O. G. Dely szerk.: Vertebrata Hungarica 11/1-2. (Budapest, 1969)

Jakab, O. ; Tamássy, Józsefné: A madártojások alakmeghatározásának kérdése 127-136. o.

a rövidebbhez, e = a/b, amit Szielaskos Quotient-nek nevez. A gyakorlati vonalon használt osztrák (220.4-22 sz.) és francia (1251.800 sz.) szabadalmi leirás a legnagyobb átmérővel rendelkező keresztmetszet (azaz a szélességi-tengely) és a tojás fe~ lezősikja közötti távolságot veszi figyelembe és e méretet a tojás excentricitásának nevezi. E klasszikus mutatók és kombinációik alapján azonban a tojásalaknak csak az általános képét lebet megadni, hogy a tojás nyúlánk, hosszúkás, zömök, gömbölyded, ovál, elliptikus, körte, stb. alakú. Az alaknak ez az általános meghatározása viszont nem elég akkor, amikor az eligazodásnál (pl. a tojás fajbeli hovatartozása, keltetésnél az alak alkalmassága, stb.) leginkább a tojásalakra kell támaszkodni. A pontosabb alakmeghatározáshoz e klasszikus mutatókkal nyert általános eligazításon kivül a tojás hosszában (profiljában) az egyes héjrészek és héj szakaszok görbületi fokát is jellemezni kell. A már leirt és szabadalmazott mérőműszer és mérési eljárás (JAKAB, 1962, 1963, 1965) éppen azon felismerésen alapul, hogy a tojáshéj hajlata a tojás függőleges hosszmetszetének a szakaszain a fajra, illetőleg a várható kelési eredményre jellemzően változó. A mérési eljárás értelmében e jellemző változások meghatározására a tojások hossztengelye mentén a tojás vizsgálandó szakaszain, illetőleg héjrészein egyenletesen növekvő átmérőjű sablónokat alkalmazunk. Megmérjük a tojás süllyedését az alkalmazott sablonba (l.ábra). A süllyedés mértéke jellemzi az illető héjrész görbületét, hajlatát a tojásvég irányában. Ha a süllyedésméreteket rámérjük a hossztengelyre a mérésnek megfelelő tengelyvégtől számitva, majd a kapott pontokon keresztül a tengelyre derékszögben rámérjük az alkalmazott sablonok átmérőinek megfelelő egyeneseket, továbbá a tengelykeresztezés pontján át a szélességi tengelyt is, akkor megkapjuk a tojás pontos profilját (2.ábra).