/, Novajidrány /2/, Pomáz /2/, Tordas /2/, Bácsalmás /1/, Gesztely /1/, Orosháza /1/, Oszkó /1/, Pilisborosjenő /1/, Ráckeve /1/, Sajóvelezd /1/, Solymár /1/, Szőreg /1/, Tiszavárkony /1/, Tornyosnémeti /1/, Vizsoly /1/. /Ezeket a lelőhelyeket a 2. sz, ábra mutatja./ Feltűnő, hogy a Dunántúlnak csak az északkeleti csücskéből került elő, viszont, mint az várható volt, az Alföld több pontján szerepelt a gyöngybagoly zsákmányában. Az a tény, hogy a kései denevér ilyen gyakori a Tyto alba táplálékában, egyrészt abból adódik, hogy ez a faj hazánkban közönséges, és kisebb kölykező kolóniái az ország számos pontján fellelhetők. Másrészről, maga a gyöngybagoly teljesen az emberi lakóhelyekhez kötött, azok környékén és az azt övező kultursztyeppén vadászik, lakó- és mozgástere tehát a kései denevérével messzemenően megegyezik. Érdekes, hogy a 19 lelőhely közül Telkiből, valamint Gesztelyről és Sajóvelezdről 2 illetve l-l példány határozottan olyan fiatal állat maradványa volt, amelyek még aligha tudtak repülni. Az Orosházáról, Oszkóról, Pákozdról, Pomázról és Tornyosnómetiből származó köpetekben is volt l-l fiatal példány, mely éppen repülni kezdhetett, amikor a bagoly elfogta. A fiatal, illetve subadult dene-