O. G. Dely szerk.: Vertebrata Hungarica 12. (Budapest, 1971)

Gyurkó, I. ; Nagy, I. Z.: A szivárványos ökle (Rhodeus sericeus amarus Bloch) táplálkozásának néhány jellegzetességéről 11-16. o.

többi halak. Lárvája kb. 8-8,5 mm hoa3zu, amikor zooplanktónnal kezd táplálkozni. A hosszú embrionális fejlődés, illetve a gazdag tartaléktápanyag miatt a planktonnal való táplálkozás ideje az egyéb pontyfélék ivadékaihoz képest lerövidül. A szivárványos ökle szakaszosan ikrázó halfaj, az egyes adagokat szünetek közbeiktatásával rakja le, illetve juttatja a kagylók kopoltyui közé, átlagosan 5 db-t egy-egy alkalommal. Ily módon az egynyaras populációban különböző fejlettségű egyedek találhatók. A májusban kikelt és júliusban fogott, illetve júliusban kikelt és szeptemberben gyűjtött /14-15 mm hosszúságú/ példányok béltartalma kizárólag csak moszatokat, iszapot, homokot és néhány rendkivül apró, 1-1,5 mm-es Diptera-lárvát tartalmazott. Ebből azt a következtetést vonhattuk le, hogy a zsenge ivadék a zooplanktonról már a második hónapban áttér a fitobentosszal való táplálkozásra, az állati táplálék mindinkább háttérbe szorul, majd teljesen eltűnik. A növényi élelemre való áttérés kezdetén a bélcsatorna hossza kb. a test hosszúságának felel meg, vagy azt valamivel meghaladja. A későbbiek során a kizárólag növényi anyagokkal való táplálkozásnak megfelelően a bélcsatorna 4-5-szöröse lesz a test hosszának. Egyes szerzők a magasabbrendü növényeket mint a szivárványos ökle fontos táplálékét emiitik. Vizsgált példányaink táplálékában azonban ezt a komponenst nem találtuk meg. E tapasztalatokat támasztják alá GAJEVSZKAJA /1966/ adatai is. Ő a magasabbrendü növényeknek a vizi állatok táplálkozásában betöltött szerepéről irt monográfiájában a Rhodeus-t nem is emliti az ezekkel táplálkozó pontyfélék között. Ezek után az a véleményünk, hogy a magasabbrendü növényeket csupán alkalmi táplálékként kell tekinteni. E megállapításunk ugy látszik nem csak a folyóvizi, hanem az állóvizekben élő populációra is vonatkozik /

SPATARU ÉS GRUIA, 1967/c Folyóvizekben élő példányoknál, bármilyen szakaszosan is forduljanak elő, magasabbrendü növények nem szerepelnek a táplálékban. A szivárványos ökle tehát fitofág-sztenofág halfaj, melynek fitofágiája döntő módon az algákra korlátozódik.