O. G. Dely szerk.: Vertebrata Hungarica 10/1-2. (Budapest, 1968)

Boros, I. ; Dely, O. G.: Einige Vertreter der ungarischen Zoologie an der Wende des 19.-20. Jahrhunderts und die wissenschaftshistorische Bedeutung ihrer Tätigkeit 2. Géza Gyula Fejérváry (1894-1932) 45-142. o.

alkalmazkodás teremtő erejével szemben. Általában - az a szerzők véleménye - egyike azoknak a keveseknek a magyar zoológusok között, akik a legtágabb perspektívában vextek szemügyre az Életet, s annak múltjában, jelenében egyaránt a törvényszerűségeket keresték. Akik szűkebb szakmai területükön kívül a zoológia egészét érintő uj és maradandó, a további kutatásokhoz is támpontul szolgáló megállapításaikkal nemcsak a magyar, de a zoológiának világviszonylatban is becsületére válnak. Működésének értékét - mint erre a tanulmány irói rámutatnak - nagymértékben fokozza az a körülmény, hogy jóllehet egészében az elmélet embere, tisztában van azzal, hogy a világszemlélet formálása szempontjából a tudósnak ismeretterjesztéssel is foglalkoznia kell, mert ez a társadalom kulturális-lelki szükségleteként mint Igény jelentkezik - ebben a munkában is jelentős szerepet vállal. Sőt, kötelességének tartotta! A tudomány nem lehet szellemi monopólium, „nemcsak a mi kiváltságos sajátunk... Kötelességünk közkinccsé tenni, hogy mindenkié legyen!" irta egyik, a tudományok, elsősorban a természettudományok népszerűsítésével foglalkozó folyóirat, a SZABAD EGYETEM 1926.évi 1.számában. Messze kiemeli munkásságát, de személyét is - mint tudósét és emberét egyaránt - hogy, mint az néhány Írásából, de különösen Élet, Szerelem és Halál. Biológi

a cimü könyvéből kitűnik, kikristályosodott s következetesen természettudományos-materialista szemléletét - bár tudja, hogy csak megbotránkozást kelt vele - bátran hirdetni is meri. Olyan időkben, amikor akadtak még magyar biológusok is, akik vitalista gondolatokat hirdető homályos életelméletek kidolgozásán tevékenykedtek, s a lemondást, a reménytelenséget kifejező DU BOIS-REYMOND-féle „Ignoramus et ignorabimus" hangulatának adták át magukat. S kimutatják szerzők, hogy néhány, különböző Írásaiban tett kijelentése ellenére, az akkori idők napirendjén szereplő társadalmi-politikai problémák kérdéseiben sem a visz-