O. G. Dely szerk.: Vertebrata Hungarica 12. (Budapest, 1971)

Horváth, L.: A csévharaszti erdővidék madárvilágában bekövetkezett változások az elmúlt 30 év alatt 37-50. o.

A cönózis alárendelt tagjai közül a lappantyú /

Caprimulgus euro- paeus/ korábban és most is a leggyakoribb itt. Az erdei pacsirta SZENT-IVÁNY és PÁTKAI szerint ritka volt és a fészkelő párok számát csupán kettőre becsülték. En három pár költését biztosra veszem három éneklő him után Ítélve, de egy negyedik egyed valószínűleg tojó - is szállt fel az előzőktől távol eső helyen, ami még egy további pár létét teszi valószinüvé. A cönózis harmadik és egyben utolsó alárendelt tagja a kis poszáta /

Sylvia curruca

/ PÁTKAI 6 példányt emlit; SZENT-IVÁNY is számosnak minősiti. Magam csupán 2 pár költéséről győződhettem meg. Ezeknek az adatoknak az egybevetése azt mutatja, hogy a kis poszáta meggyérült, ami lehet a fiatal, laza szerkezetű bokrok /sóskaborbolya/ megfogyatkozásának a következménye, vagy pedig annak, hogy ez a faj szivesen települ át rokon jellegű kulturtájakba - gyümölcsösökbe, kertekbe -, ahol különösen az egresbokrokat kedveli. összefoglalva az eddigieket megállapíthatjuk, hogy a szorosabb értelemben vett rezervátumban - a Forrás-erdőben vagy mai nevén Buckás-erdőben - a madarak két fészkelőközösség képviselőiként /1/12., VI./ jelennek meg. A tágabb értelmű csévharaszti erdővidéken ezekhez még két ujabb ornitocönózis járul /1/8., 1/13./. A 30 év előtti állapotokat a jelenlegiekkel összehasonlítva kitűnik, hogy lényeges madártani változás nem következett be Csévharaszton - vagy korábbi nevén Pótharaszti-pusztán. A változások oka egyrészt a fák elöregedése, másrészt az erdőterület megnövekedése. A madárfajok minőségi összetételében nincs kiugró különbség. Inkább csak az állapitható meg, hogy a fák elöregedésével és odvak keletkezésével lényegesen nőtt az odufészkelő fajok egyedszáma, de nem a faj száma. Kétségtelen, hogy ma sokkal több madár él a csévharaszti erdővidéken, mint 30 évvel ezelőtt. Ez a körülmény hatásosan szól a rezervátum fenntartása mellett minden egyéb vonatkozástól eltekintve, pusztán ornitológiai szemszögből. Meg kell állapitanunk azonban, hogy ez a védett vidék elsősorban botanikai természeti emlékeket őriz a hajdani Alföld természetes tájából. Ez a táj azonban akkor is és ma is " madárfajok fészkelő otthona és, amint a fenti összehasonlítás mutatta, na-