O. G. Dely szerk.: Vertebrata Hungarica 9/1-2. (Budapest, 1967)

Dely, O. Gy.: Einige Vertreter der ungarischen zoologie an der Wende des 19.-20. Jahrhunderts und die wissenschaftshistorische Bedeutung ihrer Tätigkeit I. Ludwig Méhely (1862-1952)A XIX.-XX. századforduló magyar zoológiájának néhány képviselője és munkásságuk tudománytörténeti jelentősége I. Méhely Lajos (1862-1952) 65-165. o.

A józan tudós tudományának romantikus rajongójává alakult át, aki az élettudomány, adott esetben a zoológia nyers törvényszerűségeit olyan területre vetítette ki, melyen más törvényszerűségek, az emberi társadalom törvényszerűségei az uralkodók, s igy amazok rá semmiképpen nem alkalmazhatók. Aki rajongásában,elfogultan - jól lehet a földi kutyák vagy a gyökeresfogu pockok fogainak rágófelülétéből meg foggyökereinek beékelődéséből azok évszázezredeken keresztüli fejlődéstörténetét analizálja ki helyesen - nem vette észre, hogy az emberi társadalomnak is van fejlődéstörténete; hogy az állatokénál sokkalta bőségesebb tárgyi bizonyiték szerint, ez is egyre inkább felfelé Ívelő uton fejlődik; halad egy tökéletesebb, az ősember ösztöneivel és agyvelejével cselekvő és gondolkodó egyének társadalomellenes megnyilatkozásaival szemben emberibb, humánusabb társadalmi rendszer felé. Tanulmányuk ötödik és utolsó fejezetében szerzők mindezt részletesen kifejtik s rámutatva KEHELY tévedéseinek gyökereire, valamint az élettudomány tanításainak társadalomtudományi vonatkozásban helyes s igazi jellegére is,hangoztatják, hogy ilyen un. „kényes kérdésekkel" ma már a személyi kultusz és mellékjelenségeinek nehéz atmoszférájával mögöttünk, higgadtan s tárgyilagosan, feltétlenül foglalkozni kell. Az agyonhallgatás minden szempontból - politikaiból is - teljes egészében, korlátolt és helytelen álláspont. Legelsősorban azért, mert még napjainkban is szép számmal vannak, akik azt gondolják, hogy a KEHELY nézetei, és az övéhez hasonló eltévelyedések, csak pillanatnyilag elhallgatott „igazságok".