O. G. Dely szerk.: Vertebrata Hungarica 8/1-2. (Budapest, 1966)
Berinkey, L.: A populáció analízis kérdései 1-58. o.
leljen, amely - magától érthetődően - sohasem lehet teljesen pontos és minden fajra nézve általános, de gyakorlatilag a genetikai faj kielégitő megközelítésének tekinthetjük. A taxonómus azonban, tanulmányaiban valójában nem a morfológiai fajt vizsgálja a maga egészében. Amit megfigyel és leir az az egyedi példányok sorozata, a természetes populációból vett tainta és a fajleirás nem más, mint a vett mintából való következtetés a morfológiai faj jellegeire és tulajdonságaira. K® a gyakorlatban használt taxonómiai faj. A taxonómiai faj sem tökéletesen egyenértékű a morfológiai fajjal, de többé-kevésbé megközeliti azt; a minta megfelelősége és a taxoaómais kSrSltekintésétől függően. Ezért helyes és szükséges a leirt fajok részletes és sokoldalú analizise, mert ezáltal a taxonómiai faj jobban fedi a morfológiai fajt és közelebb kerülünk a fajnak, valamint változatainak megismeréséhez. Mikor a taxonómusok nagyobb számban végeztek ilyen populáció analisiseket azt tapasztalták, hogy a populációk a legtöbb fajnál, kisebb vagy nagyobb mértékben, különböztek egymástól. Ezért javasolta HÜXLEY, hogy e szempont alapján is különböztessék meg a fajokat és amelyek rasszokat nem hoznak létre nevessék Bmonotypikus" fajoknak, mig azokat, melyek geográfiai rasssokra oszlanak „polytypikus" fajoknak. A vizsgálatok számának növekedésével, mind több fajról igazolódott be, hogy „polytypikus t t tipusu. DICE a Peromyscu s-on végzett vizsgálatainak esirányu tapasztalatait pl. igy összegezte: „Minden kisebb, vagy nagyobb mértékben izolált, nem kereszteződő helyi populáció tulajdonképen egy helyi rassz és SUMMER és a saját tapasztalatom szerint nincs a Peromyscu s-nak két helyi populációja,mely mindenben megegyező karakterű lenne." Ez az állitás, legalább is a nagyságra és a méretarányokra vonatkostatva igas és e jelenség megtalálható a fajok többségénél, mikor különböző lelőhelyekről elegendő négy sorozatokat mérünk és hasonlítunk össze. A populációk variabilitásának igasolására egy-két iro-