O. G. Dely szerk.: Vertebrata Hungarica 10/1-2. (Budapest, 1968)
Berinkey, L.: Kiegészítések a Barbus meridionalis petényi pikkelyszám variációjának ismeretéhez 9-12. o.
felhasználásával következtetni tudunk az alapsokaság százalékos megoszlására ia. Mindenekelőtt azt kivántam tisztázni, hogy az egyes populációk esetében az alapsokaság hány százalékánál (P h) fordul elő 50 (^) alatti pikkelyszám? A számítást az alábbi képlettel végeztem, hol az u^ a standardizált határértéket jelenti: X.-X «il- -V E szerint a három minta értékei a következők: Bükkös JtyüT = -0.64-4 = 25.78 26.0 $ 50 alatt és 74 1» 50 felett Tapoly = -0.85 = 19.77 20.0 i 50 alatt és 80 96 50 felett Szamos ^jj g = -1.23 = 10.56 11 96 50 alatt és 89 $ 50 felett. ' A fenti eredményekből kitűnik, hogy a minták alapsokaságainak hány százalékában fordul elő 50 alatti és 50 feletti pikkelyszámu példány. A továbbiakban arra kerestem választ, hogy az alapsokaság hány százaléka van (P^ &) két szabadon választott X a és X b határérték között? Mivel a három mintánál a középértékek 51.74 és 54.27 között találhatók, az érdekelt, hogy X a = 50 és X^=55 pikkelyszám között milyen %-os értékek vannak? Ezt ugy kaptam meg, hogy az előbbi képlet alapján kiszámítottam a két határértéket és a Pl D_ a kivonás eredménye adta a keresett összeget.
