O. G. Dely szerk.: Vertebrata Hungarica 12. (Budapest, 1971)

Horváth, L.: A csévharaszti erdővidék madárvilágában bekövetkezett változások az elmúlt 30 év alatt 37-50. o.

ami a fészkelési időben azinte teljesen pontos mennyiségi adat­nak számito A terepmunka napjai a következők voltak: május 24., június 5., 6., 13., 14., augusztus 7. és 14. Az első öt napon kizárólag a helyben fészkelő fajok tartózkodtak a területen; ilyen módon az akkor felvett faj lista a fészkelő faunát ia je­lenti. Az auguaztusi megfigyelési napok még eléggé koraiak vol­tak ahhoz, hogy nem kellett vonuló elemek behatolásával számol­ni, de elkóborló öregeknek és különösen az évi fiataloknak a kö­zelebbi-távolabbi környékről való behuzódása a vizsgálati terü­letre nem látszik kizártnak. Az utóbbi két megfigyelési nap fau­na felvételénél erre a lehetőségre feltétlenül ügyelni kellett. • • A jelenlegi és a 30 év előtti avifauna összevetése mindenképpen reális alapokon nyugszik, mert SZENT-JJVÁNY és PÁTKAI megfigyelé­si napjai 1938-ban és 1939-ben szintén május második felére és júniusra estek. Az én 1968-as augusztusi felvételezéseim nem hoztak olyan fajt a listára, amelyik már a költésidőben felvett fajok között ne szerepelt volna. A rezervátumi Buckás-erdő egyik jellegzetes eleme a nyilt nyár­erdő, ez pedig a korábbi cönológiai tárgyú munkáimban /3«, 4., 5./ kidolgozott felosztás szerint a 1/12.sorszámú Picus viridis­fészkelőközösség biotopja. A zöld küllő mint vezéralak mellett mindenkor megtalálható volt a cönózis egyetlen állandó tagja, a szalakóta / Coracias garrulus/ . Mindkét faj az adottságokhoz ké­pest minden betelepülési lehetőséget kihasznált, tehát ilyen szempontból az ökológiai tér /nich/ telitettnek vehető. A cönó­zis tiz alárendelt tagja közül hatot minden ilyen jellegű erdő­részletben megtaláltam, ami azt mutatja, hogy ennek a fészkelő­közösségnek csaknem tipikus esetével találkozunk itt. A cönózis alárendelt tagjait az idézett dolgozatomban fontosságuk - pon­tosabban gyakoriságuk - sorrendjében soroltam fel. Ez azt jelen­ti, hogy rangsorolni lehet ezeket a fajokat a kérdéses cönózis­hoz való hűségük szerint. Az állandó tag után első helyen a csóka / Coloeus monedula/ áll, amelyiket ma gyakorinak találtam; az öreg nyárfák odúiban számos lakott fészket sikerült megállapítanom. A 30 év előtti felsoro-

Next

/
Oldalképek
Tartalom