O. G. Dely szerk.: Vertebrata Hungarica 11/1-2. (Budapest, 1969)

Kretzoi, M.: Skizze einer Arvicoliden-Phylogenie-Stand 1969 155-194. o.

lische eingedrungen. Als eine Gruppe mit extremer Anpassung ans Gramineenfutter sind sie natürlicherweise von der Hylaea ständig ferngeblieben. In den Grassländern des geschilderten Verbreitungsgebietes spielen sie aber dominante Rolle -unter den Säugetieren. Az Arvicolidák törzsfejlődésének vázlata -1969. évi ismeretfokon írta: Dr. Kretzoi Miklós Magyar Állami Földtani Intézet, Budapest Szerző a pocokfélék 1300 rendszertani egységet meghaladó változatosságának áttekintését kisérli meg - genusz-szubgenusz szintig - elsősorban a fosszilis anyagon szerzett sokrétű fejlődéstörténeti ismeretanyag alapján. Ennek érdekében először áttekinti az e vonatkozásban legfontosabb és legérzékenyebben változó fogazat fejlődéstörténeti alakulásának dokumentált ismeretanyagát, majd e jellegek kronologiai kombinációja, egyenlőtlen fejlődési sebessége, stagnálása, vagy meggyorsulása alapján igyekszik az egymás mellett haladó fejlődési vonalakat elválasztva a pocokfélék filogenetikus alapokra helyezett rendszerének - mai ismereteink alapján valószinüsithető - vázlatát adni. Végül röviden kitér a pocokfélék kronológiai radiációjának feltételezhető lépéseire. Literatur - Irodalom 1. ELLERMAN, J.R. (1941) s The families and genera of living rodents, Vol.2_, London, pp. XI & 690.