O. G. Dely szerk.: Vertebrata Hungarica 12. (Budapest, 1971)
Horváth, L.: A csévharaszti erdővidék madárvilágában bekövetkezett változások az elmúlt 30 év alatt 37-50. o.
lapitásaal kapcsolatban. Szerintük ebben az erdőben egy pár fakusz / Certhla familiáris / telepedett meg. Tekintettel arra, hogy a szabadban nagyon könnyű a két fajt összetéveszteni, én igen való szintinek tartom, hogy az idézett szerzők - akárcsak magam a rövidujju fakuszt látták itt. Ugyanis a siksági láperdőkre és a folyami galériaerdőkre egyaránt ez a faj jellemző, mig a másik inkább a domb- és a hegyvidékek madara. A rövidujju fakusz mint alárendelt faj jellemző erre az erdővidékre, illetve a Locustel- la f luvlat 11is-fészkelőközősségre. A három, következő cönózistag ragadozó madár. Mint ilyenek, nagyobb számban nem is fordulhatnak elő, és ha hozzátesszük, hogy a jelentőségük sorrendjében összeállított listán csaknem legalul szerepelnek, akkor nem meglepő, hogy csak egészen kevés adattal rendelkezünk belőlük. A SZENT-IVÁNY - PÁTKAI-féle felsorolásban három kaba /Palco subbuteo/ és egy-egy egerészölyv / Buteo buteo/ Illetve héja / Accipiter gentil is/ szerepel. Magam csak egy pár kabát figyeltem meg és a másik két fajból is egy-egy példányt. Ez arra enged következtetni, hogy ma, akárcsak 30 évvel ezelőtt, fajonként egy pár költhetett ebben az erdőtipusban. Az utolsó, tehát a legkevésbé ide illő cönózis-tag a tövisszúró gébics / Lanius collurio/ . Szerencsére SZENT-IVÁNY elválasztva közli az egyes erdőrészekben megfigyelt párok számát, és igy alkalmat ad a pontos összehasonlításra. A Locustella fluvlatlliscönózis biotopjában csak 3 pár fészkeléséről tesz említést. Magam öt párban találtam költve, többségük /3 fészek/ az erdő szélén álló, dus bodzabokorban volt. A csévharaszti erdővidék következő és igen jól jellemezhető eleme ornitocönológiai szempontból a ritkás akácerdők területe. Ez az 1/13. számú Pica* plcafészkelőközösség biotopja. SZENT-IVÁNY és PÁTKAI vizsgálatainak idejében az akácerdők még nem foglaltak el akkora területet, mint ma, igy érthető, hogy 30 évvel ezelőtt a szarkák / Pica pica/ száma lényegesen kisebb volt a mainál. A cönózis állandó tagjának, a vörös vércsének a megtelepedése legalább is jórészt - a rendelkezésére álló szarkafészkektől
