O. G. Dely szerk.: Vertebrata Hungarica 12. (Budapest, 1971)

Horváth, L.: A csévharaszti erdővidék madárvilágában bekövetkezett változások az elmúlt 30 év alatt 37-50. o.

Vertebr. Hung. XII. 1970 71. A csévharaszti erdővidék madárvilágában bekövetkezett változások az elmúlt 30 év alatt írta: Dr. Horváth Lajos Természettudományi Múzeum, Budapest A csévharaszti Forrás-erdő, vagy ahogyan ma hivják, Buckás-erdő ősi állapotában fennmaradt steppeerdő

0 Budapesttől mintegy 30 km-re délre Inárcs-Kakucs és Vasad község között terül el. Vegetációjában és tájkép jellegében az Alföld hajdani sajátságait őrizte meg számunkra. Ez tette indokolttá, hogy természetvédelmi területté nyilvánítsák. Alföldünkön valamikor sok hasonló jellegű, pusztai erdő lehetett, amelyek részben az észak-német sikság /Seenplatte/ homokbuckás vidékeire, részben pedig a délorosz steppékre emlékeztetnek. Napjainkban már csak nagyon kevés helyen maradt fenn ilyen, többé-kevésbé ősi állapotú tájtipus. Peszéradacs, Kunkerekegyháza, Bugac, Kiskunhalas vidéke és a Nyirség őriz még egy-két kisebbnagyobb steppeerdő reliktumot. Messze tul mennénk a realitás határán, ha azt várnánk, hogy ezek a szük határu vegetációs egységek zoológiai szempontból is sokat megőriztek a hajdani élővilágból. Ez távolról sincs Így és különösen nem állná meg a helyét a madárvilággal kapcsolatban. Egyedül a kis kiterjedés is bizonytalanná tenne minden ilyen feltételezést. A növényzet viszonylagos állandósága sem elég ok arra, hogy a korábbi és jelenlegi avifauna összetételének állandóságát erre vezethessük vissza. A madarak nagy mozgékonysága nem valószinüslt ilyen kis területekre korlátozott állandóságot. A madárvilág összetételét - már